Nemzeti Sport, 2008. december (106. évfolyam, 328-356. szám)
2008-12-27 / 352. szám
WI MIX nemzetisport 2008. december 27., szombat TEREPRALI 31. DAKAR-RAU Duplán nagy feladat Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán kamionnal vág neki a 9574 kilométeres versenytávnak ■ TÓTH ANITA hogy ha mindent, ami az autóval szükség, amikor puha, homokos szonyokat, s bá rki elindul rajta, annak kaland, és álom annak, aki távol marad. Ez a Dakar-rali. No meg 9574 kilométeres száguldás kő- és homoksivatagokon, hegyi utakon keresztül. Az idén Argentínában és Chilében halad a mezőny, amelyben a magyarok közül egy motoros, három autós páros és két kamionos trió áll rajthoz. Elsőként utóbbiakat mutatjuk be a két MAN pilótája: Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán. Odatalálni, időben megérkezni és segíteni - ez a házi feladatuk. Persze nem sértődnek meg, ha jó a napi eredményük, de számukra nem ez a legfontosabb. A Dakar-ralin induló magyar kamionos egységek a versenyben indulnak, ugyanazokat a rettenetesen nehéz pályákat teljesítik, mint a mezőny többi tagja, ugyanakkor pluszfeladatuk van: Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán afféle mentőangyalszerepben tetszeleg. Előbbi pilóta Szalay Balázs, utóbbi pedig Palik László versenyzését segíti. Aki esetleg nem tudná: a Dakaron szabály, hogy a pályán csakis versenyzőtárs segíthet. Ezért megszokott a nagyobb csapatoknál, hogy kamiont neveznek, amely afféle hátvédként is funkcionál. Persze az a legjobb, ha nincs szükség a versenykamion segítségére, mert az azt jelenti, hogy semmi gond az autós párossal, simán beért a célba. ,Azért indulunk, hogy segíteni tudjunk. Ezt már akkor elfogadtuk, amikor belevágtunk a dakarozásba, és teljesen mindegy, milyen jó a részeredményünk, nem kérdés, hogy megállunk. Ez ilyen szakma...” - mondta Darázsi Zsolt, amit Szaller Zoltán a következőkkel egészített ki: ,A Dakaron mindenki teszi a dolgát, és nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk, nem pedig az, hogy az éllovas Csaguinnal vagy Staceyvel versenyezzünk. Csapatban megyünk, és a mi csapatunk az autóval, a szervizkamionnal és a versenykamionnal teljes. Fia Foci jól szerepel, én is elégedett lehetek, az csak plusz, ha még a mi napi eredményünk is jó." S hogy miben más a kamion, mint az autó? Hát először is jóval nagyobb ez az első, legszembeötlőbb különbség. Persze ez nem szakmai megközelítés. A fiúk úgy tudták a legegyszerűbben összefoglalni a kamionversenyzés mibenlétét, történik, megszorzunk kettővel, az a kamionozás. Kezdve a kormány tekergetésétől egészen a sebességváltásig.„Eleve tizenhat sebességes váltóm van, a harmadikban indulok, és egészeket váltok mondjuk hatodik fokozatig, attól kezdve pedig már csak feleket" - mondta Szaller.) Arról nem is beszélve, hogy ezekben a hatalmas járművekben minden ugratás és gödör jobban fáj. És nemcsak azért, mert a háromtagú legénység éppen a tengely fölött ül, hanem mert a 18 tonnásra tervezett járművek 10 tonnásan „utaznak”. És ha már a duplázásnál tartunk, meg kell említeni, hogy a kamionok (legalábbis a középmezőnytől hátrafelé) majd kétszer annyi időt töltenek a versenypályán, mint az autósok. Összpontosítani viszont nekik is végig maximálisan kell. Annyi könnyebbség legalább van, hogy a legnagyobbaknál engedélyezett a központi kerékfújó rendszer, ami azt jelenti, hogy gombnyomásra leengednek, illetve felfújódnak a kerekek, miközben az autósoknak ki kell szállniuk, és kézzel megtenniük ugyanezt. (Aki esetleg nem tudná, a levegőnyomás csökkentésére akkor van talajra érnek a pilóták, mert így kevesebb az esélye, hogy elássák magukat a járművek.) Amiben hasonlít egymásra a két magyar trió, hogy mindkettő MAN típusú versenykamionnal száll harcba a sivatagi show-n. „A tavalyihoz képest átalakítottuk az egész vázat, illetve a futóművet. Független kerékfelfüggesztést kapott, amely több hibalehetőséget rejt, viszont terepen sokkal jobban mozog általa a versenygép. Gyorsabb, mozgékonyabb, kezelhetőbb lett a kamion" - vázolta Darázsi a fejlesztéseket, amihez Szaller hozzátette: „Úgy érzem, most először sikerült úgy felkészülnünk, hogy mindenre volt idő. Mindent megtettünk a műhelyben, amit csak lehetett, atomjaira szedtük szét és raktuk újra össze a kamiont. Nagyon sokat dolgoztunk vele, aztán majd a vallatásnál kiderül, hogy ez mire volt elég." Nemcsak a kamionosaink, az egész mezőny számára újdonságot jelent majd, hogy a versenyt nem Afrikában, hanem Dél- Amerikában, közelebbről Argentínában és Chilében rendezik. A pilóták nem ismerik a terepvienyeztek már, a 40 fok fölötti hőmérséklet azért őket is biztosan megviseli majd, nem beszélve az átkelésről az Andokon, amelynek legmagasabb pontja 4000 méter fölött lesz, és a ritka levegő nemcsak a terepralisokat, hanem a gépeket is biztosan megviseli. A taktikát Darázsi fogalmazta meg: „Ott majd visszavesszük egy kicsit a gázt... ” Nos, Darázsi számára nemcsak az útvonal jelent újdonságot, hanem az is, hogy új navigátorral, az első magyar női Dakarrésztvevővel, Bahor Beával (és persze Kis Róberttel) vág neki a több mint 9500 kilométeres távnak. Ami azt illeti, Szaller sem versenyzett még ilyen összeállításban, Pócsik László és Csitári Tibor vállalt vele sorsközösséget az idény talán legnehezebb 16 napjára. * _| 1_______ _|_____m |*A0*A ] ◄ Szaller Zoltán azt mondja, az egyéni eredmény számára egyáltalán nem fontos, ha Palik László (akinek a csapatában versenyez) jó eredményt ér el, akkor az egész alakulat, szervizes versenykamionostól elégedett lehet . Darázsi Zsolt hatszor indult a Dakar-ralin, négyszer úgy, hogy őlt a volán mögött - utóbbi esetekben mindig célba ért BIRKÓZÁS HÁTTÉR Menedzserként is helytállt Most már biztos: Deák Bárdos Mihály Miskolcon folytatja pályafutását ■ RÁC BENEDEK BALÁZS Korábban már beszámoltunk róla, hogy Deák Bárdos Mihály 2009-től szülővárosában, Miskolcon folytatná a birkózást, mostanra pedig tulajdonképpen biztossá vált, hogy a Vasas versenyzője a jövőben a Diósgyőri Birkózó Clubot erősíti. „Még nincs aláírva a szerződésem, de minden bizonnyal Miskolcon folytatom - tudtuk meg a Deák Bárdos Mihály ügyeit intéző menedzsertől, azaz magától Deák Bárdos Mihálytól. -A hazaszerződés ügyében tárgyaltam Orosz Lajos alpolgármesterrel, Gergely Zsolttal, a Borsod megyei közgyűlés alelnökével, természetesen a klub vezetőivel és a támogatókkal is felvettem a kapcsolatot. Végtére is ezért tanulok sportmenedzsernek” - jegyezte meg nevetve. Deák Bárdos hazatérését az is elősegítette, hogy a birkózás bekerült a Miskolc városa által támogatott három kiemelt sportág közé, ráadásul pénteken adták át a DBC új csarnokát, így januártól már itt készülhet a ranglistán jelenleg második legeredményesebb magyar klub, ahol az olimpiai bajnok Repka Attila vezetésével minőségi szakmai munka folyik. Barcelona bajnoka lesz az edzője a hazatérő Deák Bárdosnak is. „Versenyeztünk is együtt, sőt nagyon jó barátok vagyunk - mondta Deák Bárdos a Repkához fűződő kapcsolatáról. - Furcsa helyzet lesz, de én mindig próbáltam az edzőimmel baráti viszonyt kialakítani, elég jó az alkalmazkodóképességem, sok mindenkivel meg tudom találni a közös hangot.” A birkózó tanulással és edzéssel készült a karácsonyra, s nagyon nem is állhat le, mivel december 27-én már újabb Bundesliga-mérkőzés vár rá (múlt szombaton az olimpiai bronzérmes litván Mindaugas Mizgaitist győzte le), meg is jegyezte, úgy tűnik, nem fog túl sokat enni az ünnepek alatt. A távolabbi tervek szerint - ha megszerzi a szükséges papírokat - besegít majd Repka Attilának az edzősködésbe, miközben arról sem mondott le, hogy a DBC keretein belül megvalósítsa saját birkózóiskoláját nehézsúlyúak számára. Ez azonban a jövő, januártól gőzerővel készül az újabb megméretésekre. „Egyelőre egy-két évet tervezek még versenyzőként, szeretnék jövőre is világversenyen birkózni és ott jól szerepelni. Ha négy év múlva is én leszek a legjobb nehézsúlyú itthon, és ki tudom harcolni a részvételt, akkor még a londoni olimpiának sem lehetne akadálya. Nem égtem ki, van bennem motiváció, amíg fizikailag és szellemileg is bízom, addig semmi akadálya a folytatásnak” - tekintett előre Deák Bárdos, a ▲ Amíg fizikailag és szellemileg bírja, Deák Bárdos Mihály folytatja o www.nemzetisport.hu SAKK SZUPERTORNA, ELISZTaX___ Lékó másfél pontja Egy győzelem, egy remi a magyar mérlege ■ RÁCZ PÉTER Jót tett a szerdai szünnap Lékó Péternek az elisztai Grand Prix-tornán. Kilenc forduló után a magyar nagymester csupán egy győzelemmel, két vereséggel, valamint hat döntetlennel állt - ez bizony rendkívül szerény teljesítmény tőle. Nem játszott rosszul, de nem mindig hozta ki magából a maximumot, például az orosz Dmitrij Jakovenkóval szemben nyerő pozícióból remizett. Csütörtökön aztán, a Vugar Gasimov elleni összecsapással minden megváltozott. A partit megelőzően az azeri játékosnak remek mérlege volt, hiszen veretlenül, hat ponttal vezette a mezőnyt. Lékó azonban nagy napot fogott ki, világossal 57 lépésben legyőzte kollégáját, és ezzel újra elérte az ötven százalékot. Pénteken Pavel Eljanov következett. Az ukránnal korábban egyetlenegyszer, az idei Wijk aan Zee-i tornán játszott, akkor döntetlennel búcsúztak el egymástól. Mostani összecsapásuk maratonira sikerült. A sötéttel játszó Lékó jól tartotta az egyensúlyt, ám a játszma végső szakaszába érkezve gyalogelőnyével már Eljanov állt jobban. Világbajnoki döntősünk azonban most is megmutatta, hogy miért tartják őt az egyik legjobb végjátékszakértőnek. Szívós munkával, hat óra tíz perc és 70 lépés után kiharcolta a döntetlent. Lékó a szombati, utolsó előtti körben a világos bábukat vezetheti, és az orosz Jevgenyij Alekszejevel játszik. a Eredmények a 12. oldalon