Nemzeti Sport, 2010. október (108. évfolyam, 268-297. szám)

2010-10-01 / 268. szám

Hagyománytisztelet ■ Éljen, éljen, éljen, az MTK-VM! Szellemes rigmus a hetvenes évekből. Akkoriban már túl vol­tunk megannyi felejthetetlen örökrangadón. Hogy ezekről az összecsapásokról mennyit olvasott vagy épp hallott a ferenc­városi Tóth Bence avagy az MTK-s Tischler Patrik, azt nem tudni. Mint ahogyan azt sem, hogy az utódok, a pénteken pályára lépő futballisták tisztában vannak-e az örökrangadó mítoszával. Mert a múlt dicső és felejthetetlen. A történet egy szerelmetes hangulatú, gyönyörű kora tavaszi napon kezdődött, 1903. március 1-jén, a Millenáris-pálya hengerelt homokján, nagyjából nyolcszáz néző előtt. Akkor meccselt először egymással bajnokin az FTC és az MTK (a Fradi nyert 3:1-re, Braun jobbszélső kettőt vágott Lipovecz­­nek...), hogy aztán onnan folytatódjon a hagyomány. Már­­már lehetetlen felsorolni mindazt, ami a két csapat közös történelmét jelzi, vasúti menetrend vastagságú könyv sem lenne elég hozzá. Az ember csak belelapoz a régi, megsárgult újságokba, és például azt látja, hogy Orth György egyszer ötöt rúgott Amsei kapujába, az MTK a húszas évek közepén 1­­:2-re győzte le a Fradit, a zöld-fehéreket sem azelőtt, sem azóta nem verte meg így senki. Azt a meccset egyébként újságírópáholyból nézte Salamon Béla, a legendás komikus, óriási MTK-drukker, és a tizedik találatnál azt mondta: „Fiúk, hagyjátok abba, nekem is van szívem...!” A Fradi persze sokszor vett revánsot ezért. A hatvanas évek közepén egy esztendő alatt előbb 6:1 -re, majd 7:1 -re győzte le a nagy riválist pazar, tündöklő játékkal, sok-sok néző előtt. Akkor már kevesen emlegették, hogy az ötvenes években ez a párosítás úgy nézett ki, hogy a Bp. Kinizsi csapott össze a Bp. Vörös Lobogóval - Rákosi elvtárs nagy-nagy örömére. S azt is kevesen tudják, hogy Hidegkúti Nándor majdnem fradista lett. A kék-fehérek legendás centere a háború után tárgyalni ment az Üllői útra szerződtetéséről, és miközben várt a vezetőkre, hallotta, hogy a szurkolók közül azt mondja valaki: „Minek ide a Hidegkúti...?” És Hidegkúti sértődötten hazament, majd pedig az MTK-tör­­ténelem egyik legragyogóbb csillaga lett. Mint ahogy Albert Flórián, Varga Zoltán vagy Nyilasi Tibor a Ferencvárosé. Értük, no meg a hagyománytisztelet miatt is bele kell adni apait-anyait péntek este. A legenda örök­­ megkopott fényével együtt is. a FOTÓ: REUTERS/EDUARDO MUNOZ A helyzet magaslatán MEGMONDOM A MAGAMÉT.. . Nagy idők tanúja az 1928-ban született Springer Miklós, a Ferencvárost alapító Springer Ferenc unokája. A ma 82 éves leszármazott jóval több, mint a felét láthatta az eddigi 198 örökrangadónak. Tapsolhatott Sárosi Gyurka góljainak, szomorkod­­hatott Cseh Matyi cselei láttán. Szoríthatott Dalnoki Jenőért a Sándor Csikar elleni összecsapá­sokon, de láthatja Balog Zoltán és Kanta József párharcát is. Arra voltunk kíváncsiak, milyen volt anno az örökrangadó, és milyennek látja mostan­ság a Fradi és az MTK találkozásait. 1. A második világháború előtt egyértelműen a Fradi- MTK, azaz Fradi-Hungária számított az év meccsének. Akkoriban az Újpest elleni nem volt nagy szám, mert bár a távolság nem változott a két kerület között, mégis amikor Újpestre mentünk, úgy tűnt, mintha a világ végén járnánk. Jóval szorosabb volt tehát a kapcsolat a Kispesttel, no meg a szomszédos MTK-val. Mondhatom, baráti viszonyt ápoltak egymással a játékosok és a vezetőség, sőt szinte az egész város tudott Cseh Matyi és Lázár Gyula közös szórakozásairól vagy Dalnoki Jenő és Sándor Károly legendás kapcsolatáról. De nemcsak a futballisták, a két tábor sem viseltetett ellenségesen egymás iránt. Gyakorta megesett, hogy a Fradi baráti köre vacsorán látta vendégül az MTK- sokat. Mára kissé változott a helyzet, de hiszem, hogy a futballé lesz a főszerep. Ott leszek a százkilencvenki­­lencedik örökrangadón, és bár ez is háromesélyes, ettől még érthetően a Fradiért szorítok. ROPPANT BUTA SZABÁLYTALANSÁG MIATT KAPOTT KI EGY GÓLLAL A SAMPDORIÁTÓL Jó futball, Genova, 18000 néző 1-4-4-2 SAMP! GÄ Curci 6 — Cac­­ciatore 6, Volta 6, Lucchini 6, Accardi 6 - Mannini 5, Pa­­lombo 5, Dessena 6, Komán 6-Pazzini6,Cassano6 CSERE: Mannini helyett Guberti (5) az 58., Cacciatore helyett Zauri (-) a 73., Komán helyett Marilungo (-) a 80. percben 1-4-1-4-T DVSC Malinauskas 0 - Nagy Z. 5, Simac 6, Mijadinoszki 6, Laczkó 5 - Kiss Z. 6 - Szakály P. 5, Varga J. 6, Czvitkovics 6, Yannick 6 - Coulibaly 6 CSERE: Szakály P. helyett Kulcsár T. (5) a szünetben, Yannick helyett Bódi (-) a 88. percben GÓLSZERZŐ: Pazzini (11-esből, 1-0) a 18. percben SÁRGA LAP: Mijadinoszki (reklamá­lásért) és Laczkó (Pazzini bukta­tásáért), mindkettő a 17., Lucchini (Coulibaly feltartásáért) az 57., Kiss Z. (Volta megrúgásáért) a 61. percben Játékvezető: Libor Kovank .­­ Az első félidőben szinte hibátlanul bíráskodott, a Sampdoriának megítélt tizenegyesjogos volt. A második játékrészben már több sza­bálytalanság felett szemet hunyt, jobbára a Loki kárára tévedett, de a 68. percben éppen Mirszad Mijadinoszki kezezésénél nem ítélt szabadrúgást az olasz csapatnak. Asszisztensek: Patrik Filipek, Krystof Mencl -mindhárom cseh • BORBOLA BENCE jelenti Genovából Jelesre is vizsgázhatott volna csütörtök este a DVSC a Samp­­doria otthonában: Herczeg András együttese a vártnál sokkal jobban futballozott, s pontot is szerezhetett volna Genovában. A játékosok re­mekül helytálltak - kár, hogy ez ezúttal is nulla pontot ért az Európa-ligában. A jól bevált recepttel kezdtek az olaszok. A Sampdoria vezetői nem sokat gondolkodtak, amikor hangosbemondót kerestek a Debrecen elleni meccsre­­ az elöljárók elcsábították az egy évvel ezelőtti, Fiorentina elle­ni meccsen dolgozó szpíkert. Abba most ne menjünk bele, hogy a fiatalember nagyjá­ból annyira törte a magyart, mint a filmekben a híres Bud Spencer a rosszfiúk fogait, de az előjelek így legalább mindenképpen jót ígértek a genovaiaknak, akkor a firen­zeiek 4-0-ra verték meg hazai pályán a Lokit. „Koszontjuk a magyarság érkezőket” - üvöltötte a be­mondó a mikrofonba, amúgy olaszosan. A Debrecen pedig, mintha kötelező lenne, hozta a tavalyi formáját. A magyar bajnok a találkozó elején ügyesen passzolgatott a mezőnyben, labdavesztések helyett inkább leleményes lab­daszerzések jellemezték a játé­kát, hogy aztán váratlanul meg­szerezze a vezetést az ellenfél. A Sampdoria gólja egyálta­lán nem volt benne a meccsben, a hazaiak addig még csak lövé­sig sem jutottak el, Mindaugas Malinauskas akkor ért először a labdához, amikor a tizen­egyest követően kikotorta a hálóból. Szegény Herczeg András a találkozó előtt éppen arról be­szélt lapunknak, hogy az ilyen európai meccseken általában jól kezd csapata - mint mond­juk legutóbb az ukrán Meta­­liszt Harkiv ellen ám a sors, a balszerencse vagy a gyakori egyéni hibák miatt valamiért mindig ők kapják az első gólt. Valóban pocsék érzés lehet ezt végigélni a kispadon. Az egyéni hiba szállítója ez­úttal Laczkó Zsolt volt, aki az öt és feles vonalánál úgy ka­rolta át hátulról Giampaolo Pazzinit, mintha ragaszkodna hozzá, hogy a csatár eljátsz­­hassa a műesést. Pedig a Loki valóban jól ját­szott - mindenesetre semmi­vel sem rosszabbul, mint az olaszok. DEBRECEN : 1 ▲ Mirszad Mijadinoszki bírta a versenyfutást Antonio Cassanóval, az olaszok sztárja ritkán jutott el lövésig FOTÓ: MTI MESTERMÉRLEG A rossz talsu, a bíró és a gól Jól sejtem, hogy nem erre számítottak? Kiszenvedtük a győzelmet. Tudtuk, hogy a Deb­recen veszélyes kontrákra képes, erre fel voltunk készülve, s néha bizony túlságosan kivártunk, nem mentünk előre, nehogy leindítsanak bennünket. Annak viszont örülök, hogy csatáraink jól játszot­tak, főként pedig annak, hogy Giampaolo Pazzini gólt lőtt, még ha tizenegyesből is. Miért voltak ilyen gyengék? Szerintem nem voltunk azok. Volt tartásunk, de nem voltunk elég kreatívak. Borzalmas volt a pálya, persze nem akarom erre fogni. Az egyetlen pozitívum, hogy két forduló után négy pontunk van az Európa-ligában. A Debrecen védelme jól zárt, hiába próbáltuk a széleken megbontani, nem nagyon ment. Fáradtak voltak? Tény, hogy sok a tétmérkőzés, de nem szabadna annak lennünk. Et­­­­től függetlenül én is láttam egy-két játékosomon, hogy nehézkesebben mozog a megszokottnál. Remélem, gyorsan kipihenjük a mai meccset, vasárnap már bajnoki vár ránk. DOMENIGO DI CARLO a Sampdoria vezetőedzője Benne volt az egy pont a meccsben? Méltó ellenfele voltunk a Sampdoriának. Fegyelmezetten és szervezetten játszottunk, megvoltak a helyzeteink, lövéseink - sajnálom, hogy a félidőben kényszerűségből kellett cserél­nem. Lehet, hogy sokan azt gondolják, túlzott önbizalommal mondom, de a döntetlenre rászolgáltunk volna. Nem lett volna érdemes még többet kockáztatnia? Mentünk így is becsülettel előre, nem sokkal a vége előtt helyzetünk volt, átlövéssel próbál­koztunk. Ismét csapatként játszottunk, és ez biztató a jövőre nézve. Ebben a meccsben több is benne volt. Tizenegyes volt? Nem volt az! Maradjunk annyiban, hogy érdekes volt a játékvezető működése a mérkőzésen. A játéko­sok is mondták, sőt a meccs után többen is hívtak, ez bizony nem ért büntetőt. Az olasz csapat játékosa befeküdt Laczkó Zsolt ölébe. HERCZEG ANDRÁS a DVSC klubmenedzsere

Next