Nemzeti Sport, 2008. december (106. évfolyam, 328-356. szám)

2008-12-27 / 352. szám

# ** m mm A + FUTBALL ÉS POLITIKA MÉRKŐZÉS A LOVESZARKOK KÖZÖTT A legszebb karácsony A brit és a német katonák 1914-ben történelmi találkozót vívtak ■ CSILLAG PÉTER Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan sze­mélyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és je­lenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, tár­sadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 12. részben a sportág történe­tének alighanem legcsodá­latosabb mérkőzéséről lesz szó: a találkozóról, amelyet 1914 karácsonyán, a világ­háború vérzivatara köze­pette vívtak egymással a brit és a német katonák­­ a lövészárkok között, a „senki földjén”. Mondják, a labdarúgás csodák­ra képes. S akiknek mondják, ilyenkor sok esetben elfojtanak egy ásítást - igen, igen, szép gondolat, hallottuk már né­hányszor... Persze igazuk is van, ne be­csüljük túl a sportág szerepét! Végtére ez csupán játék, amely­nek jelentősége eltörpül az em­beriség jelentős „szórakozásai” mellett: hogy kerülne például futball-labda a háborúba? Valóban, hogy került az első világháború idején a nyugati fronton a lövészárokba az a labda, amellyel lejátszották a futballtörténet legnagyszerűbb mérkőzését? Mert ahhoz aligha fér kétség, hogy a sport eredeti üzenetét, a játék nemességét egyetlen találkozó sem fejezte ki olyan nyilvánvalóan, mint az, amelyet 1914 karácsonyán, a „senki földjén” vívtak egy­mással a szemben álló brit és német katonák. A szászok másztak ki először az árkokból Az eseménnyel kapcsolatban számos ellentmondó és eddig nem tisztázott adat került nyil­vánosságra, a legfontosabbakat azonban a rendelkezésünkre ál­ló kevés forrásból is kiszűrhet­jük. A világháború első évében a több hónapja tartó vérengzésbe belefáradó, elcsigázott katonák a megmerevedett nyugati front­vonal mentén több helyen nem hivatalos fegyverszünetet kötöt­tek egymással, amely a legtöbb esetben csak egy-két napig tar­tott, néhány ponton azonban hetekre békét teremtett. A fenn­maradó levelezésekből nem egyértelmű, hogy a spontán fegyvercsendet kihasználva egy vagy több futballmeccset ren­­deztek-e a harctéren (sőt az 1914-es mellett él egy 1915-ös ütközet emléke is), az azonban C. I. Stockwell százados korabeli beszámolójának köszönhetően világos, hogy a franciaországi Armentieres mellett sor került efféle ütközetre a Királyi Walesi Lövész Hadosztály 2. zászlóalja, valamint a német 133. szász gya­logezred és a 6. porosz vadász­­zászlóalj között. „Azt hiszem, ez volt életem legkülönösebb karácsonya - írta a brit tiszt. - Az ünnep előestéjén erős hideg volt, így másnap reg­gelre keményre fagyott a talaj, és sűrű köd ereszkedett a tájra. Délután fél kettő körül a lövész­árkokban éppen a karácsonyi ebédünket költöttük el, amikor az ügyeletes őrszem izgatottan jelentette, a köd felszálltával észrevette, a harctéren több fegy­­­­vertelen szász álldogál. Megpa­rancsoltam a katonáknak, azonnal helyezzék készenlétbe a fegyvereket, és kinéztem a lö­vészárokból. Legnagyobb megle­petésemre a szász katonák azt kiabálták: »Ne lőjetek! Ne lője­tek! Ma nem akarunk harcolni. Küldünk nektek egy kis sört.« És tényleg, hárman elkezdtek fe­lénk görgetni egy söröshordót. Megjelent egy német tiszt is, hát kimentem üdvözölni, miközben a társak is köszöntötték egy­mást. Szalutáltunk egymásnak, ő egy szót sem beszélt angolul. Aztán megegyeztünk, hogy más­nap reggelig nem lövünk egy­másra, akkor pedig majd én adok jelet az újrakezdésre. ” Paul McCartney számot írt az 1914-es eseményről A katonák ezután összegyűjtöt­ték a „senki földjéről” az elesett katonákat, hogy tisztességesen eltemethessék őket, később ci­garettával, whiskyvel, csokolá­déval kínálták egymást. A köl­csönös barátkozás betetőzése­ként pedig futballmeccset ren­deztek egymás között. A sap­kákkal kijelölt kapukra, rossz bőrlabdával lejátszott ütközet körülményeire így emlékezett vissza az egyik résztvevő: „Sem­milyen szempontból sem volt szokványos mérkőzés, inkább afféle labdakergetés, mindenki mindenki elleni összecsapás volt. Talán ötvenen is voltak egy csapatban, a meccs alig fél órá­ig tartott, a gólokat pedig senki sem számolta. ” A hagyomány ugyanakkor német sikerről beszél, bár ez a kereteket ismerve tényleg mel­lékkörülmény. A lényeg - ami­ért az eseményt a futballtörté­net egyik legszebb mozzanata­ként emlegetik - a közös játék öröme volt, ami a hónapok óta és még évekig tartó fegyverro­pogásban az egymást gyilkoló felek között alapesetben elkép­zelhetetlen lett volna. Ez azon­ban különleges pillanat volt: a történetet átélők vagy közelről ismerők közül többen bevallot­ták, 1914-ben a jeges lövészár­kok között érezték át először igazán a karácsony erejét. Az esetről azóta könyvet írtak, fil­met forgattak, a leghíresebb azonban valószínűleg Paul McCartney 1984-es „Pipes of Peace” (Békepipák) című szá­ma, amelynek videoklipje szin­te szó szerint felelevenítette C. I. Stockwell beszámolóját. Felsőbb szinten tiltották a barátkozást Ami a folytatást illeti, a kará­csonyi fegyverszünetek híre fel­sőbb szinten természetesen egyik oldalon sem talált lelkes hívekre, a Brit Főparancsnok­ság például utasítást adott ki: „Az ellenséggel való barátkozás csökkenti a harci kedvet, és minden szinten gátolja a táma­dó szellem kibontakozását." A hasonló eseteket megelőzendő a következő években rendsze­rint heves rohamokat időzítet­tek karácsony napjaira, és az el­lenség ez időre tervezett had­műveleteivel riogatták a fron­ton harcoló katonákat. Német oldalon pedig a kedélyesebb szász egységeket sokszor a szi­gorú poroszokra cserélték, ne­hogy megismétlődjön a közös karácsonyozás. Egy dolgot azonban nem tudtak meggátolni. A harctéren rendezett mérkőzéssel a brit és német katonák örökre érvé­nyessé tették a megállapítást: a labdarúgás tényleg csodákra képes, a ▲ Fény a háború sötétségében: sebesült katonák játszanak 1916-ban egy angol palota udvarán. Két évvel korábban talán ők is a németekkel karácsonyoztak k Háborúban tilos a játék? * „A hazát nemcsak a harctéren lehet szolgálni, de nincs mentség azok számára, akik a frontvona­lon küzdő társaiktól távol szóra­koztatják a közönséget, amely vagy nem alkalmas a harcra, vagy nem alkalmas arra, hogy harcoljanak érte” - ostorozta a Times 1914. november 7-i számá­ban az Angliában maradó futbal­listákat. Az FA állásfoglalást kért a Háborús Irodától a bajnokság esetleges felfüggesztésével kap­csolatban, ám miután a döntést a szövetségre bízták, a mérkőzé­sek a bírálatok ellenére tovább folytatódtak. Köztes megoldás­ként megpróbálták a találkozó­kat nyilvános toborzásra fel­használni, kevés sikerrel; a csök­kenő néző -és játékosi­ számok ellenére az 1914—15-ös idényt vé­­gigjátszották, a bajnokságot az Everton, az FA-kupát a Sheffield United nyerte meg. www.nemzetisport.hu 1-LABDARÚGÁS 17 2008. december 27., szombat nemzetisport A hősies futballista-zászlóalj ■ Az első világháború brit kato­nái között számos neves labda­rúgó harcolt, és az ismerősöket sokszor egy helyre soroló angli­ai toborzási gyakorlatnak kö­szönhetően a csapattársak nemritkán egymás mellett küz­döttek a harctéren. A middle­­sexi ezred 17. zászlóalja például annyi játékost tömörített, hogy egyenesen „futballista-zászló­aljnak" becézték, ami azonban semmiféle kiváltsággal nem járt: az egység a somme-i, az arras-i és a cambrai-i csatában is részt vett. A zászlóaljban létszám tekin­tetében a mai Leyton Orient elődjéből, a Clapton Orientből érkezők vitték a prímet: a csapat valamennyi játékosa és vezetője - összesen negyvenen - jelent­kezett a hadtestbe. A háborús szerepvállalás vezéráldozattal járt, hiszen a két legfőbb góllö­vő, Richard McFadden és William Jonas a somme-i ütkö­zetben életét vesztette, így utób­bi játékos nem ölelhette meg új­ra szeretett feleségét, akinek kedvéért a harctérről üzent ha­za: ne küldözgessenek neki leve­let a csapat hölgy rajongói... Ugyanitt halt meg 1918. már­cius 15-én Walter Tull, akinek neve nemcsak azért fontos, mert az első színes bőrű brit mezőnyjátékosként többek kö­zött a Tottenhamben és a Northamptonban is jelentős pá­lyát futott be, hanem mert ő volt az első fekete tiszt is a brit sereg­ben - noha ezt a hatályban lévő szabályok tiltották.« ▲ Walter Tull, a britek első fekete mezőnyjátékosa is elesett 24 ÓRA Amauri döntés előtt OLASZORSZÁG. Döntés előtt áll Amauri, a Juventus brazil születésű futballistája, akit Dunga, a brazilok, illetve Marcello Lippi, a világbajnok ola­szok szövetségi kapitánya is meghív a két válogatott február 10-én rendezendő felkészülési összecsapására. Zsigics visszatér SPANYOLORSZÁG. Nikola Zsigics, a Valencia szerb futballistája köl­­csönjátékosként visszatér ko­rábbi csapatához, a Racing Santanderhez. A 28 éves táma­dó tavaly nyáron húszmillió euróért került a Valenciához, de nem sikerült bekerülnie a kezdőcsapatba, többnyire csak epizódszerep jutott neki. David Villa a Barcában? ! SPANYOLORSZÁG: A Barcelona szívesen szerződtetné David Vil­lát A katalánok 35 millió eurót szánnának az üzletre, ám a csa­tár jelenlegi csapata, a Valencia legalább 40 milliót kér érte. Paunovics visszavonul SZERBIA. Sorozatos sérülései miatt 31 évesen visszavonul Veljko Paunovics, a Partizan Beograd játékosa. A korábbi szerb válogatott futballista karri­erje során megfordult az Atlético Madridban, valamint a Mallorcában is. Fernandez dj állása : FRANCIAORSZÁG. A játékosként Európa-bajnok, edzőként KEK- győztes Luis Fernandez lett a má­sodosztályban szereplő Stade Reims vezetőedzője. A L’Équipe szaklap értesülései szerint a le­gendás klubnál azt várják a szak­embertől, hogy a második vonal­ban tartsa a csapatot. A Boca lett a bajnok ARGENTÍNA, a Boca Juniors nyer­te meg a bajnokságot (Aper­­tura), miután a holtversenyben élen végző hármas (Boca, San Lorenzo, Tigre) számára kiírt minitornán jobb gólkülönbségé­vel maga mögé utasította riváli­sait. A patinás klub a 23. bajnoki címét ünnepelte. Új sorozatról álmodik SKÓCIA. Új európai liga létreho­zását szorgalmazza Walter Smith, a Rangers menedzsere, érvként felhozva, hogy csapata - a nagy rivális Celtickel együtt - többre hivatott, mint hogy a skót bajnoki címért küzdjön. A szak­vezető által megálmodott soro­zatban portugál, holland és skandináv csapatok szerepel­nének még. /

Next