Nemzeti Sport, 2009. augusztus (107. évfolyam, 208-237. szám)

2009-08-01 / 208. szám

: ■ , s­­ MEGMONDOM A MAGAMÉT■■■ Három év után tér vissza az első osztályba a Ferencváros. A zöld-fehérek két, kudarcokkal teli szezon után legutóbb már magabiztosan utasítot­ták maguk mögé az NB II Keleti csoportjának mező­nyét, és így újra a legjobbak között futballozhatnak. Kérdés, hogy az idegenlégiósoknak és a fiataloknak mekkora ugrást jelent Tököl vagy Vecsés után a legerősebb hazai klubokkal meccselni, rendre tíz­ezer néző előtt futballozni az Albert-stadionban. Erről mondta el a véleményét Détári Lajos, aki játé­kosként a világválogatottságig jutott, edzőként pedig dolgozott az első és a második osztályban is. Talán felesleges is hangsúlyozni, mekkora a különbség az első és a másodosztály között. Mind az iram, mind a tak­tikai felkészültség egészen mást kíván, azaz ami elég a kis­csapatokkal szemben, az kevésnek bizonyulhat a legjobbak ellenfeleként. A Fradi most végre visszakerült az őt megil­lető helyre, újra az NB 1 mezőnyét erősíti, s ez még akkor is igaz, ha véleményem szerint ebben a szezonban nem játszik majd jelentős szerepet a zöld-fehér gárda. Lehet, hogy sokan megharagszanak rám, amiért ezt mondom, de úgy érzem, a Ferencváros a legjobb esetben is a hatodik helyen futhat be. Egyszerűen azért, mert nem hoztak igazi sztárokat, de még ennél is fontosabb érv, hogy jóval erősebb a kerete a nagy ri­válisoknak, a Debrecennek, az Újpestnek, a Fehérvárnak, a Győrnek vagy akár a Zalaegerszegnek. Az Üllői úti stadion­ban bizonyára kiváló hangulatban zajlanak majd a meccsek sok néző előtt, de a csapat még nem idézi a régi szép időket. JEGYZET MALONYAI PÉTER Jöhet a medve! ■Azt mesélik, hogy öt esztendeje, a 200 mell olimpiai fináléja előtt Gyurta Dániel így üzent a szüleinek Athénból: „Figyel­jetek, mert ilyet még ember nem látott...!” A döntő pedig igazolta a váratlan közlést, hiszen a tizenöt esztendős magyar ifjú másodikként ért célba. Hogy tegnap a római döntő előtt üzent-e vagy sem, nem tudható, nem lennék meglepve, ha megtette volna. Hiszen, ahogy Athénban, most is ereje teljében, taktikusan, igazi VER­SENYZŐKÉNT úszott, látszott rajta, tudja, mire képes, nem érdekelték a többiek, a saját tervét követve haladt előre, egyre előrébb. Ezért nyerhette meg a világbajnokságot. Meg azért is, mert nem csupán az ellenfeleit győzte le, hanem saját magát is. És akár hiszik, akár nem, ez a nagyobb tett, hiszen az ellenfelekkel való küzdelem 200 mellen alig több, mint két percig tart, a lélek nyugalmának megteremtéséhez viszont hónapok, esztendők kellenek. Kellettek Gyurta Daninak is Athéntól Rómáig. Daninak? Dániel ő már, húszesztendős ifjú, aki bátran vállalta ország és világ előtt, hogy semmi sem gömbölyű körülötte, bevallotta, hogy megcsömörlött az úszástól. Közben persze arról is beszélt, hogy nem adja fel, fiatal még, van ideje, de a külvitág csak az eredményekből ítélt, megszokott közhelyként kezelte a szavait. Hogy komolyan gondolja, hogy új erőre lel, azt csak azok állították, akik nem csupán Athén óta figyelnek rá. Akik tudják, hogy gyerekként sírva fakadt, ha betegség miatt edzést kellett kihagynia, akik emlékeznek rá, hogy az Istenben boldogult le­gendás úszópápa, Széchy Tamás nagy jövőt jósolt neki, ő pedig tízévesen kimondta: „Igen, olimpiai bajnok akarok lenni!” Edzőjével, Széles Sándorral már 2006-ban, a budapesti Euró­­pa-bajnokságon aranyérmet terveztek, aztán a döntő sem jött össze. A mester, miközben magára vállalta a teljes szakmai felelősséget, így beszélt: „Most előbb jól kisírjuk magunkat, majd nekiállta­k a kudarc elemzésének." Az igazi klasszisoknál a könnyeknek éppúgy szerep jut(hat), mint a tudatosságnak-mikor melyiknek jön el az ideje. Az időzítés a legfontosabb. A mostani arany például a legjobbkor jött. És a legtöbbet sugallja: felnőtt lett az ifjú, jöhet a medve - mondjuk három év múlva Londonban, az olimpiai fináléban. ■ FOTÓ: REUTERS/WOLFGANG RATTAY Fémkorszak a *­A­ ­ A MESTEREK MÁSIK ARCA, AVAGY CSANK JÁNOS ÉS BOBBY DAVISON ŐSZINTÉN BESZÉL Barátokból ■ KEMÉNY KRISTÓF, SINKOVICS GÁBOR NÉVJEGY Csank János Született: 1946. október 27., Ózd Posztja:kapus Pályafutása játékosként: Ózdi Kohász (1961-1965), Debreceni ASE (1965— 1969), Ózdi Kohász (1970-1972), Egri Dózsa/Eger SE (1972-1979) Pályafutása edzőként: Eger SE utánpótlás (1979-1983), Eger SE (1983-1986), Békéscsabai Előre SC (1986-1989), Váci Izzó/Vác FC Samsung (1989-1995), Prodeftiki Pireusz (görög, 1995-1996), a magyar válogatott szövetségi kapitá­nya (1996-1998), Vác FC-Zollner (1998-1999), Videoton FC Fehérvár (1999- 2000), Ferencváros (2000-2001), Siófok FC (2002-2003), Videoton FC Fe­hérvár (2003-2004), FC Sopron (2005), Győri ETO FC (2006), Diósgyőri VTK (2006-2007), Ferencváros (2007-2008), ZTE (2008-) Mérkőzéseinek száma edzőként:528 (217 győzelem, 150 döntetlen, 161 vereség) Sikerei edzőként:21 magyar bajnok (Vác, FTC), kupagyőztes (Békéscsaba Előre SC) Három keserves esztendő után újra első osztályú futballmérkőzést rendeznek az Albert Flórián Stadionban, minden bizonnyal több mint tízezer néző előtt. A Ferencváros visszatért NB II-es száműzetésé­ből, s szombaton 20 órától a Zalaegerszeg gárdáját fogadja. A talál­kozó külön érdekessége, hogy a kispadokon olyan edzők foglalnak helyet, akik korábban együtt dolgoztak - történetesen a Fradinál. Bobby Davison, a zöld-fehérek vezetőedzője akkor került az Üllői útra, amikor még Csank János dirigálta az FTC-t. A brit szakember a ma már a ZTE-t irányító mester segítségével illeszkedett be a magyar futball vérkeringésébe. Most összecsapnak. Éppen ezért kíváncsiak voltunk mindkettőjük véleményére, s két témakörben faggatóztunk Bobby Davisonnál és Csank Jánosnál. Mosolyogj és vicsoríts! 1. Az évek során megtanultam, hogy ezt a gyönyörű sportágat nem szabad és nem is kell túl­cifrázni. A futball onnan indult, hogy rúgd és fuss, ebből alakult ki a mai taktikai, technikai ele­mekkel alaposan megtűzdelt játékstátus. Ha bármiféle edzői filozófiáról beszélnék, akkor az ellentétek fontosságát emelném ki, úgymint játékosság és a küz­delem, a mosoly és a vicsorítás. Ebben minden benne van. Persze nem lehet kihagyni a kreativitást, a rögtönzést, a tehetséget, hiszen enélkül a begyakorolt sémák sem érnek semmit. Ami pedig a vicso­­rítást illeti, olykor fájhat a küzde­lem, de erre is meg kell tanítani a játékosokat. Angol stílus? Az más világ... 2. Bobby Davison a tipikus brit felfogást követi, de nincs ebben semmi furcsa. Mondanám is rög­tön, hogy rendkívül tisztelem és szeretem az angol labdarúgást, ám teljesen azonosulni mégsem tudok vele. Egyszerűen azért, mert mások, mint mi, egykoron gyarmatosító hatalom volt, ma is királynő uralkodik, az autók jobbkormányosak, egy kis földért háborút kezdtek - szóval mások, mint mi... Bobby Davison tisz­tességes, korrekt ember, nem mellékesen pedig jó edző. Ezt nem udvariasságból mondom, remek volt futballistaként, és fel­készült szakemberként dolgozik a pályán. A hat közé kell kerülni 3. Tavaly a tizenharmadik helyen­­ vettem át a ZTE-t, végül negyedik i kék lettünk, egy ponttal lemarad­va a dobogóról és a nemzetközi kupaindulást jelentő helyről. Hasonló eredménnyel elégedett lennék, egy a lényeg, hogy vé­­gig az élmezőnyhöz tartozzunk. Meglehetősen kiegyenlített az NB I, nüanszokon múlhatnak a győzelmek s a helyezések. Az első hat közé várom a csapatot. Balázs Zsolt a favorit 4. Erősnek tartom a játékosanya­gunkat. Van bőven variációs le­hetőségem, akár öt csatárral is ro­hamozhatunk, minden poszton van kiugró teljesítményre képes, átlagon felüli képességű labda­rúgóm, ha mégis ki kellene emel­nem néhány nevet, akkor azt mondanám, ez a szezon Balázs Zsolt idénye lehet, akitől valóban sokat várok. De ugyancsak nagy reményekre jogosít az U21-es lett lesz a bajnokság végén a ZTE, ezzel a mester is kiegyezne válogatott Artjoms Rudnevs, aki igazi erőcsatár. Nyári viselet a fagyban 5. Sohasem voltam babonás, mégis hatalmába kerített az évek során egy különös rituálé. Talán Egerben kezdtem, s az volt a lé­nyege, ha győzött a csapatom, akkor a következő héten ugyan­abban a ruhában ültem a kispa­­don. Egyszer alaposan ráfarag­tam, győztünk a nyári nyitányon, s a széria kitartott novemberig, én meg a cúgos időben ott álltam di­deregve, vékony nyári nadrágban, rövid ujjú vászoningben. Vácott is voltak hosszú átöltözésmentes időszakaim, segítőm, Bélák Gyula olykor mondta is, kapjunk már ki egyszer mester, mert akkor ne­kem adja a zakóját. Még a kisember is számít­ ­. Több példaképem is van. Van közöttük több úgynevezett kis­ember, akit nem ismer a közvé­lemény, például Anocskai Laci bácsi, akitől gyerekkoromban so­kat tanultam. Kapusként a német Sepp Maier volt a kedvencem, edzőként nagyra becsültem dok­tor Lakat Károlyt, Dalnoki Jenőt, de a legnagyobb hatással mégis az osztrák Ernst Happel volt rám. Meglepetésre készülve :» Mindig optimista, ugyan­akkor realista beállítottságú ember voltam. Lehet esélyünk a győzelemre, ám egyértelmű, hogy ennek a találkozónak a Fe­rencváros az esélyese. De... Ta­lán éppen ez lehet a mi sikerünk titka. Alighanem telt ház előtt a Fradi futballistái talán túl gör­csösen akarják majd a három pontot. Nekünk ugyanakko nyugodtan kell futballoznunk mindenféle teher nélkül. Győz­hetünk, de ebben a meccsbe a vereség is benne van, persz nem mindegy, hogyan. Az a lé­nyeg, hogy emelt fővel térjül haza Zalaegerszegre. ■ Csank János olykor külö­nös fogadalmat tesz: ha győz a csapat, hétről hétre ugyanabban a zakóban áll a kispad elé NS-TIPP

Next