Nemzeti Sport, 2005. június (103. évfolyam, 147-176. szám)

2005-06-01 / 147. szám

LABDARÚGÁS NEMZETEK KÖZÖTTI VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉS A franciák jól érezték magukat Metzben csupán Raymond Domenech kapitányt nem szerették a fanatikus szurkolók KUN ZOLTÁN, LIPCSEI ÁRPÁD és NÉMETH FERENC (fotó) jelenti Metzből Pétanque-játékosok a park homokjában, magyar szur­kolók a cirka háromezer éves múltra visszatekintő vá­ros szívében, a jelképként is funkcionáló, kétségkívül lenyűgöző gótikus katedrális közelében, tavaszi ragyo­gás, jókedv és könnyedség a tucatnyi ágra szakadó fo­lyó, a Moselle valamennyi partján (lásd még: táskájukat pompás ívben elhajító iskolások), kávéházi teraszokon blattot verő őslakosok, vadul vásárló turisták. Ez mind­mind Metz, néhány pillanat, érzés erejéig, pár órával a futballhistória 22. magyar-francia válogatott összecsa­pása előtt. Barangolás a városban, amelynek eredmé­nyeként arra is fény derül, miért nem teszi tiszteletét este a Saint-Symphorienben „Zidane”, illetve újfent rá­döbbenünk, hogy habár a legnagyobb magyar minden bizonnyal még mindig gróf Széchenyi István, a legis­mertebb Puskás Ferenc. Vagy ahogy az általunk celeb­rált röpke magyar nyelvóra után francia barátunk mondja: „Puszkasz a király!” Jól hangzott... Mindazonáltal Franciaor­­szág-Magyarország válogatott barátságos mérkőzés ide vagy oda, Metz brazil napokat él ezen a héten. Városszerte brazil zász­lókba ütközik a járókelő, ha akarja, ha nem, no és mobil „tengerpartokba”. Nem, ez nem tévedés: tekintélyes méretű, mozgatható keretbe szórunk né­hány mázsa homokot, és kész a mű-Copacabana, ahol röplab­­dáznak, fociznak, a lustábbja meg a sportolókat, illetőleg a grasszáló manökeneket vizslatja, akik a legkevésbé érkeztek Bra­zíliából, a neveik alapján ítélve legalábbis biztosan nem. Persze ha az ember figyelmes, észreveszi a futballra, az aktuális válogatott találkozóra utaló, mégoly apró jeleket is ebben a fantasztikus hangulatú kavargás­ban. Nekünk is sikerült kiszúr­nunk egyet a város legnagyobb körforgalmának szélén álló útjelző táblán. „Match France-Hongrie” olvassuk a sár­ga alapon virító fehér betűket, a „Technopole” irányjelző nyíl alatt (Technopole egy városrész Metzben). Mi ugyan enélkül sem tévesztenénk már el az irányt, a mérkőzésre az ország különböző pontjaiból érkezők aligha harag­szanak az eligazításért. Dühösnek tetsző helybélivel a nagy igyekezet és jó hangulat el­lenére mindazonáltal összeaka­dunk. Idősebb, elegánsan öltözött úr, nála próbálkozunk először az „Ott lesz a meccsen?” kérdéssel. Megérzésünk nem csal, tudunk kommunikálni, ami újabb bizo­nyítékkal szolgál az eddigi ked­vező tapasztalatot megerősí­tendő: Franciaországban igenis létezik másik nyelv is a francián kívül. A roppant határozott „No!” hallatán nem remélünk sokat, ám alanyunk meglepő módon rövid eszmefuttatásba bocsátko­zik a miértet illetően. A METZIEK HARAGJA A KAPITÁNYRA ZÚDULT Az ok: Raymond Domenech szövetségi kapitány. Illetve ő „csak” a bűnös. A gond az, hogy a város szeme fényét, Robert Pirest ezúttal is kihagyta a keretből, pedig az an­gol Arsenal középpályása itt az­tán igazán otthon érezné magát. „Ne csodálkozzon, ha Monsieur Domenecht esetleg kifütyülné a kö­zönség" - fejezi be a gondolatsort az öregúr. Déja vu. Egy nappal koráb­ban, némileg autentikusabb for­rásból - francia kollégáktól - már hallottuk ezt a mondatot. Más egyebet is. Úgymint Ray­mond Domenechnek nincs szüksége az 1998-as aranycsapat tagjaira. Ezt támasztja alá a mos­tani keret is: a párizsi diadal óta ez az első eset, hogy egyetlen vi­lágbajnok neve sem szerepel a meghívottak listáján, mondván, jöjjenek az újak. (Thierry Henry és David Trezeguet akkoriban bontogatta szárnyait, a dome­­nechi „öregek” megjegyzés rá­juk a legkevésbé sem igaz, azaz hogy ők nincsenek itt Metzben, annak egyéb okai vannak.) Elvei mellett, mint látjuk, a végsőkig kitart, a népharagot is elviseli a szakvezető. AKI KÉSŐN ÉBREDT, NEM KAPOTT JEGYET Kivételek mindamellett a francia kapitánynál is vannak. A min­denkinél egyenlőbb Fabien Barthez, a Marseille kapusa, aki manapság éppen hathónapos el­tiltását tölti, mivel nemrégiben a játék hevében leköpte a bírót. Amennyiben hadra fogható len­ne, úgy Grégory Coupet aligha­nem újfent csak a kispadot kop­tatná, pedig a lyoni egyes a France Football keddi kiadásá­ban úgy nyilatkozott: ő a num­ber one. A tekintélyes szaklap egyébként két oldalt szentel a válogatott mérkőzésnek (ezzel szemben tucatnyit a patinás PSG idei vesszőfutásának...), amivel holtversenyben az élen végez a L’Equipe-pel, valamint a helyi sajtóorgánummal, a Le Républicain Lorrainnel. Ezen lapok kiemelten foglalkoznak a meccsel, egy követ fújnak, neve­zetesen: a „kékek” a magyar vá­logatott ellen szépíthetnek az idei - amúgy meglehetősen po­csék - bizonyítványon. Ami ránk nézve felettébb kellemetlen (ugyanakkor reálisnak tetsző fel­vetés), főként a kevéssel fentebb magára hagyott öregúr és a fut­ballmúlt szemszögéből. E kettő tudniillik beszél­getőtársunkban ötvöződik, aki, miután átlendültünk a jelenen, Puskás Ferenc hogyléte felől érdeklődik. Szebb képet festünk a valóságosnál, hiszen az is kér­désként vetődik fel: olykor-oly­kor a kezébe veszi-e a labdát az Aranycsapat kapitánya? Megta­nítjuk neki a bevezetőben emlí­tett mondatot (Puskás a király!), majd búcsút véve egy másik kor­osztály képviselőjét vesszük cél­keresztbe - nem véletlenül. Francia mez feszül rajta, a hátán fénylő felirat szerint „Zidane”­­hoz van szerencsénk. Ilyen nap, ő sem lesz ott a meccsen, ám az indok merőben más: nem kapott jegyet. Nem csodálkozunk, és bár az „igazi” Zinedine Zidane nem lép pályá­ra, mivel jó ideje leszögezte, hogy válogatottbeli pályafutása befeje­zettnek tekintendő, ám a met­­zieknek ünnep volt ez a nap: a vá­logatott először játszott a város­ban, márpedig ennek a csapatnak kijárt a telt házas fogadtatás. Aztán két órával később, már a stadion felé menet újra elő­kerül a gall aranykorszak talán legnagyobb letéteményesének a neve. „Zizou!”, kiáltja felénk há­rom fiatalember autónk rend­számának szemrevételezése után, majd mutatják az esti talál­kozó - általuk remélt - végered­ményét. Kínos. Ennyi maradt belőlünk. Két „ősrégi” összecsapásra, a magyar válogatott 124., illetve 424. fellépésére gondolunk. Életkorunkból kifolyólag sem­miféle emlékképpel nem bírunk e két csatát illetően, így csak az almanachokból kiollózott részle­tekkel tudunk szolgálni. Előbbi, 1927 nyarára datálandó partin Budapesten 20 ezer néző előtt 13:1 -re győzött a magyar csapat a francia ellen, s bizonyos Takács II József, a Vasas csatára mester­­hatossal(!) boldogította a népet. A HATVANAS ÉVEKBEN ITT IS MINKET CSODÁLTAK De szép is a régi dicsőségünk... Az időben közelebbi mérkőzés is szolgál érdekességgel. 1966 szep­temberében, szintén a magyar fővárosban a 25 ezres publikum legnagyobb örömére Farkas Já­nos „csengetett” négyszer, a vége 4:2 ide. Mellékes megjegyzés: Farkas János is angyalföldi volt. 1966-ban még úgy neveztek bennünket: Európa braziljai. Ha nem rontottunk volna el valamit olyan nagyon az elmúlt évtizedekben, most talán nem brazil, hanem magyar napokat élnének Metzben. A magyar szurkolók nagy utat tettek meg, hogy Metzben is buzdíthassák a kedvenceket - az eredmény az arcukra volt írva, pedig a második félidőben Kerekes Zsombor góljának örülhettek FÉNY ÉS ÁRNYÉK Negyed kilenc felé már legalább tizenötezren ül­tek a lelátókon, és egy­szerre csak hatalmas tapsviharra kaptuk fel a fejünket, midőn a játékosok a pályára ko­cogtak melegíteni. Félreértés ne essék: a magyar játékosok. Mi bi­zonyos történelmi sanyarúságok miatt nem szeretjük a franciákat, ők a jelek szerint kedvelnek ben­nünket. A magyar válogatott összes mérkőzése 1902-től: www.nso.hu/valogatott1902 A magyar válogatott összes mérkőzése 1902-től: www.nso.hu/valogatott1902 Na jó, nem mindenkit sze­retnek a franciák sem, míg a bemutatásnál minden já­tékos óriási éljenzést ka­pott, akadt egyetlen ember, aki­nek neve hallatán vagy huszon­ötezren fütyültek. Ugye kitalálják, kiről van szó? Úgy van, Raymond Domenech, aki sok más bűnét te­tézve nem hívta be a keretbe a lo­­taringiai születésű Robert Pirest, a metziek nagy kedvencét.­s ! 2 nemzeti sport­ ­* * *­­­y w GERA: SZÖRF A MŰTEREMBEN ■­ tótájékoztató, melyen kiderült, a West Bromwich középpályása a Pepsi reklámarca lett. A Képes Sport volt az egyet­len magyar újság, amely a múlt keddi reklámfotózást a helyszínen követhette végig, meghirdetett U19-ES EB-SELEJTEZŐ__________________________ Egy győzelem, egy vereség Ubrankovics Mihály válogatottja leszerepelt Tudósítónktól Háromból három, már ami a kí­nos vereségeket illeti. Fájdalom, a 19 éven aluli válogatottak zalagerszegi és andráshidai Euró­­pa-bajnoki selejtezőjén Ubran­kovics Mihály csapata pont nél­kül zárt, a Belgiumtól és Olaszor­szágtól elszenvedett fiaskót ked­den újabb követte: Örményor­szágtól 5-1-re kapott ki (a mieink szépítő találata Németh Péter nevéhez fűződik). A továbbjutás­ra ennek megfelelően esélye sem volt a csapatnak, a kontinenstor­na nyolcas döntőjére a 4. csopor­tot megnyerő örmények készül­hetnek. Gyanítható, erre senki sem fogadott volna a sorozat kez­detén - miként arra sem, hogy a házigazdák számára már az is egy kisebb ünnepléssel ér fel, ha gólt szereznek... A magyar U20-as válogatott legalább sikerrel szerepelt: az Al­pok Adria MIROP-kupa kereté­ben Stájerországgal mérkőzött Celldömölkön, s Disztl Dávid duplájával 2-1-re nyert A találko­zó érdekessége, hogy Varga Ist­ván, az együttes szövetségi edzője külföldön tartózkodott, ezért Daj­ka László helyettesítette - mint azt az eredmény is mutatja, jól. 2005. június 1., szerda

Next