Nemzeti Sport, 2006. január (104. évfolyam, 1-30. szám)
2006-01-02 / 1. szám
nehéz jól dolgozni rákényszerít, emelt fővel távozom a kapitányi posztról” szonhat-huszonnyolc tagú keretet, amellyel bátran nekivághatunk az előttünk álló izgalmas feladatoknak. A célom egyértelmű, minden posztra két-három közel hasonló képességű labdarúgót jelölni, hogy ne legyünk gyengébbek valamilyen sérülés, vagy eltiltás esetén, írja csak le nyugodtan, megvannak a jelöltjeim, tudom, kikkel lehetek majd sikeres magyar kapitány. - A sikeren, gondolom, a kétezer-nyolcas Európa-bajnoki döntőbe való bejutást érti. - Természetesen. - Szép terv, csakhogy ugyanezt mondta a kinevezésekor is: ott leszünk a kétezer-hatos világbajnokságon. - Ez a csapat még nem érett meg egy ilyen nagy világversenyre. Játékosaim, hogyan is mondjam, túlságosan naivak voltak ahhoz, hogy döntő szituációkban győzhessenek. Egyértelmű, időre van még szükség, amíg a tehetséges, sokra hivatott magyar játékosok valóban képesek lesznek a nagy sikerekre. Nem győzöm hangsúlyozni: a keret már megvan, és ha két évig folyamatosan együtt dolgozunk ezekkel a játékosokkal, állítom, elérhetjük a céljainkat. De nehogy azt higgye, mindez csak üres szólam, puszta ígérgetés. Pontos képem van a magyar labdarúgókról, a csapatoknál zajló munkáról. Itt van előttem a francia példa. Kérdezem én: hol tartottak a franciák a kilencvenes évek elején? Sehol. És tessék, a gondosan felnevelt ifjú generáció tagjai 1998-ban világbajnoki, 2000- ben pedig Európa-bajnoki címet nyertek. A magyar válogatottnak még korai lett volna a kétezer-hatos világbajnokság, de újabb két év múlva... - Ne is folytassa! A pozitív gondolkodása továbbra is lenyűgöző. - Valamit azért tisztázzunk. Ne rajtam kérjék számon húsz év kudarcait, a korábbi világ- és Európa-bajnoki selejtezőkön elszenvedett súlyos vereségeket. Nézzék már meg, könyörgöm, mi történt itt futball címszó alatt az elmúlt években, évtizedekben, hány és hány generáció nőtt fel úgy, hogy csak kudarcélményben volt része. A magyar futball jövőjéről van most szó, úgyhogy még egyszer, utoljára elmondom: ébredjenek már fel! -Jó, de kik? - Mondtam már, hogy állandó ellenszél fáj a magyar futballban, úgyhogy elsősorban azok ébredje- Például az önt és az ön köreit kritizáló ligaelnök, Kisteleki István? - Tudom, annak örülne, ha minősíthetetlen jelzőkkel illetném az urat, de azért sem mondok semmit. Ő bizonyára tudja, mit miért csinál, engem nem tud becsapni. A pénzről szól minden. Pénzről és pozícióról. A többi csak süket duma. - Két éve volt szerencsém látni, amikor a Kempinski Szállóban előlépett a paraván mögül, kipihenten, elegánsan, jókedvűen, bizakodva. Akkor aligha sejtette, hogy a luxushotelből egyenesen mocsárba lép majd. - Ugyan már! Azért, mert hatalmi harc folyik, a játékot még nem rontották el. Az ön által is említett közgyűlés előtt azt nyilatkoztam, győzzön a futball, és érjen véget a hangulatkeltés. Ennyi negatív gondolatot soha, sehol nem hallottam, mint Magyarországon. Szégyen az, ami itt történik, de nekem tiszta a lelkiismeretem. Biztosan hibáztam én is a két év alatt, de dolgoztam becsülettel, és ne felejtse el, talán volt részem*'“abban, hogy játszottunk Brazíliával, Argentínával, Franciaországgal, Németországgal. Az elmúlt két esztendőben sok magyar futballista szerződött külföldre, került erős bajnokságba, és mindezt azzal érték el, hogy én lehetőséget adtam nekik a válogatottban. Ha a helyzet rákényszerít, emelt fővel távozom a kapitányi posztról. És ha valami csoda folytán egyszer úgy döntenek a vezetők, hogy folytathatja, esetleg szerződéshosszabbítást ajánlanak önnek, hogyan tud majd itt tovább dolgozni? - Úgy, hogy nem érdekelnek a károgók, a pesszimisták, az irigyek. Csak a csapat érdekel, a magyar válogatott, amely erős lesz. Van Gera Zoltánunk, Böőr Zoltánunk, Király Gáborunk, Torghelle Sándorunk, Bodnár Lászlónk, Juhász Rolandunk, Hajnal Tamásunk, és persze jönnek a fiatalok, akikkel már határozottan számolok. Tőzsér Dániel, Feczesin Róbert és még sorolhatnám. Az sem zavar majd, ha egy klub, mondjuk a Debrecen vezetősége nem engedi el az ú * edzőtáborba a játékosait, ehelyett valamilyen kispályás ulibuli meccsen szerepelnek a fiúk. Mert tudom, hogy ez történt, amikor Amerikában voltunk. Ha nekik csak ennyit jelent a válogatott, ám legyennek fel, akik mindezt gerjesztik. Azt is írja le, ha Antigua és Barbuda, amelynek a válogatottja számomra sem volt álomellenfél, újra megmérkőzik velünk, hát állunk elébe. Mert Magyarországon Brazília sem volt jó ellenfélnek. A brazilok túl jók, Antigua és Barbuda csapata pedig legyintésre sem érdemes. Hát ezért mondom én: állandó ellenszélben kell eredményesnek lenni. Kinek jó ez, mondja meg? A magyar válogatott mérlege Lothar Matthäus kapitánykodása alatt Lothar Matthäus kapitánykodása alatt eddig 28 mérkőzést játszott a válogatott, s bár többféleképpen csoportosítottuk ezeket az összecsapásokat, az 50 százalékos teljesítményt csak egyetlen összevetésben sikerült túllépni. A mérkőzések száma után a győzelmet, a döntetlent, a vereséget, a gólkülönbséget és a százalékos teljesítményt tüntettük fel. Ugyan, árulja már el valaki, hogy szükség van-e rám a magyar válogatottnál, vagy nincs - sugallja Lothar Matthäus mozdulata, aki szíve szerint persze maradna, mert úgy érzi, a 2008-as Európabajnokságra ütőképes csapatot tudna összekovácsolni Hazai pályán A HATALMI HARC NEM RONTJA EL A JÁTÉKOT 40% 36% 54% 43% 13-14 26-25 Összesen Idegenben 14-14 13-18 Semleges pályán 12- 7 39-39 Tétmérkőzésen Barátságos mérkőzésen 2006. január 2., hétfő aieifiz€ sport 3