Nemzeti Sport, 2005. október (103. évfolyam, 268-297. szám)

2005-10-01 / 268. szám

v 2 nemzeti sport . Háború a Honvéd kizárása miatt Bár a szombati Honvéd-MTK bajnoki elmarad, lehet, hogy csak néhány napra korlátozódik a kispestiek él­vonalbeli száműzetése. A jövő hét elején lesz végső döntés az ügyben. Kisteleki István ligaelnök a Hon­véd-ügy kapcsán is támadta az MLSZ vezérkarát. KUN ZOLTÁN - Kitört a háború? - Nem fogalmaznék így, a tévé­ben sem beszéltem háborúról - mondta Kisteleki István. - Nem ér­tek sok mindent, becsapottnak ér­zem magam, és nem csak Honvéd­ügyben. Például továbbra sem lát­hattuk Lothar Matthäus legfonto­sabb szerződését, az a titkok kate­góriájába tarto­zik, mert az irat páncélszekrény­ben van, és ép­pen nincs meg a kulcs. Vagy em­­líthetném, hogy a főtitkár felhív, tájékoztassam a nyolc elnökségi tagot arról, hogy Lothar Matthäus ulti­mátumot adott, ám másnap már azt nyilatkozzák az újságban, hogy szó sem volt sem­milyen ultimá­tumról., - Keserűnek tűnik. - Minden bizalmamat elveszítet­tem az elnökkel és a főtitkárral szemben. Az emberi kapcsolataink jók, de a szakmai­ kapcsolataink nem működnek, egyszerűen nem tudok megbízni bennük. - Ha jól értem, valakinek mennie kell... - Az MLSZ elnökét a közgyűlés választja, én nem mondathatom le. Ugyanakkor megfogadtam, hogy egy évig csinálom, amit elkezdtem, rendet, fegyelmet szeretnék, és az én távozásom legfeljebb jövő jú­niusban lehet aktuális. - Teljes patthelyzet? - Ezért kell lépni. A magyar fut­ballt nem sajátíthattja ki egy-két ember, az mindannyiunké. Ez a mostani olyan tudatos fellépés a részemről, hogy talán észbe kap va­laki, felméri, hogy milyen eredmé­nyeket ér el a labdarúgásban, és le­vonja a megfelelő tanulságokat. Bár­­az az érzésem, hogy aki tíz köröm­mel ragaszkodik a pozíciójához, at­tól felesleges mindezt elvárnom... - Ez a valaki alighanem Bo­­zóky Imre. Ön egyébként hány körömmel ragaszkodik? - Nem ragaszkodom. Számom­ra ez igazán csak egy nagy feladat, amelyen szeretnék eredményt fel­mutatni. Az egzisztenciámat nem itt alapoztam meg, és minden időt a családomtól vonok meg. Vagy be­csületesen játszunk, vagy sem. Ki­csit becsületesen nem lehet. - A Honvéd vezetői becsüle­tesen játszanak? - Nem. Piero Pini a kezembe csapott, mégis másként történtek a dolgok. Nálam a kézfogások, meg­egyezések és ígéretek mást jelente­nek, mint a mai magyar futballban. De mikor is kezdődött ez az ügy? Négy és fél éve? Nos, ha négy és fél év alatt az MLSZ jelenlegi veze­tősége nem tud­ta ezt az ügyet megfelelően el­rendezni, akkor méltatlan arra, hogy a sportágat irányítsa.­­ Elnézést, de éppen most lesz perújrafel­vétel, vagyis a bíróság sem iparkodik. - Ez már az ország bélyege. - Ön szerint a Honvédnak melyik osztályban a helye? -Az elsőben, ha következetes és jó vezetés irányítja. - De amint ön mondja, nem ilyen irányítja. - Valóban nem. Piero Pini ka­raktere nem felel meg a csapat múltjának. Ez a klub nem ilyen tu­lajdonost érdemelne. - Csak ilyen van, sajnos nem válogathatott a jelentkezőkből. Mit szól ahhoz, hogy az MLSZ fegyelmi bizottsága a jövő hét elején akár mégis visszasorolhat­ja a Kispestet az élvonalba? - Ennél az MLSZ-nél előfor­dulhat minden és annak az el­lenkezője is. Nem én hoztam a kizárást jelentő döntést, hanem a szövetség, én csak végrehajtot­tam azt. A véleményem az, hogy a négy és fél éves történet miatt nem a mostani Honvédnak kel­lene bűnhődnie, ahol talán már a szertáros sem ugyanaz, és a szur­kolói sokkal többet érdemelné­nek. De mindenkinek be kell lát­nia, hogy a szabályokat egyszer végre be kellene már tartani. Amúgy higgye el mindenki, ne­kem sem hiányzik ez a hercehur­ca, a napi harc, a vádaskodások tömege. Ebbe csak belefáradni lehet, alkotni nem. „Kérvényeztem a fegyel­mi bizottság elnökénél a Honvéd beadványának kivizsgálását. A jövő hét elején sok minden kide­rül. Kisteleki István vádjait teljes mértékben visszautasítom, az MLSZ- ben szabályszerűen működnek a dolgok.” Bozóky Imre az MLSZ elnöke a perpatvarról Bozóky Imre mosolya kényszeredett Kisteleki István harcol, de kezd fáradni ' ' Piero Pininek néha a szeme sem áll jól És a főszereplő: Tornyi Barnabás Iicikk és balhé A kispestiek a kecske és a káposzta ese­té próbálták sikerre vinni: egyfelől meg kellett felelniük a követelményeknek, és ki kellett volna fizetniük Tornyi Barnabást, másik részről pedig húzni kellett az időt, nehogy átutalják addig a pénzt, amíg meg nem érkezik az új polgári peres eljárásról szóló ítélet - hi­szen ez esetben az életben nem lehet visszaszerezni a televíziós szak­­komentátortól a 40 milliót­. Az ü­téktírás kizárásba torkollott, sda a bí­róság még megmentheti a Honvédőt. Ha a jövő­ hé elejéig megérkezik az új eljárásról szóló határozat, a fegyelmi bizottság visszahelyezi a Kispestet az élvonalba. És ha a csapat megmene­kül, akkor még az MLSZ és a liga egymást állandóan cáfoló ítéletein sem lehet vigyorogni, elvégre ez egy vis maior, kivételesen a magyar bíróság határozata csinál bohócot a hazai fut­ball szerveiből. A legszomonúbb persze az, hogy a 13-szoros bajnok lété vagy nemlétét a labdarúgás csúcsvezetőinek marakodása határozza meg. LABDARÚGÁS BORSODI LIGA, 7. FORDULÓ Sóstói stadion: Székesfehérvárról esztendővel ezelőtt még A pályán elért eredmények alapján a Fehérvár a legjobb magyar csapat. Az együttes 1989 májusában volt legutóbb ilyen magasan, ám, manapság játék nélkül is vissza lehet zuhanni a negyedik helyre (ha a Honvéd eredményeit törlik, ugye). A remek kezdés elég volt ahhoz, hogy még szerdán Székesfehérvár felé induljunk. SOMOGYI ZSOLT, ZOMBORI ANDRÁS, FARKAS JÓZSEF (fotó) Esik. Bánatos, szomorú időben me­gyünk az autópályán Székesfehér­vár felé, de amikor odaérünk... Nem, az nem igaz, hogy bár az egész országban a borús időjárás­tól rosszkedvű mindenki, addig az egykori Videoton-stadionban ra­gyog a nap, de tény, az M7-esen még maximumon pörgő ablaktör­lőre a pályához kanyarodva immár semmi szükség. Kánikula nincs, de egy szerda délelőtti edzésre kiváló­an alkalmas az időjárás. Az első s talán az utolsó csaló­dás - talán nincs a világon még egy ország, ahol a legmagasabb osztályban listavezető futballcsa­pat edzésén egyetlen érdeklődő sincs jelen. Nulla néző. Oké, a nyárnak vége, munka­nap és délelőtt van, de azért... Nem hittük volna, hogy egy em­ber sem kíváncsi a futballistákra Székesfehérvárott, ahol már senki sem emlékszik vissza arra, a fiúk mikor szívtak ilyen magaslati leve­gőt, azaz mikor vezette a nem is olyan régen még Vidinek becézett csapat az élvonalbeli bajnokságot. „Gyertek vissza délután - mond­ja Gál László ügyvezető, amikor betoppanunk az FC Fehérvárhoz. - Itt lesz háromszáz gyerek, sok szülő­ elkíséri a srácokat, elhihetitek, megtelik élettel a Sóstói Stadion. ” Jó, majd jövünk, búcsúzunk... Azért egy érdeklődő az edzés végén mégis akad: Lőrinc Antal, a Videoton és még sok másik csapat korábbi játékosa nézi meg az egy­kori társakat. „Izlandban játszottam, véget ért a bajnokság, lejárt a szerződésem ” - kapunk gyors hely­zetjelentést a hátvédtől. Lőrinc Antal nem mondja, de talán ő is úgy érzi, most jó székes­­fehérvári labdarúgónak lenni. A csapat hat forduló után, a Honvéd kizárása előtt első - ez a tény elég ahhoz, hogy mi is itt le­gyünk, és kiderítsük, mi a titok. A nemrég még a megszűnéstől fenyegetett, állandó pénzügyi gondoktól gyötört egyesület mi­ként „rakétázott” a tabella csú­csára? A SZAKMAI MUNKA: CSERTŐI AURÉL LŐ Ha nyersz, jó az edző, ha nem, akkor rossz - a lecsupaszított fut­­balligazsággal nem könnyű vitat­kozni, az azonban aligha kétséges, hogy a vezetőedző tudása, kap­csolata a játékosokkal, a követen­dő taktika meghatározása döntő mértékben befolyásolja az ered­ményességet. Csertői Aurél kvalitásait ezen a szürke délelőttön nem nagyon vehetjük górcső alá... „Most csak könnyű, negyvenper­ces, laza mozgás a program” — sza­badkozik az edző, aki öt éve még, súlyos lábtöréséig, a Honvédban futballozott... Ha erre nem is, ar­ra mindenki emlékszik, hogy a két évvel ezelőtti bajnokságban az igencsak megroggyant Siófokból szervezett, stílusos csapatot alakí­tott ki, amelynek később több tagja is a bajnok Debrecenben lett alapember. Tehát nem tudjuk meg, Cser­tői Aurél miként vezet le egy ke­mény edzést, az viszont kiderül, a kapu előtt még mindig feltalálja magát. Az egyik pályán ugyanis Dániel Tudor és Csertői Aurél al­kotja az egyik csapatot, Sebők Zsolt cserekapus és Albert Fibor kapusedző a másikat. A két kapu húsz méterre van egymástól, Dániel Tudor és Sebők Zsolt rúg kapura egymásnak, s ha sikerül kivédeni a kolléga lövését, indul­hat az ellentámadás: ha mondjuk Sebők lövése kijön Tudorról, ab­ba már csak Csertői Aurél érhet bele, lőhet, de akár vissza is pasz­­szolhat kapusának, így kettő egy elleni játék alakul ki. Leírva talán nem túl élvezetes, játszani - jól láthatóan - az, a résztvevők legalábbis hatalmas üvöltésekkel, egymás buzdításával és jókora nevetésekkel bizonyít­ják, ragyogóan érzik magukat. Kettő kettőnél Csertői Aurél kilö­vi a bal felsőt, és hogy a jó futbal­lista egyik fontos tulajdonsága, a csibészség nem veszett ki belőle, azt jelzi a bomba utáni, fapofával eleresztett megjegyzése: „négy kettő­”. Komolyra fordítva: több játé­kos is úgy fogalmazott, ilyen jó edzővel még sohasem dolgozott együtt. • S, van ennél fotitosabb érv is: változatosak, érdekesek, pörgősek az edzések, mindig alaposan fel­térképezi az aktuális ellenfelet. PÁLYASZEMLE: SALAKBÓL MŰFŰ „NŐTT’ Amikor bekanyarodunk a futball­­pályához, elámulunk... Néhány éve az eredményjelző tábla mö­götti területen egy salakos, egy földes és egy erősen kopott füves pálya adott lehetőséget a gyakor­lásra. A salakosból az ország egyik Na de urak, lehajtott fejek egy sikercsapatnál? Persze a játékosok nem az eredményeket szégyellik, csak már sok az edzésen a tizedik kör Daniel Tudor a kedvenc „Nyolcadikok?” - kérdez vissza látható félelemmel az Alba Plaza föld­szintjén található divatos ruhaüzlet húsz év körüli eladólánya, amikor azt kérdezzük: hányadik a város futballcsapata? ,Jaj, nem tudom... Engem nem érdekel a foci” - mondja kolléganője és sajnos nem ez a kivételes. A szomszéd üzletben is így reagálnak, az ebédlőudvaron pedig egy felszolgálófiú odaveti foghegyről: „Én nem focizom, nem is érdekel a ma­gyar futball”. Az üzletközpontban található a Dimaújváros és a Honvéd korábbi válogatott játékosának, Kuti Istvánnak a sportboltja. A bejárattal szemben az új FC Fehérvár-logós pólók, mezek várják a vendégeket, és a tulajdonos állítja: a csapat jó szereplése érződik a forgalmon, egy­re többen érdeklődnek a klubbal kapcsolatos holmik után. Annál is in­kább, mert a pénztárnál meccsbelépőt is lehet vásárolni, és amikor azt halljuk, két srác jegyet vesz a ZTE elleni találkozóra, nem kell aggód­nunk amiatt, hogy nem tudják a választ a kérdésünkre. „Mi lennénk az elsők, tizenöt ponttal, második lenne az MTK tizennéggyel, harmadik az Újpest, ha nincs a Honvéd-ügy ” - sorolja egyikük, miközben az iskola­táskát a hátára dobja, s a másikat arról faggatjuk, ki a csapat legjobb­ja? „Dániel Tudor. De... Egységes a csapat, ezért vagyunk ilyen jók. ” A lényeg, hogy vannak, egyre többen vannak Székesfehérvárott olyanok, akik szeretik ezt a csapatot. Mert szerethető... Fura pontszámítás fosztotta meg a bajnoki címtől a Videotont Ai 1988—1989-es bajnokság olyan pontozásos rendszerben zajlott, aho­gyan addig soha, s azóta sem volt ilyen lebonyolítás. A győzelem akkor elő­ször három pontot ért, de a közönséget szó­rakoztató ötletként eltörölték a döntet­lent, és egyenlő állásnál tizenegyesek­kel döntöttek a küzdő felek: az a csapat, amelyik a büntetőpárbajban nyert, kettő, amelyik vesztett, egy pontot ka­pott, így egy rubrikával hosszabb lett a tabella, a meccsek és a győzelmek után jött a kétfajta döntetlent taglaló szám: előbb a tizenegyesekkel megnyert, utá­na az elvesztett meccsek. Miért érdekes ez? Nézzük a bajnokság hivatalos végered­ményét: Ha az ezt megelőzően divatos kétpon­érdemes megnézni, mi lett volna a vég­eredmény, ha a történet után nem sok­kal bevezetett, ma már mindenhol mű­ködő hárompontos rendszer a divat. Egy csapat, amelyik sohasem volt ma­gyar bajnok, szinte mindig azért, mert nem volt elég erős hozzá. De lám, egyszer egy tévedésnek ítélt, azonnal elvetett szisztéma áldozata lett a székesfehérvári gárda... 1. Bp.Honvéd 30 16 6 1 7 44-28 61 2. Ferencváros 30 16 4 3 7 49-29 59 3. M­TK-VM 30 13 8 3 6 41-34 58 4. Videoton 30 17 1 4 8 57-32 57 5. Rába ETO 30 16 3 2 9 44-31 56 fős rendszert veszik figyelembe, amely­ben azonos pontszámnál a gólkülönb­ség döntött, ez lett volna a sorrend: 1. Videoton 30 17 5 8 57-32 39 2. Ferencváros 30 16 7 7 49-29 39 3. Bp. Honvéd 30 167 7 44-28 39 4. Rába ETO 30 165 9 44-31 37 5. MTK-VM 30 13 116 41-34 37 (A legtöbb győzelmet és gólt elérő csapat érdemelte volna a bajnoki címet...) 1. Videoton 30 175 8 57-32 56 2. Ferencváros 30 167 7 49-29 55 3. Bp. Honvéd 30 167 7 44-28 55 4. Rába ETO 30 165 9 44-31 53 5. MTK-VM 30 13 116 41-34 50 2005. október 1., szombat

Next