Nemzeti Sport, 2008. szeptember (106. évfolyam, 239-268. szám)

2008-09-01 / 239. szám

JEGYZET SINKOVICS GÁBOR Kísérlet ■ A magyar focidrukker türelmes. Igaz, sok választása nincs: vagy hagyja a fenébe a futballt és inkább táncisko­lába jár az asszonnyal, vagy kitart kedvenc sportága mel­lett, s vár. Vár arra, hogy egyszer majd visszatérnek a régi szép idők. Erre ugyan semmi esély, de a magyar focidruk­ker már csak olyan, hogy bizakodik. Mennek, süvítenek az évek, a sportág egyre kilátástalanabb helyzetben van, de ő nem adja fel a reményt. Bosszankodik persze, hogy kupacsapataink ezúttal már a szüret hónapját, a szeptembert sem érték meg, hogy a hazai bajnoki találkozók többsége lassú, tempóban és élvezhetetlen, s hogy a magyar bírók talán rosszabbak a futballistáknál is. Ám a sportágban zajló kísérletek adnak némi reményt. Olyan folyamatoknak lehetünk tanúi, mint annak idején drága só Öveges professzor előadásában: mindig történik valami furcsa, valami megmagyarázhatatlan. Mert kísér­let gyanánt átélhettük, ahogy idegenlégiósok özönlötték el a magyar futballpályákat (már nincs olyan hely a világ­ban, ahonnan ne bukkant volna fel néhány kalandor...) - ez tűnt a legkézenfekvőbb és talán legolcsóbb megoldásnak. Persze hogy nem vált be. Aztán jött az újabb kísérlet, a saját nevelésű fiatalok csatasorba állítása. Ennek lett élharcosa az MTK. Nem győztük és győzzük dicsérni az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémiát, az ottani szakmai munkát, s azt a valóban XXI. századi színvonalat, amelynek segítségével például Németh Krisztián meg sem állt a Liverpool felnőttcsapatáig. Egy a gond: Németh Krisztián-szerű talentum szökőévente bukkan fel. S ez az a pont, amely az MTK-nál zajló kísérletet nehezíti. Mert hiába áldoz Várszegi Gábor immár több milliárd fo­rintot utánpótlás-nevelésre, hiába lett tinédzserekből baj­nokcsapat, ha nemzetközi szinten ez a modell sem veheti fel a versenyt. Láttuk, mire mentek a Fenerbahce ellen a legtehetségesebbnek tartott magyar gyerekek. Ám a kísér­let folytatódik, méghozzá meghökkentő módon. Az MTK- nál felgyorsították az eseményeket, s még azt sem várták meg, hogy az előző szezon bajnoka duplázzon: meghatározó futballistákat engedtek el néhány forduló­val a rajt után, éppen a riválisokhoz. A cél szentesíti az eszközt, a Hungária körúton nem jövőre, már most elkezdték építeni az új csapatot. A magyar focidrukker türelmes. Vajon türelmesek lesznek az MTK-szimpatizánsok is...? ■ A NAP KÉPE FOTÓ:REUI£BS/DAV»MO« Egy jó fej keserves '­* " ■ : : MEGMONDOM A MAGAMÉT Erwin Koeman húsztagúra szűkítette a szombati, Dánia elleni vb-selejtezőre készülő válogatott kere­tét, és meghívót kapott a 24-es összeállításban egyébként nem szereplő Torghelle Sándor is. A német másodosztályú Augsburg támadója legutóbb 2006 no­vemberében, a Kanada elleni barátságos találkozón (1-0) lépett pályára címeres mezben. Az akkor még megbízott szövetségi kapitány, Várhidi Péter 12 perc­re cserélte be a játékost Priskin Tamás helyére, majd többé nem hívta a keretbe. Azért nem hívtam Torghelle Sándort, mert abban az idősza­kban nem nyújtott olyan teljesítményt, amely indokolta volna a beválogatását. Akkoriban még Görögországban légióskodott, és a klubváltás körüli problémái kihatottak a játékára - már amikor egyáltalán lehetőséget kapott. Ám hangsúlyoztam, hogy tagja annak a negyven-negyvenkét tagú bő keretnek, amelyből bárki bármikor bekerülhet. Minden poszton rangsor alakult ki, és nálam ezen a listán Priskin Tamás, valamint Feczesin Róbert is megelőzte a Torghellét. Nem fogtam mellé a két fiatal beválogatásával, mindketten eredményesek voltak, és ne feledjük, nekem mindenekelőtt a csapatépítés volt a fő fel­adatom. Most, hogy kezdődnek a vébéselejtezők, a legjobb for­mában lévő játékosokra van szükség, és Torghelle Sándor bizo­nyított Augsburgban. Mindig is mondtam: a válogatott tagjai­nak nyolcvan-kilencven százaléka minden kapitánynál meghí­vót kap, úgy vélem, én sem rontottam az átlagot. " VÁLOGATOTT– VÁLASZOLÓ TORGHELLE SÁNDOR Tíz hátvédet még nem tud kicselezni Két év után tér vissza a nemzeti csapatba a támadó ,VOLESZAKGÁBOR A szombati, Dánia elleni vb-se­­lejtezőre készülő magyar válo­gatott keretéből két támadó - a krétai Orosz Péter, vala­mint a watfordi Priskin Tamás is­­ kikerült, amolyan beugró­ként viszont helyet kapott a né­met másodosztályú Augsburg csatára, Torghelle Sándor. A 26 esztendős labdarúgó 2006 no­vemberében, Kanada ellen (1-0) játszott legutóbb címeres mezben, majd a fiatalítás je­gyében az akkori szövetségi ka­pitány, Várhidi Péter lemondott róla - ám Erwin Koeman most reaktiválta. ► Amikor a nyáron Augs­­burgba szerződött, több­ször nyilatkozta: célja, hogy visszakerüljön a válo­gatottba. Gondolta volna, hogy ilyen gyorsan, éppen a vébéselejtezők előtt telje­sül a kívánsága? 1: Csak reménykedhettem ben­ne - ismerte el Torghelle Sándor. - Amikor megláttam a dánok el­leni huszonnégyes, bő keretet, meg sem fordult a fejemben, hogy végül mégis meghívót ka­pok. Aztán telefonon szóltak, hogy Erwin Koeman számítana rám, a nagy meglepetéstől pedig hirtelen még a szavam is el­akadt. ► Eddigi utolsó válogatott mérkőzését majdnem két esztendeje, Kanada ellen játszotta, aztán - többek között a fiatalításra hi­vatkozva - megfeledkez­tek önről idehaza... Inkább úgy mondanám, hogy egyetlen ember felejtett el. ► Nyugodtan nevesítse: az akkori kapitány, Várhidi Péter volt az... t­ ...aki kerek perec kijelentet­te, hogy nem számít rám. Én meg tudomásul vettem a dön­tését. Nincs bennem sértettség vagy dac. Akkoriban a görög PAOK játékosa voltam, és elis­merem: a teljesítményemmel nem szolgáltam rá a kerettag­ságra. Más kérdés, hogy Várhidi Péter akkor is ki­­*__ tartott volna az elképzelé­se mellett, ha klubcsa­patomban számolatla­­nul rugdo­som a gólokat ► Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy ha az olasz és az angol második ligából többen is bekerül­hetnek a válogatottba, ak­kor ez önnek is összejöhet Augsburgból, sőt feltette a kérdést: ha máshonnan meccsek nélkül, a kispadról is el lehet jutni a keretig, akkor folyamatosan futbal­lozva miért ne sikerülhet­ne? Némi rosszmájúságot érzek a felvetés mögött...­­­ Pedig szó sincs arról, hogy cinikusan fogalmaztam vol­na. Ezek ugyanis tények. Megkértek, hasonlítsam össze a német másodosz­tályt más ligákkal, és arra jutottam, hogy a Bundesli­ga kettő sok másikkal fel­veszi a versenyt. Nálunk ugyan­úgy szép számmal játszanak válogatott futballisták, mint másutt, vagyis semmivel sem nehezebb innen be­kerülni a nemzeti csa­patba. ► A hol­land kapi­tány több­ször hangsú­lyozta, hogy csatárposzton gondjai vannak. Mégis csak két vérbeli támadó, Rudolf Ger­gely és ön készülhet a dánok elleni tét­meccsre. Nem furcsa a helyzet? Hiszen most már nem illene kísérle­tezgetni.­­„ Azt vettem észre, hogy nem feltétlenül kell vérbeli támadónak szerepelnie az ék helyén. Egyéb­ként pedig úgy vélem, a védelem és a középpá­lya összetétele sokkal fonto­sabb. Ezekre a helyekre kell megtalálni azt a hat-hét játé­kost, aki a válogatott gerincét alkothatja. Csatárposzton több lehetőség nyílik próbálgatásra, és általában az aktuális forma dönt arról, ki kerül be. A baj­nokságot három góllal kezd­tem, szóval ha lehetőséghez ju­tok, mindent megteszek, hogy ne csak ideiglenes megoldás­ként gondoljanak rám. Bruszto­­lok, csúszom-mászom majd, a harci kedvem kicsit sem csökkent. ► Ugyanaz az agresszív stílusú csatár, mint koráb­ban megszokhattuk? De Ha erre céloz, nem tanultam meg tíz védőt kicselezni. ► Ennek ellentmond, hogy az Ahlen ellen ritkán látha­tó, látványos, ollózó moz­dulattal szerzett gólt.­­> Megpróbáltam, s összejött. De még a legtechnikásabb játé­kosok sem képesek minden hé­ten ilyet csinálni. Biztos vagyok benne, hogy sajnos éveknek kell eltelnie, mire nekem is újból si­kerül. !► Vívjon a magyar váloga­tott ideje elérkezett már? Mire lehetünk képesek? !> Ha úgy megyünk fel a dánok ellen a pályára, hogy: „Úristen, mi lesz itt?”, máris felejtsük el az egészet... Nem szabad félni, el kell hinnünk, hogy bárkivel felvehetjük a versenyt, így lehet esélyünk a jó szereplésre. Per­sze tisztában vagyok vele, hogy nem elég a lelkesedés és az op­timizmus, ha nem párosul jó já­tékkal, valamint némi szeren­csével is. ► Beszélt már Erwin Koe­­mannal? t¡ Nem, Szekeres Tamás techni­kai igazgató hívott fel, hogy jöj­jek haza. I» Mert mintha csak a hol­land szakembert hallottuk volna az imént az esé­lyekről nyilatkozni. i‹ Pedig higgye el, nem beszél­tünk össze, a Kétségtelen, Torghelle Sándor mindig megfeszült a sikerért TORGHELLE SÁNDOR ARCAI London, Athén, Szaloniki, Jéna, Augsburg - ezek a támadó eddi­gi külföldi állomáshelyei. Angliá­ból szerződtette a Panathinaikosz, majd a PAOK, ahol aztán kiáru­sították legjobban fizetett, ám ke­vés gólt szerző légiósukat. A Carl Zeiss Jena addig udvarolt, míg a támadó aláírt, de kiesett a másod­­osztályból. Bár itthonról is keres­ték, a Bundesliga 2.-ben maradt, hogy újból „felépítse” önmagát. ◄ A fenegyerek A hazai élvonalban a Kispest-Hon­véd, majd az MTK Budapest csa­patában szerepelt, 100 bajnoki mérkőzésen 24 gólt szerzett. A szurkolók kedvelték a megalku­vást nem tűrő játékstílusa miatt, ám fegyelmezetlenségével és ál­landó reklamálásaival felesleges sárga, valamint piros lapok so­kaságát gyűjtötte be. A Ferencvá­ros elleni mérkőzésen Lipcsei Pé­terrel ugrott össze. Lothar Matthäus 21 évesen válogatta be, első gólját 2004 márciu­sában a brazil válogatott ellen szerezte (1-4). Egy hónappal később, barátságos meccsen, a Fritz Walter Stadionban kétszer vette be a német válogatott kapuját (2-0), így idehaza népszerűség­re, külföldön pedig ismertségre tett szert az akkori MTK-csatár. Nem csoda, hogy a nyáron el is vitte aztán az angol Crystal Palace. A vándormadár FOTÓ: CZAGÁNY BALÁZS ▲ A futballhős

Next