Nemzeti Sport, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-01 / 327. szám

2003. december 1., hétfő sport NS Online A sportportál ajánlata:­­ www.nemzetisport.hu/bajnoksagm Hazai labdarúgás A tizenegyes védhető!*­ 1 rajtos, izgalmas és az utolsó negyed­­­­órát tekintve kifejezetten jó mérkőzést vívott egymással a Győr­­ és az MTK. Bár a hazaiaknak jóval több helyzetük volt, egy­ nagy védel­mi és kapushiba után mégis Czvit­­kovics Péter szerzett vezetést, és a haj­rában is két-három ziccert alakítot­­­­tak ki a fővárosiak - Illés Béla például az év helyzetét rontotta el, amikor nyolc méterről az üres kapu mellé helyezett... Persze a másik oldalon is akadtak jócskán lehetőségek, és az­­ ETO leginkább Végh­­Zoltánnak (ké­pünkön) köszönhette, hogy elmaradt a győzelme. „Nagyon nehéz mérkőzésen fagyunk túl, hiszen a Győr jó napot fogott ki, rengeteg helyzetet kialakított, így iga­zából nem is lehetünk elégedetlenek az­­ egy ponttal - mondta a találkozó és végül a 16. forduló hősévé lett MTK-kapus. Végh Zoltán legna­gyobb védése talán a negyedik perc­ben hárított tizenegyes volt, hiszen elvetődött jobbra, de még úgy is ki tudta rúgni Alekszandar Bajevszki ka­pu közepébe tartó labdáját. .„Az utolsó pillanatig ki akartam­­ várni, mielőtt elvetődöm, és bár való­ban elindultam jobbra, nagy szeren­csém volt, hogy a győri játékos elég gyengén, középre emelte a labdát. Sa­ját magam is meglepődtem, hogy sike­rült megfognom ezt a büntetőt, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen gyengén rú­gott tizenegyest igen ritkán látni... ” - vélekedett a kapus. Ennek a büntetőnek, persze, még lehet utóélete Győrött, hiszen mint Kiprich József edző is megjegyezte: nem értette, hogy miért nem az eredetileg kijelölt Miriuta Vasile vállalta magára a feladatot. „Amikor a játékvezető büntetőt ítélt, Bajevszki azonnal fogta a labdát, és rátetette a tizenegyespontra - emlé­kezett vissza a történtekre Miriuta Vasi­le. - Én azonnal szóltam neki, hogy adja oda a labdát, mivel az edző engem jelölt ki a büntetőrúgás végre­hajtására, ő azonban erre nem volt hajlandó, hanem nagyképűen elvégezte azt, ki is hagyta, ezzel megfosztott­­ bennünket attól, hogy egy korai veze­téssel előnyhöz juthassunk. ” Úgy, hogy hétfőn lesz miről be­szélni majd az edzésen, és nem ki­zárt, hogy a nagyképűen kapura rú­gó Bajevszkinek megviseli pénztár­cáját ez az eset... Más lenne a helyzet, ha a Győr megnyeri a szombati mérkőzést, ám Végh Zoltán ugyebár nagyszerűen védett, csupán egy alkalommal nem tudott hárítani. Ezzel együtt tagad­hatatlan, hogy az MTK a vártnál gyengébben futballozott. „Valóban nem a legjobban játszot­tunk, idegenben sajnos többször is csak ilyen visszafogott teljesítményt nyúj­tunk. Persze nem úgy lépünk pályára, hogy eleve védekezni akarunk, de most ez Győrött csak így jött össze. Az utol­só tíz percben mutatott jó játék pedig ezúttal kevés volt a győzelemhez ” - ér­tékelte önkritikusan csapata teljesít- s­ményét a kapus. Végh Zoltán hozzátette még, bár többször is nagy helyzetben kellett repkednie a kapufák között, igazán az utolsó pillanatokra emlékszik szí­vesen vissza, amikor két alkalommal is hatalmas ziccert hárított: előbb nyolc méterről, majd kisvártatva már az ötösről meghitt labdát sike­rült mentenie. Kétségtelen, valóban szép volt ez a két védés, de gyanúnk szerint azért erről a tizenegyes-há­rításról is sokáig beszélhet majd... 3 A labda és a sok hülye felnőtt férfi „De a lényeg megint csak az a világ közepe érzés: a meccs után azzal a tudattal men­tünk haza, hogy amit mi élőben láttunk, az a legjelentősebb esemény volt a sportvilág­ban azon a délutánon, sőt olyan esemény, amelyről még hetekig, hónapokig fognak beszélni, ami benne lesz a hírekben, amiről mindenki kérdezgetni fog hétfő reggel a munkahelyeden. Úgyhogy az ember végül is nem mondhat mást, minthogy nagy kivált­ság volt jelen lenni és látni azt a sok felnőtt férfit, amint hülyét csinált magából..." Olvassák csak el még egyszer ezt a néhány sort! Nick Hornby pontosan megfogal­mazta helyettünk, mit is jelent futballszurkolónak lenni. A remek angol író, aki az elmúlt években a könyvei által már-már barátunkká lett, s aki szerelmetes kapcsolatot ápolt pöt­töm korától kezdve az Arsenallal, tökéletes jellemrajzot adott az igazi drukkerekről. Azokról a férfiakról, akik a meccs napján enyhe gyomorgörccsel küszködnek akik a reggeli kakaó mellé már nemcsak a kuglófot hanem a kedvenc csapatuk emblémájával díszített sálat is előhorgásszák, akik kívülről fújják az imádott együttes sorsolását, sőt még a menetrendet is, hiszen előre tudni kell, mikor indul a vonat Birminghambe, Liverpoolba, avagy idehaza Debrecenbe, Pécsre... A megszállottság sok mindenre képes, s ahogy Nick Hornby barátunk is írta, felnőtt férfiak csináltak magukból hülyét hétről hétre. Viszont aligha érthetik, miért éppen most írok minderről, a futball iránti rajongásról, amikor nálunk még az iszapbirkózás is népszerűbb sportágnak tűnik a labdarúgásnál. Tudom én, nagyon is tudom, hogy a sokadik gyalázatos esztendőn vagyunk túl, olyan időszakon, amelyet megint csak jobb lenne pillanatok alatt elfelejteni. Érdemes csak végigböngészni az elmúlt hónapok történéseit, és az ember máris idegrohamot kap. Hanem a futball mégiscsak bennünk van, és bennünk él. Ez a mondat akkor is tökéletesen igaz, ha kritikus hangvételű írások tucatjában szere­pelt, hogy egészen más sportág a magyar labdarúgás, mint a futball. Ennek ellenére szombaton csaknem tízezren mentek ki az Üllői úti stadionba meccset nézni. Igaz, volt idő, amikor a Fradi-Újpestet rendszeresen nyolcvanezren tekintették meg, csak hát egyszer és mindenkorra felejtsük el mindezt, azok az évek már sohasem jönnek vissza. Ez a csaknem tízezer a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében majdnem nyolc­vanezernek felel meg. Nem túlzás ez, például az észtek elleni kínlódást követően kész csoda, hogy ennyien kitartanak a sportág mellett. S nemcsak az Üllői úton, hét közben Debrecenben jegyüzérek tűntek fel (mikor volt utoljára ilyen, talán a Fradi BL-szereplése során...), de Siófokon is háromezren álltak-fáztak és ünnepeltek. Mindezzel csak azt akarom mon­dani, hogy történt, ami történt az elmúlt években: a magyar futball nem halt meg. Sokan lesznek, akiknek három hét múlva, de január közepén már biztosan hiányzik a zöld gyep, a labda pattogása és ez az egész zűrzavaros, lesajnált, tönkretett romokban heverő sportág, így van rendjén. Ha a Balaton FC játszik mondjuk a Videotonnal, az annak, aki ezt a meccset végignézte, a legjelentősebb esemény volt a sportvilágban azon a délutánon. Sok felnőtt férfi, amint hülyét csinál magából... Visszapillantott: Sinkovics Gábor Egervári Sándor már tárgyalt az MLSZ-szel­ ­ A téli szünet egyik legizgalmasabb kér­­­dése a magyar futballban, ki lép a le­mondott Gellei Imre örökébe, ki lesz az­­ új szövetségi kapitány. Nevek röpköd­­­nek, olvasóink is leadták szavazataikat­­ azzal kapcsolatosan, kit látnának legszí­vesebben ezen a poszton. A jelöltek kö­zött szerepel Egervári Sándor, az MTK­­ Hungária vezetőedzője is, aki Mezey György segítőjeként már dolgozott a nemzeti válogatott mellett.­­ „Én azoknak a táborához tartozom,­­ akik azt vallják, a magyar labdarúgás je­­­­lenlegi állapotában nem az a kulcskérdés,­­ ki lesz a szövetségi kapitány - mondta a mesteredző. - Azt azonban elárulhatom,­­ hogy illetékes szövetségi vezetők már érdeklődtek nálam ebben az ügyben, és tár­gyaltak is velem. Nem utasítottam vissza a megkeresést, izgalmas szakmai kihívásnak tartanám, hogy kipróbáljam magamat szövetségi kapitányként is. Kíváncsi vag­­­gyok arra, mire lennék képes a nemzeti együttessel. Az ügy azonban még további egyeztetéseket igényel. Döntő lehet jelenle­­gi csapatom, az MTK Hungária állás­pontja, mivel a Hungária körútra még ér-­­ vényes szerződés köt. Amennyiben az MTK-nál zöld utat kapnék, létrejöhetne a­­ megegyezés. ” ■ * » j_ /. Eddigi pályafutása során csupán után kellett elhagynia a pályát, ám són belül, a támadó mégis nagyot lévő játékost, s bár Balaskó Iván kiál- 1 ipipWpTPl# egyszer állították ki Balaskó Ivánt a Balaskó Iván szerint tévedett Szarka esett. Balaskó Iván előbb azt hitte, lítása (a cserejátékos így I-es osztály- IU UlUllUlim Matáv-Sopron labdarúgóját, aki ak- Zoltán bíró, amikor piros lapot adott hogy a partjelző a kezezést jelzi, zatot kapott lapunktól) és a pécsiek I Sm f Sm kor még (egészen pontosan 2000. neki. Történt ugyanis­­ a soproni já- majd megdöbbent, amikor látta, által értékesített büntető alapvetően­­ október 29-én­ az MSK Hungária- tékos elmondása szerint -, hogy az hogy Szarka Zoltán kezéből előkerül befolyásolta az eredmény alakulását. ■ Ildi V­al­dl­bán futballozott, és a Videoton elle­ 56. percben Horváth Gyula kézzel a piros lap. Bizonyára a soproniak Balaskó Iván nem számíthat külön i­d­é­ni mérkőzésen küldte idő előtt rá- tette maga elé a a labdát, bár a Matáv hisznek a játékosnak, ám a lelátóról büntetésre, ám Pintér Attila edzőt ■ hangozni a játékvezető. A futballis­ játékosa ügy­elt arra, hogy ne érjen nyilvánvalónak tűnt, hogy a közép- ismerve az első gól előtti hibáért ala- f­­ának szombaton 11 percnyi játék , hozzá a pécsi csatárhoz, a tizenhatos pályás akadályozta a gólhelyzetben posan megdorgálja csapatát. A cél szentesíti az eszközt „Azt hiszem, nem, én va­gyok az első, és nem is az utolsó, aki kalapot emel a Balaton FC őszi teljesítmé­nye előtt. Csak gratulálni tudok Csertői Aurélnak, a játékosoknak és a kft. me­nedzsmentjének ezért a pa­rádés szereplésért. Egy apró megjegyzést azért tennék: mivel világéletemben tá­madó voltam, számomra érthetetlen, ha egy csapat az utolsó negyedórában ennyi­re defenzíven játszik... A Videoton a hajrában már annyira kitámadott, hogy könnyedén lőhettek volna újabb gólt a hazaiak, no, de a cél szentesíti az esz­közt, és ez most maximálisan bevált. A Ferencváros-Újpest találkozó a magyar futball legnagyobb rangadója, éppen ezért nagyon örültem, hogy hosz­­szú idő után ismét majd tízezren men­tek ki erre a mérkőzésre. Ami azt illeti, nem lepett meg a zöld-fehérek győzelme, mert a Fradi körül immár hónapok­­óta tartó mizéria és főként az újból elvett hat pont elszánttá tette a hazaiakat. Az Újpesttől - mint mindenki - én is többet vártam ezen az őszön, hiszen a keret összetétele és a szakmai munkát irányí­tók személye miatt azt hittem, a lilák ott lesznek a dobogón. Ettől, persze, még lehetnek, hiszen egy jól sikerü­lt felké­szülés után feltámadhat ez a csapat. A Győr és az MTK is csalódást keltett. Az már­­már tragikus, hogy az ETO hazai pályán csak el­vétve tudja megszerezni a három pontot, a bajnoktól pedig egyértelműen sokkal többet vártam. Ha komoly céljaik vannak a kék-fehé­reknek, akkor egy ilyen gyengén szereplő Győr ellen simán nyerniük kellett volna. Ráadásul az első helytől is hétről hétre egyre távolabb kerül Egervári Sándor csapata, ami több mint figyelmeztető jel. A Pécs és a Matáv Sopron meccse előtt hazai győzelmet tippeltem magamban, s nem lep meg, hogy bejött a jóslatom. Két, nagyjából egyforma képességű csapatról van szó, és ilyenkor sokat számíthat a hazai pálya előnye. Ugyanakkor nem találtam el a Lombard-Békéscsaba mérkőzés végered­ményét. Ugyanis meggyőződésem volt, hogy a Haladás a jól sikerü­lt Videoton elleni meccset követően otthonában meg­veri az idegenben nem túl acélos békés­csabaiakat, de a döntetlen mindenképpen a vendégeket dicséri. Alighanem Szom­bathelyen alapos elemzésre lesz szükség a téli holt idényben, hogy tavaszra változ­zon az együttes szereplése. ” Szombathelyen nem véletlenül bíz­tak abban, hogy a kiesőhelyen álló Békéscsabát hazai pályán legyőzi majd a Lombard FC Haladás, főként, hogy az előző fordulóban Székesfe­hérvárott bravúros eredményt ért el Bozsik Péter csapata (2-1). Ráadásul az Előre FC az idei bajnokságban ide­genben még pontot sem szerzett, így aligha gondolhatta bárki, hogy a li­lák éppen a feljövőben lévő (?) S­zala­­dás otthonában vetnek véget e siker­telen és kínos sorozatnak. Megjegy­zendő, a Békéscsaba vezetői a meccs előtt a Szombathely táblára festették a Békéscsaba nevet, eképp ösztönöz­­ve Jegija Javrujanékat a jobb és ered­ményesebb teljesítményre... No, igen, Javrujan. Ha már az örmény támadót emlí­tettük, ne felejtsük el azt sem, hogy éppen az ő figyelmetlensége és ön­­célúsága miatt nem szerzett már a 17. percben vezetést a vendéggárda, lé­vén Vincze Zoltán gólba tartó lövésé­be - teljesen feleslegesen - Javrujan még belepöckölt a gólvonal előtt, és így Bede Ferenc játékvezető les miatt kifelé ítélt szabadrúgást. A lelkesen és többet támadó Békéscsaba köze­lebb állt a győzelemhez, de a labda­rúgás kiszámíthatatlanságát bizonyít­ja, hogy a végén fölényük ellenére még a vendégek örülhettek jobban a döntetlennek s az idén idegenben először megszerzett pontnak is... Így látta: ESTERHÁZY MÁRTON Jegija Javrujan figyelmetlenül ért a labdához, és így a gólból végül les lett

Next