Nemzeti Sport, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-01 / 148. szám

Labdarúgás Hewíti Keegan és csapata, a Manchester City a Fair Play-tabella keddi kiadására és az esetleges UEFA-kupa-szereplésre vár 10. oldal BAJNOKCSAPAT: Egervári Sándor ismét bizonyította a szakértelmét, így az MTK újra bajnoki címet ünnepelhetett Amikor kellemes az ébrenlét is Névjegy ZOMBORI ANDRÁS Négy évvel ezelőtt csapata, az MTK Hun­gária tizenkilenc pont plusszal nyerte a baj­nokságot a Ferencváros előtt. Akkor a kék-fehérek vezetői a siker elle­nére váltásra szánták el magukat - a hol­land Henk ten Cate lett a gárda vezetőedző­je ő pedig az élvonalban ötödik helyezett dunaújvárosiakhoz szerződött. Aligha volt ez rossz döntés a részéről, hiszen a Dunaferr tizenhat pontot verve a legköze­lebbi riválisára (az MTK-ra) aranyérmet szerzett. A következő bajnoki évben a Dunaújvá­ros „csak” másodikként végzett, ám nem szabad elfelejteni, hogy az együttes az utol­só fordulóig versenyben volt az elsőségért. Tavaly a piros-fehérek a negyedik helyen végeztek - ekkor már komoly anyagi prob­lémái voltak a szakosztálynak -, majd a mesteredző újra a Hungária körútra szerződött. Pénteken kora este eldőlt, hogy csapata ismét elsőként zárja a versengést, vagyis Egervári Sándor öt év alatt harmadszor is bajnokcsapattá formálta a rá bízott játékos­­állományt. Talán nem túlzás kijelenteni, nem min­dennapos teljesítmény ez a tréner részéről, és ez még akkor is így van, ha erre az arany­éremre komoly árnyékot vernek bizonyos események - igaz, erről nem az MTK lab­darúgói, vezetői, szurkolói tehetnek... - Könnyen jött álom a szemére? - Már világosodott, amikor hazaértem, és csakúgy, mint máskor, ezúttal is nehe­zen aludtam el - válaszolta a bajnoki arany­érem megnyerésének másnapján Egervári Sándor. - Én az eredménytől fü­ggetlenül az első éjszakát mindig ébren töltöm el, ugyanis idő kell ahhoz, hogy az eseménye­ket magamban feldolgozzam. Most sokáig ébren voltam.­­ Az MTK vezetői és játékosai a döntő ösz­­szecsapás előtt elmondták, hogy bár bíznak az aranyérem megszerzésében, előre nem szervez­tek semmilyen mulatságot. A bajnokság vég­eredményének az ismeretében azért gyanít­EGERVÁRI SÁNDOR Született: 1950. július 15. Klubjai, játékosként: Pomázi SE (1966-68), Kossuth KFSE (1968-70), Bp. Spartacus (1971), Bp. Honvéd (1972-76), SZEOLAK (1976-77), MTK (1977-81) Élvonalbeli mérkőzéseinek száma: 191/­Edzői pályafutása: magyar válogatott (1983-86,1988, pályedző), kuvaiti váloga­tott (1986-88, pályaedző), Bp. Honvéd (1989-90, pályaedző), BVSC (1993-96), al- Ittihad (szaúd-arábiai, 1997), Érd (1997 ősz), MTK (1998-1999), Dunaferr (1999-2002), MTK (2002-) Élvonalbeli mérkőzéseinek száma edzőként: 272 Legnagyobb sikerei, játékosként: Közép Európai Kupa 2. (1974-75) Legnagyobb sikerei edzőként: 3x baj­nok (1999,2000, 2003) Az év edzője: 1996,1999 Egervári Sándor boldogan mutatta, hogy az MTK első lett és megszerezte az aranyat Újpesten Mezey György lehet a szakvezető K. I.­ ­A hírek szerint a Megyeri úton nem­­sokat húzzák az időt. Az újpesti­­ vezetők már tárgyalnak is arról, hogy­­ ki vegye át Sarlós András helyét a lila­­- fehérek kispadján. Mint ismeretes, a­­ szakember csak hat mérkőzésre kapott­­ megbízást az egyesület vezetőitől, ez­­ pedig pénteken letelt. Nos, úgy tűnik,­­ hogy hamarosan hivatalosan is kide­­­rül, hogy ki lesz az új szakvezető a­­ Megyeri úton. A hírek szerint - ame­­­lyet Gyulay Zsolt, a lila-fehérek L___ ügyvezető igazgatója nem kívánt­ megerősíteni - legkésőbb kedden ki-­­ nevezik Mezey Györgyöt szakvezetőnek a Megyeri úton. Információnk szerint­ az újpesti vezető már korábban is­­ egyeztetett az egykori szövetségi kapi-­­tánnyal az újpesti feladatról, és el­­ képzelhető, hogy a Videoton, a Kis-­­pest, a BVSC és a Vasas után az Új­­­­pest vezetőedzője lesz a hazai edző-­ képzés vezetője. Mezey György lapunknak elmond-­ ta: amennyiben bármi konkrétum tör­ténik vele kapcsolatban, azt időben tu­datja a közvéleménnyel. ható, a péntek este nem az önmegtartóztatás­ról szólt... - Amikor értesültünk arról, hogy a Fe­rencváros gól nélküli döntetlent játszott a DVSC-vel, akkor örömteli meglepetésként hirtelen előkerültek a pezsgősüvegek. Ta­lán mondanom sem kell, milyen fantasz­tikus volt a hangulat az öltözőnkben, majd később a Hungária körúti stadionban a hu­szonkettedik bajnoki elsőséget ünneplő szurkolóink között. Miután sikerült lemos­ni magunkról a pezsgőt, a csapat egyik törzshelyére vonultunk. Reggelig tartott a mulatság, és igazán kiváló kiszolgálásban volt részünk... - Az újpesti mérkőzésük alatt trulták, mi­ként áll az Üllői úti kilencven perc? - A lispadunk nem volt telefon-össze­köttetésben senkivel. A félidőben értesül­tünk arról, hogy a Fradi gól nélküli döntet­lenre áll, majd amikor véget ért a mi mécs­esünk, akkor tudtuk azt is, hogy a riválisunk stadionjában még mindig nincs találat Igaz, ott még nem volt vége az összecsapásnak... Álltam a Megyeri úti gyepszőnyegen, szem­ben a televíziós kamerával, és rendkívül fe­szültnek, kiszolgáltatottnak éreztem ma­gam. Tudtam, hogy hiába győztünk, azon a bizonyos kapun még nem léphettünk be. Aztán jött a hír, és fantasztikus érzés kerí­tett a hatalmába. - Amíg van esély - sőt alighanem azon túl is-egy edzőnek bíznia kell a saját csapatában. Azonban mondja meg őszintén: pénteken, a mérkőzés előtt mekkora esélyt adott arra, hogy az MTK Hungária lesz a bajnok? - Amíg matematikai esély van, addig bíz­ni kell. A döntés a Ferencváros kezében volt, és őszintén bevallom, sokkal nagyobb esélyt adtam az ellenfelünknek, mint ma­gunknak. Tettem ezt azért, mert a zöld-fe­hérek kiváló csapatot alkotnak, ráadásul telt ház előtt játszhattak hazai környezetben, annak minden lélektani előnyével együtt. Örülök, hogy a futball kiszámíthatatlansá­ga ezúttal minket segített, és gratulálok a Debrecennek ahhoz, hogy a rengeteg sé­rült és eltiltott ellenére képes volt megle­petést szerezni. Örömteli, hogy az előzetes feltételezések mindegyike megdőlt, hiszen sokan alaptalanul próbálták a futballt lejá­ratni. Azt gondolom, a játékosok tisztessé­ge makulátlan maradt, és ez nagyon jó ér­zés.­­A DVSC most segíteni tudott az MTK- nak, de talán emlékszik arra, hogy két évvel ezelőtt ugyancsak a piros-fehér együttes tehetett volna jót akkori csapatával, a Dunaferr-rel. Akkor ez nem jött össze... - Minden elismerésünk a pénteken pá­lyára lépett debreceni futballistáké, de ugyanezt például elmondhatnám a Siófok labdarúgóiról is, hiszen ők a rájátszásban kétszer is legyőzték a Ferencvárost. Ez hosszú távú verseny volt, rengeteg élmény kavarog az emberben. Úgy gondolom, két évvel ezelőtt a Dunaferr aranyérmet ér­demelt volna, és amit akkor elvettek tőlünk, azt most néhányunknak a sors visszaadta.­­ Ezek a napok, hetek alighanem az ünneplésről szólnak majd, de kikerülhetetlen a kérdés: mi a véleménye az Üllői úti stadion­ban történtekről? - Hiányosak az információim, ugyanis akkor mi az öltözőnkben ünnepeltünk. Egy biztos, egyszer és mindenkorra véget kell vetni a stadionokban uralkodó erőszaknak. Ezt a nálunk fejlettebb társadalmak már meg tudták oldani, vagyis a példa adott, csak végre gyorsan alkalmazni kellene, mielőtt nem lesz késő. Szeretném megjegyezni, hogy Szentes Lázárnak mielőbbi jobbulást kívánunk valamennyien. Sajnálom őt, hi­szen mást nem akart, csak a csapatát győzelemre vezetni, mint ahogyan sajná­lom azokat a játékosokat is, akik ütéseket kaptak a saját „szurkolóiktól”... És még Szentes Lázár kapcsán egy gondolat ha egy futballedzőt azért vernek meg, mert a tö­rekvései tisztességesek, akkor az elfogad­hatatlan.­­A tavaszi idénynek volt egy szakasza, ami­kor sokakban felmerült, az MTK Hungária nemhogy a bajnoki címet nem tudja megsze­rezni, de lemarad a nemzetközi kupaindulást jelentő m­ásodik helyről is. A gondolat talán nem volt alaptalan, ugyanis hétről hétre kényszer­ből kellett változtatnia a kezdőtizenegyen. - Való igaz, voltak nehézségeink a ta­vasszal. Idő kellett ahhoz, hogy az ősszel keveset játszó futballisták összecsiszolódja­nak a többiekkel. Most említhetném azt, hogy a támadó Juhász Rolandnak többször középső védőt kellett játszania, Zavadszky Gábor a hátsó alakzat jobb oldalára kény­szerült, ám ami igazán lényeges, a futball iránti alázatuk példamutató volt. Nem a posztjukkal foglalkoztak, hanem azzal, hol Hajdú Attilát egy­ héttel ezelőtt műtötték veserepedéssel, az MTK kapusa a kórházi szobájában izgulha­tott azért, hogy csapata bajnokként, avagy ezüstérmesként végez a bajnok­ságban. Azt talán mondani sem kell, hogy a tízszeres válogatott labdarúgó szerzett magának egy televíziót, ám ennek ellenére egy percet sem látott az Újpest-MTK, illetve a Ferencvá­­ros-DVSC összecsapásokból. Hiába volt tévé a szobámban, a kettes csatorna nem jött be rajta, így sérült csapattársaim tájékoz­tattak folyamatosan a két találko­zó fejleményeiről. Hatalmas öröm, hogy egy ennyire nehézre sikere­dett tavasz után elsők tudtunk lenni, és jó érzéssel tölt el, hogy ennek a csapatnak a tagja le­hettem. Egészen hátborzongató érzés volt, amikor a csapat busza megérkezett a Hungária körúti stadionba, és a klubigazgató Fü­­löp Ferenc telefonján keresztül hallhattam, hogy a szurkolók a nevemet skandálják... Szombat délután az egész csapat itt volt nálam a kórházban, és ez hallatla­nul jólesett tudnak a csapatnak segíteni. A játékosok nem akartak belenyugodni abba, hogy ez az év is arról szóljon, mint az előző. Sokat számított, hogy mentálisan a mezőny fölé nőttünk a bajnokság hajrájában. Egy ilyen idegőrlő bajnokság után hol pi­heni ki a fáradalmakat? - Szerettem volna a családdal néhány napra elmenni pihenni, azonban az édes­apám kórházban van, így valószínűleg ezt nem tehetem meg. Azt nyugodtan mond­hatom, hogy nincsenek képes magazinba illő nyári programjaim, az elkövetkezendő két és fél hét a családomé és a barátaimé lesz. - Tökéletes profizmus a kispadon Nem az a fontos, hogy ki mondta, hanem az, hogy mit mondott Az illető úgy fogalmazott hogy vannak jó edzők a magyar labdarúgásban, de az ő számá­ra csak két szakvezető hiteles minden szempontból: Csank János és Egervári Sándor. Az a két tréner, akinek az eredményességét aligha lehet megkérdőjelezni, ugyanakkor köztu­domású róluk ha kell, akkor a játékosaik tűzbe mennek értük Egyikük sem arról híres, hogy hangzatos nyilatkozatokat tesz, nincsenek kétségbeesve akkor, ha egy nap esetleg nem keresi őket valamelyik újság, televízió vagy rádió. Engedtessék meg annyi megjegyzés: Csank Jánosnak jómagam is a játékosa voltam, vagyis igazán testközelből tapasztalhattam, hogy a Mester - ahogy magunk között szólí­tottuk - élete a futball körül forog. Lehetne őt órákon keresztül méltatni, de tudom, ennek aligha örülne. Jobban szereti, ha csend van körülötte, aztán ha valaki a siófoki „csodáról" érdeklődne nála, akkor amolyan „csankjanis” mosoly keretében adná meg a választ A most véget ért bajnokság kétségkívül szólt a siófoki mesteredzőről is, azonban most elsősorban a bajnokcsapat edzője, Egervári Sándor van fókuszban. Emlékszem arra a négy évvel ezelőtti sajtótájékoztatóra, amikor az akkori klubja vezetői bejelentették hiába a megnyert bajnoki cím, a lejáró szerződését nem hosszabbítják meg. Dunaújvárosba szerződött, és amellett hogy újra bajnoki aranyérmet szerzett a csapatával, olyan játékosállományt kovácsolt össze, amelynek a legutolsó cserejátékosa is csak tiszte­lettel tud beszélni róla. Nemegyszer előfordult hogy csapata legnagyobb sztárjait bezavar­ta az edzésről, komoly pénzbüntetéseket osztott ki, ám mégsem lehetett azt hallani, a re­nitensek távozni akarnak a klubtól, mert úgy érzik az edző igazságtalanul bánt velük Azok a labdarúgók megértették azt hogy a szakember értük és nem ellenük van, és nem azért büntet mert az úri kedve úgy kívánja. Persze, a tréner nemcsak Dunaújvárosban találta meg a hangot a labdarúgókkal, és nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy azok a profik akik korábban megfordultak a ke­ze alatt a mai napig kikérik a véleményét ha a futballal kapcsolatos kérdéseikre akarnak választ kapni. Talán az lehet a legnagyobb titka, hogy tudja, a góllövő csatárnak oly­kor más terhelés kell, mint a „futógép” középpályásnak és azzal is tisz­tában van, a futballista lelkét is gondozni kell. Mert ő ezt teszi, és ennek (is) a jutalma a három bajnoki cím - öt év alatt. Zombori András HIRDETÉS

Next