Nemzeti Sport, 2004. június (102. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-01 / 148. szám

LABDARÚGÁS válogatott ­ Visszjátszás Történelmi meccs, újoncokkal A csúcson vannak A törökökhöz csábított Lothar Matthäus nem érti, kinek fontos a magyar futball kétszer tíz óra­­ kilencven percért. Ennyit kell a leve­gőben, repüléssel eltölte­­nie a magyar válogatott­nak, hogy helyi idő szerint ma este Tiencsinben, 19.30 órakor (amikor oda­haza 13.30-at mutatnak az órák) története során először megmérkőzhes­sen a kínai nemzeti tizeneggyel. S. TÓTH JÁNOS jelenti Tiencsinből László Csabát, a válogatott civil­ben a Ford kölni központjában dolgozó pályaedzőjét például - akiről magyarországi trénerke­dése kapcsán a napokban cikket közölt két tekintélyes német lap, a Welt am Sonntag, valamint a Focus is - a frankfurti átszállás röpke egy órája alatt négy ügynök hívta, hogy érdeklődjön, milyen kerettel érkezik majd a magyar együttes a vasárnapi meccsre. S bizony nem titkolt csalódással fo­gadták a hírt, hogy a megfigyelni kívánt labdarúgók jelentős része lemondta a válogatottságot (összesen tizenöten hiányoznak az „álomkeretből”). Mintha csak valamiféle nemzetspecifikus munkaképesség-gátló bacilus hordozói lennének a magyar fut­ballisták, ráadásul e kórság soka­kon rendre a válogatott meccsek előtt tör ki... RÓSA DÉNES ESKÜVŐ ELŐTTI VÉSZBEHÍVÓJA Kár lenne szépíteni: az egyébként folyvást a pozitív gondolkodás fontosságát hangsúlyozó Lothar Matthäust is megdöbbentette a címeres mez újabban mifelénk ta­pasztalható elértéktelenedése. A hajdani 150-szeres német váloga­tott - akit gőzerővel csábítanak a török Besiktashoz - persze senki­nek a szavát nem vonja kétségbe, elfogadja, hogy a sérülés a sport természetesen velejárója, mégis él a gyanúperrel, hogy akadnak fut­ballisták, akik a könnyebb ellenál­lás irányába mentek el. Ahelyett, hogy összeszorított foggal küzde­­nének, és megpróbálnák megcsi­nálni a szerencséjüket. „Egy Németország elleni váloga­tott meccsnél nincs remekebb alkalom a kiugrásra - zsörtölődött a kapi­tány.­­ Erre a mérkőzésre odafigyel a szakma, viszont egy bajnoki talál­kozó kedvéért nem utaznak el a megfigyelők Magyarországra. Rá­adásul a kontinensen is piacképes fut­ballisták eladása a tőkehiányos ma­gyar kluboknak is elemi érdekük len­ne, hiszen egy-egy sikeres üzlettel évekre stabilizálhatnák a költségve­tésüket. Nem értem ezt a hozzáál­lást, egyszerűen nem értem... ” Ne legyünk azonban igazságta­lanok, hiszen akadnak olyan fut­ballisták is, akik rögvest mozdul­tak a kapitány hívó szavára. Ilyen például a ferencvárosi Rósa Dénes, aki eredetileg a vész­­tartalékok között sem szerepelt, így aztán javában készülődött szombaton esedékes esküvőjére, amikor megkapta a felkérést, hogy csatlakozzon a kerethez. Persze abban, hogy a bajnok­együttes fedezete felszállhatott a pekingi gépre, elperelhetetlen ér­demei vannak Hrutka Jánosnak, a válogatott most debütáló mene­dzserének is, aki az indulás előtti este a lakásán kereste fel a buda­pesti kínai nagykövetet, s kérte, segítsen sebtében vízumot kiállí­tani Rósa Dénes számára. A dip­lomata roppant nagyvonalúnak bizonyult, mert noha a konzulá­tus zárva volt, mégis kiállíttatta a beutazáshoz szükséges papírt. De kalapemelést érdemel a szintén ferencvárosi Szűcs Lajos is, akivel ugyan korábban előfordult, hogy sérülésre vagy betegségre hivat­­ FOTÓ: M. NÉMETH PÉTER Egy játékos, akit Lothar Matthäusnak nem kellett győzködnie a mai meccs kapcsán, igaz, Kenesei Krisztiánnak (balra) aligha esett nehezére elutaznia a pekingi találkozóra, lévén Kínában légióskodik Robotfutball... Kínában nem sokat vacakoltak a magyarok elleni meccs előké­születeivel. Szombaton még for­dulót rendeztek a 12 csapatos él­vonalban, és a holland Arie­l­­aan kapitány csak másnap gyűjtötte össze kiválasztottjait, így összesen másfél napot töltött együtt a ke­ret. Persze robotfutball ez: a kínai labdarúgók évente mindössze 22 bajnoki találkozót vívnak, ami roppant kevés a riválisok meccs­számához képest. A válogatott az idén Franciaországban legyőzte Algériát, ellenben 6-0-s, meg­semmisítő vereséget szenvedett az FC Barcelonától. Ami a kínai keretet illeti, a ne­vek többsége az átlagos európai szurkolónak nem sokat mond, ki­vételt talán csak a Manchester Citynél profiskodó Szun Csi-haj és az 1860 München alkalmazásá­ban álló Szao Csia-ji jelenthet, bár utóbbi sérült, így állítólag nem lép pályára. 2004. június 1., kedd A támadó, akit féltenek - Szép kis huzavona volt ön miatt... - Igen, de végül sikerült kompromisszumot kétni, és legalább Kína el­len pályán lehetek - mondta Kenesei Krisztián, a Gouan Beijing légi­ósa.- Az az igazság, hogy a szerdai Szuperkupa-meccsünket emiatt fel kell áldoznom, de boldogan teszem, hiszen nagyon szeretnék Kína el­len futballozni. A vasárnapi összecsapásról viszont már nem engedtek el a vezetők, így a Németország elleni meccs sajnos kimarad az életem­ből. - Pedig elkelne ott is egy gólerős támadó... - Tényleg jó formában vagyok, négy bajnoki mérkőzésen három gólt szereztem. A csapatomra sem lehet panasz, egy győzelem és há­rom döntetlen a mérlegünk, ami nem rossz eredmény. A dobogós he­lyezésre jó esélyünk van. - Beilleszkedett már az ön számára teljesen idegen közegbe!­ - Ez nem ment zökkenőmentesen, sőt, azt mondanám, hogy még mindig csak ismerkedem Kínával. A futball persze itt is csak futball, a játék nyelve alapvetően egyforma mindenütt a világon, legfeljebb erre­felé hosszabb a tréningek időtartama, és jobban erőltetik az erőnléti felkészítést. A kínai futball ugyanakkor látványosan gyorsan fejlődik, és ha a taktikai fegyelem javul, nagyot léphet előre a válogatottjuk rövid idő alatt. - Sok a rajongója? - Pekingben többen megismernek, mint itt, Tiencsinben, de azért nem nagyon versenyezhetek Lothar Matthäusszal. A stadionok min­denesetre tele vannak a meccsek alkalmával, mi is rendre harminc­­negyvenezer néző előtt játszunk. A következő bajnokinkat amúgy Ko­vács Zoltán együttesével, a Sencseng Csinalipaóval vívjuk, és mivel rangadóról van szó, ott is telt ház várható. - Mire számítson a magyar válogatott Tiencsinben? - A Teda-aréna vadonatúj, harmincnyolcezren férnek el a lelátókon, állítólag tele lesz a nézőtér. Az újságok már két-három hete foglalkoz­nak a meccsel, de azért nem viszik túlzásba. Az az igazság, hogy a ma­gyar válogatottról keveset tudnak errefelé. Ami a kínaiakat illeti, ahogy hallom, a legjobbjaikkal készülnek, azaz nem lesz könnyű esténk. -A győzelemnek vagy egy Kenesei Krisztián-gólnak örülne-e jobban? - Természetesen a magyar siker fontosabb, bár ha azt az én talála­tommal harcolnánk ki, az lenne a teljes boldogság... hozva visszamondta a kerettagsá­got, ez alkalommal azonban an­nak ellenére csatlakozott a 19 ta­gúra zsugorodott társulathoz, hogy combizomhúzódása miatt egyelőre a járás is nehezére esik. A keddi játéka így kizárható, talán Kaiserslauternben majd megpró­bálhat a kapuba állni. KÁOSZ PEKINGBEN: EDZÉS, VACSORA, UTAZÁS A többi kerettag ellenben tré­ningszerelésbe bújt, hiszen Lothar Matthäus már a Kínába érkezés napján, azaz vasárnap dél­után is megdolgoztatta a hatórás időeltolódás miatt kissé bágyadt társaságot. Igaz, a ferencvárosi Gera Zoltán, a soproni gólkirály, Tóth Mihály, valamint a Peking­ben légióskodó Kenesei Krisztián csak kímélő mozgást végzett. Sze­rencsére közülük legalább a Gouan Beijing csatárának nincs semmi baja, de mivel ő szomba­ton még bajnoki meccsen lépett pályára, érthető, hogy vasárnap szolidabb munkát végzett. A gyakorlás helyszíne az egyik pekingi egyetemi sporttelep volt - a 38 ezres, hipermodern tiencsi­­ni stadionnal az eredeti tervek szerint csak a kedd esti meccsen ismerkedtek volna meg a játéko­sok. Ám a közösen kidolgozott programot meglehetős nagyvo­nalúsággal kezelő házigazdák már az első nap felrúgták a menetren­det. A pekingi szállás elfoglalása után tudniillik arra kapacitálták a magyar delegációt, hogy ingáz­zon Peking és a fővárostól 137 ki­lométerre lévő kikötőváros kö­zött, majd az ígért húsz perccel szemben 55 percen át buszoztat­­ták a játékosokat, mire végre elju­tottak a tréning helyszínére. NAGY VITA A LÉGIÓS SZEREPELTETÉSE MIATT Ez már Lothar Matthäusnak is sok volt a jóból, s a hosszas vitákat lezárva úgy határozott, a csapatot megkíméli a további pekingi her­cehurcáktól, illetve a meccsnapi araszolástól a Tiencsinbe vezető főúton, és még vasárnap éjjelén átvonult társulatával a S­­aj-ho fo­lyó menti tartományi jogú város­ba. A pekingi vacsorát követően tehát a holtfáradt, a holmijukat éppen csak kicsomagoló futballis­ták újra összepakoltak, és 22.30 órakor elindultak Tiencsinbe... A nap krimikttjettt a falak mögötti ütközet a kínaiak­kal. E csatát Kenesei Krisztán klubjának vezetőivel kellett meg­vívni. A Gouan Beijingnél tudni­illik először még arról sem akar­tak hallani, hogy az idei bajnok­ságban három találatnál járó tá­madó Kína ellen pályára lépjen, de ezt a vitát - köszönhetően a labdarúgó szintén Kínában tar­tózkodó menedzserének, a ma­gyar állampolgársági esküt a múlt csütörtökön letevő Filipovics Vladannak - még sikerült felolda­ni. Attól azonban mereven elzár­kóztak a pekingi klubilletékesek, hogy 23-szoros válogatott csatár elutazzon Kaiserslauternbe, mondván, Kenesei Krisztián több tétmeccset mulasztott volna, így a Gouannál végül megvétózták a magyar légiós utazását. Persze neki elegendő lenne ma bizonyítania, és az igencsak pi­káns lenne, ha a meccs végén ar­ról tudósíthatnánk: Kína-Magyarország 0-1. Gólszerző: Kenesei... Kispad: Li Csien (cserekapus), Vang Peng, Csi Ming-ji, Jen Szung, Csang Jao­­kun, Li Ji, Vang Hang, Hszü Liang, Jü Ken-vej, Csou Haj-pin, Li Csin-jü, Li Hsziao-peng, Vej Hszin, Csou Ting, Sun Po-sou, Csi Hung Szövetségi kapitány: Arie Haan Kispad: Király (47/0) (cserekapus), Juhász R. (2/1), Stark (5/0), Gera (20/5), Rósa D. (0/0), Huszti (2/1), Torghelle (5/1) Szövetségi kapitány: Lothar Matthäus Szieben doktor tulajdonképpen elégedett lehet. Elégedett lehet, hiszen a labdarúgó-bajnokság, vagyis az Arany Ászok Liga küzdelmei páratla­nul izgalmasan értek véget. Ráádásul az idén a botrány is elmaradt - hiába, győztes meccs után még a legvadabb nézőtéri lények is szinte szur­kolónak látszanak­­, a sorsdöntő két mérkőzé­sen, idénycsúcsot érően, átlagban kilencezernél is többen voltak kint, arról pedig már nem is be­­szekeres tamás szélve, hogy amióta világ a világ, vagy legalább­is RTL Klub az RTL Klub, magyar bajnokit még sohasem néztek ennyien a tévében. Nyilván a liga a héten négy évre újraválasztott első emberét csak ezek az adatok, tények érdeklik, ugyanakkor van mindezek­nek egy másik olvasata is. A felsőház egyes mérkőzései, a bajnoki címért folyó harc ugyan valóban nyomta felfele az adrenalinszin­tet, ugyanakkor az alsóház maga volt a dögunalom, igazi tét, en­nek megfelelően mindenféle drámai fordulat nélkül. Nem vélet­len hát, hogy az utolsó forduló három mérkőzését - írd és mondd! - 1900-an látták. Összesen. A tévénézettségről meg csak annyit: az 1,3 millió valóban impozáns szám, ugyanakkor a (fut­­ballnál is rosszabb idősávban kezdődő) leggagyibb profiboksz­­mérkőzés is több embert ültet le a képernyők elé. És arról sem kellene megfeledkezni, hogy­ a fél tízes kezdéssel a ligának sikerült a teljes magyar írott sajtót maga ellen hangolnia. Igaz, ez nem nagy veszteség, megítélése a korábbiakhoz képest már sokat nem romolhatott. Ja persze, mondhatják, akkor belőlem is a sértettség beszél! És Lothar Matthäusból? Aki azt nyilatkozta, hogy­ a ligától nem kap semmiféle segítséget... Aki szerint Magyarországon hiányzik a rend a labdarúgásból, azért lehet össze-vissza tologatni a meccse­ket. .. Aki arról beszélt, hogy a liga nem képes rendet tartani, eré­lyesen fellépni, és - ha kell - a válogatottat segíteni. Néhány pozitívum, de sokkal több negatívum - aligha van te­hát oka a ligának az ünneplésre. Pedig akkor még olyan ínyenc­ségekről szó sem esett, mint Tököli Attila eltiltása, majd annak visszavonása a bajnoki aranyról döntő rangadó előtt, vagy az úgy­nevezett klublicencek kérdése, amit ha komolyan vennének, nemhogy tizenhat csapatosra kellene a professzionális bajnoksá­got bővíteni, hanem talán féltucatnyi együttessel kellene az Arany Ászok Ligának nekifutni. (Nem olyan nagy gond, a hajdani NDK-ban két csapat, a Dynamo Berlin és a Dynamo Weiswasser alkotta a jégkorongbajnokság teljes mezőnyét...) Szieben doktornak, ha tényleg tenni akar valami a magyar fut­ballért, most egyfelől erőt és határozottságot, másfelől önmérsék­letet és kompromisszumkészséget kellene mutatni. Sajnos ismer­ve őt - és az őt körülvevő közeget -, ezt nem nagyon lehet tőle el­várni. Addig is marad a kiszolgáltatottság, a tévé igényeinek feltétlen kiszolgálása - ebben legalább a liga már úgyis a csúcson van. Elvihetik tőlünk a kapitányt! A török Besiktasnál vasár­nap elnöknek választották Yildirim Demirörent, aki tartja az ígéretét, és azt mondja: a csapat edzője június elejétől Lothar Matthäus, sőt a klub sze­retné megvásárolni a Fe­rencváros csatárát, Gera Zoltánt. A témáról bővebben a 12-13. olda­lon olvashatnak! nemzeti sport 3

Next