Nemzeti Sport, 2006. december (104. évfolyam, 327-355. szám)

2006-12-04 / 330. szám

A játékát nem lehetett megunni Ha a világsztáron múlik, biztos, hogy nem vonul vissza, és élete végéig labdarúgó marad A világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakjára emlékezünk ezeken a ha­sábokon egészen decem­ber 9-ig, Puskás Ferenc temetéséig. A november 17-én 79 esztendős korá­ban elhunyt világsztár játékoskarrierje ténylege­sen 1966-ban fejeződött be. Búcsúmérkőzését vi­szont 1969. május 26-án SINKOVICS GÁBOR Mielőtt a búcsú pillanatait idéz­nénk fel, pörgessük vissza az idő kerekét. Álljunk meg, mondjuk, Sebes Gusztávnál. Az Aranycsapat szövetségi kapi­tánya a kor meghatározó egyénisé­ge, fontos szerepet játszott Puskás Ferenc meg a többi klasszis életé­ben. Azt mondták róla, pótolhatat­lan volt, és ez bizony tökéletesen igaz. Az ő koncepciója nélkül nem jutott volna el a magyar futball csaknem a világ trónjáig, Sebes Gusztáv elképzelései nélkül aligha született volna meg az Aranycsa­pat. Ő találta ki azt is, hogy a leg­jobbak egy-két klubban futballoz­zanak, így lett központi csapat a Budapesti Fronvéd. Sokan a sze­mére vetették a kapitánynak - mint régi MTK-játékosnak -, hogy miért nem egykori klubját fa­vorizálja és erősíti meg. Mások azt kifogásolták, miért nem a Fradira épít, hiszen a zöld-fehérek mögött állnak a tömegek. Az edzőnek elsősorban Puskás Ferenc és Bozsik József kellett, és volt olyan variáció, hogy a két legendás kis­pestit elviszi a Ferencvárosba. És felvetődött, hogy Partizán néven új magyar klub alakul, benne az Aranycsapat tagjaival. Ebből azonban semmi sem lett. Sebes Gusztáv a Kispest mellett döntött, az­­MTK­-t meghagyta teljes egé­szében, talán azért is, hogy a Hon­­védnak legyen valamirevaló konku­renciája itthon. Az viszont már nem a kapitány ötlete volt, hogy a csapatok borzalmas neveket kapja­nak, olyat, mint az ÉDOSZ vagy a Kinizsi, ezt a sporthivatal sajtóosz­tályán eszelték ki. Így lett a Kispestből a korszak meghatározó, világszerte csodált Honvéd nevű szuperalakulata, a fradista Budai II Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal megerősítve. És ez a legendás együttes akkoriban valóban végigverte Európát. CZIBOR ZOLTÁN POÉNJA, A KAPITÁNY TÉVEDÉSE S itt újra álljunk meg. Helyesebben, térjünk át a magyar válogatottra, hiszen a nemzeti csa­pat története ezen a ponton szoro­san összekapcsolódik a Honvéddal. Válogatottunk 1956 őszén káprá­zatos menetelésbe kezdett, győzött Belgrádban 3:1-re a jugoszlávok ellen, majd 1956. szeptember 23- án, egy hónappal a forradalom ki­törése előtt Moszkvában, a Lenin­­stadionban, 105 ezer néző előtt győzte le a Szovjetuniót. A gólt Czibor Zoltán szerezte, s a legen­da szerint az Aranycsapat balszél­sője odakiáltott Lev Jasinnak, a szovjetek kapusának: „ Vigyázz, oda ne csípje a kezedet a labda!" Ekkor történt, hogy Bukovi Márton szövetségi kapi­tány, aki szokásához híven percek­kel a meccs befejezése előtt az öltözőbe ballagott, a szovjetek egy les miatt meg nem adott góljának moraját hallva azt hitte, döntetlen lett a vége. Amikor a csapat az öltözőbe ért, így dicsérte a fiúkat: „Nem baj, fiúk, Moszkvában szép eredmény a döntetlen. ” Puskás Fe­renc vála­szolt: „Szép, de nyertünk!” Aztán október 7-én, Párizsban 2:1, október 14-én, Bécsben 2:0 a mieink javára. Az osztrákok elleni meccsen így állt fel a magyar csa­pat: Grosics - Kárpáti, Börzsei, Kotász - Bozsik, Berendi - Sán­dor, Kocsis, Hidegkúti (Machos), Puskás, Czibor. A góljainkat Pus­kás Ferenc és Sándor Károly sze­rezte. Puskás Öcsi ekkor játszott utoljára a nemzeti csapat címeres mezében. TATÁN RÁDIÓN HALLGATTÁK, HOGY KITÖRT A FORRADALOM A bécsi meccs után Tatán edzőtáborozott a válogatott, és a svédek elle­ni budapesti meccsre ké­szült, ami­kor kitört a forradalom. Október 23-án a játé­kosok az edzőtáborban a rádiót hallgatták, s egy ideig még hiteget­ték őket, hogy lesz meccs, készül­jenek tovább, de mindenki tudta, itthon immár végleg megváltozik a világ. Még az sem hatott, hogy Szepesi György a forradalom kez­detén a rádióban beszélt az embe­rekhez, mondván: elvtársak, men­jenek haza, hogy meg lehessen rendezni a mérkőzést. Puskás Ferenc 1956. november 1-jén búcsúzott el az országtól. A Budapesti Honvéd azon a reggelen indult Bécs felé, azzal a szándékkal, hogy megmérkőzzön a Bajnokcsa­patok Európa-kupájában a spanyol Athletic Bilbaóval. Egyértelmű: a játékosok induláskor nem gondol­ták, hogy nem jönnek haza. Hogy ez az út teljesen megváltoztatja a későbbi életüket. A Honvéd aztán Baszkföldön kikapott 3:2-re, de onnan többen nem hazafelé vették az irányt, hiszen Magyarországon még válságos volt a helyzet, az ut­cákon harcok dúltak, az emberek menekültek. Ehelyett mindenki megpróbálta kimenekíteni család­tagjait. Az UEFA Brüsszelt jelölte ki a Honvéd-Bilbao meccs vissza­vágójának helyszínéül, a mérkőzést december 20-án rendezték. A ma­gyar csapat a két kupameccs között 5:5-ös döntetlent játszott a Real- Atlético vegyessel, 4:3-ra megverte a Barcelonát, 2:1-re az AC Milant, 4:1-re a Werder Brement, rend­szerint 40-50 ezer néző előtt. A brüsszeli visszavágóra Sebes Gusztáv volt szövetségi kapitány is kiutazott, azzal a céllal, hogy haza­hívja a fiúkat. A játékosok tisztelték a szakembert, de például Czibor Zoltán ott és akkor azt mondta ne­ki: „Öreg, hagyja már abba!" Sebes Gusztáv elsősorban Puskás Feren­cet győzködte, mert jól tudta, a ka­pitányon múlhat minden, ha ő jön, jönnek a többiek is. A Honvéd 3:3-as döntetlent ját­szott, így kiesett a BEK-ből. Ez volt Puskás Ferenc utolsó tétmeccse kedvenc csapatában, a kispesti együttesben. Ezt követően még játszottak hírverő meccseket, részt vettek a híres-hírhedt dél­amerikai túrán, de az igazi búcsút a Honvéd-szereléstől ez a Bilbao el­leni meccs jelentette, rendezték meg, amelyen a Real Madrid 4:2-re verte meg a Rapid Wient. Azt mindenki tudja, hogy Pus­kás Ferenc néhány bizonytalan­ságban eltöltött hónap után a Real Madridnál kötött ki, s túl a harmincon sikert sikerre halmo­zott a királyi gárdával. Az idő ke­rekét mégsem sikerült megállíta­nia, s bár félt a búcsú pillanatától, elkerülni nem tudta. Pedig Pus­kás mindent megtett azért, hogy minél tovább játszhasson. Vigyá­zott magára, elsősorban a súlyára, rengeteget pihent, s nem italo­zott. Ezért is volt képes 39 esz­tendős koráig futballozni - még­hozzá világszínvonalon. Csak összehasonlításként: Kocsis és Czibor két esztendővel volt fiata­labb Puskásnál, de ők évekkel ko­rábban, az 1962-1963-as idény­ben búcsúra kényszerültek a Bar­celonánál. Öcsi viszont még 1966-ban is BEK-győztesnek mondhatta magát, sőt a követke­ző évadban is tagja volt a Real ke­retének. EMLÉKEZETES GYŐZELEM A MADRIDI BÚCSÚMECCSEN De aztán ő is elköszönt: 1969. má­jus 26-án utoljára futott ki a Bernabéu-stadion gyepére a királyi gárda hófehér szerelésében. Ez volt Puskás Ferenc búcsúmeccse, természetesen telt ház előtt, a Real 4:2-re verte meg a Rapid Wient, és a találkozó teljes bevételét Pancho és családja kapta meg. Vastaps, s elképesztő szeretetáradat búcsúz­tatta a legendás 10-est. Aztán a sors úgy akarta, hogy a leghíresebb magyar itthon is megmutassa magát még egyszer. A forradalom után negyedszázad­dal, 1981-ben lépett ismét ma­gyar földre, s aztán már rendsze­resen járt Magyarországra. Pus­kás Ferenc 1981. június 6-án, a Magyarország-Anglia vb-sele­jtező előtt a Budapest-Vidék öregfiúkmeccsen futott ki a Nép­stadion gyepére. Itt is telt ház és elképesztő ováció fogadta a meg­hatott zsenit. Újabb tíz évnek kel­lett eltelnie, mire Puskás Ferenc végleg hazatelepült, ez 1992-ben történt, amikor is Öcsi bácsi az MLSZ nemzetközi igazgatója lett. Onnantól kezdve már nem bú­csúzott. Sem a futballtól, sem a ha­zától. Itt élt köztünk­­ és itt is ma­rad az idők végezetéig. Puskás Ferenc 39 évesen befejezte a futballt Következik holnap. Edző lett a sztárból Legendás játékosok találkozója. Gordon Banks mosolyogva szorongatja Puskás Ferenc kezét: a nagyszerű Panchót az ellenfelek mindig tisztelték Az én sztorim „Magam is a küldöttség tagja voltam, amikor a magyar válogatott 1956. október hetedikén Párizsban, a Colombes-stadionban lépett pályára. Nyertünk kettő egyre, de a francia L’Equipe a m­eccs után nagyon leosztályozta a mieinket. A legrosszabb jegyet Puskás Ferenc kapta, akit pocakos úriembernek neveztek a francia újságírók. Hiába nyertünk, Öcsi valóban gyengébben teljesített, de a kri­tikától úgy fölhúzta magát, hogy egész héten a következő, az osztrákok elleni meccsre készült. Párizsból egyenesen Bécsbe mentünk, és egy héttel később, október tizennegyedikén kettő nullra nyert a magyar válogatott a Práterben. Puskás lőtte az elsőt, Csikar a másodikat, és túlzás nélkül mon­dom, Öcsi élete egyik legjobb formáját hozta ott. Egyébként a párizsi meccsen ott ült a lelátón Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke, és éppen Puskás miatt, de csalódottan távozott. Pedig ha tudta volna, hogy nem sokkal később már az ő csapatának lesz a legnagyobb sztárja... De visszatérve Öcsi búcsúmecs­­csére a válogatottban, ő Bécsben is bebizonyította, hogy a futballszeretet és a becsvágy mindennél erősebb volt benne. 2006. december 4., hétfő i nemzetisf­ors . Feledhetetlen nap volt 1981. június 6-án Pus­kás Ferenc ismét a Népstadionban rúgott labdába. Az angolok elleni vb-selejtező előtt öregfiúk-mérkőzést rendeztek, és Öcsi bá­csi már pocakosan is megörvendeztette a focirajongókat a mes­teri cselekkel és góljai­val. A nagyszerű játé­kos remekül érezte magát a régi társak kö­zött: Szusza Ferenc (balra) és Hidegkúti Nándor számára csupa mosoly volt a futball Puskás Ferenc oldalán. Jellemző a korra: a Népsport nem írta le Puskás nevét...

Next