Nemzeti Sport, 2011. november (109. évfolyam, 298-326. szám)
2011-11-02 / 298. szám
Z LABDARÚGÁS memzsrrport 2011. november 2., szerda ALBERT FLÓRIÁN -1941-2011 4 -I EMLÉKSZAVAK GÉCZI István a Ferencváros korábbi kapusa Hétfő reggel hallottam a borzasztó hírt. Nincs könnyű helyzetben ilyenkor az ember, hiszen olyan személy távozott az élők sorából, akivel évekig együtt futballozott, akivel együtt élte mindennapjait, szinte összenőtt. Hihetetlen, de nekem ugyanolyan koszorúérműtétem volt korábban, mint Albert Flóriánnak a múlt héten... Szörnyű és elgondolkodtató, hogy a hatvanas évek Ferencvárosából már nyolcan hunytak el. A Fradi család tagjaként sohasem felejtem el a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdását, és remélem, hogy mindenki így van ezzel. BÁNKI József a Ferencváros korábbi labdarúgója Amikor a Ferencváros ificsapatában futballoztam, abban az óriási megtiszteltetésben részesültem, hogy kényszerítőzhettem Albert Flóriánnal... Leírhatatlan élmény volt! Mindennap találkoztam Flóri bácsival, és ő minden áldott nap mosolygós és derűs volt. Mindig úgy ült a róla elnevezett stadion irodájának foteljében, hogy rálásson a pályára, erre nagyon odafigyelt... Korszakos egyéniség volt, hihetetlenül jó labdarúgó, a futball arisztokratája. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, nehéz ilyenkor megszólalni... Eddig Császár volt, de a fradistáknak most már örökkévalóság... | KSH I: SZEPESI György a Magyar Rádió legendás sportriportere Amióta hallottam a tragédiát, nem nagyon jutok szóhoz. Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott. Ha valakiről, róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig él majd. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, meg sem fordult a fejemben, hogy rövidesen éppen ő megy el közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele sem volt ennek a tragédiának, és a múlt heti operáció után is úgy tűnt, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl... * -------------------------------------------------------------------------------------------— — A legendás futballista, Albert Flórián életének megannyi pillanatát sárguló fotók őrzik. A legnagyobb fradista szívesen gondolt viszsza gyerekkorára, játékoskorának képeire-ezek segítségével emlékezünk rá ■4 Ifikorának nagy pillanata: tizenkilenc gyertya égett a tortán Félelem, reményes Az ijesztő és fájdalmas órák során kiderült, korábban két infarktusa is . SINKOVICS GÁBOR Albert Flórián halála sokáig foglalkoztatja majd a közvéleményt, s tán még azokat is, akiket nem érdekel különösebben a futball, hiszen az ország egyik legismertebb emberét, futballunk pedig a Császárát veszítette el. A napok teltével egyre gyakrabbban hangzik majd el a kérdés: a szívkoszorúér-műtétje után hogyan halt meg az egykori aranylabdás, s miként következett be a tragédia? Rutinvizsgálattal kezdődött. A Császár köztudottan irtózott a kórháztól, s berzenkedett az orvosi vizsgálatok ellen. Ráadásul kitűnő fizikai állapotban volt, akik látták nap mint nap a metrón - vagy ahogyan ő nevezte, a vakondexprtesszen - közlekedni, újra és újra megállapíthatták, hogy bár telnek az évek, a Császár haja ugyan egyre inkább őszül, de a mozgása fiatalos, energikus. Ez volt a kívülállókban megmaradt kép. Ám egy gyermek már csak olyan, hogy félti a szüleit, így volt ezzel ifjabb Albert Flórián és Albert Magda is ezt mondták az édesapjuknak: „Papa, jól kiünnepted magad, elfújod a hetven szál gyertyát, aztán ha túl vagy a nagy dínomdánomon, szépen kivizsgáltatunk." S így is történt. Félreértés ne essék, az Albert gyerekek nem gondolták, hogy beteg az apjuk. Már csak azért sem képzelhettek ilyesmit, mert a Császár sohasem panaszkodott. Nem mondta, hogy itt fáj, ott fáj, hogy ilyen vagy olyan gyógyszert kérek. Ennek ellenére nem volt „könyörület”, nem volt kibúvó, a Fradi-legenda kénytelen-kelletlen engedelmeskedett a gyerekek óhajának, és egyszeriben ott találta magát a János-kórházban. Egyik vizsgálat következett a másik után. Aztán történt valami. A Császár a terheléses szívvizsgálaton vett részt, s tekerte visszafogott lelkesedéssel az orvosi kerékpárt, ----------------------- amikor a műszerek jelezni kezdtek valami vészjóslót. Valami nem stimmel - ezt láthatta egyből az orvos, aki ezt közölte is a gyerekekkel, no meg Albert Flóriánnal is, s azzal a lendülettel azt javasolta, hogy a Császár essen át a szívkatéteres vizsgálaton. Megtörtént. A Ferencvárosnál eközben senki sem tudta, hogy a klub legendája milyen vizsgálatokra jár, mert ott sem panaszkodott. Aztán megjött a diagnózis: megállapították, hogy Albert Flóriánnak koszorúér-szűkülete van, ráadásul valamikor túlesett két infarktuson... Akkor pillanatnyi csönd ülte meg a szobát. Két infarktus, lábon kihordott két felkiáltójel. A Császár, ha érezte is, ha átélte is mindezt, sohasem beszélt róla, mert vagy nem okozott neki traumát, vagy nem akarta megijeszteni a gyerekeit azzal, hogy mellkasi fájdalmakról, rémisztő izzadásról, esetleg halálfélelemről beszél. Attól kezdve felgyorsultak az események. Flóri bácsi lánya, Albert Magdi lassan ejti ki a szavakat, az átélt sokk után kimérten, óvatosan beszél. .. „Hallottuk, hogy apunak két infarktusa volt, és nem tudtunk mit kezdeni ezzel a ténnyel. Néztünk egymásra a Floresszel, riadtan, hogy aztán később valamelyest megnyugodjunk. Mert az orvosok azt mondták nekünk, szívkoszorúér-tágítás és -csere a megoldás, ez kilencvenhét százalékos sikert garantál, s nagyjából tíz évvel hosszabbítja meg a páciens életét. .. ” Albert Magdi itt nagyot sóhajt. Kié a felelősség, a döntés egy ilyen kiélezett szituációban? Most, a Császár halála után sokan kérdezik meg egymástól és önmaguktól: és ha nincs a műtét, ha nincs a kockázatos beavatkozás, Albert Flórián még mindig élne? A legenda persze ódzkodott a műtéttől - de mindenki így tett volna a helyében. A gyerekeknek mérlegelniük kellett, hiszen a kardiológusok akkor már kerek perec kijelentették: a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy három koszorúér súlyosan elzáródott, és ez bármikor tragédiához vezethet. A műtét elkerülhetetlen, így került a városmajori szívklinikára Albert Flórián. Mai szóhasználattal élve afféle rutinbeavatkozásra várt. S ha a statisztikát vesszük figyelembe, nem is lehet vitatkozni ezzel, évente megszámlálhatatlan koszorúér-tágítást hajtanak végre az orvosok fiatalabbakon, idősebbeken. A Császár nem félt. Talán csak egyszer, egyetlen fél mondattal jelzett valami szorongást, amikor az őt mindennap meglátogató barátnak, Rákosi Gyulának mondta félig viccesen: „Vagy sikerül, vagy nem, Gyuszikám..." A körülményekhez képest elszántan várta az operációt, Sipos Jenő, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kommunikációs főosztályvezető-helyettese, a család jó barátja szerdán például azt kérdezte tőle: „Hogy aludtál, Flórikám?", amire Albert Flórián azt mondta: „Jenőkém, a hátamon és az oldalamon, ahogy szoktam." Azután csütörtökön sor került a műtétre. Többórás beavatkozás volt, amely során kiderült, hogy nem három, hanem négy koszorúeret kell cserélni, de a beavatkozás alatt semmiféle komplikáció sem lépett fel, a keringés nem omlott össze, a vérnyomás nem ingadozott. Mondta is a beavatkozást végző professzor az Albert gyerekeknek: „Mosolyogjanak nyugodtan, a nehezén túl vagyunk, a következő huszonnégy óra még kritikus, de az édesapjuk szervezete jól reagált, és remélhetően nem lesz komplikáció..." Albert Flóriánt két nappal később kitolták az intenzív osztályról. Ötágyas szobába került, ahol vasárnap már annyira jól érezte magát, hogy kézilabdameccset nézett a tévében, és jóízűen evett. Albert Magda hangja itt elcsuklik. A három Albert fivér: János (balra), Ferenc és a kicsi Flóri iyq*\Aivy/itjvijtstuvuj v A A németek 1959-ben megtanulták a középcsatár nevét A chilei vb-n az angolok elleni meccsen remek gólt szerzett 4 Mécsesek, gyertyák százai könnyeznek az Albert Flórián Stadion előtt - a legendát itt sohasem feledik el