Nemzeti Sport, 2004. szeptember (102. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-01 / 239. szám

LABDARÚGÁS VÁLOGATOTT VB-SELEJTEZŐ ELŐTT Ebben a csapatban lehet bízni Változatok egy sajtótájékoztatóra: a nagy reménykedés mellé cseppnyi bosszankodás Horvátország-Magyarország vb-selejtező, 8. csoport JHL szombat, 20.30. Zágráb, Maksimir­sta- H­ipTe­dion (tv: RTL Klub, DSF) Jegyár: 3000 Ft Jg Játékvezető: Michael Riley (angol) * * f Asszisztensek: David Babski és Glenn Jiffe Turner (angolok) Nincs félelem a kapitányban LOTHAR MATTHÄUS AZT SZERETNÉ, HA ÚJRA FUTBALLŐRÜLET­TO „Tessék, már megint késve kezdik a sajtótájékoztatót. A végén még azt hiszik a magyar újságírók, hogy ezt direkt csináljuk, hogy a minimális tiszteletet sem adtuk meg nekik. Pe­dig ha tudnák, hogy mennyire fontos számomra a segítségük. A közös si­kereinkhez ők is kellenek, hiszen a modataikkal, véleményükkel befo­­pjastoltatják a közvéleményt. Márpe­dig én b°gy Magyar­országon futballléd'jffjfgyrti szom­battól kezdve. Márpedigtiffimíljfi­ Zágrábban, akkor ennek megvan is reális esélye, és akkor biztosra ve­szem, hogy Izland ellen jövő szerdán telt ház előtt játszunk, akkor talán a bajnoki meccsekre is többen mennek ki, a szurkolók máshogy viszonyul­nak a sportághoz, és újabb szponzo­rok látnak üzletet a labdarúgásban. De... Nem akarok előre jósolgatni. Most is csak azt vethetem papírra, amit Magyarországra érkezésem óta f­olyton emlegetek. Ennek az ország­nak végül is vannak értékes futbal­listái, akikből lehet ütőképes váloga­tottat kialakítani, s ezzel a csapattal bizony ott lehetünk hazámban a kétezer-hatos világbajnokságon. Most visszatekintve: gyorsan elment ez a kilenc hónap, mióta munkába álltam, és bátran kijelenthetem, ez idő alatt komoly változások tapasz­­talhatók a magyar labdarúgásban. Új a kapitány, új a menedzser, új az­onos és ifr a csapat is. Amíg koráb­ban azt látta..., hogy a legtöbb fut­ballista ebben az országban nem úgy dol­gozik, hogy fel tudja venni a ver­senyt nemzetközi színvonalon, addig mára mindez megváltozott. Azok, akiket a keretbe meghívtam, koráb­ban már bizonyítottak, és én tiszta szívemmel kiállok mellettük, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy rajtuk kí­vül is vannak még értékeink. És per­sze várom vissza Lisztes Krisztiánt, Böő­r Zoltánt, Pető Tamást, hogy csak néhány nevet említsek a régiek közül. Nyugodt vagyok, még akkor is, ha tudom, hogy pokoli meccs vár ránk, de a csapatom már megmutat­ta, hogy idegenben, nagy közönség előtt sem fél, talán erre vagyok a leg­büszkébb. Van önbizalmuk, és ha a fejüket is használják Zágrábban, ak­kor boldogan jöhetünk haza. Hi­szem, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Torghelle Sándor és Szabás Imre is felépül szombatra, amúgy is hálás vagyo­k St­apat osztrák orvosának, aki hétfőről keddre virradó éjszaka mást sem csinált, mint gyógyí­tott. Szeretek ezekkel a fiúk­kal együtt dolgozni, s ezért is fáj, amikor valaki nem a csapatszellemnek megfele­lően gondolkodik és cselek­szik. Babos Gábornak most, úgy tűnik, nem a­­ válogatott a legfontosabb. „ Mindegy... Nem szabad ezen rágódnom, a játékos­nak kell megtennie a következő lépést, ha újra­­ közénk akar tartozni. ” * Korábbi kapitányokat kér­deztünk arról, milyen remé­nyekkel várhatja a szombati zágrábi meccset a váloga­tott. A szakemberek kivétel nélkül hisznek abban, hogy Lothar Matthäus fiatal csapata most is sikeres lesz. MÁR TÖBBEN MONDTAK NEMET A NÉMET SZAKEMBERNEK 2004. január 22.: Dárdai Pál kosara Lothar Matthäusnak - efféle címekkel kezdtek el cikkezni a német lapok, miután a Hertha BSC és a magyar válogatott középpályása ki­jelentette: mivel klubja a kiesés elkerüléséért harcol, az egyesület sikere a fontosabb. 2004. február 14.: Lothar Matthäus kirohanást intézett, mondván, nem érti, a klubok miért akarják mindenféle indokkal megakadályozni, hogy legjobbjaik itthon maradja­nak a ciprusi túra előtt. A Ferencváros például nem akarta elengedni Gera Zoltánt, Szűcs Lajost és Tököli Attilát. A három FTC-játékos közül végül csak a deklaráltan sé­rült kapus nem utazott el. 2004. június 1.: Lothar Matthaus kínai kínjai! - jelent meg lapunk címlapján. A válo­gatott a kínai vendégjáték után egyenesen Németországba utazott, ahol nem keve­sebb, mint 16 játékos hiányzott ilyen-olyan indokok miatt a válogatottból. 2004. augusztus 30.: Minden játékosnak a címeres mez legyen a legfontosabb! - nyilatkozta a szövetségi kapitány, miután meghívott Sáfár Szabolcs, az Austria Wien kapusa levélben mondta le a válogatottságot. Indoklásában az szerepelt, amikor jó formában volt, mellőzte Lothar Matthäus, most viszont nincs a topon. A Feyenoord kapusa, Babos Gábor pedig korábban nyilatkozott úgy, mivel Király Gábor az első­ számú várományosa az egyes meznek, és még csak most illeszkedik be a rotterdami együttesbe, tekintsenek el a behívásától... GARAMI JÓZSEF * ^ - Örömmel látom, hogy olyan gárda­­ kezd összeállni,­­ amelynek egy része már Gellei Imre kapitánykodása idején is szerzett tapasztalatokat a nemzetközi porondon. Úgy érzem, hogy jó keretet formált Lothar Matthaus, és hosszú-hosszú idő után optimisták lehetünk. Ennek a csapatnak esélye lehet arra, hogy to­vábbjusson a csoportjából, és bár re­mélem, nem kiabálok el semmit, hiszek abban, hogy sikerül majd. GELLEI IMRE "■A A németországi és skóci­­ai mérkőzésünk után könnyen el tudom , képzelni, hogy újabb jó eredményt ér el a válogatott. Ehhez megfelelő agresszió, fegyelem és lelkesedés szük­séges, no és ne feledjük, az elmúlt időszak arra is ad okot, hogy a mie­ink végre önbizalomtól duzzadván fussanak ki a pályára. Mentálisan nagyot lépett előre a válogatott, és nagyon szurkolok majd Lothar Matthäuséknak a szombati meccsen. Tréfás biztatás TOMISLAV BUTI­NA Ha a tavasszal Trond Sol­­lied edző olykor-olykor el is tudta rontani a kedvét a Club Brugge horvát válo­gatott kapusának, amidőn a pocakos belga egyest, az ebben az idényben a klu­bot már kapusedzőként szolgáló Dany Verlindent állította a flamand gárda hálója elé, a nyár vélhetően minde­nért kárpótolta a 30 éves futballistát: a portugáliai Európa-bajnokságon minden egyes összecsapáson neki szavazott bizal­mat Otto Baric szövetségi kapitány. Úgy tűnik, Zlatko Kranjcar sem látja másként a helyzetet, azaz a jelek szerint Butina meg­kezdte többéves válogatott „uralmát”. HUSZTI SZABOLCS­o­n A Ferencváros fiatal bal ol­dali középpályását az eu­rópai átigazolási piac zárul­­­sa előtt a Gera Zoltánt is foglalkoztató West Bromwich Albion vitte vol­na, ám a két fél nem ju­tott közös nevezőre. Így a Glasgow-ban legutóbb két gólt szerző lab­darúgó egyelőre az FTC kötelékében marad. Mindazonáltal Lothar Matthäus a válogatott kedd délelőtti edzésén nem hagyta ki a lehetőséget, s egy alkalommal igencsak tréfásan sarkallta nagyobb összpontosítás­ra Huszti Szabolcsot: „Come on, Mr. West Bromwich!” C/13ga §5 Az előzmény ismert, hiszen ko­rábban írtunk erről: Babos Gá­bor, a Feyenoord kapusa arra kérte Lothar Matthäust, a válo­gatott szövetségi kapitányát, hogy a Horvátország és Izland elleni mérkőzéseken tekintsen el a szerepeltetésétől. A közel­múltban a legutóbbi holland bajnokság legjobb kapusának megválasztott labdarúgó azzal érvelt, hogy a nemzeti tizenegy­nél most Király Gábor élvezi a kapitány bizalmát, ő pedig a NAC Bredától való távozása után szeretne minél jobban beil­leszkedni a rotterdami egyletbe. A korábbi 150-szeres német vá­logatott labdarúgó reakciója er­re tegnap a következő volt: Lothar Matthaus szerint Babos Gábor akkor számíthat ismét meghívóra, ha bocsánatot kér a nemzeti együttes tagjaitól. Néz­zük, mit mond erre a Feyenoord kapusa? „A Skócia elleni válogatott talál­kozót követően ismertettem a véle­ményemet Lothar Matt­­dussal, aki azt mondta, megért engem, a dön­tésemet azonban nem tudja elfogad­ni - mondta Babos Gábor. - A kapitány iira kát, gondoljam át az elhatározásomat, és bár ezt megtet­tem, a véleményem nem változott. Noha az elmúlt nyolc évben többnyi­re második számú kapusként szá­moltak velem a válogatottnál, min­dig szívesen jöttem haza. Soha nem kerestem kifogást, nem voltam sértődött, nem hivatkoztam valótla­nul sérülésekre. Azaz, korrekt vol­tam korábban is és most is. Ha mondvacsinált okokra hivatkozva akár csak egyszer is kmondtam vol­na a válogatottságot, ha most a tü­körbe nézve torz képet látnék ma­gam előtt, akkor jogos lenne a ka­pitány kijelentése. Azt azonban nem gondolom, hogy bocsánatot kellene kérnem azért, mert komor vagyok. ” Babos Gábor tehát úgy érzi, nincs miért bocsánatot kérnie, így könnyen lehet, hogy noha csak két mérkőzést mondott le, nem a közeljövőben ünnepli a 18. válogatottságát. „Nem én vagyok az első labda­rúgó, aki hasonló cipőben jár, azt pedig van tudhatom, mit hoz a jövő - folytatta a Feyenoord lé­giósa. - Nemsokára harmincéves leszek, nem jellemző rám, hogy megfontolatlan lennék. A saját életemről nekem kell döntenem, rá­adásul mint mondottam, a kor­rektség számomra is fontos. Nem szeretném, ha ügyet kreálnának a történtekből, nem akarok nyilatko­­zathdbontba belemenni. Igaz, je­lenleg nem­ vagyok képben a válo­gatottnál, ám természetesen szur­kolok a csapatnak, és ha később bár­mikor szükség lesz rám, akkor szá­­molhatnak velem. ” 2004. szeptember 1., kedd Babos Gábor rosszul döntött Itt az idő, írhatnánk azt is - sok­sok felkiáltójellel a mondat végén -, hogy eljött a mi időnk, de az ember már csak olyan, hogy okul­va a múlt történéseiből, óvatosan fogalmaz. Még akkor is, ha tör­tént, ami történt. Mert bizony sok minden történt az elmúlt kilenc hónapban, azóta, amióta Lothar Matthäus irányítja a válogatottat, kezdve a ciprusi edzőtáborozással, folytatva a törökök csábítási akci­ójával, hogy aztán egyre nagyobb fordulatszámon pörögve eljus­sunk a brazilokon át egészen Kai­­serslauternig, sőt Glasgow-ig. S a kapitány a kilenc hónap alatt más­ról sem beszélt, mint a pozitív g­ó lolkodásról, a múlt lezárásá- Y ¡1 sopánkodás befejezéséről. \1›, i r nagyon úgy fest a hely­zet, hogy' d mondhat bármit, a magyarok felsorakoznak mögé - mert valóban kiala­kult egy csapat. S itt az idő, hogy ez a csapat tét­meccsen is megmutassa, mi? fiúk Mi az utóbbi években, sőt évti­­­zedekben kisebb-nagyobb pofo­nokhoz, vereségekhez szokott magyar újságírók úgy ültünk le kedden a válogatott sajtótájékoz­tatóján, hogy pontosan érzékel­tük, nem csupán az odakészített káposztás hasé, hanem a győzelem íze is elérhető közelségbe került. Tegnap elsőként Gera Zoltánt és Szabics Imrét hallgathattuk. Jó volt nézni a két ifjút, az egyik a német, a másik az angol bajnokság „zamatát” hozta el magával, s ahogy beszélni kezdtek, egyre csak arra gondoltunk, hogy a mi klasszisaink, a Stuttgartban fut­ballozó Szabics Imre és a West Bromwich Albion játékosa, Gera Zoltán megnyerheti a meccset Zágrábban. Különben ők maguk is valami hasonlót érezhetnek, rö­vid monológjaikban kitértek a csapategységre, látszott, van önbi­zalmuk. S bárcsak kizárólag erről írhat­nánk, azonban­­ nem is Magyar­­országon élnénk, ha nem történne ilyesmi... - van egy ügy... Ponto­sabban két ügy ez, de kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Előbb Ba­bos Gábor, majd Sáfár Szabolcs mondott nemet Lothar Matthaus meghívására, és az újságírói kér­dés - „Mit szól a történtekhez, ka­pitány úr?” - után kiderült, hogy a német sztárnak leginkább a Feyenoord kapusának lépése fájt... „Babos Gábornak bocsánatot kell kérnie a csapattársaitól, amíg ezt nem teszi meg, és amíg én vagyok a kapitány, addig nem húzza fel ma­gára a címeres mezt - mondta Lothar Matthäus. - Mert micsoda dolog az, hogy valaki még akkor is, ha a holland Feyenoord labdarúgója, azt üzeni, csak akkor jön, ha övé az egyes dressz, ha kispadra kell ülnie, esze ágában sincs csatlakozni a keret­hez! Én ezt nem tűrhetem, még ak­kor sem, ha sajnálom mindazt, ami történt... ” Itt aztán lett egy kis csönd, tán némi feszültség is a teremben, de pillanatokra csupán, hiszen a kapi­tány a következő mondatban már arról beszélt, hogy hiába hetvene­dik a válogatottunk a világranglis­tán, és tizedik Horvátország, mi bizony győzni megyünk Zágráb­ba, és támadunk. Itt az idő. Talán valóban eljött a mi időnk. Babos Gábor akkor vetődhet válogatottban, ha bocsánatot kér JEGYZET Sportemberek és sportolók Annyi fricskát magyar szövetségi kapitány még nem kapott a já­­téko­­soktól, mint az a Lothar Matthaus, aki a világ futballjában nem puszta- mszeres német válogatottságáról, hanem egyszersmind iTt aMjrjBD effekct L.- Től, alázatáról, to­vábbá a mindc­­- T Taras3yB1^-t^e.^’ ^' példaképpé vált. Ili.... Ihatnánk, botranySS^MHL most történt, azaz hogy a magyar labdar­úgó-válogatottba behí­vott futballisták egyike, Babos Gábo a szombati Horvátország, valamint a jövő szerdai Izland elleni világbajnoki selejtező előtt azzal érvelt: neki a címeres meznél mostanság fontosabb a klubemblémával díszített Feyenoord-dressz, mert külföldön profiskodó játékosként a karrierjét, az egzisztenciáját az egyesü­leti sikerek alapozhatják meg, másikuktól, az Austria Wiennél védő Sáfár Szabolcstól pedig üzenet érkezett, jelesül az, hogy a válogatottság nem most, hanem egy korábbi időszakban lett volna aktuális, akkor, amikor jobban ment neki a foci... Elárulható, már korábban is volt példa ilyesmire, és azon ügyeknek a nagy tanulsága az volt, hogy a válogatottság alól ki­búvót kereső labdarúgókkal (akik jellemző módon vérig sértődtek azon, hogy a döntésüket, avagy a kifogásukat kritizál­ni merészelték...) kár vitatkozni, már csak azért is, mert képte­lenség meggyőzni őket, mit is jelent a honfiúi érzés, és persze mit jelent az, ha valaki a hazája dicsőségéért küzdhet a sors kü­lönös kegyeltjeként a futballpályán, és azt sem mindenkivel si­került megértetni, mily szerencsés az, akinek a magyar emberek közül megadatik a dicsőség, hogy a meccs kezdése előtt érte (is) szól a Himnusz. A nagy szavaknak tehát nincs súlya, így aho­gyan e játékosok hiábavaló győzködését, úgy az érzelgősséget is hagyjuk a csudába, mert a tör­ténetnek csupán annyi a tanulsága: sportember és sportoló között azért van különbség... Vincze András mzet sport 3

Next