Nemzeti Sport, 2005. január (103. évfolyam, 1-30. szám)

2005-01-02 / 1. szám

LJtBDARUGJtS história Sztárok a futball aranykorából A fantasztikus sikerek mellett zseniális labdarúgókra és nagy edző­kre emlékezhetünk BUDAI MIKLÓS Hajdan a magyar futball dicső­ségét zengte Euró­pa, sőt a világ. A régi sikerek apropóján labdarúgásunk története bővelkedik a nagyszerű játékosokban, akik közül sokaknak 2004-ben jubile­umuk volt - rájuk emléke­zünk, előttük tisztelgünk, őket köszöntjük ezzel az összeállítással. Tavaly június 26-án volt százhúsz éve, hogy megszületett a magyar válogatott első góljának szerzője, Borbás Gáspár. Az FTC balszél­sője a csapat második mérkő­zésén, 1903. április 5-én, a Mille­nárison a Csehország elleni mérkőzés 16. percében talált be a vendégek kapujába. Ettől az ösz­­szecsapástól kezdve több mint egy évtizeden keresztül ő volt a nemzeti együttes első számú bal­szélsője. Az évtized második felé­ben európai hírű balszárnyat al­kotott Schlosser Imrével, akinek 2004. októberében volt születésé­nek 115. évfordulója. Borbás Gáspár elsősorban gyorsasága, és hibátlan labdavezetése miatt vált a válogatott első számú balszél­sőjévé. Az olimpiai atlétakeretbe is meghívást kapott, érthető, hogy a futballisták között kitűnt elfutá­saival. A válogatottban 1916-ig 41 alkalommal játszott, tagja volt az 1912-es, stockholmi olimpián vi­gaszdíjat nyert csapatnak, nagy­szerű játékkal járult hozzá a válo­gatott első bécsi sikeréhez, 1909. május elején 4:3-ra legyőzte válo­gatottunk az osztrákokat. Klubjá­val, az FTC-vel 1903 és 1913 kö­zött öt bajnoki cím megszerzésé­nek volt részese. BARÓTI LAJOS, A KITŰNŐ kapitány jól játszott Június végén, születésének száza­dik évfordulóján lapunkban meg­emlékeztünk az egyik leg­­gólerősebb magyar csatárról, Ta­kács II Józsefről, aki a Vasasban vált első osztályú, majd válogatott játékossá. Géza bátyja, aki öt év­vel idősebb volt, a Ferencváros megbízható védője többször hívta a zöld-fehérekhez, ám egy 1926 őszi súlyos sérülés miatt még a to­vábbi pályafutása is kétségessé vált. Ám végül fél év sem telt el, és már újra játszhatott, méghozzá ragyogóan. 1927 júniusában hat gólt szerzett a franciák elleni vá­logatott mérkőzésen. Néhány nap múlva aláírt a Ferencváros­hoz. A zöld-fehér együttesben négyszer lett gólkirály, három al­kalommal a negyvenes határt is elérte. Tagja volt az 1928-ban Közép-európai Kupát nyert együttesnek és a kétszeres olimpi­ai bajnok Uruguayt legyőző csa­patnak. A válogatottban 32 mérkőzésen 26 gólt szerzett, a honi élvonalban pedig 359 alka­lommal volt eredményes. Báród Lajos 2004. augusztu­sában ünnepelte 90. születésnap­ját. Már csak kevesen tudják, hogy kiválóan futballozott a Sze-HIRDETÉS gödben, majd a Győrben, és két­szer a válogatottban is. Edzői kar­rierje azonban sokkal kiemel­kedőbb. Nem sokkal a háború után vonult vissza, és már 1948- ban a győriek felkészülését irányí­totta, majd a Postásnál, aztán a Vasasnál dolgozott. Az angyalföl­diekkel nyerte első bajnoki címét és kupáját. Aztán 1957-től a válo­gatott élén dolgozott és az Arany­csapat romjain hamarosan remek csapatot alakított ki, egymás után háromszor vezette ki a válogatot­tat a világbajnokságra és két alka­lommal (1962, 1966) a negyed­döntőig jutott az együttessel. Közben 1964-ben a Nemzetek Európa-kupájában (az Eb elődje) a harmadik helyen végzett a ma­gyar válogatott. A hatvanas évek második felében az Újpestből csi­nált nagyszerű csapatot, a zsinór­ban szerzett hét bajnoki címből az első hármat ő jegyezte. Később irányította a perui válogatottat, aztán a Vasassal nyert kupát, majd 1975-ben újra felkérték a szövet­ségi kapitányi tisztségre, és két ki­hagyás után ismét kivezette a nemzeti együttest a világbajnok­ságra. A nyolcvanas évek elején pedig a Benficával nyert bajnoki címet. Három egykori kiválóság ün­nepelte volna 2004-ben a 85. születésnapját, sajnos már egyi­kük sincs köztünk. Kispéter Mihály, a Szolnok, majd a Fe­rencváros középhátvédje tagja volt az 1948-49-es idényben bajnokságot nyert zöld-fehér együttesnek, a válogatottban 1941 és 1953 között 11-szer ját­szott. A hatvanas évek közepén a Honvéd edzőjeként dolgozott, és 1966 januárjában edzésveze­tés közben szívroham végzett vele. Sárosi III Béla 1939 és 1945 között 25 alkalommal ját­szott a válogatottban, a Ferenc­város fedezete később kivándo­rolt Olaszországba, ahol 1946 és 1949 között a Bolognában ját­szott, utána a Bariban, majd Spanyolországban települt le, 1993-ban hunyt el Zaragozában. Nagymarosi Mihály, az újpesti labdaművész, mindössze 13-szor futballozott a legjobbak között, noha tehetsége alapján legalább félszáz játék dukált volna neki. Azonban a roppant erős konku­rencia, és a fedezet látványos, ám könnyelmű játéka miatt job­bára csak az Újpestben szóra­koztathatta a publikumot, csapa­tával 1945 és 1947 között három bajnokságot nyert. EGY MAGYAR GÓLKIRÁLY AZ OLASZ BAJNOKSÁGBAN Csaknem hatvan éve, 1946 nya­rán távozott Magyarországról Nyers István, az Újpest készeres válogatott balszélsője, aki 2004 tavaszán ünnepelte 80. születés­napját. Előbb Párizsban a Stade Francais-ban játszott két sze­zont, majd szerződtette az Inter­­nazionale. A milánói együttes­ben óriási karriert futott be, első idényében (1948-49) gólkirály lett 26 találattal a következő két szezonban pedig a svéd Gunnar Nordahl mögött második helyen végzett 30, illetve 31 góllal. Hat idényt játszott végig a San Siro stadionban, ezen időszakban az Inter mindig a dobogón végzett, kétszer (1953, 1954) bajnokságot nyert. A második bajnoki cím után az AS Romához szerződött, két idényben segítette a fővárosi­akat. Az olasz bajnokságban ösz­­szesen 236 mérkőzést játszott és 153 gólt szerzett, jelenleg Sza­badkán él. Az 1948-49-es olasz góllista élcsoportjában nemcsak Nyers képviselte a magyar fut­ballt, hanem a vele egyidős Mike István is, aki 21 találattal a har­madik helyen végzett. A robosz­tus csatár a háború után a Fe­rencváros centereként kapott he­lyet a válogatottban, de ő sem sokáig kamatoztatta képességeit itthon. A Bologna színeiben szerzett 21 gólt, a csapatban 1947 és 1950 között játszott, az­tán egy-egy évet töltött a Lucchese, majd a Napoli együt­tesében. 1952-ben visszatért a Bolognához, és még két szezon­ban futballozott a csapatban. Pá­lyafutása befejezése után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1994-ben hunyt el. Zakariás József is 1924-ben született, de az Aranycsapat bal­fedezete fájdalmasan korán, már 1971-ben elhunyt. A Mateosz, majd az MTK futballistája volt, a válogatottban a Bozsik József­fel alkotott páros védekező tagja, remekül helyezkedett, rengeteg akciót megállított és ritka jó szá­zalékkal pontosan passzolt. Csa­patával háromszor nyert bajnok­ságot, a válogatottban az 1954- es világbajnoki döntőn játszott utoljára. Azok közül, akik 1929-ben szü­lettek, sajnos már csak Tóth II József van köztünk. A csepeliek jobbszélsője a válogatott legizgal­masabb időszakában került az Aranycsapatba, játszott 1954 má­jusában az angolokat 7:1-re verő együttesben és a világbajnoksá­gon, s több nagyszerű diadalnak volt részese 1955-ben. Kocsis Sándor, a Ferencváros, majd 1950-től a Bp. Honvéd csatára 68 válogatott mérkőzésen 75 gólt szerzett; számtalan emlékezetes teljesítménye közül most egyet emelünk ki, az 1954-es világbaj­nokságon 11 találattal a torna gólkirálya lett. Az 1956-os forra­dalom után külföldön, a Barcelo­na csapatában futballozott, ha­sonlóan nagy sikerrel, spanyol bajnok lett, UEFA-kupát nyert, és az 1961-es BEK-döntőn gólt szerzett a Benfica ellen. Fiatalon, 1979-ben hunyt el. A vele egyidős Czibor Zoltán is gólt szerzett azon a döntőn. A balszélső is a Ferencvárosból ke­rült a válogatottba, 1950-től a Csepelben játszott, majd három évvel később ő is Honvéd-futbal­lista lett, később a Barcelonában is együtt bűvölték a labdát. Palotás Péter, az MTK kö­zépcsatára is 75 éve született. Ra­gyogó válogatottbeli mutatóval rendelkezett, 24 mérkőzésen 18 gólt ért el! A másik ragyogó ered­ménye, hogy a nemzeti csapatban csupán egyszer játszott vesztes mérkőzésen! Nagyon fiatalon, 1967-ben hunyt el. Kotász Antal (Sztálinváros, Bp. Honvéd, 37 vál.) és Kárpáti Béla (Győr, Va­sas, 19 vál.) 2003-ban hunytak el nem sokkal 75. születésnapjuk előtt. DICSŐSÉGES MENETELÉS AZ UEFA-KUPA-DÖNTŐIG A 2004-ben 70 éves Kovács Fe­renc csupán egyszer játszhatott a válogatottban, de az MTK-ban nagyszerű pályát futott be a fede­zet, bajnokságot nyert 1958-ban, és tagja volt az 1964-ben KEK- döntőt játszó együttesnek. Edzői karrierje azonban még fényesebb, az élvonalban 533 mérkőzésen ült a kispadon! Irányította az MTK, az Eger, a Videoton (három idő­szakban), a Vasas, a Debrecen és az Újpest felkészítését. A fehérvá­riakkal 1985-ben az UEFA-Kupa döntőjéig jutott. Az 1978-79-es idényben pedig a válogatott kapi­tányaként dolgozott. Az 1939-ben születettek között sincs már mindenki közöttünk, Kovács MTK-beli fedezettársa, a 22-szeres válogatott Nagy István néhány éve elhunyt, a tatabányai Szepesi Gusztáv, aki az 1966-os vb magyar-brazil mérkőzésén hi­bátlanul semlegesítette a világ­hírű Garrinchát, még a nyolcva­nas évek közepén halt meg. A '39- esek leghíresebb játékosa, Gö­­röcs János, az Újpest pazar tech­nikájú karmestere 62-szer játszott a válogatottban, négyszeres baj­nok, és a magyar futball egyik leg­nagyobb művésze volt. Sok közös sikert ünnepelhettek Szentmi­­hályi Antallal, aki a Vasasból iga­zolt Újpestre, és 31 alkalommal védte a nemzeti csapat kapuját. Novák Dezső - akinek ügynök­múltjára tavaly derült fény... - a Szombathely és a Ferencváros vá­logatott védője három olimpián vett részt, és aranyérmet őriz To­kióból és Mexikóvárosból, és csa­patával négy bajnokságot nyert. Az elmúlt évben a hatvanadik születésnapjukat ünnepelték egy híres párharc résztvevői. Az Új­­pest-Ferencváros rangadókon a hatvanas években és a hetvenes évtized első felében óriási csatát vívott Bene Ferenc és Páncsics Miklós. Az újpestiek ötszörös gólkirálya, nyolcszoros bajnoka, és 76-szoros válogatottja néhány nappal ezelőtt nyilatkozott la­punkban születésnapja alkalmá­ból. Páncsics Miklós csapatával háromszor nyert bajnokságot, játszott az 1965-ben VVK- győztes csapatban, és 1967 és 1973 között 37-szer játszott a vá­logatottban. A Ferencváros kapu­sa, Géczi István is részese volt ezeknek a sikereknek, és ő is 2004-ben töltötte be a hatvana­dik évét, és a válogatottban 23 al­kalommal szerepelt. Egyik nagy ellenfele a Vasas csatára, Puskás Lajos volt, aki ugyan csak hétszer került be a nemzeti csapatba, de a klubjában csaknem egy évtizeden keresztül rendkívül eredménye­sen futballozott. Tavaly voltak hatvanévesek, és harmincöt éve még fantasztikus csatákat vívtak: a ferencvárosiak ragyogó védője, Páncsics Miklós (balra), valamint az újpestiek gólzsákja, Bene Ferenc minden mozdulatával elkápráztatta a nézőket - ők is azon játékosok közé tartoztak, akik miatt több ezren váltottak jegyet a magyar bajnokság meccseire LE AKAR SZOKNI a dohányzásról, ▼ , de nem tudja hogyan? V ! 11 éves tapasztalatunkkal segítünk! Információ, bejelentkezés: Budapest: H-P: 10-18, (06-1) 343-1349 (06-1) 413-1272, (06-1) 238-0177 É-Magyarország: H-CS: 10-18, P:8-16 (06-49) 341-221 • www.antidohany.hu 2 nellixetisport 2005. január 2., vasárnap

Next