Nemzeti Sport, 2008. december (106. évfolyam, 328-356. szám)
2008-12-27 / 352. szám
# ** m mm A + FUTBALL ÉS POLITIKA MÉRKŐZÉS A LOVESZARKOK KÖZÖTT A legszebb karácsony A brit és a német katonák 1914-ben történelmi találkozót vívtak ■ CSILLAG PÉTER Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 12. részben a sportág történetének alighanem legcsodálatosabb mérkőzéséről lesz szó: a találkozóról, amelyet 1914 karácsonyán, a világháború vérzivatara közepette vívtak egymással a brit és a német katonák a lövészárkok között, a „senki földjén”. Mondják, a labdarúgás csodákra képes. S akiknek mondják, ilyenkor sok esetben elfojtanak egy ásítást - igen, igen, szép gondolat, hallottuk már néhányszor... Persze igazuk is van, ne becsüljük túl a sportág szerepét! Végtére ez csupán játék, amelynek jelentősége eltörpül az emberiség jelentős „szórakozásai” mellett: hogy kerülne például futball-labda a háborúba? Valóban, hogy került az első világháború idején a nyugati fronton a lövészárokba az a labda, amellyel lejátszották a futballtörténet legnagyszerűbb mérkőzését? Mert ahhoz aligha fér kétség, hogy a sport eredeti üzenetét, a játék nemességét egyetlen találkozó sem fejezte ki olyan nyilvánvalóan, mint az, amelyet 1914 karácsonyán, a „senki földjén” vívtak egymással a szemben álló brit és német katonák. A szászok másztak ki először az árkokból Az eseménnyel kapcsolatban számos ellentmondó és eddig nem tisztázott adat került nyilvánosságra, a legfontosabbakat azonban a rendelkezésünkre álló kevés forrásból is kiszűrhetjük. A világháború első évében a több hónapja tartó vérengzésbe belefáradó, elcsigázott katonák a megmerevedett nyugati frontvonal mentén több helyen nem hivatalos fegyverszünetet kötöttek egymással, amely a legtöbb esetben csak egy-két napig tartott, néhány ponton azonban hetekre békét teremtett. A fennmaradó levelezésekből nem egyértelmű, hogy a spontán fegyvercsendet kihasználva egy vagy több futballmeccset rendeztek-e a harctéren (sőt az 1914-es mellett él egy 1915-ös ütközet emléke is), az azonban C. I. Stockwell százados korabeli beszámolójának köszönhetően világos, hogy a franciaországi Armentieres mellett sor került efféle ütközetre a Királyi Walesi Lövész Hadosztály 2. zászlóalja, valamint a német 133. szász gyalogezred és a 6. porosz vadászzászlóalj között. „Azt hiszem, ez volt életem legkülönösebb karácsonya - írta a brit tiszt. - Az ünnep előestéjén erős hideg volt, így másnap reggelre keményre fagyott a talaj, és sűrű köd ereszkedett a tájra. Délután fél kettő körül a lövészárkokban éppen a karácsonyi ebédünket költöttük el, amikor az ügyeletes őrszem izgatottan jelentette, a köd felszálltával észrevette, a harctéren több fegyvertelen szász álldogál. Megparancsoltam a katonáknak, azonnal helyezzék készenlétbe a fegyvereket, és kinéztem a lövészárokból. Legnagyobb meglepetésemre a szász katonák azt kiabálták: »Ne lőjetek! Ne lőjetek! Ma nem akarunk harcolni. Küldünk nektek egy kis sört.« És tényleg, hárman elkezdtek felénk görgetni egy söröshordót. Megjelent egy német tiszt is, hát kimentem üdvözölni, miközben a társak is köszöntötték egymást. Szalutáltunk egymásnak, ő egy szót sem beszélt angolul. Aztán megegyeztünk, hogy másnap reggelig nem lövünk egymásra, akkor pedig majd én adok jelet az újrakezdésre. ” Paul McCartney számot írt az 1914-es eseményről A katonák ezután összegyűjtötték a „senki földjéről” az elesett katonákat, hogy tisztességesen eltemethessék őket, később cigarettával, whiskyvel, csokoládéval kínálták egymást. A kölcsönös barátkozás betetőzéseként pedig futballmeccset rendeztek egymás között. A sapkákkal kijelölt kapukra, rossz bőrlabdával lejátszott ütközet körülményeire így emlékezett vissza az egyik résztvevő: „Semmilyen szempontból sem volt szokványos mérkőzés, inkább afféle labdakergetés, mindenki mindenki elleni összecsapás volt. Talán ötvenen is voltak egy csapatban, a meccs alig fél óráig tartott, a gólokat pedig senki sem számolta. ” A hagyomány ugyanakkor német sikerről beszél, bár ez a kereteket ismerve tényleg mellékkörülmény. A lényeg - amiért az eseményt a futballtörténet egyik legszebb mozzanataként emlegetik - a közös játék öröme volt, ami a hónapok óta és még évekig tartó fegyverropogásban az egymást gyilkoló felek között alapesetben elképzelhetetlen lett volna. Ez azonban különleges pillanat volt: a történetet átélők vagy közelről ismerők közül többen bevallották, 1914-ben a jeges lövészárkok között érezték át először igazán a karácsony erejét. Az esetről azóta könyvet írtak, filmet forgattak, a leghíresebb azonban valószínűleg Paul McCartney 1984-es „Pipes of Peace” (Békepipák) című száma, amelynek videoklipje szinte szó szerint felelevenítette C. I. Stockwell beszámolóját. Felsőbb szinten tiltották a barátkozást Ami a folytatást illeti, a karácsonyi fegyverszünetek híre felsőbb szinten természetesen egyik oldalon sem talált lelkes hívekre, a Brit Főparancsnokság például utasítást adott ki: „Az ellenséggel való barátkozás csökkenti a harci kedvet, és minden szinten gátolja a támadó szellem kibontakozását." A hasonló eseteket megelőzendő a következő években rendszerint heves rohamokat időzítettek karácsony napjaira, és az ellenség ez időre tervezett hadműveleteivel riogatták a fronton harcoló katonákat. Német oldalon pedig a kedélyesebb szász egységeket sokszor a szigorú poroszokra cserélték, nehogy megismétlődjön a közös karácsonyozás. Egy dolgot azonban nem tudtak meggátolni. A harctéren rendezett mérkőzéssel a brit és német katonák örökre érvényessé tették a megállapítást: a labdarúgás tényleg csodákra képes, a ▲ Fény a háború sötétségében: sebesült katonák játszanak 1916-ban egy angol palota udvarán. Két évvel korábban talán ők is a németekkel karácsonyoztak k Háborúban tilos a játék? * „A hazát nemcsak a harctéren lehet szolgálni, de nincs mentség azok számára, akik a frontvonalon küzdő társaiktól távol szórakoztatják a közönséget, amely vagy nem alkalmas a harcra, vagy nem alkalmas arra, hogy harcoljanak érte” - ostorozta a Times 1914. november 7-i számában az Angliában maradó futballistákat. Az FA állásfoglalást kért a Háborús Irodától a bajnokság esetleges felfüggesztésével kapcsolatban, ám miután a döntést a szövetségre bízták, a mérkőzések a bírálatok ellenére tovább folytatódtak. Köztes megoldásként megpróbálták a találkozókat nyilvános toborzásra felhasználni, kevés sikerrel; a csökkenő néző -és játékosi számok ellenére az 1914—15-ös idényt végigjátszották, a bajnokságot az Everton, az FA-kupát a Sheffield United nyerte meg. www.nemzetisport.hu 1-LABDARÚGÁS 17 2008. december 27., szombat nemzetisport A hősies futballista-zászlóalj ■ Az első világháború brit katonái között számos neves labdarúgó harcolt, és az ismerősöket sokszor egy helyre soroló angliai toborzási gyakorlatnak köszönhetően a csapattársak nemritkán egymás mellett küzdöttek a harctéren. A middlesexi ezred 17. zászlóalja például annyi játékost tömörített, hogy egyenesen „futballista-zászlóaljnak" becézték, ami azonban semmiféle kiváltsággal nem járt: az egység a somme-i, az arras-i és a cambrai-i csatában is részt vett. A zászlóaljban létszám tekintetében a mai Leyton Orient elődjéből, a Clapton Orientből érkezők vitték a prímet: a csapat valamennyi játékosa és vezetője - összesen negyvenen - jelentkezett a hadtestbe. A háborús szerepvállalás vezéráldozattal járt, hiszen a két legfőbb góllövő, Richard McFadden és William Jonas a somme-i ütközetben életét vesztette, így utóbbi játékos nem ölelhette meg újra szeretett feleségét, akinek kedvéért a harctérről üzent haza: ne küldözgessenek neki levelet a csapat hölgy rajongói... Ugyanitt halt meg 1918. március 15-én Walter Tull, akinek neve nemcsak azért fontos, mert az első színes bőrű brit mezőnyjátékosként többek között a Tottenhamben és a Northamptonban is jelentős pályát futott be, hanem mert ő volt az első fekete tiszt is a brit seregben - noha ezt a hatályban lévő szabályok tiltották.« ▲ Walter Tull, a britek első fekete mezőnyjátékosa is elesett 24 ÓRA Amauri döntés előtt OLASZORSZÁG. Döntés előtt áll Amauri, a Juventus brazil születésű futballistája, akit Dunga, a brazilok, illetve Marcello Lippi, a világbajnok olaszok szövetségi kapitánya is meghív a két válogatott február 10-én rendezendő felkészülési összecsapására. Zsigics visszatér SPANYOLORSZÁG. Nikola Zsigics, a Valencia szerb futballistája kölcsönjátékosként visszatér korábbi csapatához, a Racing Santanderhez. A 28 éves támadó tavaly nyáron húszmillió euróért került a Valenciához, de nem sikerült bekerülnie a kezdőcsapatba, többnyire csak epizódszerep jutott neki. David Villa a Barcában? ! SPANYOLORSZÁG: A Barcelona szívesen szerződtetné David Villát A katalánok 35 millió eurót szánnának az üzletre, ám a csatár jelenlegi csapata, a Valencia legalább 40 milliót kér érte. Paunovics visszavonul SZERBIA. Sorozatos sérülései miatt 31 évesen visszavonul Veljko Paunovics, a Partizan Beograd játékosa. A korábbi szerb válogatott futballista karrierje során megfordult az Atlético Madridban, valamint a Mallorcában is. Fernandez dj állása : FRANCIAORSZÁG. A játékosként Európa-bajnok, edzőként KEK- győztes Luis Fernandez lett a másodosztályban szereplő Stade Reims vezetőedzője. A L’Équipe szaklap értesülései szerint a legendás klubnál azt várják a szakembertől, hogy a második vonalban tartsa a csapatot. A Boca lett a bajnok ARGENTÍNA, a Boca Juniors nyerte meg a bajnokságot (Apertura), miután a holtversenyben élen végző hármas (Boca, San Lorenzo, Tigre) számára kiírt minitornán jobb gólkülönbségével maga mögé utasította riválisait. A patinás klub a 23. bajnoki címét ünnepelte. Új sorozatról álmodik SKÓCIA. Új európai liga létrehozását szorgalmazza Walter Smith, a Rangers menedzsere, érvként felhozva, hogy csapata - a nagy rivális Celtickel együtt - többre hivatott, mint hogy a skót bajnoki címért küzdjön. A szakvezető által megálmodott sorozatban portugál, holland és skandináv csapatok szerepelnének még. /