Nemzeti Sport, 2010. december (108. évfolyam, 327-355. szám)

2010-12-01 / 327. szám

Jó ez a Xavi.de... ■ Magánügy: lassan húsz éve, hogy megjelent első inter­júm egy országos lapban, Puhl Sándort faggattam, vagyis ő is hibás, hogy ezen a pályán vagyok - azóta is tisztelet­ben tartom a véleményét. Még ha most nem is értünk egyet. A szakértők szerint a világ legjobb játékvezetőjének négy­szer, általam tízszer megválasztott sport úgy véli, senki más nem kaphatja az Aranylabdát, csakis Xavi, és ugyan­ezt olvasom az interneten is. Most ne menjünk bele abba, hogy madridi szimpatizáns­ként (magánügy II.) milyen hétfő estém volt, a kötődést csak azért mondom, hogy talán jelent valamit, ha egy Real-drukker azt mondja, itt kérem méltánytalanság tör­ténik Andrés Iniestával. Xavinak jár az Aranylabda, igaz, Lionel Messinek is, de nem az idén. 2010 ugyanis a világbajnokság éve (em­lékeznek?), márpedig ebben az évben a szavazásnál a dél-afrikai rendezvénynek kell a legnagyobb súllyal latba esnie. A Barca vitathatatlanul a világ legjobb csapata (még ha most papíron még Európában sem első, hiszen jelenleg az Inter az!), és Xavi alappillére a csapatnak - de Iniesta nem kevésbé az. Iniesta, Xavi, Messi: ez a trió teszi felülmúlhatatlanná a Barcát, és ez épp a vb-n derült ki - ahol Messi jól játszott, de nem lehetett igazán ragyo­gó és sikeres két társa nélkül. Xavi alappillére a spanyol válogatottnak - de Iniesta nem kevésbé az. És tudjuk, a hollandok elleni finálét Iniesta döntötte el a 116. percben, főszerepet vállalva abban, hogy Spanyolország először vi­lágbajnok legyen, ez pedig Aranylabdát ér. Xavi nagyszerű gólt rúgott a Realnak, de kérdem én: ki hozta helyzetbe? Iniesta, naná. Rávágnánk, hogy Messi a legjobb ebből a hármasból, de a szavazáson a vb évében nem kerülhet a spanyolok elé, ebben az esztendőben csakis Xavi és Iniesta nyerhet, de a döntő miatt egyszerűen utóbbinak jár a cím. Milyen meccset kellene eldöntenie ahhoz, hogy ő nyerjen? Azt hiszem, maga Xavi és Messi is azt mondaná, van valami igazam. Ha én nem is, ők biztosan meggyőznék erről még Puhl Sándort is... » FOTÓ: REUTERS/CHRIS WATTIE Kettős védelem MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Ki a Barcelona mozgatórugója? Xavi? Lionel Messi? Netán Andrés Iniesta? Nem könnyű kérdés, de egyesek szerint Iniesta a „legokosabb” a katalá­nok középpályáján. Hasonló poszton futballozik ide­haza Sándor György, akit arra kértünk, jellemezze a 26 esztendős középpályást, s ejtsen néhány szót a hétfői Barcelona-Real Madrid (5-0) rangadóról. [] Leesett az állam a Barcelona játéka láttán. Fantasztikus volt, ahogyan a hazaiak tették-vették a labdát, passzt passz követett. Nyugodtan kijelenthe­tem, a világ legjobb csapatát láttuk hétfőn. Iniesta elképesztően labdabiztos, fizikailag viszont nem tarto­zik a legerősebb labdarúgók közé, de ezt a hátrányát a játékintelligenciájával és tökéletes technikai képzett­ségével kompenzálja. A Barcának olyan ritmusváltásai voltak, úgy játszotta be az üres területre a labdát, hogy az ellen szinte lehetetlen védekezni. Szerintem Xavi nyeri meg az Aranylabdát, mert összefogja a Barcelonát, nem véletlenül ő az együttes csapatkapitánya, ő terem­ti meg az egyensúlyt a csapaton belül. Megjegyzem, a Barca klasszikus csatár nélkül futballozott, hiszen David Villa a szélen játszott, így azt lehet mondani, hogy a katalánok hat középpályással léptek pályára. Elég jól működött a rendszer... NB I Ifiz­s OllULO Egy félidős Az FTC kétszer egyenlített, de a paksi csapat Paks 2000 néző 1-4-2-3-1 Csernyánszki 6- Heffler T. 6, Éger 6, Fiola 7, Csehi 6 - Sifter 6, Sipeki 6 - Bartha 6, Böde 8, Vayer 7-Kissi. 6 CSERE: Kiss T. helyett Montvai (-) a 67., Bartha helyett Szabó J. (-) a 73., Vayer helyett Magasföldi (-) a 90. percben 1-4-3-3 FTC Haber 6-Balog Z. 6, Dragoner 5, Rodenbücher 5 - Andrezinho 6, Rósa D. 6, Maróti 6, Józsi 5 - Schemb­ri 6, Heinz 7, Miljkovic 6 CSERE: Józsi helyett Morales (-) a 74. percben GÓLSZERZŐ: Vayer (1-0) a 48., Maróti (1-1) az 54., Böde (2-1) a 79., Miljkovic (2—2) a 85., Montvai (3-2) a 86. percben SÁRGA LAP: Éger (sípszó előtt elrúgta a labdát) a 40. percben Játékvezető: Andó-Szabó Sándor 8 - Nem volt könnyű dolga, mert a felázott talaj nemcsak a játékoso­kat, hanem őt is felettébb próbára tette. Ennek ellenére végig kézben tartotta a mérkőzést, jól bírásko­dott. Asszisztensek: Ring György, Kispál Róbert A szombaton elmaradt Paks-Ferencváros mérkőzés pótlásán az első félidőben a labdarúgók semmi veszélyt sem jelentettek a kapura, a fordulást követően azon­ban minden igényt kielégítő negyvenöt percet láthattak a nézők. Fordulatokban nem volt hiány, az adok-kapokból Kis Károly csapata jött ki jobban, és visszavágott riválisának a bajnoki rajton elszenvedett vereségért. Azt mondják Pakson, ha hét végén nem romlott volna el az időjárás, szombaton hatez­ren is kíváncsiak lettek volna a Ferencváros vendégjátékára. Mint tudjuk, az égiek közbe­szóltak, a találkozó elmaradt, a keddi pótláson pedig esély sem volt arra, hogy a csapatok telt ház előtt lépjenek pályá­ra. Hétfőn mintegy két tucat ember dolgozott azért, hogy a meccset ne kelljen ismét elha­lasztani, a kezdés előtt mégsem mertünk volna nagy tétben fogadni rá, hogy a párharc ki­lencven percig tart. Jelzésérté­kű volt, hogy amikor a játékve­zetők első emberénél, Vágner Lászlónál arról érdeklődtünk néhány perccel a kezdő sípszó előtt, mi a véleménye a játék­térről, a következőt felelte: „Elkezdjük a mérkőzést, aztán meglátjuk, mi lesz.” Vagyis a korábbi FIFA-bíró nem mond­ta, hogy idő előtt véget érhet az összecsapás, ám a sártengert látva nem lehetett kétségünk afelől, bizony ez a lehetőség is elképzelhető. Azt már néhány perc játék után látni lehetett, ezúttal az az együt­tes számíthat sikerre, amelynek labdarúgói brusztolásban, küz­désben felülmúlják az ellenfelet. ■aj FERENCVÁROS Fiola Attila (balra) mentése is kellett, hogy a Ferencváros pont nélkül maradjon Pakson A mérkőzésről tudósított: s­ RÓNAI GÁBOR, PIETSCH TIBOR, ZOMBORI ANDRÁS FOTÓK: NÉMETH FERENC MESTERMÉRLEG Ez nem lehetett futballmeccs! Volt már ilyen boldog az ősszel? Minden győztes meccs boldogít. A Ferencváros elleni már csak azért is, mert nagyszerű csapatot győztünk le. A talaj rendkívül mély volt, úgy érzem, a viszonyokhoz mi alkalmazkodtunk jobban. A körülményekhez képest szenzációs játékot nyújtottak a második félidőben. Remekül sikerültek az ellentámadásaink, ez tagadhatatlan. Hozzáteszem, nem csak kontrákkal operáltunk, egy nulla után több lehetőségünk is volt, hogy megduplázzuk előnyünket. Az pedig is­mét a csapat tartását dicsérte, hogy miután a Fradi kétszer is egyenlített, újra megszereztük a vezetést. Úgy láttuk, sokat gondolkodott a Kiss Ta­­más-Montvai Tibor cserén. Tibit mindenképpen becserél­tem volna, örülök, hogy gólt szerzett. Kiss Tamást már az első félidőben ápolni kellett, de a szünet után több jó meg­mozdulása volt, ezért vártam a cserével. Nem tudok mást mondani, csupán annyit: boldog vagyok, hogy minden ilyen jól alakult. KIS KÁROLY a Paks vezetőedzője Lett az arcáról, mennyire bosszús. Hogyne lennék az, amikor feltehettük volna a koro­nát őszi teljesítményünkre?! Gratulálok a Paksnak, ám azt leszögezem, hogy ami a pályán zajlott, an­nak semmi köze sem volt ahhoz a sportághoz, amit mi szerettünk volna űzni. Annak ellenére, hogy a házigazdák mindent elkövettek azért, hogy játékra alkalmas állapotba hozzák a pályát. A nagy küzdelem azért változatos játék­kal párosult - főleg a szünet után. Amit mi szerettünk volna játszani, ara esélyünk sem volt. Én egy százhetven centis játékossal nem tudom azt megcsinálni, amit a kollégám egy száz­­kilencven centissel. A paksiak okosan széttördelték a játékot, de a siker érdekében ezt kellett tenniük, nincs is ezzel semmi baj. Kétszer is egyenlítettek­­ arra nem látott esélyt, hogy a győzelmet megszerezzék? Most már azt mondhatom, hogy rutinos csapat a Ferencváros, mégis olyan hibákat követtünk el, amelyek a fájdalmas vereségünkhöz vezettek. PRUKNER LÁSZLÓ a Ferencváros vezetőedzője k Az első félidő óvatos játéka után kifejezetten élvezetes, jó futballt láthattunk. Szembetű­nő, hogy a Paks hazai pályán sokkal visszafogottabban kez­deményez, mint idegenben. A támadójáték megfelelő, csak a lendület hiányzik, amellyel vendégként több csapatot is meglepett. A Ferencváros pró­bált alkalmazkodni a paksiak taktikájához, és így a két csa­tár, André Schembri és Emil Miljkovic túlságosan is az ol­dalvonal közelében helyezke­dett. Prukner László együttese ezzel elérte, hogy a két paksi szélső, Hekler Tibor és Csehi Tamás képtelen volt belépni a támadójátékba, a vendégek rendre leblokkolták a próbál­kozásokat. Igen ám, csakhogy a Fradi így feladta gólhelyzetek megteremtését, mivel Marek Heinz visszavont ékként egye­dül maradt elöl, s két csatár­társának időre volt szüksége, hogy a kapu elé érjen. BODNÁR György

Next