Nemzeti Sport, 2010. június (108. évfolyam, 147-176. szám)

2010-06-01 / 147. szám

IT"nVlZV»P BÄUNT Ü £iUX£iIj1 mátyás Merjünk Nagyok lenni! Felebarátaim, figyeljetek rám - megvilágosodtam. Most, hogy elmúlt az újabb legutolsó határidő is, már értem az egészet. Amit a mi Nagy Lacink idestova egy éve művel a vá­logatottbeli szerepléssel kapcsolatban, az nem az, aminek lát­szik. Nem méltatlan teszetoszaság, nem olcsó kutyakomédia, nem szánalmas násztánc és nem ügyetlen zsarolási kísérlet. Én már tudom, barátaim, Laci példát mutat, olyat, ami­lyet csak a világ egyik legnépszerűbb csapatsportjának egyik legnépszerűbb csapatában az egyik viszonylag sokat foglal­koztatott játékos mutathat - hiszen biztosan tisztában van vele, hogy példakép ő. Sőt, nem is példakép - egyenesen irányt mutat ő minekünk, egyszerű embereknek, akik vaksin, elveszetten botorkálunk olyan ócska fogalmak között, mint kötelesség vagy felelősség, pláne hazaszeretet. De nem tart ez már sokáig. Most, hogy értjük a mi Lacink üzenetét, végre mindannyian tudjuk a dolgunkat. Olvassunk hát a cselekedeteiből, tegyük, amit ő tesz, merjünk mindany­­nyian Nagy Lacik lenni a szebb jövőért! A szebb jövőért, ahol a hentes legnagyobb sajnálatára nem tud levágni húsz deka párizsit, amíg nem teljesülnek úgy­mond „bizonyos feltételek” a húsiparban. Ahol a trafikos a keddi lapot majd inkább szerdán, csütörtökön, esetleg csak a következő héten fogja odaadni - ha ugyan odaadja. Ahol a gyerekek nem mennek iskolába, mert sajnos nagyon elfárad­tak az előző napi matekleckében, meg a vállukat is meghúzta a nehéz hátizsák. És ahol, ha ezek után a barátnő, feleség karjaiban keresnénk vigaszt, az asszony nyugodtan mond­hatja, hogy bármiről szívesen cseveg velünk, csak spéci él az összebújás kérdése nem aktuális jelenseg, ami viszont a szekrényben található, ruhátlan spanyol úriembert illeti, vele valóban történt némi tapogatózás, ám konkrétumokról momentán nem tud beszámolni. Tegyük hát a dolgunkat, feleim, kövessük e lángoszlop út­mutatását, és ha már nem születtünk mindannyian 208 centis átlövőnek, legalább a lelkünkben legyünk mind olyanok, mint ő! Ha nagyon akarjuk, és erősen hiszünk benne, csakhamar eljön majd az a paradicsomi állapot, amikor valóban mind­annyian Nagy Lacik leszünk! És akkor az az egy, akinek most már egy éve könyörög hiába boldog-boldogtalan a magyar kézilabdában és vidékén, már nem is fog annyira hiányozni. Bár magunk között szólva olyan rettenetesen már most se hiányzik, m o­t MEGMONDOM A MAGAMÉT... Továbbra sem döntött Nagy László, a kézilabda­válogatott átlövője, hogy visszatér-e a Londonról álmodó nemzeti csapatba, amelyre sorsdöntő vb­selejtező vár júniusban Szlovénia ellen. Mi a véle­ménye a játékos indokairól és viselkedéséről? Miként kezelné az ügyet Mocsai Lajos, a keret szak­mai igazgatója helyében? Már nagyon unom a tényleg nem könnyű, de érthe­tetlenül húzódó Nagy-ügyet, s a környezetemben sok hasonló véleményt hallok. A játékos halogatja a dön­tést, és nekem valami azt súgja, a pontos indokait sem ő, sem a szövetség nem köti az orrunkra. Szerintem csak ráfogja a keret körüli állítólagos hiányosságokra, hogy miért nem akar magyar színekben szerepelni. Ezzel azt is sugallja, hogy csapattársai érdekében is szót emel, hiszen a különleges biztosítás, az első osztá­lyú felkészülési feltételek nekik is járnának. Abból a szempontból megértem őt, hogy tíz éve Barcelonában él, ott extrák a körülményei, a családja érdeke is fon­tos, s nem meglepő, ha már Londonra is gondol. Egy élete van, azzal csak ő rendelkezik! Amit nem értek, miért nem teszi már tisztába ezt a visszatérek, nem térek vissza kérdést. A döntés meghozatalában segít­hetné a szövetség és Mocsai Lajos, aki persze - mint minden edző - szívesen látná a válogatottban. Ezért sohasem mondja ki, hogy köszönöm, többé nem szá­mítok rád. Hogy mit gondol erről az esetről, az más kérdés... A megoldás? Én felszólítanám, Laci, válaszolj kedd délig, vagy soha! V­­ Fontos lenne a PIETSCH TIBOR Már csak azért is érzékenyen érintette a Németországtól elszenvedett három nullás vereség, mert korábban a Bundesligában játszott. A Hannoverből a szentpéter­vári Zenithez igazoló Huszti Szabolcs persze reménykedik a jobb folytatásban, de véle­ménye szerint ehhez lejjebb kellene tenni a lécet. ► Olvasta a meccs után megjelent német újságo­kat? Az igazat megvallva, a ma­gyar lapokat sem olvastam, nemhogy a németeket - felelte Huszti Szabolcs. I» Jább is. A Bild am Sonn­tag másodosztályúnak, a Kicker együgyűnek titulál­ta a magyar válogatottat. Amikor kétezer-négy júniu­sában kettő nullára nyertünk Kaiserslauternben, szerintem más hangnemet használtak... Játszottam Németországban, tudom, hogy megy ez arra­felé, vagy cseszegetik az em­bert, vagy a mennybe emelik. Miután a Bayern beragadt az őszi rajtnál, Louis van Gaaltól is megkérdezték, hogy mit ke­res Münchenben, aztán tessék, az elmúlt hetekben már ő volt a világ legjobb edzője. Szóval nagy a né­met újság­írók szá­ja, de azt készséggel elismerem, hogy jogo­san kritizál­tak bennün­ket. Mi több, bárki korhol minket a szom­bati mérkőzés után, igaza van. Ettől függetlenül a sajtó bírálata miatt még tudok aludni - a mutatott játékunk miatt viszont már nem. Van önkri­tikám, tudom, hogy gyengén futballoztam. ► A Nemzeti Sport mások mellett az ön teljesítmé­nyét is négyesre értékelte az egytől tízig terjedő skálán. I Nem lehet ellene kifogá­som. ► A német labdarúgók többségét ismeri, beszélt velük a lefújást követően? Nem volt közös témánk. Ők a világbajnokságra mennek, mi nyaralni... ► Látom, nehezen emészti meg a három nullás vere­séget. 1> Mint minden kudarc, ez is bánt, ez szerintem termé­szetes. Mégis azt mondom, nem kell túlragozni a dol­got. Csúnyán kikaptunk, de nem kell elásnunk magun­kat. Felkészülési meccs volt, már csak ezért is a helyén kell kezelni. Leszögezem: ha megvertük volna a némete­ket, akkor is ezt mondanám. A kísérletezésbe bele lehet bukni KÍSÉRLETEZÉS.­­ Talán ezt az egyetlen szócskát lehetett Erwin Koeman szövetségi kapitány mentségéül felhozni a Németország elleni felkészülési­­ mérkőzés (0-3) gyenge játéka láttán. A legnagyobb gondot a hátsó alakzat megbolygatása okozta, a Joachim Löw vezett német legénység úgy ment - pontosabban rohant... - át a magyar bekksoron, mint kés a vajon. Nézzük, hogyan látja a védelem helyzetét a két volt kapitány, Glank János (1996-1997) és Várhidi Péter (2006-2008). Szabad kísérletezni vagy sem? „A védelem tengelyében szükség lenne egy magas labdarúgóra” „A legnagyobb problémát a balhátvéd posztján látom- véli a volt szövetségi kapitány, Csank János. -A még szóba jöhető labdarú­gók közül Laczkó Zsolt és Elek Ákos is csak „csinált" bekk. A vé­delem tengelyében szükség lenne egy magas labdarúgóra. Talán Mészáros Norbert jelenthetne megoldást, gyorsasága és alkata miatt. Az különösképpen nem volt meglepő, hogy Bodnár László balhátvédet játszott a második félidőben, hiszen már futballo­zott ott, az már annál inkább, hogy Vanczák Vilmos jobb oldalit. De nem akarok okoskodni, hiszen nem láttam eleget játszani az említetteket. Kicsi jelzésekből kell kiszűrni, hogy kit kell beállíta­ni a kezdőbe... Kísérletezés? Ilyenkor lehet, sőt dicséretes. Abban viszont nem hiszek,hogy ki lehet találni olyan posztot egy labda­rúgónak, amit még sohasem játszott. Arra rá kell edzeni.” „Ilyen rangos összecsapáson nem szabad az önös érdekeket nézni” „Ilyen kaliberű csapat ellen, mint a német, nem lehet kísérletezni - szállt vitába Csank Jánossal Várhidi Péter. - Háromszor annyi tele­víziótársaság, tízszer annyi újságíró, de ami a leglényegesebb: hatszor annyi menedzser ül a lelátókon. Hogy egy személyes példát említsek: Dzsudzsák Balázs az olaszok elleni felkészülési mérkőzésen húsz perc alatt bolondot csinált a világbajnok Massimo Oddóból, és eladta magát a holland PSV-nek. Ilyen rangos összecsapáson nem szabad az önös érdekeket nézni. Védelem? Összeállítás? Külső szemlélőként lehet nagyokat mondani, de benne kell élni, ott kell lenni, apró jeleket észrevenni. Amikor valaki szövetségi kapitány, másképp gondolko­zik. Sok tényezőtől függ a védelem összeállítása: hány védő legyen a pályán, ki sérült, ki nem, és természetesen ellenfélfüggő is. Ilyen mécs­eseken nagyot lehet nyerni, de bukni is. ” Huszti Szabolcs is tehetetlen volt szombat este, ezúttal semmi sem sikerült CSANK VÁRHIDI

Next