Nemzeti Sport, 2009. augusztus (107. évfolyam, 208-237. szám)

2009-08-01 / 208. szám

* FTC-ZTE RANGADÓ a Soproni Liga 2. fordu­lójában, ám az Üllői úton edzőcsata is lesz: vajon a magyar vagy a brit stílus a nyerő? ARRÓL, HOGY MILYEN REMÉNYEKKEL, ÉRZÉSEKKEL KÉSZÜL A MAGYAR FUTBALLBAJNOKSÁG EGYIK LEGIZGALMASABB MÉRKŐZÉSÉRE ellenfelek lesznek Mi az edzői filozófiája, milyen stílust honosított meg csapatánál? 2. Hogyan vélekedik korábbi közvetlen kollégájáról, az ellenfél vezetőedzőjéről? Mit vár csapatától a szezonban, mit érhet el az idényben együttesével? Ki lehet csapata kulcsfigurája, illetve kitől remél kiugró teljesítményt? Van-e bármiféle babonája, olyan rituálé, amellyel a mérkőzésekre hangol? Ki a példaképe a futballban? Milyen eredménnyel lenne elégedett szombaton, mit ígér a szurkolóknak? Legfontosabb az erőnlét!­­ A labdarúgóból edzővé lett szakember általában azt a szelle­miséget próbálja meghonosítani csapatánál, amelyet megörökölt korábbi mestereitől, illetve olyan módszerekkel dolgozik, ame­lyek az ő pályafutását segítették. Játékosként az elsők között fu­tottam le a távot, mindig arra tö­rekedtem, hogy kifogástalan erő­állapotban legyek, mert hiszem, hogy a fitnesz helyettesítheti az egyéb képességbeli hiányossá­gokat. A Fradit is próbáltam átla­gon felüli fizikai állapotba hozni, szeretném, ha az FTC-nél a brit erőfutball dominálna - megfű­szerezve a magyar virtussal. Sze­retnénk nyomást gyakorolni az ellenfelekre, letámadni a riválist, a lehető leghosszabb ideig sakk­­ban tartani, és ha e célratörő stí­­us mellett sikerülne folyamatos beadásokkal helyzetbe hozni a­ámadókat, eredményes lehet a­utballunk, koccintás a lefújás után­ ­. Nagy tisztelője vagyok Csonk­ánosnak, és ezt nem csak azért mondom, mert együtt dolgoz­unk a Fradinál, és általa kerü­l­­hettem közelebb a magyar lab­­darúgáshoz. Az edzésmódszere ennek, tapasztalt szakember, aki már hosszú ideje van a pályán, mégis halad a korral. Látszott, hogy felnéznek rá a futballisták, tsztelik a szakértelmét. Higgadt, elkészült és emellett valódi úri­­mber. Szerencsére Csató Sán­­orral megmaradt egy „darab" előle az Üllői úton. A szombati meccs után mindenesetre üröm­lés koccintunk majd: Sándor és imagam borral, János pedig kap­gy „jófajta” kólát... agy a konkurenciaharc . Angol edzőként is átéreztem már a „fradizmus” jelentőségét, uralkodott már rajtam az a faj­­i különleges hitvallás, ami ezt a s­­TIPP intőt szerezhet az FTC, és ez ég lehet a harmadik helyhez klubot körülveszi. Kötelességem­nek éreztem, hogy tájékozódjak az egyesület dicsőséges múlt­járól, a zöld-fehérek nagyjairól, így tisztában vagyok vele, hogy a Fradinak mindig a bajnoki címet kell megcéloznia. Tudatos, lép­csőzetes építkezés zajlik az Üllői úton. A tulajdonos konszolidálta a viszonyokat, stabil a működés, úgyhogy elkezdhetünk alkotni. Még véletlenül sem szabad az NB II-es idényből kiindulni. Jól ismerem az élvonal mezőnyét, a legjobbakkal is felvesszük a versenyt. Bő a keretünk, nagy a konkurenciaharc a csapatba ke­rülésért, az új játékosoknak kö­szönhetően pedig a kreativitás is javult. Esélyesek vagyunk a nem­zetközi kupát érő helyezésre. Az ifisták is fontosak 4. Dragoner Attilától, Balog Zoltántól, Ferenczi István­tól, Paul Shaw-tól várom a­­ legtöbbet. Tapasztalt, sokat látott labdarúgók, akikre lehet építeni. Persze meg­lepetésekkel is számolok: Vass Máté, Kovács István évek múlva erősségei lesznek a Fradinak, ám ahhoz, hogy alapem­berré váljanak, már az idén el kell kez­denünk a felkészí­tésüket. Kocogni kell! 5. A meccs dél­előttjén kifutom magamból a fe­szültséget. Buda­pest gyönyörű város megnyugtató végig kocogni az András­­sy úton, körbefutni a Margitszigetet. Közben üres a fejem, átszellemü­lök, és az edzés végén friss­­ aggyal készülhetek az estére. Érdekes, de ilyenkor fogalmazód­nak meg azok a gondolatok az edző fejében, amelyek meccseket dönthetnek el. A mester emlékére 6. Futballistaként Archie Gem­­mill volt a példaképem, most is itt van előttem az a ballábas mozdu­lata, amivel skót válogatottként gólt rúgott Brazília ellen. A pén­teken elhunyt Bobby Robsont külön kiemelném. Amikor az Ipswich Town menedzsere volt, s én két gólt lőttem ellenük a Der­by County színeiben, szerződ­tetni akart. Az angol labdarúgás egyik legnagyobb szaktekintélye távozott, azt hiszem, ezen a hét végén minden angol labdarúgó és szakvezető az ő emlékéért is futballozik, dirigálja együttesét. Szerencsekovács 7: Nincs mese, győz­ni kell! Most dől el, a labdarúgók mennyire viselik el a ferencváro­­si közeget. Sokan lesz­nek a lelátón, és ne­künk bizonyítanunk kell. A futballban két­féle szerencse létezik: jó és rossz... Mi a jó oldalán ál­lunk , ír NÉVJEGY Bobby Davison Született: 1959.július 17., South Shields, Anglia Posztja: csatár Pályafutása játékosként: Huddersfield Town (1980-1981), Halifax Town (1981- 1982), Derby County (1982-1987), Leeds United (1987-1992), Derby County (1991), Sheffield United (1992), Leicester City (1992-1993), Sheffield United (1993-1994), Rotherham United (1994-1996), Hull City (1995) Mérkőzései/góljai: 453/170 Klubjai edzőként: Guiseley (2000), Bradford City (2001-2002), Sheffield Uni­ted utánpótlás (2003-2008), Ferencváros (2008-) TŰKOR Bognár György W Edzői pályám elején nem állt hozzám közel Csank János futballról alkotott felfogása. A csapatait remekül összerak­ta, de hiányzott belőlük a látványosság, az improvizáció. Hétköznapi közkatonaként dolgoztak futballistái, kiemel­kedő egyéniségek nemigen kaptak helyet a csapataiban. Az ok? Nem tudta őket beépíteni a rendszerébe. Éppen ezért annak idején úgy ítéltem meg, hogy nem való a válogatott­hoz vagy a Ferencvároshoz, mert ott mégiscsak előfordul­nak sztárok, akiket nem lehet kihagyni a csapatból, sőt nor­mális esetben a húzóember szerepe vár rájuk. Aztán ahogy jobban megismertem Csank Jánost, s edző­ként rutinosabb lettem, sok mindent megértettem, amit addig elutasítottam. A futballról alkotott elképzeléseink nem kerültek közelebb egymáshoz, de ráébredtem, a cél­hoz vezető út a labdarúgásban is sokféle lehet. Ma már tu­dom, az is lehet jó edző, aki nem helyezi mindenek fölé a támadófutballt. Sőt igazából az a jó edző, aki az érzelmeket és a látványosságot a háttérbe tudja szorítani az eredmé­nyesség érdekében. A Váccal nyert bajnoki címe a legjobb példa arra, miként lehet középszerű csapatból az ország legeredményesebb együttesét felépíteni, és az utóbbi évek történései a Fradival kiharcolt bajnoki aranyát is még fé­nyesebbre csiszolták. Több mint ötszáz bajnoki meccsel a háta mögött az el­múlt években volt egy hosszabb periódus, amikor munka nélkül volt, de az elmúlt évadban megint bizonyított, ami­kor átvette a ZTE-t, és a tabella végéről felhozta az élme­zőnybe. Ezzel újból nélkülözhetetlenné tette magát a ma­gyar fociban. A fentiekből talán kiderült, hogy Csank Jánost igazi pro­finak tartom, és ezzel a véleményemmel korántsem vagyok egyedül a szakmában. Ott, ahol ő dolgozik, mindig rend van, s a korrektsége miatt kikezdhetetlen. Azon túl, hogy elismerem edzői munkáját, tisztelem és kedvelem em­berként, mert roppant kedves, barátságos figura, akinek a meglátásaira mindig oda kell figyelni. Utóbbi kijelentésem kétértelmű, mert ugyan tényleg okos észrevételei vannak, de sokszor ketten kellünk hozzá, hogy megértsük, mit dör­­mög a bajusza alatt.­­ • Bobby Davison műfajt teremtett a magyar fociban. Rá­­gózva, rövidnadrágban jelenik meg a sajtótájékoztatón, fittyet hány a Fradi hagyományaira - Lipcsei Pétert olyan könnyedén hagyta ki a csapatból, hogy a szeme sem reb­bent­­, öntörvényűbb, mint bárki idehaza. Tökéletesen hi­degen hagyják az újságírók, nem foglalkozik a kritikákkal, megy a maga elképzelései után. A nálunk talán szokatlan „semmitől sem félek” habitus megosztja a közvéleményt. Van, aki képtelen elfogadni, hogy itt van ez az angol, osztja az észt, öntörvényű, mindeközben úgy jött ide, hogy szinte semmilyen edzői múltja nem volt. Az angol negyedosztá­lyú Guiseley irányítása mellett más csapatoknál csak epi­zódszerepet kapott. De... A Fradival megnyerte az NB II-t, ami elsőre nem tűnik világraszóló eredménynek, ám tény: ezt a feladatot kapta, és teljesítette is. Közben megfelelő edzői képesítést szerzett, és töretlenül hisz a céljaiban. Nem volt nehéz meghonosítania az angol stílusú focit a Fradiban, a kettő felfogása nagyon hasonló - a rakkolós, hajtós, megalkuvást nem ismerő játék eddig is ismert volt az Üllői úton, és a törekvései párhuzamban állnak ezzel. Már az igazolásaiból kiderült: nem a virtuóz, sokkal inkább a racionális játékot helyezi előtérbe, számára minden egyéni érdeknél fonto­sabb a csapatjáték és az eredményesség. A bajnoki címbe vetett töretlen hite éppen olyan megosz­tottságot szül, mint önmaga. A drukkerek szíve csordultig te­lik boldogsággal, ha azt hallják az edzőtől, hogy bajnok lesz a csapat. Aki reálisan nézi a dolgot, és helyesen méri fel az NB I erejét, csak azt mondhatja: nem tart még ott a Ferencváros, hogy beleszóljon az aranyéremért folytatott harcba. Bobby Davison érdekes egyénisége a magyar focinak, legyen akármilyen különc. Sőt! Még ezt a tulajdonságát is imádják majd benne, ha egyszer tényleg bajnoki címet nyer a Fradival. Az újságírók pedig nemcsak hogy elnézik majd neki a rágózást, hanem afölött is szemet hunynának, ha szotyizni támad kedve a sajtótájékoztató kellős közepén. a LABDARÚGÁS 13 2009.augusztusi,szombat ■ nemzeti sport

Next