Nemzeti Sport, 2006. január (104. évfolyam, 1-30. szám)

2006-01-02 / 1. szám

Start, 104-edszer Aligha van olyan, aki a szilveszter éjjeli megpróbáltatások után még nem vett egy nagy, tisztító hatású lélegzetet, de ha mégsem, akkor itt az ideje. Rendeződjenek csak a gon­dolatok, váljon el a tüdő a májtól, dobjuk ki a fél üveg whisky után nagy hirtelen tett ígéreteket, mindent, ami nem megalapozott, ellenben őrizgessük, véssük eszünkbe azt, ami valóban kiállja-kiállhatja az idő próbáját. Az előző esztendő olimpia utáni év volt, ha úgy tetszik, 365 napos nagy lélegzetvétel, amely a relatív eseményte­­lenségben épp úgy testet öltött, mint az állami csatornák­ból érkező sporttámogatás arcpirító csökkenésében. Nos, lassan felemelhetjük a tekintetünket, 2006 minden lesz, csak nem unalmas. Februárban Torinóban téli olimpiát rendeznek, NHL- klasszisokkal, az alpesi sí és a műkorcsolya megasztárjaival, maroknyi, szeretnivaló magyarral. Júniusban egy hónapig Németországra tekint a világ, mi, immár pontosan húsz­éves rossz szokásunk szerint, televízión követjük figyelem­mel a labdarúgó-vb eseményeit. Az európai úszóelit ugyanakkor hozzánk látogat, és a Margitsziget nem csupán kilométerekben mérve esik hozzánk közelebb, mint, mondjuk,­Berlin, ahol a vb-döntőt játsszák majd. És persze az idén is lesznek európai futballkupák, kézi-, kosár- és vízilabda, teljes fordulaton pörögnek az amerikai sportok, szurkolhatunk az immár Honda-színekben moto­rozó Talmácsiért, Erdei Zsolt is újabb címvédéseket ter­vez, a felnőtt világteniszben megmerítkező Szávay Ágiról, no meg a mogyoródi állomást is a soraiban tudó Formula-1-ről nem is beszélve. A Nemzeti Sport a hazai és a nemzetközi sportélet vala­mennyi ütőerén rajta tartja a kezét, ahogyan eddig, immár több mint száz éve, az idén éppen a 104. nekifutásra. Olva­sóinkkal együtt varázslatos esztendő elé nézünk, amelyben hétközi lapszámainkat mostantól az eddiginél olcsóbban, 94 Ft-ért vásárolhatják meg, vasárnaponként ugyanakkor 106 Ft-ért olvashatnak a hétvége csúcseseményeiről. Ahogyan eddig, csak éppen még több mindenről, még többet, és remélhetőleg még többen. A magunk részéről bátran ígérhetjük: lesz miről! ­ a nap szám­a ez Magyarország helyezése a mindkét nem minden korosztályát figyelembe vevő kézilabda-világranglistán (12. oldal) ...mondása „Elvoltam, mint a befőtt, de ennek most vé­ge...” (3. oldal) Balzsay Károly az első címmérkőzésére készülő profi ökölvívó ...véleménye Online „ Azért az jó, hogy L(othar) M(atthäus) nem kért fizetésemelést! Pedig rászolgált... A jégmama LEGYEN MALACUK! FOTÓ: MTI 2 nemzeti sport ) LABDARÚGÁS INTERJÚ Ellenszélben LOTHAR MATTHÄUS: „Ha a helyzet Az alábbi interjú akkor lenne igazán friss, szikrázóan ropogós, ha Tirolban, valamelyik napsütötte meredek lankáján készült volna, az Alberto Tomba-szerűen le­­sikló Lothar Matthäus árnyékában suhanva. Ott, a hó és a vidámság birodalmában nekiszegezhettük volna a kérdést a szlalomozó szövetségi kapitánynak: milyen érzés megint munkanélkülinek lenni? Hogy mit vála­szolt volna erre, az nagyjából sejthető­. Az alábbi be­szélgetés azonban még az óévben készült - Lothar Matthäus nyugodtan nézett a viharos napok elébe. SINKOVICS GÁBOR Az arcán ott volt a szokásos kesernyés mosoly, s már mondta is: nem az ő sorsa a fontos, hanem a magyar lab­darúgásé. Hát igen. Sokszor hallottuk ezt az egykori arany­­labdástól, s valljuk be, meg­tisztelő, hogy ennyire fontos neki a mi kedvenc, ám igen­csak tönkretett sportágunk. Mondhatják erre: annyi pén­zért, amennyit ő nálunk meg­keresett, lehet is lelkes. Lothar Matthäus nagyjából háromszázmillió forintba ke­rült nekünk az elmúlt két esz­tendőben, de sajnos vele sem léptünk előre. Kérdés, mi lesz ezután, mi lesz 2006-ban a magyar futbal­lal? Egyelőre csak annyi biztos: szövetségi kapitányunk már nincs, a német szakembernek december 31-vel lejárt a szerző­dése. Ha normális futballközeg­­ben élnénk, akkor most arról be­szélgetnénk Lothar Matthäusz­­szal, miként élte meg a búcsút, illetve miként fogadta, hogy újra neki szavaztak bizalmat. De nem... Egyelőre nincs döntés, így a kapitány nyugod­tan síelhetett karácsonytól és új­évtől ihletetten Tirolban. A vi­dám lesiklások előtt azonban mondott egyet és mást. CSAK A SZURKOLÓK ÁLLTAK A CSAPAT MELLÉ - Kérdezném itt a sokat emle­getett szerződéséről, a több tíz milliós jutalékairól, a tele­fonszámlájáról, a beépített szekrényeiről, a kandallójáról, a barokk stílusú hokedlijáról, ám alighanem rossz helyre cí­mezném mindezt, hiszen azoknak kellene erről a sok pénzről, jólétről beszámolni­uk, akik megegyeztek önnel. - Eddig sem nyilatkoztam a szerződésemről, ami publikus volt, azt elmondtam, úgyhogy azt javaslom, a futballról beszél­gessünk - mondta Lothar Matthäus. - Cseréljünk eszmét például arról, hogy a szurkolók egyértelműen a válogatott mellé álltak, sőt, ez a mondat úgy he­lyes: csak a szurkolók álltak a nemzeti csapat mellé. - Értem én, hogy nem akar részese lenni a magyar fut­ballban zajló hatalmi harcnak, de tetszik, nem tetszik, nem­csak belesodródott, hanem akarva-akaratlanul gyakorlati­lag főszerepet játszik benne. Mára még inkább lejáratódott a sportág: lassan már minden­ki haragszik mindenkire, s ilyen légkörben bizony nem egyszerű arról beszélgetni, hogyan és miért kaptunk ki az amerikai túrán Mexikótól, vagy győztük le éppen maga­biztos játékkal, nagy közön­ségsikert aratva Antigua és Barbuda csapatát. - A magyar futballban állandó ellenszél fúj. De kezdem meg­szokni, és ahogy már mondtam, minél inkább támadnak, annál többet mosolygok rajta. Nem szeretném minősíteni a színfalak mögött zajló eseményeket, és ahogyan talán észrevették, igyekszem háttérben maradni, megvárni, mit döntenek rólam. A véleményem, persze, megvan. Az újságokat csak a szenzáció­gyártás érdekli, a cikkek nagy ré­sze a negatívumokkal foglalko­zik, pedig a fejlődés szemmel látható. - Már megbocsásson, de... Milyen fejlődésre gondol? - A válogatott csapatéra. Mondtam az előbb, ezt csak a szurkolók vették észre. MÉG TOVÁBBI KÉT ÉV KELLENE A SIKEREKHEZ - Minden megítélés kérdése. Amit ön fejlődésként él meg, az másoknak visszaesést je­lent, és a számokkal aligha le­het vitatkozni. A válogatot­tunk elbukott a világbajnoki selejtezőkön, hetvennegyedik a világranglistán. Ezek után miként beszélhetnénk előre­lépésről? - Két évet dolgoztam Magyar­­országon, és ezalatt megismer­tem azokat a játékosokat, akikkel elérhetjük a céljainkat. Ha úgy döntenek a szövetség vezetői, hogy továbbra is én irányítom a válogatottat, kijelölöm azt a hit- Nem könnyű az élet, különösen, ha az ember a magyar válogatottat irányítja, néha még az örök optimista Lothar Matthäus is elszörnyülködött. FOTÓK: NÉMETH FERENC 2006. január 2., hétfő

Next