Nemzeti Sport, 2006. március (104. évfolyam, 59-88. szám)
2006-03-01 / 59. szám
LABDARÚGÁS INTERJÚ A 188 centis oszlopos tag RUUD VAN NISTELROOY: „Üresnek érezném magam, ha nem futballozhatnék” PIETSCH TIBOR Ha csak az anyakönyvi kivonatban szereplő utónevekből kellene rájönni, hogy alábbiakban kiről olvashatnak, aligha találnák el sokan, kit kereszteltek Rutgerus Johannes Martinusra. A családnév ugyanakkor sokat segítene: a Van Nistelrooyjal jóval közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Ami (azaz: aki) nem más, mint a maga 188 centijével a Manchester United - és persze a holland nemzeti tizenegy - oszlopos tagjának számító Ruud van Nistelrooy. A támadó - az őt támogató Nike cég közreműködésével - februárban ott adott interjút a Nemzeti Sportnak, ahol július 9-én este is boldogan nyilatkoznak a világbajnoki döntő otthonául szolgáló berlini Olimpiai Stadionban. - Ha azt mondom, július elseje, mi ugrik be? - Várjon csak... Megvan, aznap rendeznek a négy negyeddöntőből kettőt - felelte a hollandiai Oss talán leghíresebb szülötte. - Azt hittem, a harmincadik születésnapját említi majd, mégiscsak kerek szám, arra készül az ember. - Ha nem a világbajnokság évében lennénk, bizonyára nekem is ez jutott volna eszembe, de - ugye nem kell magyaráznom, miért - a németországi torna fontosabb a szülinapi bulimnál. Azt azonban megígérhetem, hogy jó eredmény esetén méltóképp megemlékezem majd az évfordulóról. - Akkor hagyjuk is a tiszteletköröket: mit tartana jó eredménynek? - Ha még július kilencedikén is versenyben lennénk. - Értsem ezt úgy, hogy rábólintana az ezüstéremre? - Aki eljut egy sorozat fináléjáig, az a legritkább esetben elég- úszik meg a m második helylyel. Ha a fejjátéka átlagos, a lövőereje átlagon felüli. A tizenhatoson kívülről is bátran veszi célba a kaput - az esetek döntő többségében el is találja. Úgyhogy a pontos válaszom így szól: azt tartanám jó eredménynek, ha még július kilencedikén is versenyben lennénk, tizedikén pedig teljesen kifacsartan, de a világ legboldogabb labdarúgójaként ébrednék fel. - Neves elődeik - jónak mondom... - két alkalommal is eljutottak a vébédöntőig, ám 1974-ben, majd négy évre rá kénytelenek voltak beérni az ezüsttel... - Csak remélni tudom, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát másodszor is. Egyébként örülök, hogy az aranycsatáról beszélgetünk, csakhogy ne feledjük: egyelőre csak a harminckét résztvevő egyikének vallhatjuk magunkat. A harmincegy vetélytárs közül kaphattak volna kellemesebb csoportellenfelet is Argentínánál, Szerbia-Montenegrónál, valamint Elefántcsontpartnál. Magyarországon előszerettel nevezik halálcsoportnak az ehhez ha-1 ' U ^ *101 sonlo beosztást. Hollandia- ^ ban is ismerik ezt j/Éjb a kifejezést, sőt használták is a sorsolás után... Tény, az egyik legerősebb kvartettben kaptunk helyet, éppen ezért roppant fontos lesz, hogy jól rajtoljunk. A szerbekkel csapunk össze először, mi mást mondhatnék, mint azt, hogy nehéz csata vár ránk. A tíz selejtező mérkőzésükön egyetlen gólt kaptak, amivel bizony kivívták a tiszteletünket. Arról persze szó nincs, hogy félnénk tőlük, bízom benne, hogy a már említett jó rajtunkat nem akadályozhatják meg. - Tegyük fel, hogy nem lesz gond a startnál. Aztán? - Csak nyomni kell a gázt! Méghozzá abban a tudatban, hogy egy hajm napon át »*■ —y' nen hibázíthatunk. Ha hibázunk, az az álmaink végét jelentheti. - Gyerekkorában miről ábrándozott? Netán arról, hogy a Manchester United profija, illetve világbajnok lesz? Vagy esetleg arról, hogy a hazájában népszerű korfballban viszi sokra? Ha valahol, hát Angliában gyakorolhatja a fejelést a támadó. Szakértők állítják, ebben a műfajban sem rossz - de talán lehetne valamivel jobb is. - Bár előszeretettel űztem a korfbállt, hiszen abban vegyes csapatok mérik össze erejüket, a labdarúgás mindennél előbbre való volt. Ám ha most azzal jönnék, hogy világéletemben MU - drukker voltam, hazudnék. Amikor először labdába rúgtam, talán csak abban reménykedtem, hogy évtizedeken át ezt csinálhatom. Aztán ahogy nőttem, úgy vált egyre inkább az életem részévé a foci, és ma már kijelenthetem: üresnek érezném magam, ha nem futballozhatnék. - Megannyi klasszis holland támadót ismer a világ. Miért pont a csatárok viszik a prímet? - Ez jó kérdés, ismételten a türelmét kell kérnem... Na mit szól ahhoz a válaszhoz, hogy Hollandia kis ország, ahol még a legkisebb falunak is van csapata, nem meglepő, ha hamar híre megy, hogy itt vagy ott egy ügyes srác játszik. A tehetségeket így idejében kezelésbe veszik a szakemberek, és onnantól már csak a gyerekeken múlik, mire viszik. Azt azért hozzáfűzném, hogy mifelénk a fiúk első karácsonyi ajándéka általában focilabda. - Ó, ha csak ez számítana, Magyarország is termelné a gólkirályokat. .. De váltsunk témát: pályafutását elemezve feltűnt, hogy a korábbi szakaszokból kimaradt a Ronaldinhót, Lionel Messit, Cristiano Ronaldót kísérő sztárolás. Jó, jó, ismerték és elismerték önt is, de mégsem pózolt nap mint nap a magazinok címoldalán. - És ez olyan rossz volt, nekem? Ugyan már! Szerencsés vagyok, hogy nem foglalkoztak velem annyit, írnak rólam mostanság úgyis éppen eleget. Hogy elkerült a felhajtás, az alighanem arra vezethető vissza, hogy én is egy picinyke faluban kezdtem el futballozni, és lépésről lépésre, évről évre építettem fel a karrieremet, így lettem egyre jobb és jobb. - Elérte már a csúcsot? - Merem remélni, hogy még nem. - Mi volna az? - Nem voltam még világbajnok , például. - Johan r uy ff , Johan Nees-Nem lennénk annak a védőnek a helyében, akinek van Nistelrooy liheg a nyakában. Ahogy mondani szokás, nem ismer elveszett labdát. Nem is szokta elveszíteni... kens vagy Marco van Basten és Ruud Gullitng sem volt. Holott... f ...holott csodálatos labdarúgók voltak mindannyian, megérdemelték volna a vébéaranyat. Az én szememben nincs is különbség közöttük, legfeljebb annyi, hogy az egyik jobb játékos volt, mint a másik. De hogy melyik volt a jobb, azt ne is kérdezze... - Rendben, hagyjuk a hetvenes, illetve a nyolcvanas éveket. Ellenben arról mesélhetne, miként emlékszik viszsza a kétezer-kettes világbajnokságra? - Néztem a televízióban... Ha szabad ilyet mondani, egy haszna volt annak, hogy nem jutottunk ki az ázsiai tornára; ahogy ültünk a képernyő előtt, kizárólag azt ismételgettük magunkban, hogy ez a szégyen nem eshet meg még egyszer velünk. Eddig megtartottuk a fogadalmunkat. - Vágja már a centit? - Már holnap pályára lépnék! Napról napra nő bennem a feszültség. És hol van még június kilencedike?! - Bocsánat, de nem júliust akart mondani? - Nem. Július kilencedike miatt elég lesz majd Németországban idegeskednem... A kapusok rémálma: Ruud van Nistelrooy jobb lába lövésre lendül. Ennél talán csak az rosszabb, ha ballal lő... Felőle akár 180 percig is tarthatna egy meccs, erővel ugyanis remekül bírja. A hat évvel ezelőtti térdműtétre sem emlékezteti már semmi, csak a heg. mm üzenet a pizzásdobozban Az 1976. július 1-jén született Ruud van Nistelrooy csúcsdöntéssel ünnepelte meg 22. születésnapját: 1998 nyarán a Hollandiában rekordösszegnek számító 4.2 millió fontért vásárolta meg a PSV Eindhoven a Heerenveentől a támadó játékjogát. Hogy új klubja nem kötött rossz boltot, az 2001. április 12-én vált nyilvánvalóvá, amikor bejelentették: a Manchester United 19 millió fontot sem sajnált érte. Igaz, az üzlet már egy évvel korábban is megköttethetett volna, csakhogy az első két eindhoveni szezonja alatt 60 gólt termelő futballista súlyos térdsérülést szenvedett. Az angolok ezúttal is úriembereknek bizonyultak, türelmesen kivárták, amíg a Sir Alex Ferguson által a kontinens legjobbjának tartott csatár talpra áll. Az egy híján húszmilliót még véletlenül sem tartják kidobott pénznek Manchesterben, többek közt azért sem, mert a holland légiósnak már csak két találat hiányzik ahhoz, hogy - a korábban is számos zsenit a soraiban tudó patinás egylet játékosai közül hetedikként - elérje a 150-es álomhatárt. így ne csodálkozzunk azon, hogy amikor kedvencüket hírbe hozták a Real Madriddal, a szurkolók könyörögtek neki: ne menjen el! Innen a sztori: az egyik - bizonyára valamelyik gyorsétteremben alkalmazott - fanatikus, tudomást szerezvén Van Nistelrooy pizzarendeléséről, a dobozba rejtette üzenetét: „Ne hagyj el minket, Ruud! És persze jó étvágyat... ” Töltse le Ruud van Nistelrooy fotóját! Küldje el a hozzá tartozó kódot a 0690/631-112 számra! Ruud van Nistelrooy.... Az SMS díja 91 Ft. 2006. március 1., szerda A narancsba bújt sereg A holland válogatott tagjai nemcsak magukban, hanem hírhedt drukkereikben is bízhatnak Németországban. A vb idejére ugyanis - némi túlzással - fél Hollandia átköltözik a szomszédba, Ruud van Nistelrooy mondja is, hogy „.. .csodálatos lesz körbenézni abban a stadionban, amelynek nagy része narancssárgában pompázik. A narancshadsereg - így nevezetű ugyanis a szurkolói táborunkat - bizonyára olyan hangulatot teremt majd, mintha hazai pályán játszanánk. A gyepen lehet ellenfelünk, de a lelátón nem!” Azért egy angol-holland derbit szívesen megnéznénk biztonságos helyről, persze. Ruud VAN NISTELROOY Született: 1976. július 1., Oss, Hollandia Klubjai: Nooit Gedacht (1988-1991), Margriet (1991-1993), FC Den Bosch (1993-1997), Heerenveen (1997-1998), PSV Eindhoven (1998-2001), Manchester United (2001-) Válogatottság/gól: 48/25 Sikerei: holland bajnok (2000, 2001), angol bajnok (2003) FA-kupa-győztes (2004), holland Szuperkupa-győztes (1998), angol Szuperkupa-győztes (2003), angol Ligakupa-győztes (2006), Eb-bronzérmes (2004), holland gólkirály (1999 - 31 gól, 2000 - 29), angol gólkirály (2003 - 25), európai ezüstcipős (1999 - 31,2000 - 29), az Év játékosa Hollandiában (1999), az Év játékosa Angliában (2003), a világ legjobb gólszerzője az IFFHS szerint (2002) nommeilsport 3