Nemzeti Sport, 2007. január (105. évfolyam, 1-30. szám)

2007-01-28 / 27. szám

Harminckét éve megálmodták, és azóta csendben, rendben működik a pacsai focisal Bárcsak egyre több profi, bentlakásos futballakadémia működne Magyarországon! - hallható mindenfelől, ami­óta az MTK agárdi létesítménye létezik. A Sándor Károly Akadémia sokáig valóban páratlan, egyedüli mo­dellnek tűnt a magyar futball nehéz viszonyai között, de mostanra a helyzet megváltozott: sorozatunkban az új kezdeményezések közül a felcsúti és a győri kollégium után a régóta működő pacsai bázist mutatjuk be. PIETSCH TIBOR „­ futballt szeretni, a gyerekek­kel törődni, őket nevelni... Pacsán ezt látom, ezért sok szere­tettel gratulálok minden pedagó­gusnak, edzőnek...”­­ Bozsik Pé­ter 2006. december 12-én látoga­tott el a Zala megyei településre, és akkor írta mindezt a kollégium vendégkönyvébe. Az internetes ajánló szerint hegyi kápolnájáról nevezetes a nagyközség, de Ma­gyarország első focisuliját is érde­mes megnézni, ha arra jár az em­ber. A HÍRES OLASZ KÖZPONTOT SZERETNÉK UTÁNOZNI „Ennyi volt? Azt hittem, foci is lesz... ” - tűnik el a mosoly Haj­­mási Milán arcáról. A fiatalember csalódottsága érthető: a fotó ked­véért félidőben rövid ujjú mezbe öltöztették, kivezényelték a pá­lyára, csináltattak vele néhány karkörzést, kicsit vezetgette a lab­dát­­- és ennyi, mehetett is vissza az iskolába. Azért a bánata nem tart sokáig: a suli előtt már anyu­kája várja, hogy kocsival hazare­pítse. Bezzeg a többiekért nem jöttek, őket Attila bá' viszi ki a buszmegállóba, hogy elérjék a Nagykanizsára, Zalaegerszegre, Lentibe és még ki tudja, hová in­duló járatot. A hét végét tudniil­lik mindenki otthon töltheti, leg­közelebb a hétfő reggeli történe­lemórán találkoznak. Apropó, történelem. Nem ka­csa: Pacsa az AC Milan edzőcent­­rumát, az 1963 óta üzemelő Milanellót akarta lekopírozni, amikor 1975 őszén összekötötte az iskola működését a kollégiu­méval. A nyitást persze gondos szervezés előzte meg, amint az az intézmény 25. „születésnapja” al­kalmából megjelent kiadványban olvasható, hónapokon át tartott a falujárás, az ügyes gyerekek kivá­lasztása. Szeptemberben aztán iz­gatottan várták az „...első fecskék megérkezését, akik szorgalmasak és sikerre vágyók voltak". És jöttek is: a tanévnek összesen 30 hetedik és nyolcadik osztályos nebuló vá­gott neki. Köztük az a Halász Ist­ván, aki esztendők múltán elsőként jutott el az NB I-ig, a ZTE játékosaként szerepelt a legjobbak között. Állítja, az ala­pokat Pacsán kapta, tudniillik „...csak a focira kellett figyelnünk. A kemény edzések, a szak­széni kép­zés meghozta a gyümölcsét, hiszen végigvettük az országot". Halász István példáját tizennégyen kö­vették: tizenötödikként - 2006- ban - Simonfalvi Gábor debütál­hatott az élvonalban. Ennek fé­nyében a magyar Milanello meg­álmodóinak egyike, Gyurkó Kál­mán amondó: „A Milan kiválasz­tási statisztikai eredményét megja­­vítatni nem tudtuk, de álltuk az összehasonlítást". ÉL A BÜNTETÉS, HA NEM FOCIZHATNAK E helyütt mégsem vonnánk pár­huzamot a Milánótól 50, illetve a Zalaegerszegtől 25 kilométerre fekvő bázisok között. Maradjunk csak Pacsánál, ahol napjainkban 45 gyerekkel foglalkoznak. A kol­légium legfiatalabb lakója 11, a legidősebb pedig 14 éves, a szomszédos iskola délelőtti óráit, valamint a délutáni edzéseket ötödik, hatodik, hetedik és nyol­cadik osztályos srácok látogatják. Itt is, ott is jó kezekben vannak, ami az edzéseket illeti: három szakember foglalkozik velük. És akkor ezen a ponton nevesítsünk, mert megérdemlik: ifjabb Oláh György, Méhes Tamás, valamint a fentebb említett Attila bár, azaz Tóth Attila felelős a szakmai munkáért. Rajtuk kívül gyerek­­felügyelőként idősebb Oláh György és Czigány Ferencné, to­vábbá az intézmény vezetőjeként Grófné Csatos Andrea nélkül nem lenne Pacsa az, ami. A 32 éve felhúzott kollégium nem egy „pacsalábon” forgó pa­lota, de nem is olyan épület, ahol a szülők nem jó szívvel hagynák ott gyereküket. Ami az ifjúságnak fontos, az megtalálható, a számí­tógépterembe vagy a klubszobá­ba csak akkor tilos a belépés, ha zárva van az ajtó, vagy ha valaki­nek rosszak az érdemjegyei. Egy hálóban hatan férnek el, hogy tá­gasabb legyen a tér, emeletes ágyakon alszanak a fiúk. A leg­több szobát poszterek díszítik (még a 3-ast is, holott az frissen van festve. „Ezért még szá­molunk..." - fegyelmez Grófné Csatos Andrea, de ő sem bírja ki nevetés nélkül), a Liverpool, a Barcelona, a Milan, Ronaldinho, Pak Dzsi Szung és David Beckham nagyméretű képét épp­úgy felragasztották, mint a Fradi­ét, az Újpestét, Gera Zoltánét és Szélesi Zoltánét. Megint a fényképész kolléga kedvében kell járni, az egyik szo­bát akarja „lekapni”. „Melyik a legszebb?" - kérdi az igazgató asszony, mire harminc kéz emelkedik a magasba: „A mi­énk !"­ ,„A miénk!"­ ,„A miénk!" Egyébként le a jumbósapkával a maguk után ta­karító srácok előtt: szobáikban példás a rend. Ez nem véletlen: pontozzák a tisztaságot, és akinek sok „fekete” jön össze, az egy da­rabig csak álmában internetez­­het. Azt örömmel tapasztaljuk, hogy nem a számítógépes játékok élvezik az elsőbbséget a gyere­keknél: amikor arról faggatjuk őket, hogy mit szoktak csinálni az edzés befejeztével, rávágják: „Fo­cizunk!" EDDIG HERCZEG MIKLÓS A LEGHÍRESEBB DIÁK Pacsán mégis azt vallják: első a tanulás, második a futball. Per­sze, ha lehet, összekötik a kettőt: nemrég hirdettek eredményt ab­ban a pályázatban, amely a labda­rúgásról szólt. A diákok három téma közül választhattak, mini­mum másfél, maximum három­oldalas dolgozatot írhattak „Az Aranycsapat”, „Ha én lennék a szövetségi kapitány” vagy ,„A Baj­nokok Ligája” témakörben. A dí­jakat Bozsik Péter adta át, a Ba­konyi Péter, Aracsi Ádám alkotta győztes páros éppen arról érteke­zett, mit tenne szövetségi kapitányként... Nos, a duó először is „.. .sok szeretettel küldene meghívót a kiválasztott játékosok­nak", aztán az első találkozó al­kalmával „...komoly megbeszélést tartam", majd „...elkezdene ke­ményen dolgozni", végül kijutna a világbajnokságra, ahol „...sajnos egy meccs becsúszott, ami vereség­gel fejeződött be”, de a tornáról hazatérő válogatottat így is nagy szeretet fogadta: „...sok magyar kiabálta a repülőtéren, hogy Ria, ria, Hungária!" A vb-ről Pacsára visszatér­ve: a társaság egyik fele Zalá­ból érkezett, a másik az ország más megyéiből. Sőt, határon túli játékosa is volt már a csa­patnak, ő Sepsiszentgyörgy­­ről keveredett ide. A leghíre­sebb diák Herczeg Miklós volt, a támadó nemcsak a ZTE, az Újpest és az ETO mezét viselte, hanem a nemzeti együttesét is. Emlékszik, amikor Győrire került, bizonyítania kel­lett, „.. .mit tud ez a pacsai gyerek". Bizonyította: első edzőmeccsén 11-0-ra nyert a csapat, nagyrészt az ő kilenc góljának köszön­hetően. A szakemberek szerint most Tóth Barnának van a legnagyobb esélye arra, hogy sokra vigyen, de Hajmási Milánból is lehet „vala­mi”. A magunk részéről mind­­kettejüknek, mi több, mind a negyvenötüknek szívből szorí­tunk. Hátha a Bakonyi, Aracsi kettős egyszer lehetőséget kap... Összehúzott nadrágszíj A pacsai focisuli költségvetése néhány forinttal 26 millió felett van. Ebből hatmilliót a helyi önkormányzat áll, a többi a nor­matív támogatásból jön össze. Dőzsölésre nincs mód, különösen azóta nem, hogy amíg tavaly még 350 ezer forintot kapott az in­tézmény egy-egy gyerek után, az idén csupán 318 ezerrel szá­molhatnak. A lyukakat különböző pályázatokkal próbálják be­tömni - eddig csak a nadrágszíjat kellett szorosabbra húzni, a bezárás veszélye szerencsére nem fenyegeti a patinás intézményt. A pacsai kollégiumban mindegyik srác imádja a labdát FÓKUSZ I v­ran Amikent a dísztábla is hirdeti, a pacsai az egyik legrégebbi magyar futballakadémia u*ixi** hogya i­tt «3*-« ÓRÁRÓL ÓRÁRA Csak itt és csak most olvas­ható a pacsai kollégisták napi programja: 6.30: Ébresztő, tisztálkodás, rendrakás 7.30: Reggeli az iskolában 8.00: Kezdődik a tanítás 11.45: Ebéd 14.00: Edzés vagy tanulószoba 16.00: Edzés vagy tanulószoba 18.00: Vacsora, majd szabadfoglalkozás 20.00: Készülődés a lefekvésre 21.30: Takarodó

Next