Nemzeti Sport, 2011. március (109. évfolyam, 59-88. szám)

2011-03-01 / 59. szám

Üzenet ■ Udvarias gesztusnak ítélve elintézhetjük egy kéz­­legyintéssel a spanyol futballigazgató, Fernando Hierro szavait arról, hogy ők a világ- és az Európa-bajnoki cím bir­tokában sem tanítani kívánnak, hanem tapasztalatcserére törekszenek, de inkább használjuk arra a kezünket, hogy lesöpörjük az asztalról a régi beidegződéseket. Például azt az úton-útfélen tapasztalható alapállást, amely a magyar futballtudorok szavain rendre átsüt, nevezetesen, hogy ők nem csupán mindent tudnak, hanem mindent­­ jobban tudnak. És ha azok a fránya körülmények nem lennének... De vannak. Voltak és lesznek is. Ezért lenne érdemes végre a tartalomra figyelni. A spanyolok esetében is. A tegnapi futballfórumnál maradva, az utánpótlásnál alkotó Ginés Meléndez szavaiból például újra kiderült, hogy a jelentős célok megvalósításához vezető utat nem frázisokkal, szóvirágokkal, bombasztikus bejelentésekkel hasznos kikövezni - az egyszerű a nagyszerű. A spanyoloknak persze könnyű a dolguk, hiszen nekik már van mire szerénynek lenniük, ezzel együtt még csak nem is sugallják, hogy ők találták föl - legyünk stílszerűek - a spanyolviaszt. De nem is volt mit feltalálni. Aligha korszakalkotó felfedezés ugyanis, hogy a körültekintő tervezéssel kialakított, megvalósítható program sikerrel kecsegtet. A spanyolok üzenete - hogy divatos kifejezéssel éljünk - az, hogy nem kell valamit csak azért kidobni, mert régi. Az, hogy járni kell a pályákat, az iskolákat, nehogy elvesszen egyetlenegy gyerek is, aki labdával és lábbal tehetséges, ismert recept volt már a magyar futball hőskorában. Az is, hogy minden eszközt be kell vetni ahhoz, hogy a tehetségből klasszis legyen. Hogy a képzés helyszínét akadémiának, sportiskolának, tanodának vagy csak egyszerűen klubnak hívjuk, édes mindegy. A lényeg, hogy a munka nem szavakat kíván, hanem tetteket. Elismerem, eléggé egyszerű tanács. Ám, ha arra gondolok, hogy nálunk Kossuth Lajos felhívására is az volt a válasz, hogy majd, ha még egyszer üzen, mindenki felkerekedik, érdemes elgondolkozni rajta. Már csak azért is, mert a futballban nincs még egyszer. Minden meccs egyszeri és megismételhetetlen. ■ FOTÓ: REUTERS Vigyázat, csúszik! w * MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Ha valaki, ő tudja, milyen nehéz fiatalon beillesz­kedni külföldön. Dárdai Pál húszévesen igazolt Németországba s lett a Hertha BSC labdarúgója - de Vajon van-e ideális kor arra, hogy egy tehetség külföldre szerződjön? Manapság több magyar srác is tizennyolc éves kora előtt fordít hátat Magyarországnak, csakhogy kellő rutin, tapaszta­lat nélkül vág neki a nagyvilágnak. Dárdai Pál akko­riban már érettnek érezte magát a váltáshoz, mégis akadtak nehéz pillanatok az életében. 1" Húszéves elmúltam, amikor Berlinbe kerültem, nem is fordult meg soha a fejemben, hogy feladok mindent, összepakolok, és visszaköltözök Magyarországra. Voltak nehéz pillanatok a kiköltözést követően, gondoltam néha rá, hogy másik csapathoz igazolok, ám ilyenkor apu min­dig az orromra koppintott: fiam, nézd meg, hány futballis­­ta van a Bundesligában, aki a te korodban stabil kezdő az együttesében. Én idehaza előtte már szert tettem némi rutinra, s noha a magyar utánpótlás kapcsán mindig azt halljuk, hogy válogatott szinten van egy jó csapatunk, az átvezetés rendkívül rossz nálunk. Amatőrből nem válnak igazán profikká. Annak idején Király Gábor vagy éppen Lisztes Krisztián tinédzserként meghatározó tagja volt csa­patának Magyarországon, ma a fiatalok alig kapnak lehe­tőséget, hiszen tucatlégiósokat, tartományi válogatottakat szerződtetnek a helyükre, így nem tudnak előrelépni, ha ez az egy-két év kiesik a pályafutásukból, az bizony nagy gond a jövőre nézve. Arról nem is beszélve, hogy addig biz­tosan nem lesz sikeres a magyar futball, amíg nem refor­málják meg a gyerekek sportját, az óvodában és iskolában kell elkezdeni a nevelést. A BAJNOKI MÉRKŐZÉSEKEN TÖBB FIATAL MAGYAR JÁTÉKOS IS FŐSZEREPET VÁLLALT A jövő hírnökei SOMOGYI ZSOLT Különleges hétfő volt ez: a monumentális futballfóru­­mon rengeteg hasznos dolog hangzott el, remek ötleteket hallhattunk. A legtöbbször elhangzó szavak között a „fiatal”, a „gyerek” bizony­nyal ott volt. Hol vannak a fiatalok? Ezt vizsgáltuk meg. Évek óta hangoztatjuk: hol vannak a fiatalok? Miért nem kapnak szere­pet a húsz év alattiak az NB 1-ben? Néha rosszmájúan azt is le­het hallani, ha minden csapat­ban lenne négy-öt tinédzser, a bajnokság nem lenne a mosta­ninál lényegesen rosszabb... A Magyar Labdarúgás Fóru­mán (bővebben a 4-5. oldalon, háttéranyagunk a 20. oldalon) is sokszor elhangzott: fokozott figyelmet kellene kapniuk a fi­ataloknak, akik vagy eltűnnek, nem merik őket betenni az első csapatba, félve a tapaszta­latlanságtól. Hiába beszél erről a kívülálló, ha az edző a rutin­ban, az öreg rókákban bízik... Kérdés, lehet-e felülről irá­nyítani, szabályozni, hogy több esélyt kapjanak a fia­talok? Van, aki azt mondja, hogy ha egy tizenkilenc éves futballista nem játszik az első csapatban, de máshol lenne rá igény, kötelező legyen köl­csönadni! Az MTK egész klubmodelljét erre építette, és ha kényszer­ből is, Újpesten a tinik a fősze­replők. Barczi Dávid gyorsan kedvenc lett, Simon Kriszti­án már a Feyenoord légiósa, és most itt van Lázár Bence. Lám, kétgólos hátrányból is lehet fordítani - tizenévesek segítségével. Az előbb említet­tek, csakúgy, mint a ferencvá­rosi Tóth Bence, a kaposvári Kulcsár Kornél vagy Balázs Benjamin, a győri Kiss Máté, a zalaegerszegi Balázs Zsolt, a szombathelyi Simon Ádám igenis a szurkolók kedvence lehet! Hiszen egy ifjú remény­ség gyengébb produkcióját még mindig jobban tolerálja a közönség, mint egy harmacon túli légiós ügyetlenkedését... Az idei első fordulóban ki­lenc húsz év alatti játékos kapott helyett, és három gólt szereztek! Kettőt Lázár Ben­ce, egyet az MTK reménysége, Eppel Márton. Vigyázzunk Lázár Bencére! És mindenekelőtt vegyük őket észre, adjunk nekik esélyt, ne hagyjuk, hogy túl korán el­higgyék, máris övék a világ, de dolgozzunk azon, hogy majd egyszer az övék lehessen! Hiszen ők azok, akik a náluk is fiatalabbaknak utat mutat­hatnak, reményt adhatnak! a Lázár Bence (balra) egy csapásra ismert futballista lett FOTÓ: NÉMETH FERENC Ú­A NAG VISSZATÉRÉS A hétvége is bizonyította: Január 29-én, a Kaiserslautern ellen súlyos sérülést szenvedett Szalai Ádám, a magyar válogatott és a Mainz huszonhá­rom esztendős középcsatára, jobb térdében a külső és a keresztszalag szakadt el. Felépülését nyomon követjük. ■ Mi sem természetesebb, gőzerővel folytatom a rehabi­litációt. A magyar válogatott­nál is dolgozó Halmai Tamás segítségével napi három órán keresztül erősítem a jobb combomat, ám azzal is tisztá­ban vagyok: amikor megmű­­tik majd a keresztszalagomat, ismét legyengül a lábam, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szintről indulva kell is­mét felépítenem magam. Éppen egy hete annak, hogy egy meghívás keretében Fel­­csúton, a Puskás Ferenc Aka­démián jártam. Az engem váró gyerekek először a sérülésem körülményeiről faggattak, majd az érdekelte őket, miként épült fel a karrierem. Jó volt lát­ni, hogy őszintén érdeklődnek a sorsom felől... A hétvégén rengeteg meccset néztem meg a televízióban, szerencsére a hozzám közel álló csapatok kitettek magu­kért. Amióta megsérültem, a Mainz először tudott nyerni, és a Hoffenheim elleni siker érté­két növeli, hogy idegenben sze­reztünk három pontot, ráadá­sul úgy, hogy a hazaiak góljával néhány perccel a lefújás előtt még egy egy volt az eredmény. Legközelebb az éppen mögöt­tünk álló Hamburg vendégei leszünk, ezt követi a második helyezett Bayer Leverkusen és az éllovas Dortmund elleni ta­lálkozó - ez a három mérkőzés eldöntheti, mekkora realitása van annak, hogy a bajnokságot európai kupaszereplést érő he­lyen fejezzük be. Szombaton nemcsak a Ma­inz sikerének örülhettem, hanem korábbi csapatom, az Újpest győzelmének is. Min­dig megsüvegelendő, ha egy együttes kétgólos hátrányból fordít, ráadásul saját nevelésű fiatalokkal jött össze a bravúr. A lilák győzelme üzenet lehet a többi magyar klubnak: lám, nem kell bármi áron sokad­­rangú légiósokat igazolni, a saját utánpótlásra alapozva is lehet eredményt produkálni. Hétfőn hatalmas megtisz­teltetés ért: a Képes Sport díj­átadó gáláján vehettem részt, én lettem 2010 felfedezettje. Mit mondjak? Örülök, hogy akik szavaztak, érdemesnek tartottak az elismerésre. És még valami fon­tos. Megvettem már a két repülőjegyet, hiszen szerdán az édesapámmal Mün­chenbe utazom arra a klinikára, ahol február másodikán megope­ráltak. Úgy érzem, jó állapotban van a lábam, remélem, ezt a vizsgálat is bizonyítja. Ha a professzor úr min­dent rendben ta­lál, két-három héten belül a keresztszala­gomat is rend­be teszi. Nem bánnám, ha már túl lennék az újabb műtéten. Már csak azért is, mert akkor közelebb kerülnék a visszatéréshez... ■ V

Next