Nemzeti Sport, 2004. szeptember (102. évfolyam, 239-268. szám)
2004-09-01 / 239. szám
LABDARÚGÁS VÁLOGATOTT VB-SELEJTEZŐ ELŐTT Ebben a csapatban lehet bízni Változatok egy sajtótájékoztatóra: a nagy reménykedés mellé cseppnyi bosszankodás Horvátország-Magyarország vb-selejtező, 8. csoport JHL szombat, 20.30. Zágráb, Maksimirsta- HipTedion (tv: RTL Klub, DSF) Jegyár: 3000 Ft Jg Játékvezető: Michael Riley (angol) * * f Asszisztensek: David Babski és Glenn Jiffe Turner (angolok) Nincs félelem a kapitányban LOTHAR MATTHÄUS AZT SZERETNÉ, HA ÚJRA FUTBALLŐRÜLETTO „Tessék, már megint késve kezdik a sajtótájékoztatót. A végén még azt hiszik a magyar újságírók, hogy ezt direkt csináljuk, hogy a minimális tiszteletet sem adtuk meg nekik. Pedig ha tudnák, hogy mennyire fontos számomra a segítségük. A közös sikereinkhez ők is kellenek, hiszen a modataikkal, véleményükkel befopjastoltatják a közvéleményt. Márpedig én b°gy Magyarországon futballléd'jffjfgyrti szombattól kezdve. Márpedigtiffimíljfi Zágrábban, akkor ennek megvan is reális esélye, és akkor biztosra veszem, hogy Izland ellen jövő szerdán telt ház előtt játszunk, akkor talán a bajnoki meccsekre is többen mennek ki, a szurkolók máshogy viszonyulnak a sportághoz, és újabb szponzorok látnak üzletet a labdarúgásban. De... Nem akarok előre jósolgatni. Most is csak azt vethetem papírra, amit Magyarországra érkezésem óta folyton emlegetek. Ennek az országnak végül is vannak értékes futballistái, akikből lehet ütőképes válogatottat kialakítani, s ezzel a csapattal bizony ott lehetünk hazámban a kétezer-hatos világbajnokságon. Most visszatekintve: gyorsan elment ez a kilenc hónap, mióta munkába álltam, és bátran kijelenthetem, ez idő alatt komoly változások tapasztalhatók a magyar labdarúgásban. Új a kapitány, új a menedzser, új azonos és ifr a csapat is. Amíg korábban azt látta..., hogy a legtöbb futballista ebben az országban nem úgy dolgozik, hogy fel tudja venni a versenyt nemzetközi színvonalon, addig mára mindez megváltozott. Azok, akiket a keretbe meghívtam, korábban már bizonyítottak, és én tiszta szívemmel kiállok mellettük, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy rajtuk kívül is vannak még értékeink. És persze várom vissza Lisztes Krisztiánt, Böőr Zoltánt, Pető Tamást, hogy csak néhány nevet említsek a régiek közül. Nyugodt vagyok, még akkor is, ha tudom, hogy pokoli meccs vár ránk, de a csapatom már megmutatta, hogy idegenben, nagy közönség előtt sem fél, talán erre vagyok a legbüszkébb. Van önbizalmuk, és ha a fejüket is használják Zágrábban, akkor boldogan jöhetünk haza. Hiszem, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Torghelle Sándor és Szabás Imre is felépül szombatra, amúgy is hálás vagyok Stapat osztrák orvosának, aki hétfőről keddre virradó éjszaka mást sem csinált, mint gyógyított. Szeretek ezekkel a fiúkkal együtt dolgozni, s ezért is fáj, amikor valaki nem a csapatszellemnek megfelelően gondolkodik és cselekszik. Babos Gábornak most, úgy tűnik, nem a válogatott a legfontosabb. „ Mindegy... Nem szabad ezen rágódnom, a játékosnak kell megtennie a következő lépést, ha újra közénk akar tartozni. ” * Korábbi kapitányokat kérdeztünk arról, milyen reményekkel várhatja a szombati zágrábi meccset a válogatott. A szakemberek kivétel nélkül hisznek abban, hogy Lothar Matthäus fiatal csapata most is sikeres lesz. MÁR TÖBBEN MONDTAK NEMET A NÉMET SZAKEMBERNEK 2004. január 22.: Dárdai Pál kosara Lothar Matthäusnak - efféle címekkel kezdtek el cikkezni a német lapok, miután a Hertha BSC és a magyar válogatott középpályása kijelentette: mivel klubja a kiesés elkerüléséért harcol, az egyesület sikere a fontosabb. 2004. február 14.: Lothar Matthäus kirohanást intézett, mondván, nem érti, a klubok miért akarják mindenféle indokkal megakadályozni, hogy legjobbjaik itthon maradjanak a ciprusi túra előtt. A Ferencváros például nem akarta elengedni Gera Zoltánt, Szűcs Lajost és Tököli Attilát. A három FTC-játékos közül végül csak a deklaráltan sérült kapus nem utazott el. 2004. június 1.: Lothar Matthaus kínai kínjai! - jelent meg lapunk címlapján. A válogatott a kínai vendégjáték után egyenesen Németországba utazott, ahol nem kevesebb, mint 16 játékos hiányzott ilyen-olyan indokok miatt a válogatottból. 2004. augusztus 30.: Minden játékosnak a címeres mez legyen a legfontosabb! - nyilatkozta a szövetségi kapitány, miután meghívott Sáfár Szabolcs, az Austria Wien kapusa levélben mondta le a válogatottságot. Indoklásában az szerepelt, amikor jó formában volt, mellőzte Lothar Matthäus, most viszont nincs a topon. A Feyenoord kapusa, Babos Gábor pedig korábban nyilatkozott úgy, mivel Király Gábor az első számú várományosa az egyes meznek, és még csak most illeszkedik be a rotterdami együttesbe, tekintsenek el a behívásától... GARAMI JÓZSEF * ^ - Örömmel látom, hogy olyan gárda kezd összeállni, amelynek egy része már Gellei Imre kapitánykodása idején is szerzett tapasztalatokat a nemzetközi porondon. Úgy érzem, hogy jó keretet formált Lothar Matthaus, és hosszú-hosszú idő után optimisták lehetünk. Ennek a csapatnak esélye lehet arra, hogy továbbjusson a csoportjából, és bár remélem, nem kiabálok el semmit, hiszek abban, hogy sikerül majd. GELLEI IMRE "■A A németországi és skóciai mérkőzésünk után könnyen el tudom , képzelni, hogy újabb jó eredményt ér el a válogatott. Ehhez megfelelő agresszió, fegyelem és lelkesedés szükséges, no és ne feledjük, az elmúlt időszak arra is ad okot, hogy a mieink végre önbizalomtól duzzadván fussanak ki a pályára. Mentálisan nagyot lépett előre a válogatott, és nagyon szurkolok majd Lothar Matthäuséknak a szombati meccsen. Tréfás biztatás TOMISLAV BUTINA Ha a tavasszal Trond Sollied edző olykor-olykor el is tudta rontani a kedvét a Club Brugge horvát válogatott kapusának, amidőn a pocakos belga egyest, az ebben az idényben a klubot már kapusedzőként szolgáló Dany Verlindent állította a flamand gárda hálója elé, a nyár vélhetően mindenért kárpótolta a 30 éves futballistát: a portugáliai Európa-bajnokságon minden egyes összecsapáson neki szavazott bizalmat Otto Baric szövetségi kapitány. Úgy tűnik, Zlatko Kranjcar sem látja másként a helyzetet, azaz a jelek szerint Butina megkezdte többéves válogatott „uralmát”. HUSZTI SZABOLCSon A Ferencváros fiatal bal oldali középpályását az európai átigazolási piac zárulsa előtt a Gera Zoltánt is foglalkoztató West Bromwich Albion vitte volna, ám a két fél nem jutott közös nevezőre. Így a Glasgow-ban legutóbb két gólt szerző labdarúgó egyelőre az FTC kötelékében marad. Mindazonáltal Lothar Matthäus a válogatott kedd délelőtti edzésén nem hagyta ki a lehetőséget, s egy alkalommal igencsak tréfásan sarkallta nagyobb összpontosításra Huszti Szabolcsot: „Come on, Mr. West Bromwich!” C/13ga §5 Az előzmény ismert, hiszen korábban írtunk erről: Babos Gábor, a Feyenoord kapusa arra kérte Lothar Matthäust, a válogatott szövetségi kapitányát, hogy a Horvátország és Izland elleni mérkőzéseken tekintsen el a szerepeltetésétől. A közelmúltban a legutóbbi holland bajnokság legjobb kapusának megválasztott labdarúgó azzal érvelt, hogy a nemzeti tizenegynél most Király Gábor élvezi a kapitány bizalmát, ő pedig a NAC Bredától való távozása után szeretne minél jobban beilleszkedni a rotterdami egyletbe. A korábbi 150-szeres német válogatott labdarúgó reakciója erre tegnap a következő volt: Lothar Matthaus szerint Babos Gábor akkor számíthat ismét meghívóra, ha bocsánatot kér a nemzeti együttes tagjaitól. Nézzük, mit mond erre a Feyenoord kapusa? „A Skócia elleni válogatott találkozót követően ismertettem a véleményemet Lothar Mattdussal, aki azt mondta, megért engem, a döntésemet azonban nem tudja elfogadni - mondta Babos Gábor. - A kapitány iira kát, gondoljam át az elhatározásomat, és bár ezt megtettem, a véleményem nem változott. Noha az elmúlt nyolc évben többnyire második számú kapusként számoltak velem a válogatottnál, mindig szívesen jöttem haza. Soha nem kerestem kifogást, nem voltam sértődött, nem hivatkoztam valótlanul sérülésekre. Azaz, korrekt voltam korábban is és most is. Ha mondvacsinált okokra hivatkozva akár csak egyszer is kmondtam volna a válogatottságot, ha most a tükörbe nézve torz képet látnék magam előtt, akkor jogos lenne a kapitány kijelentése. Azt azonban nem gondolom, hogy bocsánatot kellene kérnem azért, mert komor vagyok. ” Babos Gábor tehát úgy érzi, nincs miért bocsánatot kérnie, így könnyen lehet, hogy noha csak két mérkőzést mondott le, nem a közeljövőben ünnepli a 18. válogatottságát. „Nem én vagyok az első labdarúgó, aki hasonló cipőben jár, azt pedig van tudhatom, mit hoz a jövő - folytatta a Feyenoord légiósa. - Nemsokára harmincéves leszek, nem jellemző rám, hogy megfontolatlan lennék. A saját életemről nekem kell döntenem, ráadásul mint mondottam, a korrektség számomra is fontos. Nem szeretném, ha ügyet kreálnának a történtekből, nem akarok nyilatkozathdbontba belemenni. Igaz, jelenleg nem vagyok képben a válogatottnál, ám természetesen szurkolok a csapatnak, és ha később bármikor szükség lesz rám, akkor számolhatnak velem. ” 2004. szeptember 1., kedd Babos Gábor rosszul döntött Itt az idő, írhatnánk azt is - soksok felkiáltójellel a mondat végén -, hogy eljött a mi időnk, de az ember már csak olyan, hogy okulva a múlt történéseiből, óvatosan fogalmaz. Még akkor is, ha történt, ami történt. Mert bizony sok minden történt az elmúlt kilenc hónapban, azóta, amióta Lothar Matthäus irányítja a válogatottat, kezdve a ciprusi edzőtáborozással, folytatva a törökök csábítási akciójával, hogy aztán egyre nagyobb fordulatszámon pörögve eljussunk a brazilokon át egészen Kaiserslauternig, sőt Glasgow-ig. S a kapitány a kilenc hónap alatt másról sem beszélt, mint a pozitív gó lolkodásról, a múlt lezárásá- Y ¡1 sopánkodás befejezéséről. \1›, i r nagyon úgy fest a helyzet, hogy' d mondhat bármit, a magyarok felsorakoznak mögé - mert valóban kialakult egy csapat. S itt az idő, hogy ez a csapat tétmeccsen is megmutassa, mi? fiúk Mi az utóbbi években, sőt évtizedekben kisebb-nagyobb pofonokhoz, vereségekhez szokott magyar újságírók úgy ültünk le kedden a válogatott sajtótájékoztatóján, hogy pontosan érzékeltük, nem csupán az odakészített káposztás hasé, hanem a győzelem íze is elérhető közelségbe került. Tegnap elsőként Gera Zoltánt és Szabics Imrét hallgathattuk. Jó volt nézni a két ifjút, az egyik a német, a másik az angol bajnokság „zamatát” hozta el magával, s ahogy beszélni kezdtek, egyre csak arra gondoltunk, hogy a mi klasszisaink, a Stuttgartban futballozó Szabics Imre és a West Bromwich Albion játékosa, Gera Zoltán megnyerheti a meccset Zágrábban. Különben ők maguk is valami hasonlót érezhetnek, rövid monológjaikban kitértek a csapategységre, látszott, van önbizalmuk. S bárcsak kizárólag erről írhatnánk, azonban nem is Magyarországon élnénk, ha nem történne ilyesmi... - van egy ügy... Pontosabban két ügy ez, de kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Előbb Babos Gábor, majd Sáfár Szabolcs mondott nemet Lothar Matthaus meghívására, és az újságírói kérdés - „Mit szól a történtekhez, kapitány úr?” - után kiderült, hogy a német sztárnak leginkább a Feyenoord kapusának lépése fájt... „Babos Gábornak bocsánatot kell kérnie a csapattársaitól, amíg ezt nem teszi meg, és amíg én vagyok a kapitány, addig nem húzza fel magára a címeres mezt - mondta Lothar Matthäus. - Mert micsoda dolog az, hogy valaki még akkor is, ha a holland Feyenoord labdarúgója, azt üzeni, csak akkor jön, ha övé az egyes dressz, ha kispadra kell ülnie, esze ágában sincs csatlakozni a kerethez! Én ezt nem tűrhetem, még akkor sem, ha sajnálom mindazt, ami történt... ” Itt aztán lett egy kis csönd, tán némi feszültség is a teremben, de pillanatokra csupán, hiszen a kapitány a következő mondatban már arról beszélt, hogy hiába hetvenedik a válogatottunk a világranglistán, és tizedik Horvátország, mi bizony győzni megyünk Zágrábba, és támadunk. Itt az idő. Talán valóban eljött a mi időnk. Babos Gábor akkor vetődhet válogatottban, ha bocsánatot kér JEGYZET Sportemberek és sportolók Annyi fricskát magyar szövetségi kapitány még nem kapott a játékosoktól, mint az a Lothar Matthaus, aki a világ futballjában nem puszta- mszeres német válogatottságáról, hanem egyszersmind iTt aMjrjBD effekct L.- Től, alázatáról, továbbá a mindc- T Taras3yB1^-t^e.^’ ^' példaképpé vált. Ili.... Ihatnánk, botranySS^MHL most történt, azaz hogy a magyar labdarúgó-válogatottba behívott futballisták egyike, Babos Gábo a szombati Horvátország, valamint a jövő szerdai Izland elleni világbajnoki selejtező előtt azzal érvelt: neki a címeres meznél mostanság fontosabb a klubemblémával díszített Feyenoord-dressz, mert külföldön profiskodó játékosként a karrierjét, az egzisztenciáját az egyesületi sikerek alapozhatják meg, másikuktól, az Austria Wiennél védő Sáfár Szabolcstól pedig üzenet érkezett, jelesül az, hogy a válogatottság nem most, hanem egy korábbi időszakban lett volna aktuális, akkor, amikor jobban ment neki a foci... Elárulható, már korábban is volt példa ilyesmire, és azon ügyeknek a nagy tanulsága az volt, hogy a válogatottság alól kibúvót kereső labdarúgókkal (akik jellemző módon vérig sértődtek azon, hogy a döntésüket, avagy a kifogásukat kritizálni merészelték...) kár vitatkozni, már csak azért is, mert képtelenség meggyőzni őket, mit is jelent a honfiúi érzés, és persze mit jelent az, ha valaki a hazája dicsőségéért küzdhet a sors különös kegyeltjeként a futballpályán, és azt sem mindenkivel sikerült megértetni, mily szerencsés az, akinek a magyar emberek közül megadatik a dicsőség, hogy a meccs kezdése előtt érte (is) szól a Himnusz. A nagy szavaknak tehát nincs súlya, így ahogyan e játékosok hiábavaló győzködését, úgy az érzelgősséget is hagyjuk a csudába, mert a történetnek csupán annyi a tanulsága: sportember és sportoló között azért van különbség... Vincze András mzet sport 3