Nemzeti Sport, 2010. október (108. évfolyam, 268-297. szám)
2010-10-01 / 268. szám
Hagyománytisztelet ■ Éljen, éljen, éljen, az MTK-VM! Szellemes rigmus a hetvenes évekből. Akkoriban már túl voltunk megannyi felejthetetlen örökrangadón. Hogy ezekről az összecsapásokról mennyit olvasott vagy épp hallott a ferencvárosi Tóth Bence avagy az MTK-s Tischler Patrik, azt nem tudni. Mint ahogyan azt sem, hogy az utódok, a pénteken pályára lépő futballisták tisztában vannak-e az örökrangadó mítoszával. Mert a múlt dicső és felejthetetlen. A történet egy szerelmetes hangulatú, gyönyörű kora tavaszi napon kezdődött, 1903. március 1-jén, a Millenáris-pálya hengerelt homokján, nagyjából nyolcszáz néző előtt. Akkor meccselt először egymással bajnokin az FTC és az MTK (a Fradi nyert 3:1-re, Braun jobbszélső kettőt vágott Lipovecznek...), hogy aztán onnan folytatódjon a hagyomány. Mármár lehetetlen felsorolni mindazt, ami a két csapat közös történelmét jelzi, vasúti menetrend vastagságú könyv sem lenne elég hozzá. Az ember csak belelapoz a régi, megsárgult újságokba, és például azt látja, hogy Orth György egyszer ötöt rúgott Amsei kapujába, az MTK a húszas évek közepén 1:2-re győzte le a Fradit, a zöld-fehéreket sem azelőtt, sem azóta nem verte meg így senki. Azt a meccset egyébként újságírópáholyból nézte Salamon Béla, a legendás komikus, óriási MTK-drukker, és a tizedik találatnál azt mondta: „Fiúk, hagyjátok abba, nekem is van szívem...!” A Fradi persze sokszor vett revánsot ezért. A hatvanas évek közepén egy esztendő alatt előbb 6:1 -re, majd 7:1 -re győzte le a nagy riválist pazar, tündöklő játékkal, sok-sok néző előtt. Akkor már kevesen emlegették, hogy az ötvenes években ez a párosítás úgy nézett ki, hogy a Bp. Kinizsi csapott össze a Bp. Vörös Lobogóval - Rákosi elvtárs nagy-nagy örömére. S azt is kevesen tudják, hogy Hidegkúti Nándor majdnem fradista lett. A kék-fehérek legendás centere a háború után tárgyalni ment az Üllői útra szerződtetéséről, és miközben várt a vezetőkre, hallotta, hogy a szurkolók közül azt mondja valaki: „Minek ide a Hidegkúti...?” És Hidegkúti sértődötten hazament, majd pedig az MTK-történelem egyik legragyogóbb csillaga lett. Mint ahogy Albert Flórián, Varga Zoltán vagy Nyilasi Tibor a Ferencvárosé. Értük, no meg a hagyománytisztelet miatt is bele kell adni apait-anyait péntek este. A legenda örök megkopott fényével együtt is. a FOTÓ: REUTERS/EDUARDO MUNOZ A helyzet magaslatán MEGMONDOM A MAGAMÉT.. . Nagy idők tanúja az 1928-ban született Springer Miklós, a Ferencvárost alapító Springer Ferenc unokája. A ma 82 éves leszármazott jóval több, mint a felét láthatta az eddigi 198 örökrangadónak. Tapsolhatott Sárosi Gyurka góljainak, szomorkodhatott Cseh Matyi cselei láttán. Szoríthatott Dalnoki Jenőért a Sándor Csikar elleni összecsapásokon, de láthatja Balog Zoltán és Kanta József párharcát is. Arra voltunk kíváncsiak, milyen volt anno az örökrangadó, és milyennek látja mostanság a Fradi és az MTK találkozásait. 1. A második világháború előtt egyértelműen a Fradi- MTK, azaz Fradi-Hungária számított az év meccsének. Akkoriban az Újpest elleni nem volt nagy szám, mert bár a távolság nem változott a két kerület között, mégis amikor Újpestre mentünk, úgy tűnt, mintha a világ végén járnánk. Jóval szorosabb volt tehát a kapcsolat a Kispesttel, no meg a szomszédos MTK-val. Mondhatom, baráti viszonyt ápoltak egymással a játékosok és a vezetőség, sőt szinte az egész város tudott Cseh Matyi és Lázár Gyula közös szórakozásairól vagy Dalnoki Jenő és Sándor Károly legendás kapcsolatáról. De nemcsak a futballisták, a két tábor sem viseltetett ellenségesen egymás iránt. Gyakorta megesett, hogy a Fradi baráti köre vacsorán látta vendégül az MTK- sokat. Mára kissé változott a helyzet, de hiszem, hogy a futballé lesz a főszerep. Ott leszek a százkilencvenkilencedik örökrangadón, és bár ez is háromesélyes, ettől még érthetően a Fradiért szorítok. ROPPANT BUTA SZABÁLYTALANSÁG MIATT KAPOTT KI EGY GÓLLAL A SAMPDORIÁTÓL Jó futball, Genova, 18000 néző 1-4-4-2 SAMP! GÄ Curci 6 — Cacciatore 6, Volta 6, Lucchini 6, Accardi 6 - Mannini 5, Palombo 5, Dessena 6, Komán 6-Pazzini6,Cassano6 CSERE: Mannini helyett Guberti (5) az 58., Cacciatore helyett Zauri (-) a 73., Komán helyett Marilungo (-) a 80. percben 1-4-1-4-T DVSC Malinauskas 0 - Nagy Z. 5, Simac 6, Mijadinoszki 6, Laczkó 5 - Kiss Z. 6 - Szakály P. 5, Varga J. 6, Czvitkovics 6, Yannick 6 - Coulibaly 6 CSERE: Szakály P. helyett Kulcsár T. (5) a szünetben, Yannick helyett Bódi (-) a 88. percben GÓLSZERZŐ: Pazzini (11-esből, 1-0) a 18. percben SÁRGA LAP: Mijadinoszki (reklamálásért) és Laczkó (Pazzini buktatásáért), mindkettő a 17., Lucchini (Coulibaly feltartásáért) az 57., Kiss Z. (Volta megrúgásáért) a 61. percben Játékvezető: Libor Kovank . Az első félidőben szinte hibátlanul bíráskodott, a Sampdoriának megítélt tizenegyesjogos volt. A második játékrészben már több szabálytalanság felett szemet hunyt, jobbára a Loki kárára tévedett, de a 68. percben éppen Mirszad Mijadinoszki kezezésénél nem ítélt szabadrúgást az olasz csapatnak. Asszisztensek: Patrik Filipek, Krystof Mencl -mindhárom cseh • BORBOLA BENCE jelenti Genovából Jelesre is vizsgázhatott volna csütörtök este a DVSC a Sampdoria otthonában: Herczeg András együttese a vártnál sokkal jobban futballozott, s pontot is szerezhetett volna Genovában. A játékosok remekül helytálltak - kár, hogy ez ezúttal is nulla pontot ért az Európa-ligában. A jól bevált recepttel kezdtek az olaszok. A Sampdoria vezetői nem sokat gondolkodtak, amikor hangosbemondót kerestek a Debrecen elleni meccsre az elöljárók elcsábították az egy évvel ezelőtti, Fiorentina elleni meccsen dolgozó szpíkert. Abba most ne menjünk bele, hogy a fiatalember nagyjából annyira törte a magyart, mint a filmekben a híres Bud Spencer a rosszfiúk fogait, de az előjelek így legalább mindenképpen jót ígértek a genovaiaknak, akkor a firenzeiek 4-0-ra verték meg hazai pályán a Lokit. „Koszontjuk a magyarság érkezőket” - üvöltötte a bemondó a mikrofonba, amúgy olaszosan. A Debrecen pedig, mintha kötelező lenne, hozta a tavalyi formáját. A magyar bajnok a találkozó elején ügyesen passzolgatott a mezőnyben, labdavesztések helyett inkább leleményes labdaszerzések jellemezték a játékát, hogy aztán váratlanul megszerezze a vezetést az ellenfél. A Sampdoria gólja egyáltalán nem volt benne a meccsben, a hazaiak addig még csak lövésig sem jutottak el, Mindaugas Malinauskas akkor ért először a labdához, amikor a tizenegyest követően kikotorta a hálóból. Szegény Herczeg András a találkozó előtt éppen arról beszélt lapunknak, hogy az ilyen európai meccseken általában jól kezd csapata - mint mondjuk legutóbb az ukrán Metaliszt Harkiv ellen ám a sors, a balszerencse vagy a gyakori egyéni hibák miatt valamiért mindig ők kapják az első gólt. Valóban pocsék érzés lehet ezt végigélni a kispadon. Az egyéni hiba szállítója ezúttal Laczkó Zsolt volt, aki az öt és feles vonalánál úgy karolta át hátulról Giampaolo Pazzinit, mintha ragaszkodna hozzá, hogy a csatár eljátszhassa a műesést. Pedig a Loki valóban jól játszott - mindenesetre semmivel sem rosszabbul, mint az olaszok. DEBRECEN : 1 ▲ Mirszad Mijadinoszki bírta a versenyfutást Antonio Cassanóval, az olaszok sztárja ritkán jutott el lövésig FOTÓ: MTI MESTERMÉRLEG A rossz talsu, a bíró és a gól Jól sejtem, hogy nem erre számítottak? Kiszenvedtük a győzelmet. Tudtuk, hogy a Debrecen veszélyes kontrákra képes, erre fel voltunk készülve, s néha bizony túlságosan kivártunk, nem mentünk előre, nehogy leindítsanak bennünket. Annak viszont örülök, hogy csatáraink jól játszottak, főként pedig annak, hogy Giampaolo Pazzini gólt lőtt, még ha tizenegyesből is. Miért voltak ilyen gyengék? Szerintem nem voltunk azok. Volt tartásunk, de nem voltunk elég kreatívak. Borzalmas volt a pálya, persze nem akarom erre fogni. Az egyetlen pozitívum, hogy két forduló után négy pontunk van az Európa-ligában. A Debrecen védelme jól zárt, hiába próbáltuk a széleken megbontani, nem nagyon ment. Fáradtak voltak? Tény, hogy sok a tétmérkőzés, de nem szabadna annak lennünk. Ettől függetlenül én is láttam egy-két játékosomon, hogy nehézkesebben mozog a megszokottnál. Remélem, gyorsan kipihenjük a mai meccset, vasárnap már bajnoki vár ránk. DOMENIGO DI CARLO a Sampdoria vezetőedzője Benne volt az egy pont a meccsben? Méltó ellenfele voltunk a Sampdoriának. Fegyelmezetten és szervezetten játszottunk, megvoltak a helyzeteink, lövéseink - sajnálom, hogy a félidőben kényszerűségből kellett cserélnem. Lehet, hogy sokan azt gondolják, túlzott önbizalommal mondom, de a döntetlenre rászolgáltunk volna. Nem lett volna érdemes még többet kockáztatnia? Mentünk így is becsülettel előre, nem sokkal a vége előtt helyzetünk volt, átlövéssel próbálkoztunk. Ismét csapatként játszottunk, és ez biztató a jövőre nézve. Ebben a meccsben több is benne volt. Tizenegyes volt? Nem volt az! Maradjunk annyiban, hogy érdekes volt a játékvezető működése a mérkőzésen. A játékosok is mondták, sőt a meccs után többen is hívtak, ez bizony nem ért büntetőt. Az olasz csapat játékosa befeküdt Laczkó Zsolt ölébe. HERCZEG ANDRÁS a DVSC klubmenedzsere