Nemzeti Sport, 2009. március (107. évfolyam, 59-88. szám)

2009-03-01 / 59. szám

JEGYZET ~ Piros zakó a A sportban nincs feltételes mód, most, hogy bemutat­kozott itthon a futással kombinált lövészetet vagy a lövé­szetbe oltott futást (kinek hogy tetszik...) szabályba iktató öttusa, sutba kell vágni a múltat. Az öt- és négynapos versenyeket éppen úgy, mint a tizenkét órába belezsúfolt hagyományos vetélkedést. Az sem érdekes, hogy leginkább a biatlonra (persze, az is már sílövészet...) emlékeztet az új változat, mostantól ez az öttusa - és kész. A versenyzőkre érdemes figyelni, akik az elmúlt ősszel elképzelni sem tudták, hogy a nagy hatalmú nemzetközi szövetség jóváhagyja az új módit, amikor pedig megtud­ták, hogy mégis, szitkozódtak rendesen - most viszont... Most viszont már az jár a fejükben, hogyan vihetnék a lehető legtöbbre az új feltételekkel sújtva. Nagy dolog ez, ám természetes is, ha valódi sportemberekről van szó, márpedig az öttusázók azok. Azok voltak mindig, s szerin­tem azok is maradnak, amíg csak létezik a sportág. A jövő ugyanis inkább kérdéses, mint a versenyzők hoz­záállása, elszántsága. Aki azt veszi a fejébe, hogy naponta több sportágban igyekszik megmutatni, hogy többre képes az átlagosnál, azt csak átmenetileg lehet kizökken­teni a nyugalmából azzal, hogy a nagy versenyeken piros zakóban virító vezérkarnak néha furcsa ötletei támadnak. Az már jobban izgatja őket, életben marad-e kedvenc „játékuk”, például többet hoz-e a mostani felfordulás a konyhára pénzből, paripából, fegyverből (szó szerint értve mindhármat), fölkapja-e (újra) a hírnév a vetélkedé­süket, valóban piacképesebbek lesznek-e a pénzre hajazó sportelitben. Vannak kételyeim. És nem csupán azért, mert a tegnapi próbaverseny legin­kább a futball hőskorára emlékeztetett (mindenki a labda körül!), de azért is, mert nincs az a rafinált változtatás, amely önmagában elegendő ahhoz, hogy támogatói sze­repért esedezve egymásnak adják a kilincset a milliárdos multik és tévétársaságok. Eddig sem a piros zakó tartotta távol őket. • FOTÓ: REUTERS/RICK WIKING Bosszantó fejetlenség MEGMONDOM A MAGAMÉT.. . Most mutatkozott be itthon az új rendszerű öttu­sa, amely során a futás közben lőnek a versenyzők. A szabályváltoztatások nagy vitákat és vihart kavartak, de a résztvevők kénytelenek lesznek alkal­mazkodni. A szabályváltoztatások kapcsán Hegedűs Csabát kérdeztük, mivel a kötöttfogású birkózók néhány év alatt eljutottak a többnapos versenytől az egynaposig, 2005 óta pedig tovább finomítják a szabályokat, hogy minél látványosabbá tegyék a sportágat.­ ­ A birkózás alapja a támadótechnika és a védőtechnik­i­ka harcra. A cél, hogy végrehajtsam a támadótechnikát­­ az ellenfélen, s ez mindig megelőzi a védekező techni­­­­kát. Emlékezhetünk, régen sokszor meg lehetett pörget- t ni az ellenfelet, míg az utóbbi időben egy magára valam­i mit is adó birkózó úgy készül, hogy ne lehessen meg­­­ pörgetni. Vagy vegyük a 2005-ös budapesti világbajnok­ságot, amelyen szinte repültek a birkózók, mert akkor­­ még nem volt meg a megfelelő ellenszer a fordított emelésre. Azért dolgozunk, hogy látványosabbá, moz­­­­galmasabbá tegyük a birkózást. A fejlődés töretlen, ehhez kell igazítani a szabályokat, és elébe menni az­­ eseményeknek. Az öttusában markáns változást hoznak­­ az új szabályok, de biztosan lesz majd egy generáció,­­ amelynek ez már természetes. nenn a ne ahat mb i »pi tisWfí uuUUAuuAPA I KU« 1 lUlx&U A Real Madridnál nem lehet vesztesnek lenni Tóth József az egri teremtornára elhozta az ászokat • SZÖLLŐSI GYÖRGY Idehaza NB llI-as futballista volt, úgymond tucatnével, 1956 után mégis szép futball­­karriert futott be Nyugat-Eu­­rópában, és edzőként is ragyo­gó eredményeket ért el. A legnagyobb kalandot azonban, amely máig meghatározza az életét, úgy hívják: Real Madrid. Tóth József, avagy José Tóth Zele most az Egerben vendég­­szereplő madridi öregfiúk­­csapat vezetőjeként érkezett Magyarországra. Tóth József visszatért Egerbe, ahol egykor a gimnáziumot vé­gezte, s ahol már futballozott, csakúgy, mint előtte szülővárosa, Füzesabony csapatában. A forra­dalom húszévesen Hevesen talál­ta, ahol játszott a helyi csapatban, és afféle sportállásban tevékeny­kedett a városi tanácsnál. „Pestre mentem, és rájöttem, hogy addig nem a jó oldalon áll­tam. Pongrácz Gergellyel, a neves forradalmárral akkor lettünk kö­zeli barátok” - elevenítette fel a több mint fél évszázada történte­ket a Madridban élő sportember. A szovjet megtorlás jó tízezer igazolt futballistával együtt Tóth Józsefet is Nyugatra száműzte. „Először mindannyiunkat el­tiltották, aztán amikor már játsz­hattunk, rájöttem, hogy ha nem akarok teherautó-sofőr marad­ni, hanem a futballból szeretnék megélni, össze kell szednem ma­­gam. Odahaza a jó hazai koszt mellett mindig volt egy kis súlyfö­löslegem, de itt már nem enged­hettem ezt meg magamnak... ’’ Előbb Franciaországba, a má­sodosztályú Grenoble, majd az élvonalbeli Red Star csapatához került, itt szenvedte el azt a sé­rülést, amely derékba törte játé­kos-pályafutását. 1962-ben még átigazolta az Atlético Madrid, de fél év múltán kiderült, a sérülése nem teszi lehetővé, hogy folytas­sa a profi futballt. Ezután járta végig a különfé­le szintű edzői tanfolyamokat, s közben elvégezte a közgazda­­sági egyetemet is. „Édesanyám mondta, hogy legalább tanuljak valamit, ha már nem dolgozom, azt ugyanis nem értette meg, hogy a futball hogyan lehet munka, és miként nyújthat megélhetést. ” Tóth József Madridban csalá­­dot alapított. Büszke rá, hogy az edzői tanfolyamon a gyakorlati oktatója Kubala László, a két pad­­szomszédja pedig Puskás Ferenc és Kocsis Sándor volt. „Kubala László a vizsgán spa­nyolul, magázódva utasította Puskás Ferencet, hogy szaladjon el a jobb szélen, és jobbal adja be a labdát, hiszen pontosan tudta, hogy szinte sohasem ér jobb láb­bal a labdához... Öcsi azért hibát­lanul végrehajtotta a feladatot, de közben magyan­ káromkodva küldte el Lacit mindenhova. Ilyen hangulat volt ott akkor." A Real Madrid akkor figyelt fel a fiatal magyar edzőre, ami­kor a legendás José Santamaría által edzett Real-ifi másodszor sem tudta legyőzni a kiscsapatot, amelyben Tóth József foglalko­zott az ifikkel. „Santamaría megkérdezte tő­lem: nem akarsz nálunk dolgoz­ni? Dehogynem, repülök - vála­szoltam.. . Öt évig szolgáltam a Reált hivatalosan, de a kapcsolat a mai napig szoros, onnantól kezdve sohasem volt szükségem menedzserre. Mielőtt együttest kellett volna keresnem, a Real mindig beajánlott valahova, s ez többnyire elég volt ahhoz, hogy szerződést kapjak. ” Tóth József az évek során meg­fordult szinte az összes fővárosi és környékbeli másod-, harmadosz­tályú csapatnál, de déli klubok­nál még a Kanári-szigeteken is edzősködött, mi több, visszatért Franciaországba is, sőt a portugál élvonalban is dolgozott, megvá­lasztották a Madridi Labdarúgó­szövetség edzőtestülete alelnöké­­nek, és rendszeres előadója volt a spanyol edzőtanfolyamoknak. Volt realos játékosai, felfedezettjei közül talán Emilio Butragueno, José Emilio Camacho és Michel a legismertebb név. Ma már nyugdíjas, de fordí­tóirodája és más vállalkozásai irányítása mellett folyton „meg­találják” őt különféle futballfel­­adatokkal, most a Real-öregfiú­­kat kalauzolja Magyarországon, Puskás Ferenc két egykori csa­pattársa, jó barátai, Zoco és Pachín vezetésével, a nyáron pedig a királyi klub ifigárdá­ját hozza Felcsútra, a második Puskás-kupára. Ő koordinálta a Puskás Hungary című film mad­ridi forgatását is, s ha már itt van, marad is a március 10-én esedé­kes budapesti díszbemutatóig. Abban ugyanis ő is megingatha­tatlan, mint minden „spanyol”, hogy Kubala Lászlónál, Alfredo Di Stéfanónál és persze Puskás Ferencnél jobb futballista még nem született... » A Tóth József (a kis képen José Amaviscával) hozta el Egerbe a Puskás-mezben felálló Reák­ FOTÓ: FARKAS JÓZSEF ....... .......FOTÓ: SZÁNTÓ­ GYÖRGY Könnyed spanyol gólzuhatag • Közönségszórakoztató játékkal, José Emilio Amavisca show-műsorá­­val nyerte meg a Real Madrid öregfiúkcsapata az egri Grupo Milton-kupa nemzetközi jótékonysági teremlabdarúgó-torna szombati napját. Nagy sikert aratott az egri és a BVSC-fiatalok gyermekfoci-bemuta­­tója is, de az igazi show délben kezdődött, amikor az öregfiúktorna első találkozóját, a Real Madrid-Ferencváros találkozót rendezték. Előtte a jelenlévők Puskás Ferenc emléke előtt tisztelegtek, majd jött a rangadó, amelyen 2-2-ig jól tartotta magát a Fradi, ám a remekül mozgó Amavisca vezérletével 5-2-re a királyi gárda győzött. A Real aztán az MTK-nak sem kegyelmezett, bár öt perccel a befejezés előtt csak 2-1-re vezettek a mad­ridiak, a végén azonban zsinórban négyszer is eredményesek voltak, így 6-1-re múlták felül riválisukat. A B-csoportban a Bp. Honvéd bizonyult a legjobbnak, sm­egelőzve a Tatabányát és a Pécset. Ami a helyosztókat illeti: az ötödik helyen a Ferencváros, a harmadikon a Tatabánya zárt, a nap fénypontjaként pedig jöhetett a döntő Puskás Fe­renc két egykori csapatának részvételével. A Real Madrid ezen a találko­zón sem adott esélyt ellenfelének, és végig vezetve 6-2-re diadalmasko­dott a Bp. Honvéd ellen, megnyerve a viadalt.­ Az FTC-öregfiúkban futballozó Pintér Attila (3) sem tudott mit kezdeni a remekül játszó, minden megmozdulásával gólveszélyes José Amaviscával

Next