Nemzeti Sport, 2006. június (104. évfolyam, 148-176. szám)

2006-06-01 / 148. szám

Mezcsere No, most lehet paskolgatni a fiúk vállát, hogy remekül helytálltak Manchesterben, meg azért, hogy így tényleg ki lehet kapni, de ez csak amolyan panelszöveg, még akkor is, ha az ember tényleg úgy érzi: a válogatottunk tényleg becsülettel megküzdött az angolokkal. Vereséget ünne­pelni azonban sohasem jó, legfeljebb pótcselekvésnek való tett, hogy nagy néha mosoly legyen az arcokon. A manchesteri 3-1 nem amiatt érdekes, hogy egy kívülál­ló hogyan látta a futballt - aki szurkoló, az örül a jobb, szervezettebb játéknak, aki viszont szakvezető­ (Bozsik Pé­ter kapitányra gondolnék e helyütt), szeretné még maga­sabb csúcsokig juttatni a nemzeti csapatot, az kellőképpen önkritikus, és azt mondja, két lejátszott meccs után még nem kell hejehujázni. A kapitányi higgadtság dicséretes, azonban van valami, ami sokkal árulkodóbb minden szónál, ami elveszi a kriti­ka élét, ami többet mond minden szakmai értékelésnél, és ami valóban jelzésértékű a válogatott futballját illetően. David Beckhamről van szó, egészen pontosan arról, hogy az angol labdarúgás immáron emblematikus játékosa s nem mellékesen a nemzeti csapat kapitánya hosszú perce­ket várt az öltözőfolyosón Dárdai Pálra, hogy neki adhas­sa a címeres mezét. Mindez még nem is lenne oly különös tett - máskor is megesett már ez a csoda...-, csakhogy a világszerte ünnepelt sztár nem fordított egyből hátat Dár­dai Pálnak, amikor az átvette tőle a dresszt, hanem azt kérte, hogy cserébe az övé lehessen a magyar mez. Ez a gesztus több volt, mint a két csapatkapitány lefújás utá­ni mezcseréje, hiszen nem egy kikényszerített alku terem­tett rá alkalmat, hanem az őszinte gesztus, amellyel az angol világsztár a magyar öltöző előtt állva és várva elismerte az ellenfél teljesítményét, és nem mellékesen afféle főhajtás volt ez Dárdai Pál amúgy „beckhames” csodagólja okán. Úgyhogy papolhatunk mi akármit az angolok elleni meccs kapcsán, mondhatjuk, írhatjuk, hogy vannak biztató jelek, avagy azt, hogy így is ki lehet kapni, nemzeti csapatunk a valódi bírálatot az Old Trafford öltözőfolyosóján kapta meg, mégpedig akkor, amikor gazdát cserélt az angol 7-es és a magyar 8-as számú dressz. VINCZE ANDRÁS a nap száma 8 A The Sun szerint David Beckham osztályzata a magyarok elleni meccsen (4. oldal) Király Gábor védte a büntetőt majd izgulhatott Michael Owen fejesénél ...mondása .....a magyarok sokkal többet nyújtottak, mint amennyit vártam tőlük. Fiatal, tehetséges együttes, amely még sokra viheti, ha továbbra is ennyire kulturáltan futballozik.” Sven-Görem Eriksson, az angol válogatott szövetségi kapitánya ...véleménye Online . A fiúk tegnap este megmutatták, minimum milyen hozzáállással kell játszani az elkövetkező összes meccsen. Amíg erre nem képesek a keret tagjai, addig nincs értelme semmiféle reménykedésnek.­­ Kop13.14 SZURKOLÓ, RENDŐR KÉT JÓ BARÁT Ha mi ezt Magyarországon elmeséljük. tisport Anglia-Magyarország Bevonulás Gyerekek az Álmok Színházában Ragyogó hangulatban léptek pályára a két csapat tagjai az Álmok Színházának is nevezett manchesteri Old Trafford Stadionban. A játékosokon kívül a gyerekeknek is nagy élmény volt itt lépkedni. Ha valaki tudja, mit csinál a Fehér Csaba (2) mögött látható Gary Neville, írja meg nekünk... Aztán a küzdelem: Éger László (jobb oldali képünkön) alaposan túlugrotta Michael Owent KUN ZOLTÁN Anglia-Magyarország 3-1. Szomorú, de nem elkesere­dett magyar játékosok jöt­tek le kedden késő este az Old Trafford gyepéről, mert jól tudták, ez az ered­mény vállalható, és ha nincs az a harmadik gól, akkor igazán tisztességes helytállásról beszélhetnénk. Király Gábort persze leginkább a második angol találat zavarta. David Beckam beadása után ugyanis úgy tűnt, vagy ő, vagy Vanczák Vilmos megszerzi a labdát, ám végül John Terry csúsztatott a hálóba. Ettől füg­getlenül a magyar kapus teljesít­ményét a legkevésbé sem érheti kritika, nagyszerűen védett. Jó mérkőzést játszottunk, és úgy érzem, nem vallottunk szé­gyent - mondta a most még a Crystal Palace csapatánál légiós­kodó, de már az Arsenallal is hírbe hozott Király Gábor. - A második félidő elejét rontottuk el, de ez a néhány perc jól mutatta David Beckham zsenialitását, addig nem­­ sokat csinált, ám gyorsan adott két gólpasszt. Az elsőnél kevesebb esé­lyem lett volna hárítani, hiszen Steven Gerrard fejese után a labda megü­lt a fűben, nem pattant fel, néhány perccel később viszont már azt hittem, le tudom húzni a be­adást, ám David Beckham valami elképesztő technikával tudja meg­rúgni a labdákat. Az utolsó pilla­natban váratlanul lecsapódott, és bevallom, erre kevésbé számítot­tam. Sajnálom, hogy így alakult, mert lett volna esélyünk a szorosabb eredményre. ” A MAGYAR KAPUS LETT AZ OLD TRAFFORD RÉME Azért valljuk be, lett volna esély a nagyobb különbségű vereségre is, ám Király Gábor többször is hihetetlen bravúrt mutatott be. Például könnyedén kipaskolta Frank Lampard büntetőjét. „Az a néhány pillanat az idegek játéka volt - hangsúlyozta Király Gábor. - Láttam Frank Lampard szemén, hogy meglepően ideges, és mihamarabb túl akar lenni az egé­szen. Úgyhogy egyre csak húztam, az egyik kapufától még átsétáltam a másikhoz, és kényelmesen ott tisz­togattam a már tökéletesen tiszta cipőmet... Teljesen biztos voltam benne, hogy a bal kezemhez lövi a labdát, ám az utolsó pillanatban valamiért mégis meggondoltam magam, és jobbra vetődtem. Út­közben már tudtam, a labdát meg­ ijesztgetni kell Király Gábor megbabonázta Frank Lampardot. Bozsik Péter: Van mit csiszolni Kár lenne kertelni: az angolok nem sokat törődtek a meccs után Bozsik Péterrel. A magyar szövetségi kapitány így meg sem jelenhetett a sajtótájékoztatón, hiszen senki sem szólt neki, hogy mennie kellene, mint ahogy azt sem tudta, merre várják őt az újságírók. Végül a buszról szállt le néhány rövid és gyors nyilatkozat kedvéért. Hosszabb elemzésre más­nap, a manchesteri repülőtéren nyílt lehetőség.­ ­ Ha most visszavonulna, tulaj­donképpen sikeres kapitány­ként kerülne be a történelem­be, hiszen ötvenszázalékos a teljesítménye, a gólkülönbsége három három, tehát ez remek arány az utóbbi évtizedekben. - Valóban így van, de én már alig várom a folytatást. - Csupán arra céloztunk, hogy bár most Anglia ellen ját­szottunk, a neheze csak ezután következik, az őszi Eb-sele­­jtezőnkkel. - Ez pontosan így van. Eleve úgy gondoltuk, hogy az angolok elleni meccsig tartó időszak az is­merkedésé, a felkészülésé lesz, az volt a cél, hogy körvonalazódjon a később a selejtezőkön pályára lé­pő csapat. Úgy gondolom, a szán­dékaink valóra váltak, hasznos volt ez a két és fél, három hét, és a két mérkőzés is sok kérdésre adott választ. Persze jó lenne még egy-két meccset játszani, hiszen még több hiba felszínre kerülne, azokat mérkőzésről mérkőzésre kijavíthatnánk, de most meg kell elégednünk ennyivel. - Nem furcsa, hogy vesztes meccs után gratulációkat fo­gad? - Nem hiszem, hogy most az lenne. Próbálom reálisan látni a helyzetünket, és bár minden egyes mérkőzésünkön a győzelem szándékával lépünk pályára, tud­junk kell, erre mekkora az esé­lyünk. Új-Zéland ellen ez hetven százalék körül volt, Manchester­ben pedig húsz-harminc körül mozgott. A mérkőzés nagy részé­ben a mezőnyjátékot tekintve egyenrangú ellenfelei voltunk az angoloknak. Sajnos, a két csapat között megvan az a különbség, hogy az ellenfélnél olyan klasszi­sok játszanak, akik egy-egy meg­­villanással képesek eldönteni a mérkőzéseket. Ez történt kedden is, David Beckham remek beadá­saival nem tudtunk mit kezdeni. - Mi történt a csapattal a második félidő elején? - David Beckham sajátos be­adásaira nagyon nehéz felkészül­ni, de az is tény, hogy jobb össz­pontosítással talán hatástalanít­hattuk volna azokat. Inkább pilla­natnyi kihagyás volt ez, mint ál­mos kezdés. - A találkozó előtt roppant fontosnak tartotta, hogy pró­báljuk és tudjuk is tartósan megőrizni a labdát. Megkapta azt, amit látni szeretett volna? - Igen, még akkor is, ha nyil­ván lehet ezt még ennél is jobban csinálni. Szóval, van mit csiszolni. Sokkal nagyobb gondnak tartom, hogy a labdatartásból eljutva az ellenfél térfelének közepére, nem mertünk többször ritmust váltani, illetve akkor, amikor elindult pél­dául egy mögékerülés, egy pon­tatlan passz gyakran keresztül­húzta a számításainkat. - Milyen fontos tapasztalato­kat szerzett ezen a két mérkő­zésen? - Ha a két meccset összemixel­hetnénk, akkor jönne ki egy iga­zán remek teljesítmény. Új-Zé­­land ellen a második félidőben már úgy támadtunk, ahogyan kel­lett, akkor a védekezéssel akadtak gondjaink, most viszont inkább fordítva volt. Maradéktalan kon­centrációra lesz szükségünk a sza­bad- és szögletrúgások hárítása során, ha sikeresen akarunk sze­repelni a selejtezőkön. - Rajczi Péter remek formá­ban futballozik a tavasszal, dS€5í■ mégsem kapott egyetlen per­cet sem a két mérkőzésen. Mi­ért nem? - Elismerem, a teljesítménye válogatott szintű, de a válogatási elveinket is tükrözi, hogy előnyt élveznek azok, akik erős külföldi bajnokságban szereplő csapatok­ban edzenek, és az ott­honos mentalitást szívják magukba, mert nemzetközi szinten ma többre képesek. Bozsik Péter feszülten figyelte, hogyan küzdenek labdarúgói 2006. június 1., csütörtök )

Next