Nemzeti Sport, 2006. december (104. évfolyam, 327-355. szám)
2006-12-04 / 330. szám
A játékát nem lehetett megunni Ha a világsztáron múlik, biztos, hogy nem vonul vissza, és élete végéig labdarúgó marad A világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakjára emlékezünk ezeken a hasábokon egészen december 9-ig, Puskás Ferenc temetéséig. A november 17-én 79 esztendős korában elhunyt világsztár játékoskarrierje ténylegesen 1966-ban fejeződött be. Búcsúmérkőzését viszont 1969. május 26-án SINKOVICS GÁBOR Mielőtt a búcsú pillanatait idéznénk fel, pörgessük vissza az idő kerekét. Álljunk meg, mondjuk, Sebes Gusztávnál. Az Aranycsapat szövetségi kapitánya a kor meghatározó egyénisége, fontos szerepet játszott Puskás Ferenc meg a többi klasszis életében. Azt mondták róla, pótolhatatlan volt, és ez bizony tökéletesen igaz. Az ő koncepciója nélkül nem jutott volna el a magyar futball csaknem a világ trónjáig, Sebes Gusztáv elképzelései nélkül aligha született volna meg az Aranycsapat. Ő találta ki azt is, hogy a legjobbak egy-két klubban futballozzanak, így lett központi csapat a Budapesti Fronvéd. Sokan a szemére vetették a kapitánynak - mint régi MTK-játékosnak -, hogy miért nem egykori klubját favorizálja és erősíti meg. Mások azt kifogásolták, miért nem a Fradira épít, hiszen a zöld-fehérek mögött állnak a tömegek. Az edzőnek elsősorban Puskás Ferenc és Bozsik József kellett, és volt olyan variáció, hogy a két legendás kispestit elviszi a Ferencvárosba. És felvetődött, hogy Partizán néven új magyar klub alakul, benne az Aranycsapat tagjaival. Ebből azonban semmi sem lett. Sebes Gusztáv a Kispest mellett döntött, azMTK-t meghagyta teljes egészében, talán azért is, hogy a Honvédnak legyen valamirevaló konkurenciája itthon. Az viszont már nem a kapitány ötlete volt, hogy a csapatok borzalmas neveket kapjanak, olyat, mint az ÉDOSZ vagy a Kinizsi, ezt a sporthivatal sajtóosztályán eszelték ki. Így lett a Kispestből a korszak meghatározó, világszerte csodált Honvéd nevű szuperalakulata, a fradista Budai II Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal megerősítve. És ez a legendás együttes akkoriban valóban végigverte Európát. CZIBOR ZOLTÁN POÉNJA, A KAPITÁNY TÉVEDÉSE S itt újra álljunk meg. Helyesebben, térjünk át a magyar válogatottra, hiszen a nemzeti csapat története ezen a ponton szorosan összekapcsolódik a Honvéddal. Válogatottunk 1956 őszén káprázatos menetelésbe kezdett, győzött Belgrádban 3:1-re a jugoszlávok ellen, majd 1956. szeptember 23- án, egy hónappal a forradalom kitörése előtt Moszkvában, a Leninstadionban, 105 ezer néző előtt győzte le a Szovjetuniót. A gólt Czibor Zoltán szerezte, s a legenda szerint az Aranycsapat balszélsője odakiáltott Lev Jasinnak, a szovjetek kapusának: „ Vigyázz, oda ne csípje a kezedet a labda!" Ekkor történt, hogy Bukovi Márton szövetségi kapitány, aki szokásához híven percekkel a meccs befejezése előtt az öltözőbe ballagott, a szovjetek egy les miatt meg nem adott góljának moraját hallva azt hitte, döntetlen lett a vége. Amikor a csapat az öltözőbe ért, így dicsérte a fiúkat: „Nem baj, fiúk, Moszkvában szép eredmény a döntetlen. ” Puskás Ferenc válaszolt: „Szép, de nyertünk!” Aztán október 7-én, Párizsban 2:1, október 14-én, Bécsben 2:0 a mieink javára. Az osztrákok elleni meccsen így állt fel a magyar csapat: Grosics - Kárpáti, Börzsei, Kotász - Bozsik, Berendi - Sándor, Kocsis, Hidegkúti (Machos), Puskás, Czibor. A góljainkat Puskás Ferenc és Sándor Károly szerezte. Puskás Öcsi ekkor játszott utoljára a nemzeti csapat címeres mezében. TATÁN RÁDIÓN HALLGATTÁK, HOGY KITÖRT A FORRADALOM A bécsi meccs után Tatán edzőtáborozott a válogatott, és a svédek elleni budapesti meccsre készült, amikor kitört a forradalom. Október 23-án a játékosok az edzőtáborban a rádiót hallgatták, s egy ideig még hitegették őket, hogy lesz meccs, készüljenek tovább, de mindenki tudta, itthon immár végleg megváltozik a világ. Még az sem hatott, hogy Szepesi György a forradalom kezdetén a rádióban beszélt az emberekhez, mondván: elvtársak, menjenek haza, hogy meg lehessen rendezni a mérkőzést. Puskás Ferenc 1956. november 1-jén búcsúzott el az országtól. A Budapesti Honvéd azon a reggelen indult Bécs felé, azzal a szándékkal, hogy megmérkőzzön a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a spanyol Athletic Bilbaóval. Egyértelmű: a játékosok induláskor nem gondolták, hogy nem jönnek haza. Hogy ez az út teljesen megváltoztatja a későbbi életüket. A Honvéd aztán Baszkföldön kikapott 3:2-re, de onnan többen nem hazafelé vették az irányt, hiszen Magyarországon még válságos volt a helyzet, az utcákon harcok dúltak, az emberek menekültek. Ehelyett mindenki megpróbálta kimenekíteni családtagjait. Az UEFA Brüsszelt jelölte ki a Honvéd-Bilbao meccs visszavágójának helyszínéül, a mérkőzést december 20-án rendezték. A magyar csapat a két kupameccs között 5:5-ös döntetlent játszott a Real- Atlético vegyessel, 4:3-ra megverte a Barcelonát, 2:1-re az AC Milant, 4:1-re a Werder Brement, rendszerint 40-50 ezer néző előtt. A brüsszeli visszavágóra Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitány is kiutazott, azzal a céllal, hogy hazahívja a fiúkat. A játékosok tisztelték a szakembert, de például Czibor Zoltán ott és akkor azt mondta neki: „Öreg, hagyja már abba!" Sebes Gusztáv elsősorban Puskás Ferencet győzködte, mert jól tudta, a kapitányon múlhat minden, ha ő jön, jönnek a többiek is. A Honvéd 3:3-as döntetlent játszott, így kiesett a BEK-ből. Ez volt Puskás Ferenc utolsó tétmeccse kedvenc csapatában, a kispesti együttesben. Ezt követően még játszottak hírverő meccseket, részt vettek a híres-hírhedt délamerikai túrán, de az igazi búcsút a Honvéd-szereléstől ez a Bilbao elleni meccs jelentette, rendezték meg, amelyen a Real Madrid 4:2-re verte meg a Rapid Wient. Azt mindenki tudja, hogy Puskás Ferenc néhány bizonytalanságban eltöltött hónap után a Real Madridnál kötött ki, s túl a harmincon sikert sikerre halmozott a királyi gárdával. Az idő kerekét mégsem sikerült megállítania, s bár félt a búcsú pillanatától, elkerülni nem tudta. Pedig Puskás mindent megtett azért, hogy minél tovább játszhasson. Vigyázott magára, elsősorban a súlyára, rengeteget pihent, s nem italozott. Ezért is volt képes 39 esztendős koráig futballozni - méghozzá világszínvonalon. Csak összehasonlításként: Kocsis és Czibor két esztendővel volt fiatalabb Puskásnál, de ők évekkel korábban, az 1962-1963-as idényben búcsúra kényszerültek a Barcelonánál. Öcsi viszont még 1966-ban is BEK-győztesnek mondhatta magát, sőt a következő évadban is tagja volt a Real keretének. EMLÉKEZETES GYŐZELEM A MADRIDI BÚCSÚMECCSEN De aztán ő is elköszönt: 1969. május 26-án utoljára futott ki a Bernabéu-stadion gyepére a királyi gárda hófehér szerelésében. Ez volt Puskás Ferenc búcsúmeccse, természetesen telt ház előtt, a Real 4:2-re verte meg a Rapid Wient, és a találkozó teljes bevételét Pancho és családja kapta meg. Vastaps, s elképesztő szeretetáradat búcsúztatta a legendás 10-est. Aztán a sors úgy akarta, hogy a leghíresebb magyar itthon is megmutassa magát még egyszer. A forradalom után negyedszázaddal, 1981-ben lépett ismét magyar földre, s aztán már rendszeresen járt Magyarországra. Puskás Ferenc 1981. június 6-án, a Magyarország-Anglia vb-selejtező előtt a Budapest-Vidék öregfiúkmeccsen futott ki a Népstadion gyepére. Itt is telt ház és elképesztő ováció fogadta a meghatott zsenit. Újabb tíz évnek kellett eltelnie, mire Puskás Ferenc végleg hazatelepült, ez 1992-ben történt, amikor is Öcsi bácsi az MLSZ nemzetközi igazgatója lett. Onnantól kezdve már nem búcsúzott. Sem a futballtól, sem a hazától. Itt élt köztünk és itt is marad az idők végezetéig. Puskás Ferenc 39 évesen befejezte a futballt Következik holnap. Edző lett a sztárból Legendás játékosok találkozója. Gordon Banks mosolyogva szorongatja Puskás Ferenc kezét: a nagyszerű Panchót az ellenfelek mindig tisztelték Az én sztorim „Magam is a küldöttség tagja voltam, amikor a magyar válogatott 1956. október hetedikén Párizsban, a Colombes-stadionban lépett pályára. Nyertünk kettő egyre, de a francia L’Equipe a meccs után nagyon leosztályozta a mieinket. A legrosszabb jegyet Puskás Ferenc kapta, akit pocakos úriembernek neveztek a francia újságírók. Hiába nyertünk, Öcsi valóban gyengébben teljesített, de a kritikától úgy fölhúzta magát, hogy egész héten a következő, az osztrákok elleni meccsre készült. Párizsból egyenesen Bécsbe mentünk, és egy héttel később, október tizennegyedikén kettő nullra nyert a magyar válogatott a Práterben. Puskás lőtte az elsőt, Csikar a másodikat, és túlzás nélkül mondom, Öcsi élete egyik legjobb formáját hozta ott. Egyébként a párizsi meccsen ott ült a lelátón Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke, és éppen Puskás miatt, de csalódottan távozott. Pedig ha tudta volna, hogy nem sokkal később már az ő csapatának lesz a legnagyobb sztárja... De visszatérve Öcsi búcsúmecscsére a válogatottban, ő Bécsben is bebizonyította, hogy a futballszeretet és a becsvágy mindennél erősebb volt benne. 2006. december 4., hétfő i nemzetisfors . Feledhetetlen nap volt 1981. június 6-án Puskás Ferenc ismét a Népstadionban rúgott labdába. Az angolok elleni vb-selejtező előtt öregfiúk-mérkőzést rendeztek, és Öcsi bácsi már pocakosan is megörvendeztette a focirajongókat a mesteri cselekkel és góljaival. A nagyszerű játékos remekül érezte magát a régi társak között: Szusza Ferenc (balra) és Hidegkúti Nándor számára csupa mosoly volt a futball Puskás Ferenc oldalán. Jellemző a korra: a Népsport nem írta le Puskás nevét...