Nemzeti Sport, 2004. augusztus (102. évfolyam, 209-238. szám)
2004-08-31 / 238. szám
Janics a német Fischer nyomdokaiba léphet? Angyal Zoltán szövetségi kapitány kiváló jósnak bizonyult Kipiczky Ágnes Az athéni eredmények tükrében talán nem is kellett volna csodálkoznunk azon, ha Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya „szerződési ajánlatot” kap a delphoi jósdától. A csapat „vezérevezőse” jó vátesznek bizonyult: az általa megálmodott három aranyéremből ugyanis hármat szállíthattak haza legjobbjai a hétfő délelőtt Ferihegyen landoló „aranygépen”. Kapitány úr, az már kiderült, hogy álmokban tökéletes. Ám amikor ez a három arany felsejlett ön előtt, ezekre a számokra gondolt? - Körülbelül igen - mondta Angyal Zoltán. - Igaz, bíztam egy ráadásban is, a női négyesben. A lányok esélyesként álltak oda a rajthoz, ám a döntő pillanatban a németek bizonyultak jobbnak. De nem azért, mert jobban fel voltak készítve, egyszerűen fejben dőlt el az a finálé. Állítom, ha az előfutamot megnyerik a mieink, a döntő másként alakult volna. Ám ezen kár keseregni, hiszen az ezüstérem is szépen csillog, biztos vagyok benne, hogy idővel a lányok sem kudarcként élik meg, és kibékülnek majd vele. FÉRFI NÉGYESÜNKNÉL NEM KÉRDÉS A FOLYTATÁS Versenyzőinek van feldolgozni való élményük bőven, és szerencsére most főként sikerekről beszélhetünk. Elsőként például arról, micsoda fölénnyel győzte le férfi négyesünk a döntő mezőnyét. - Magam sem számítottam ekkora fölényre, mert bár a májusi poznani Európa-bajnokságot magabiztosan nyerték, ám ott nem álltak rajthoz a szlovákok. Ilyen döntőt csak a legmerészebb álmaimban mertem elképzelni, hiszen annyi mindenen mentek keresztül a fiúk az elmúlt évek során. A konfliktusokat talán már nem kell ecsetelnem, és azt sem, hogy milyen félve, ám bizakodóan figyeltük egymásra találásukat. Ennek a sikernek az egyéni képességeiken túl éppen az a záloga, hogy ma már valóban megértik, elfogadják egymást. Sőt, olyannyira belelkesedtek a címvédés kapcsán, hogy egyenesen kijelentették: meg sem állnak Pekingig. Horváth Gábor, aki harminchárom évével a csapat rangidőse, nos, ő sem zárkózott el ettől. - Természetesen én is nagyon örülnék neki, és érzem rajtuk a lelkesedést. Kívánom, hogy ez a lendület a kétezer-hatos szegedi vébéig kitartson. Egy athénihoz hasonló siker után pedig nem is tűnhet olyan messzinek Peldng. Én csak azt mondom: áldásom rá! - Az elmúlt éveket meghatározó női négyes tagjai, azaz Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga is így gondolkozik? - Úgy tudom, igen. Senki sem akarja abbahagyni a versenyzést, és ha az életkorukat nézem, egyáltalán nem tartoznak az idős versenyzők közé. Persze a gyerekvállalás gondolata már foglalkoztathatja őket, a kettő azért nem zárja ki egymást. Nézzék csak meg az olasz Josefa Idemet, aki kétgyerekes anyukaként is olimpiai ezüstérmes tudott lenni. JANICS NATASÁN NEM FOGOTT KI A RÖVID SZÜNET Csak ezüstérmes, hiszen a huszonkét esztendős Janics Natasa személyében egy szilaj csikó „robbant be” a női kajakmezőny világába. Amit itt, Athénban nyújtott, az valóban robbanás volt. Igaz, az edzéseredményei alapján nekünk nem, csak a nemzetközi mezőnynek szerzett meglepetést. Natasa egyesben, no és Kovács Katival párosban olyan időket produkált a szolnoki edzőtáborban, amilyeneket női versenyzők talán még sosem. Mindössze az jelentett félnivalót, hogy elegendő lesz-e számára az egyes és a páros döntő közötti alig több mint egyórás szünet. - Úgy hallottam, az egyes eredményhirdetése után kézen fogta őt, és együtt rohantak át a pálya másik oldalára. - Így történt, és talán egy-két fotóst vagy újságírót megsérthettünk azzal, hogy Natasa nem állt le pózolni vagy interjút adni... - De ez most „államérdek ” volt. - Valami olyasmi. Szóval rohantunk, Kati már a hajóban ülve, bemelegítve várta őt, a többit pedig talán nem kell magyaráznom, hiszen a televíziónak köszönhetően az egész ország láthatta azt a csodát, amit produkáltak. - Mint említettük, Natasa csak huszonkét esztendős. Milyen jövőt jósol neki? - Ez csak tőle függ. - Talán belőle lehet az új Birgit Fischer? - Megvan rá az esélye, bár olyan kaliberű kajakos, mint Fischer, csak évszázadonként születik. Talán éppen Natasa a következő. - Visszatérve a pároshoz: úgy hallottam, elsírta magát... - És bizony. Csodás győzelem volt, és a sors igazságtalansága lett volna, ha Kovács Kati eddigi pályafutására nem kerül fel a korona. Nagyon megérdemelte már ezt az olimpiai aranyérmet. - Ez a siker közelebb hozta egymáshoz a lányokat? - Azt hiszem, igen. A válogatóidőszak eredményei alapján érthető, hogy korábban nem ettek egymás tenyeréből, de most talán oldódott a viszonyuk. - Olyannyira, hogy jövőre is egy hajóban szállnak majd vízre? - Erre még nem tudok válaszolni, ám véleményem szerint butaság lenne, ha ez a páros valamilyen okból szétválna. - A győzelmük alapján ők a jövő nagy reménységei, és gondolom, ugyanígy vélekedik a bronzérmet szerző kenus Vajda Attiláról is. - Nos, aki mindenféle nemzetközi tapasztalat nélkül ilyen névjegyet tesz le, arra mindeképpen oda kell figyelni. Örülök, hogy Pulaiék és Kolonicsék után ismét vannak tehetséges fiatal kenusaink. Egyébként ezen az olimpián nemcsak Vajda eredménye töltött el büszkeséggel, hanem másik kenusunk, Joób Márton és a kajakos Benkő Zoltán teljesítménye is reményt keltő a jövőt nézve. KOLONICS MÖGÖTT FELSORAKOZTAK A FIATALOK - Egyetért azzal, hogy Kolonics Györgyöt sem kell eltemetni, hiszen negyedik olimpiáján is érmes tudott lenni - ezúttal Kozmann Györggyel párosban? - Igen, ez valóban nagyszerű eredmény, igaz, inkább a rövidebbik távon vártuk őket a dobogóra, de nem bánom, hogy kicsit megtréfáltak bennünket. Ötszáz méteren ugyanis hihetetlen kemény volt a finálé, az első nyolc helyezett egy másodpercen belül ért célba, ilyenre ritkán adódik példa. Tehát tökéletesen elégedett versenyzői teljesítményével. Az örömbe ürömként vegyülhet, hogy a németek megelőzték tűinket az éremtáblázaton? - Egyáltalán nem zavar, hiszen mindig is mi vívtunk harcot az éremtáblázat első helyéért, és most egy aranyon múlott, hogy a másodikak lettünk. Athén megmutatta nekünk és a világnak, hogy mindhárom szakágban kiegyensúlyozottak, erősek vagyunk, és ezért szeretnék köszönetet mondani az edzőknek, Fábiánná Rozsnyói Katalinnak, Fábián Lászlónak, Sári Nándornak, Tóth Lászlónak, Ludasi Róbertnek, Szabó Attilának és Kása Ferencnek. Mert nélkülük nem sikerült volna. Tekintse meg kereshető adatbázisunkat, ahol az összes olimpia összes dobogósát megtalálja: olimpia.nso.hu/elmult A kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasa a legnagyobbak közé tartozik, így Angyal Zoltán (kis képünkön) szerint szép jövője lehet a sportágnak 2004. augusztus 31., kedd A T H É NB 2 0 0 4 KAJAK-KENU JEGYZET A hölgyek öröme Persze hogy jók a magyar nők! Mi ne tudnánk, akik szerencsésen élvezhetjük a hazai pálya előnyeit? Mit jók! Nagyszerűek, nincs párjuk! Köztudottan csodájukra jár a fél világ. Nem lepődnék meg, ha történetesen a népszerű hetilapunk külön kiadásban ünnepelné most őket Athén ürügyén... Bámulatos hölgyeink elkápráztattak bennünket a múltban is, hogy csak Csák Ibolyáról, Elek Ilonáról, Székely Éváról, Keleti Ágnesről, Rejtő Ildikóról, Németh Angéláról vagy éppen Egerszegi Krisztináról tegyek hamarjában említést. S amit Athénban műveltek - lehengerlő. A sport XXI. századbeli szédítő iramával lépést tartani és megvédeni például az olimpiai bajnoki címet - már önmagában is rendkívüli. Nagyasszonyunk, Nagy Tímea ezt a bravúrt ráadásul úgy produkálta, hogy előtte a második gyermekének adott életet, majd visszatérése után sorozatos gondokkal, sérülésekkel bajlódott. „Időzítése” mesébe illő - mintha a sors is elismerné páratlan teljesítményét -, az ő nyakába kerülhetett a magyar sport halhatatlanságot jelentő 150. olimpiai aranya, s egyben az ő nevéhez fűződik a további magyar győzelmek sorozatát megnyitó és lélektanilag kulcsfontosságú első bajnoki cím, éppen úgy, mint négy éve Sydneyben. Menjünk tovább olyan jó ismételten érezni a siker ízét. Igaly Diána, bájos mesterlövészünk éppen a döntőben - amikor a leginkább szüksége van az embernek erre egyszerűen képtelen volt hibázni. Tökéletes. Az öttusázó Vörös Zsuzsát kockázat nélkül győztesnek hirdethettük már négy szám után. S akkor jött még a királyi hölgyek megkoronázása, mámoros és rituális merítkezéssel a szelektől korbácsolt Égei-tenger partján létesített pálya hullámaiban: Janics Natasa és Kovács Kati. Imponáló győzelem kajak egyesben, és a mezőnyt szinte demoralizáló fölény a párosban. A dobogó tetején álló kettős mögött pedig - ha láthatatlanul is - a magyar kajak-kenu sport „Vasasszonyának” ellentmondást nem tűrő alakja húzódott meg - Fábiánné Rozsnyói Kataliné... Összegezve: hölgyeink az aranyérmeink közül ötöt hoztak haza, többet, mint a férfiak. Az ezüstökből - Krutzler Eszter és a kajak négyes -, valamint az előkelő pontszerző helyezések gyűjtögetéséből is derekasan kivették a részüket. A kiélezett küzdelmekben megszerzett értékes negyedik helyek - nyolc volt - tekintetében lányaink nem kevesebbet, hatot értek el. Minden kétséget kizáróan most ők vállaltak oroszlánrészt küldöttségünk teljesítményéből. S mindennek tetejében - amellett, hogy csinosak, rokonszenvesek és sikeresek - egyikükre sem vetődött a manapság botrányoktól terhes, a játékokat és velük együtt sajnos bennünket is érintő és zavaró doppingügyek árnyéka. Makulátlanul, vonzóan és szeretetre méltóan állnak előttünk, akiknek a nagy napok után is tisztelettel, elismeréssel adózunk, és - semmit le nem vonva a fiúk érdemeiből - ahogy illik, külön is hódolattal tartozunk. Gallov Rezső Athén - magyar szemmel Munkatársunktól kialudt a láng, elérkezett az összegzések, értékelések ideje. Athénban 8 arany-, 6 ezüst- és 3 bronzérmet szereztek a magyar sportolók (az éremtábla 13. helyén végezve), illetve nyertek többet is, de ennyit tarthattak meg. No de hagyjuk is ezt a doppingos mezsgyét, gratuláljunk inkább érmeseinknek, pontszerzőinknek, és szorítkozzunk a tényekre, a számokra! Született még nyolc magyar negyedik helyezés, nyolc ötödik és hat hatodik hely, így a magyar különítmény összesen 144 ponttal a nem hivatalos nemzetek közötti pontverseny 14. helyén végzett. A 144 pontból a kajak-kenu vállalt oroszlánrészt 39 ponttal, 28 ponttal büszkélkedhet a vívás, 21- gyel az úszás, 11-gyel a súlyemelés, 8-cal az atlétika és a vízilabda, 7-7 pontot szereztek a birkózók, az öttusázók és a sportlövők, 5-öt a kézilabdázók, 2 pontot az evezősök, 1 -et pedig a tornászok. A Magyar Olimpiai Bizottság Athénra vonatkozó tervei megvalósultak: Magyarország megtartotta helyét a nem hivatalos pontverseny első 15 országa között, a megszerzett érmek számát tekintve megismételte a sydneyi teljesítményt (négy éve is, és most is 17-17 éremmel, ugyanilyen elosztásban zártuk a játékokat), és az 1-6. helyezések számát pedig növelte a legutóbbi olimpiához képest (négy éve 35, ezúttal 39 pontszerző helyet jegyezhettünk fel). Az athéni 144 pontos teljesítmény egyébként minden idők 13. legsikeresebb magyar szereplése (grafikonunkon a tíz legsikeresebb magyar olimpiai szereplést böngészhetik át). Megfosztották viszont Magyarországot két arany- és egy ezüstéremtől, s ha ezek a botrányok nincsenek, 161 ponttal zárjuk az olimpiát, ami a tizenegyedik legsikeresebb magyar olimpiai szereplést jelentette volna, s nem mellesleg 10 arany, 6 ezüst, 4 bronzzal zártuk volna a versenyt, az éremtáblázat 9. helyén. Nem nagy különbség. És mégis: micsoda különbség...! nemzetisport 11