Nemzeti Sport, 2010. június (108. évfolyam, 147-176. szám)
2010-06-01 / 147. szám
IT"nVlZV»P BÄUNT Ü £iUX£iIj1 mátyás Merjünk Nagyok lenni! Felebarátaim, figyeljetek rám - megvilágosodtam. Most, hogy elmúlt az újabb legutolsó határidő is, már értem az egészet. Amit a mi Nagy Lacink idestova egy éve művel a válogatottbeli szerepléssel kapcsolatban, az nem az, aminek látszik. Nem méltatlan teszetoszaság, nem olcsó kutyakomédia, nem szánalmas násztánc és nem ügyetlen zsarolási kísérlet. Én már tudom, barátaim, Laci példát mutat, olyat, amilyet csak a világ egyik legnépszerűbb csapatsportjának egyik legnépszerűbb csapatában az egyik viszonylag sokat foglalkoztatott játékos mutathat - hiszen biztosan tisztában van vele, hogy példakép ő. Sőt, nem is példakép - egyenesen irányt mutat ő minekünk, egyszerű embereknek, akik vaksin, elveszetten botorkálunk olyan ócska fogalmak között, mint kötelesség vagy felelősség, pláne hazaszeretet. De nem tart ez már sokáig. Most, hogy értjük a mi Lacink üzenetét, végre mindannyian tudjuk a dolgunkat. Olvassunk hát a cselekedeteiből, tegyük, amit ő tesz, merjünk mindanynyian Nagy Lacik lenni a szebb jövőért! A szebb jövőért, ahol a hentes legnagyobb sajnálatára nem tud levágni húsz deka párizsit, amíg nem teljesülnek úgymond „bizonyos feltételek” a húsiparban. Ahol a trafikos a keddi lapot majd inkább szerdán, csütörtökön, esetleg csak a következő héten fogja odaadni - ha ugyan odaadja. Ahol a gyerekek nem mennek iskolába, mert sajnos nagyon elfáradtak az előző napi matekleckében, meg a vállukat is meghúzta a nehéz hátizsák. És ahol, ha ezek után a barátnő, feleség karjaiban keresnénk vigaszt, az asszony nyugodtan mondhatja, hogy bármiről szívesen cseveg velünk, csak spéci él az összebújás kérdése nem aktuális jelenseg, ami viszont a szekrényben található, ruhátlan spanyol úriembert illeti, vele valóban történt némi tapogatózás, ám konkrétumokról momentán nem tud beszámolni. Tegyük hát a dolgunkat, feleim, kövessük e lángoszlop útmutatását, és ha már nem születtünk mindannyian 208 centis átlövőnek, legalább a lelkünkben legyünk mind olyanok, mint ő! Ha nagyon akarjuk, és erősen hiszünk benne, csakhamar eljön majd az a paradicsomi állapot, amikor valóban mindannyian Nagy Lacik leszünk! És akkor az az egy, akinek most már egy éve könyörög hiába boldog-boldogtalan a magyar kézilabdában és vidékén, már nem is fog annyira hiányozni. Bár magunk között szólva olyan rettenetesen már most se hiányzik, m ot MEGMONDOM A MAGAMÉT... Továbbra sem döntött Nagy László, a kézilabdaválogatott átlövője, hogy visszatér-e a Londonról álmodó nemzeti csapatba, amelyre sorsdöntő vbselejtező vár júniusban Szlovénia ellen. Mi a véleménye a játékos indokairól és viselkedéséről? Miként kezelné az ügyet Mocsai Lajos, a keret szakmai igazgatója helyében? Már nagyon unom a tényleg nem könnyű, de érthetetlenül húzódó Nagy-ügyet, s a környezetemben sok hasonló véleményt hallok. A játékos halogatja a döntést, és nekem valami azt súgja, a pontos indokait sem ő, sem a szövetség nem köti az orrunkra. Szerintem csak ráfogja a keret körüli állítólagos hiányosságokra, hogy miért nem akar magyar színekben szerepelni. Ezzel azt is sugallja, hogy csapattársai érdekében is szót emel, hiszen a különleges biztosítás, az első osztályú felkészülési feltételek nekik is járnának. Abból a szempontból megértem őt, hogy tíz éve Barcelonában él, ott extrák a körülményei, a családja érdeke is fontos, s nem meglepő, ha már Londonra is gondol. Egy élete van, azzal csak ő rendelkezik! Amit nem értek, miért nem teszi már tisztába ezt a visszatérek, nem térek vissza kérdést. A döntés meghozatalában segíthetné a szövetség és Mocsai Lajos, aki persze - mint minden edző - szívesen látná a válogatottban. Ezért sohasem mondja ki, hogy köszönöm, többé nem számítok rád. Hogy mit gondol erről az esetről, az más kérdés... A megoldás? Én felszólítanám, Laci, válaszolj kedd délig, vagy soha! V Fontos lenne a PIETSCH TIBOR Már csak azért is érzékenyen érintette a Németországtól elszenvedett három nullás vereség, mert korábban a Bundesligában játszott. A Hannoverből a szentpétervári Zenithez igazoló Huszti Szabolcs persze reménykedik a jobb folytatásban, de véleménye szerint ehhez lejjebb kellene tenni a lécet. ► Olvasta a meccs után megjelent német újságokat? Az igazat megvallva, a magyar lapokat sem olvastam, nemhogy a németeket - felelte Huszti Szabolcs. I» Jább is. A Bild am Sonntag másodosztályúnak, a Kicker együgyűnek titulálta a magyar válogatottat. Amikor kétezer-négy júniusában kettő nullára nyertünk Kaiserslauternben, szerintem más hangnemet használtak... Játszottam Németországban, tudom, hogy megy ez arrafelé, vagy cseszegetik az embert, vagy a mennybe emelik. Miután a Bayern beragadt az őszi rajtnál, Louis van Gaaltól is megkérdezték, hogy mit keres Münchenben, aztán tessék, az elmúlt hetekben már ő volt a világ legjobb edzője. Szóval nagy a német újságírók szája, de azt készséggel elismerem, hogy jogosan kritizáltak bennünket. Mi több, bárki korhol minket a szombati mérkőzés után, igaza van. Ettől függetlenül a sajtó bírálata miatt még tudok aludni - a mutatott játékunk miatt viszont már nem. Van önkritikám, tudom, hogy gyengén futballoztam. ► A Nemzeti Sport mások mellett az ön teljesítményét is négyesre értékelte az egytől tízig terjedő skálán. I Nem lehet ellene kifogásom. ► A német labdarúgók többségét ismeri, beszélt velük a lefújást követően? Nem volt közös témánk. Ők a világbajnokságra mennek, mi nyaralni... ► Látom, nehezen emészti meg a három nullás vereséget. 1> Mint minden kudarc, ez is bánt, ez szerintem természetes. Mégis azt mondom, nem kell túlragozni a dolgot. Csúnyán kikaptunk, de nem kell elásnunk magunkat. Felkészülési meccs volt, már csak ezért is a helyén kell kezelni. Leszögezem: ha megvertük volna a németeket, akkor is ezt mondanám. A kísérletezésbe bele lehet bukni KÍSÉRLETEZÉS. Talán ezt az egyetlen szócskát lehetett Erwin Koeman szövetségi kapitány mentségéül felhozni a Németország elleni felkészülési mérkőzés (0-3) gyenge játéka láttán. A legnagyobb gondot a hátsó alakzat megbolygatása okozta, a Joachim Löw vezett német legénység úgy ment - pontosabban rohant... - át a magyar bekksoron, mint kés a vajon. Nézzük, hogyan látja a védelem helyzetét a két volt kapitány, Glank János (1996-1997) és Várhidi Péter (2006-2008). Szabad kísérletezni vagy sem? „A védelem tengelyében szükség lenne egy magas labdarúgóra” „A legnagyobb problémát a balhátvéd posztján látom- véli a volt szövetségi kapitány, Csank János. -A még szóba jöhető labdarúgók közül Laczkó Zsolt és Elek Ákos is csak „csinált" bekk. A védelem tengelyében szükség lenne egy magas labdarúgóra. Talán Mészáros Norbert jelenthetne megoldást, gyorsasága és alkata miatt. Az különösképpen nem volt meglepő, hogy Bodnár László balhátvédet játszott a második félidőben, hiszen már futballozott ott, az már annál inkább, hogy Vanczák Vilmos jobb oldalit. De nem akarok okoskodni, hiszen nem láttam eleget játszani az említetteket. Kicsi jelzésekből kell kiszűrni, hogy kit kell beállítani a kezdőbe... Kísérletezés? Ilyenkor lehet, sőt dicséretes. Abban viszont nem hiszek,hogy ki lehet találni olyan posztot egy labdarúgónak, amit még sohasem játszott. Arra rá kell edzeni.” „Ilyen rangos összecsapáson nem szabad az önös érdekeket nézni” „Ilyen kaliberű csapat ellen, mint a német, nem lehet kísérletezni - szállt vitába Csank Jánossal Várhidi Péter. - Háromszor annyi televíziótársaság, tízszer annyi újságíró, de ami a leglényegesebb: hatszor annyi menedzser ül a lelátókon. Hogy egy személyes példát említsek: Dzsudzsák Balázs az olaszok elleni felkészülési mérkőzésen húsz perc alatt bolondot csinált a világbajnok Massimo Oddóból, és eladta magát a holland PSV-nek. Ilyen rangos összecsapáson nem szabad az önös érdekeket nézni. Védelem? Összeállítás? Külső szemlélőként lehet nagyokat mondani, de benne kell élni, ott kell lenni, apró jeleket észrevenni. Amikor valaki szövetségi kapitány, másképp gondolkozik. Sok tényezőtől függ a védelem összeállítása: hány védő legyen a pályán, ki sérült, ki nem, és természetesen ellenfélfüggő is. Ilyen mécseseken nagyot lehet nyerni, de bukni is. ” Huszti Szabolcs is tehetetlen volt szombat este, ezúttal semmi sem sikerült CSANK VÁRHIDI