Nemzeti Sport, 2010. június (108. évfolyam, 147-176. szám)

2010-06-01 / 147. szám

t­t ellenfélnézőben.____________________________ Csak semmi kockázat! « Bert van Marwijk szövetségi kapitány minden játékosa kéré­sét figyelembe vette, de állítása szerint senkinek sem kedvezett: az ellentmondás fényében kész csoda, hogy az osztrák Alpok­ban, Seefeldben edzőtáborozó hollandoknál pofozkodás nélkül sikerült elosztani a világbajnoki mezszámokat. A legalacsonyabb rajtszám a kapus Maarten Ste­­kelenburg hátán virít majd (1), a legmagasabb (23) a kerettagságot a tavaszi teljesítményével kivívó Real Madrid-középpályás Ra­fael van der Vaarten. A csendes megbeszélésnek persze volt némi előzménye - a múlt hét végi, osz­tályfőnöki órához hasonló érte­kezleten Bert van Marwijk felol­vasta annak a négy labdarúgónak a nevét, akik az utolsó teszten nem mentek át. A sérüléssel baj­lódó Ron Vlaar mellett Vamon Anita, Orlando Engelaar és Jere­main Lens sem lép pályára sem a keddi, Ghána elleni utolsó előtti, sem a Magyarországgal esedé­kes szombati, utolsó felkészülési mérkőzésen. Következésképp ők a vébére sem utaznak ki. A táborozók hangulatán nyil­ván javított, hogy a válogatott pi­­lanatnyilag talán legtöbbre tartott labdarúgója, Arjen Robben hét­főn a csapattal edzett, ami azok után, hogy az előző napokban csípőfájdalmai miatt időnként a különtréningeket is a tervezett­nél korábban kellett befejeznie, feltétlenül jó hír. Ezzel együtt Robben vélhetően a Ghána elleni rotterdami összecsapáson a lelá­tón ül majd, és az is megtörtén­het, hogy szombaton Erwin Ko­­emannak sem kell arról beszélnie az amszterdami fellépés előtt a taktikai eligazításon, hogy hány jobbhátvéddel képzelte el Rob­ben megállítását-ami ugyancsak jó hír. Bert van Marwijk legértéke­sebb játékosa kapcsán nem vállal rizikót. ,Arjentől függ, pályára lép-e kedden az afrikaiak ellen, de a legfontosabb természetesen az, hogy a világbajnokságra harcra kész legyen, és ha ennek további pihentetés az ára, akkor pihen­tetem" - tette egyértelművé Van Marwijk, ki az úr a háznál. Minden rosszban van valami jó: Robben hiányában szabadon kísérletezhet a négyfős támadói alakzattal, amelyben a jelek sze­rint a sérüléséből felépült Robin van Persie, Wesley Sneijder és Robben játéka megkérdőjelezhe­tetlen, az egyetlen kiadó helyre viszont ketten-hárman is pályáz­nak. Rafael van der Vaart, Ryan Babel és Dirk Kuyt csörtéje ked­den és szombaton is vérre megy majd - utóbbi esetben a miénkre. Munkatársunktól is ­ Eljutottunk odáig, hogy a magyar futballban semmi sem jó. Hibák minden szinten előfor­dulnak, ha mindenki tenne azért, hogy a saját területén kijavít­sa őket, akkor talán reménykedhetnénk a felemelkedésben. Huszti Szabolcs kritikája Erwin Koeman úgy fogal­mazott a meccs után, hogy húzzuk ki magunkat, emel­jük fel a fejünket, és én ehhez tartom magam. Tudomásul kellene vennie mindenkinek, hogy Németország futballja fényévnyire van a Magyaror­szágétól. Fájdalom, idehaza túl sokat várnak tőlünk úgy, hogy nincsenek tisztában a valós helyzettel. Érdemes lenne összehasonlítani, hogy milyen körülmények között képezik a magyar, illetve a német gyerekeket. Szeren­csére itthon is működik már néhány akadémia, de Né­metországban szinte min­den falura jut egy. Arról már nem is akarok beszélni, hogy mennyi pénz áramlik be a né­met labdarúgásba. Ha csak az imént elmondottakat veszem alapul, a különbség nagyobb, mint három gól. Olykor az az érzésem, ha megvernénk Bra­zíliát három nullára, egyesek amiatt fanyalognának, miért nem négy nullára nyertünk. A németektől persze mi kap­tunk ki, tehát minket lehet szidni. ► Elhiheti, a szurkolók vagy az újságírók szíve­sebben foglalnák imába a nevüket. í Nincs kétségem! Mi is in­kább ünnepelnénk a drukke­rekkel, mintsem leszegett fej­jel baktassunk be az öltözőbe. Csupán a lécet kellene lejjebb tenni. Nézze meg, mi volt két éve az olimpián! Minden­ki nyolc-tíz magyar aranyról ábrándozott, aztán a többség ráncolta a szemöldökét, hogy csak hármat szereztünk. Ho­lott, ismerve az itthoni viszo­nyokat, már az is kalaplenge­­tést érdemel, hogy Pekingben három magyar diadal szüle­­tett. ► Félő, szombaton újabb pofonba szaladnak bele. . Én nem tartok ettől. Az esélytelenek nyugalmával lé­pünk pályára. Hollandiában bármelyik válogatott kikaphat, az olasz és az angol ugyanúgy, mint a magyar. A németek jobbak nálunk, a hollandok még jobbak. Képzettebbek, gyorsabban csinálnak min­dent, mint mi. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy biz­tosan alulmaradunk. Tízből tízszer nyilván nem vernénk meg a hollandokat, ám egy­szer sikerülhet. Talán éppen most. Hozzáteszem, ha nye­rünk, az sem változtat sem­min. Nem Hollandiával és Né­metországgal kell felvennünk a versenyt, hanem mondjuk Svédországgal. Szeptember­ben Európa-bajnoki selejtező vár ránk Stockholmban, ne­künk ott és akkor kell nagyot alakítanunk. ► Ha Amszterdamban is csúfos vereséget szenved­nek, elbúcsúzhatnak Erwin Koemantól. Egymás közt beszélgetnek erről? Nem. Azt persze mindnyáj­an látjuk, hogy van nyomás a szö­vetségi kapitányon. Egyébként ez a másik jelenség, amit nem értek a magyar futballban. Mi­ért kell mindig kapkodni? Jön egy új edző, aztán ha nem pro­dukál azonnal, elküldik. Azért, mert nem jutottunk ki a világ­­bajnokságra, és azért, mert a Dél-Afrikába utazó Németor­szág győzött Budapesten, még nem kellene az edző fejét köve­telni. A félreértések elkerülése végett: nem akarom a szakve­zetőt védeni, nem is szorul rá, csak nem értem, miért kell ál­landóan edzőt váltani. Persze Magyarországon a politikához és a nőkhöz szinte minden fér­fi ért, a labdarúgáshoz pedig még ennél is többen, így aztán mindig van valami, amibe bele lehet kötni. P Az eredmények önmagu­kért beszélnek.­­> Ez tagadhatatlan. Én, még­sem hiszem, hogy ha más ülne a kispadon, jobban szerepel­nénk. Sajnos ez nem kapitány­függő. ► Hanem? Nem szeretnék senkit sem megbántani. Eljutottunk odá­ig, hogy a magyar futballban semmi sem jó. Hibák minden szinten előfordulnak, ha min­denki tenne azért, hogy a saját területén kijavítsa őket, akkor talán reménykedhetnénk a fel­­emelkedésben. ► Valami biztatót tudna mondani a végére? ► Majd az őszi Eb-selejtezők után szeretnék. Kapaszkodót azért találtam, eddig rendre az történt, hogy a barátságos mér­kőzéseken brillíroztunk, aztán a tétmeccseken gyengélked­tünk, hát most nagyon bízom benne, hogy fordul a kocka, és akkor remekelünk, amikor arra igazán szükség lesz. Ám ha op­timista végkicsengésre vágyik, íme: a múlt szombatinál csak jobb jöhet. ■ IRÁNY HOLLANDIA: a németektől elszenvedett vereség után szombat délután Amszterdamban játszik a válogatott IGÉNYEK A MAGYAR EGYÜTTESSEL SZEMBEN, HISZEN SEMMI SEM BIZONYÍTJA, HOGY VERSENYBEN LEHETÜNK A SZTÁRCSAPATOKKAL lejjebb tenni a lécet Hiába volt a létszámfölény, a németeket nem tudtuk megállítani fl fl A Hfl fl aP I 9 Illlilillllll II llllyl I J 2010. júniusi., kedd nemzetisport

Next