Nemzeti Sport, 2010. május (108. évfolyam, 118-146. szám)

2010-05-02 / 118. szám

A szív várhat­ ó Mindig zavarba jövök, amikor egy-egy klasszist arról faggatnak, melyik ország válogatottját kívánja erősíte­ni. Kellemetlenül érzem magam, mert egyrészt semmi közöm számomra ismeretlen emberek lelkivilágához, másrészt pedig vagyok annyira konzervatív (nem mara­di!), hogy nem tartom normálisnak, ha valaki más hazát szolgál, mint ahol megszületett, nevelkedett, felnőtt emberré vált. Ehhez képest már ki tudja, mióta, akarva-akaratlanul beleütközöm a kérdésbe, hogy Nagy „Laci” vajon magyar vagy spanyol címerrel a szívén veszi-e kezébe a labdát válogatottként. Ahhoz képest, hogy a válasz roppant egyszerű, hiszen mindkét oldal felé egyértelműen rávág­ható az „Igen!" vagy a „Nem!”, visszatérően a „Még nem tudom...” fordulat az aktuális. Vajon meddig? A legújabb terminus május vége, a Baj­nokok Ligája, a final four zárórája, szerepelhet akárhogy Nagy „Laci” Barcelonája, utána - mint mondja - „kész­séggel” beszél a válogatott szakmai igazgatójával. Hogy miért kell addig várni, az ő dolga, elvégre ő a főszereplő a saját magának írt, saját maga által ren­dezett és előadott szappanoperában. Én csak drukker vagyok. És hétköznapisággal sújtott polgár, aki nem híve a - legyünk stílszerűek - passzív játéknak. Ráadásul azt vallom, hogy hová tartozom, alapvetően érzelmi kérdés, valaki vagy itt van otthon, vagy ott (esetleg amott), ám az ilyesmi nem idő (május vége) és kötelezettségek (final four) kérdése. Mindössze szív kell hozzá és nem szuper­talentum, ne adj’ isten, érvek és ellenérvek hideg fejjel való ütköztetése. Egy magánügy megint túlnőtt önmagán, divatos, kifejezéssel élve „az utcára került”, ezrek nyilvánítot­tak véleményt róla szombaton is Veszprémben. Ahol Nagy „Laci” igazi sportemberként állt helyt a pályán és a pályán kívül egyaránt, valódi profiként viselkedett az enyhén szólva is faramuci helyzetben. Nem korbá­csolta tovább az indulatokat, igaz, nem is hűtötte le őket. Érthetően, hiszen az ilyesmihez is kell némi érzelem, s ugyebár Nagy „Lacitól” tudjuk, hogy kézilabdában csak a szezon végén kerülhet elő a szív. Akár erre dobban, akár arra.» -j .T.iíOvrJ .’K.’siTFJlií- V* FOTÓ: REUTERS/VALENTINI Futballtorna MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Finoman szólva sem volt kedves fogadtatásban része Nagy Lászlónak a Veszprém Arénában, a férfi kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőjének vissza­vágóján­­ a Barcelona csapatában pályára lépő magyar klasszist ugyanis többször „megtalálta” a szurkolói kemény mag. Hogy ez azért volt-e így, mert az átlövő hónapok óta halogatja a döntést, játszik-e még a magyar válogatottban, arról a sportág szakmai igazgatóját, Hajdú Jánost kérdeztük. i" Szerintem semmi rendkívüli esemény nem történt Veszprémben, hiszen gyakorlatilag mindennaposnak szá­mít az, hogy a hazai közönség megpróbálja előnyhöz juttat­ni csapatát, s szinte lelki terrort alkalmaz az ellenféllel szem­ben. Nagy Laci elég régóta halogatja a döntését, emiatt azt hiszem, valahol érthető is a veszprémi közönség megnyilvá­nulása. Úgy gondolom, kirívó sportszerűtenség nem tör­tént, s azt kell mondjam, Lacinak számítania is kellett erre a fogadtatásra. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy Lacival mindig külön foglalkoztak - edző, gyúró, orvos, vezetők. Nyilvánvalóan fel is készítették arra, hogy a veszp­rémi közönség megtalálja majd őt a mérkőzés alatt. A játé­kos hihetetlenül sportszerű és korrekt maradt, végig képes volt a feladatára koncentrálni, nem provokálta a közönsé­get. Azt nem hiszem, hogy a Veszprémben hallottak befo­lyásolnák Lacit a döntésében, hogy játszik-e még a magyar válogatottban. Ha úgy határoz, többé nem veszi fel a nem­zeti mezt, az biztosan nem ezért lesz. I­ SOMOGYI ZSOLT ■ m A NAP INTERJÚ KABÁT PÉTER SZERINT A GYŐZELEM GYÓGYÍR LEHET A GYENGE TAVASZRA Dupla Fradi-verés a szurkolók kegyeiért Kabát Péter szerezte a győz­tes gólt, de nem ünnepelte meg túlságosan: szerinte a jövő heti két bajnoki fontosabb, mint kiélvezni az Üllői úti sikert. A csatár úgy véli, az edzőváltás is kellett ahhoz, hogy felpörögjenek a lila-fehérek. A futballista szerint az Újpest még elérheti a nemzetközi kupaindulásra jogosító harmadik helyet. ► Nehezen hagyta el az Albert-stadiont... !> Ne is mondja - nevetett Ka­bát Péter. - Nem ment köny­­nyen a mintaadás. ► No igen, a doppingellen­őrzés...­­ Rajczi Péterrel és Tóth Nor­­berttel együtt sorsoltak ki, Nor­bi gyorsan végzett, de mi Peti­vel sehogy sem tudtunk eleget tenni az ellenőrök kérésének. Az orvosi szobában a haza­iaktól odarendelt Dragoner Attilával és Rósa Dénessel ki­értékeltük a meccset, este tízig bőven volt rá időnk. Már üres volt a stadion, mire végeztünk, éjfél körül értem haza. ► Haza? Régen egy ilyen fontos gólt szinte muszáj volt megünnepelni a fővá­rosi éjszakában. i> Nézze, ha szerdán nem len­ne meccsünk, lehet, hogy én is beindultam volna. De jön a Kaposvár, aztán az MTK ellen játszunk. Ráadásul a felkészülés során megsérültem, mire utol­értem magam, megbetegedtem, örültem, hogy tudok játszani, szóval most nem lett volna ész­szerű „lebontani" magam. ► Hogy emlékszik a gólra? ! Simek Péter adott be jobb­ról, Dragoner Attila tovább­csúsztatta a labdát, Barczi Dávid levette, és középre adta nekem. Éreztem, hogy közel vannak hozzám a védők, nem is akartam átvenni a labdát, hanem egyből ellőttem. Még éjjel visszanéztem a gólt, ráa­dásul a szombat reggeli edzés után is megnéztük a fontosabb jeleneteket, és akkor láttam, hogy valóban hiba lett volna átvenni. Kértem a labdát, de utólag láttam, hogy nem volt egyszerű passz, szerencsére Barczi Dávid jó ütemben, tö­kéletesen adta be. És ha már itt tartunk: szerintem nem volt csúnya a gól... Azt nem mondom, hogy pokoli erővel lőttem, mert nem így van, de sikerült jól helyezni, ahogy ki­fordított belsővel eltaláltam a labdát, a kapus már nem tudta kiszedni a felső sarokból. ► Második mérkőzése volt ez újpestiként a Ferenc­város ellen, és másodszor szerzett gólt.­­„ Azt hiszem, erre büszke le­hetek. Ősszel a Fradi szerzett vezetést, de egy perccel ké­sőbb sikerült egyenlíteni, ép­pen a szünet előtt. Ha az a gól nincs, nagyon nehéz lett volna tól jégs­zemm­el. William McStayjel sem volt semmi gondom, ő tett meg kapitánynak, de szerintem kulcsfon­tosságú, hogy valaki az anyanyelvén utasít, irányít, bátorít, motivál, mikor mire van szükség. És Mészöly Géza minden edzésen azt sulykolja, hogyan támadjunk. Kabát Péter az edzőcsere fontosságáról a második félidő. Most pedig nagyon örülök, hogy az én gó­lommal nyertünk. ► Volt már ennél jobb tavasza az Újpestnek: mit gondol, a pénteki siker nyomán a drukkerek megbocsátják önöknek a korábbi bukdácsolást? !­ Amikor a gólom után szalad­tam feléjük, úgy érzékeltem, nem foglalkoznak a korábbi pontvesztéseinkkel... Fantasz­tikus érzés volt látni, hogy a zsúfolásig telt vendégszektor­ban mindenki tombol a gólom után. Egyébként egyből arra gondoltam, hogy feléjük futok, mert nem akartam hergelni a hazai szurkolókat. Mindent egybevetve, ebben a bajnok­ságban oda-vissza megvertük a Fradit, szerintem az újpesti szurkolóknak jó hétvégét sze­reztünk. ► Megérdemelték a győ­zelmet? ! Azt nem tudom, de meg­szereztük, végtére is ez a fon­tos. A Fradi kemény ellenfél, sokat támadott, időnként beszorultunk a kapunk elé. Ha a Fradi három kapufá­jára gondolok, nyilván nem mondhatom, hogy a szeren­cse a zöldekkel lett volna, de szerintem mi jobbak voltunk, mint a ZTE az elődöntőben, mégis az egerszegiek kerültek be a kupadöntőbe - ilyen a futball. Szerintem minden új­pesti büszke lehet arra, hogy kapott gól nélkül zártuk az Üllői úti fellépést, ehhez azért lelkes és alázatos teljesítmény kellett. Másrészt úgy éreztem, hogy ha a földön tudjuk tarta­ni a labdát, helyzetbe kerül­hetünk, és szerintem inkább mi próbáltunk játszani. Sze­rencsénk volt, hogy a Fradi jobbára az ívelgetős játékot erőltette, mert erre készültek a védőink. Igaz, amikor a ha­zaiak is lent tartották a labdát, kapufáig jutottak, mégis in­kább ívelgettek - de ez legyen az ő gondjuk. ► Úgy tűnik, jót tett önök­nek az edzőcsere.­­ Én is úgy érzem, bár William McStayjel sem volt semmi gondom, ő tett meg kapitány­nak, de szerintem kulcsfontos­ságú, hogy valaki az anyanyel­vén utasít, irányíts, bátorít, motivál, mikor mire van szük­ség. Ráadásul Mészöly Géza minden edzésen azt sulykolja, hogyan támadjunk, ami meg is látszik az eredményeinken, vele még nem kaptunk ki. ► Mire lehet elég ez a győzelem? [] Remélem, arra, hogy lendü­letben maradunk az utolsó öt fordulóra. A nemzetközi kupa­indulás a célunk, ehhez pedig a harmadik helyet kell meg­szereznünk. Szerintem van rá esélyünk, m­ a Kabát Péter nem tudta lefutni Janson Morrisont, ám az újpesti csatár nem bánkódott, mert győztes gólt lőtt FOTÓ: VERES VIKTOR Táncolj, Törő ú­ ti Szombaton ünnepelte 55. születésnapját Törőcsik And­rás, az Újpest korábbi nagy­szerű futballistája. A népszerű Törő (avagy másik becenevén: Kese) ma már elszakadt a sportágtól, ritkán jár meccsre, de a szurkolók így sem felejtet­ték el. Hogy is feledhetnék re­mek cseleit, nagyszerű góljait: negyvenöt meccsen játszott a válogatottban, tizenkét gólt szerzett, két világbajnokságon is részt vett.»

Next