Nemzeti Sport, 2011. december (109. évfolyam, 327-355. szám)

2011-12-01 / 327. szám

A dominó eldőlt , Bilincsben vitték el a Haladás edzőjét. Hoppá. „Az első nagy hal” - mondja a bennfentes, és semmi okunk, hogy kételkedjünk benne. Eddig talán nem is vettük olyan nagyon komolyan ezt a bundaügyet. Nyilván azért sem, mert Magyarországon mintegy kultúrája van az ilyesminek. Nem csupán a mondák és legendák, hanem - hogy mást ne mondjunk - exfutballista által kikért ügynöki jelentések foglalkoztak már azzal, hogy „X bevallása szerint Y azzal kereste meg őket, minden egyes játékosnak 10 ezer forintot ajánl a vereségért.” Nem most volt, a hatvanas években. A vidéki csapatnak pontok kellettek a bennmaradáshoz, a AJÁNLJUK MAGUNKAT fővárosi topcsapatnak pedig oly mindegy volt más fordulókkal korábban megnyerte a bajnokságot... így ment ez akkor. És később sem volt másként. A hetvenes években spécies olyasféle, filmszatírák forgatókönyvére hajazó bundák is megestek, amelyek csúcspontjaként a két csapat cserejátékosai mintegy párokba rendeződve keresték meg egymást a kispadoknál: Figyelj, haver, itt a te ötösöd! A nyolcvanas években vécékben adták át a pénzt, a válogatott kapitánya meg őrjöngött, mert csapatának összeállítása immár nem a saját, hanem a rendőrök kezében volt. A kilencvenes években... Folytassuk? Kénytelenek vagyunk. Nem csak a tegnap esti eset miatt, noha az kétségkívül maga a mérföldkő. Eddig P. Csaba, A. Attila, H. Gábor és társai ilyen-olyan történetéről hallhattunk különféle príma információkat, s vethettük össze a meccstudósításokkal, amelyek szerint „K. hihetetlen luftot rúgott az ötösön”, továbbá „B. érthetetlen szabálytalanságot követett el a tizenhatoson belül”. Jó, hát begyűjtik a „kis halakat” - konstatálhattuk körülbelül apatikusan, s egy-egy „melyik csapat rúg több kapufát az első tizenhárom percben?” típusú fogadás között sem rezonáltunk túlságosan be, amikor a fogva tartottak egyike azt tudatta a nagyvilággal: ő aztán nem fogja tartani a hátát. Pontosabban a száját. Erre most itt a nagy hal. Az első. Hány lesz még? Egyelőre annyi biztos, hogy a Haladás edzőjét elvitték a nyomozók. Úgy, ahogyan azt külföldről - Németországból vagy éppenséggel Törökországból - érkező képkockákon láttuk. Úgy fest, a dominó eldőlt. * MEGMONDOM A MAGAMÉT... JA' Óriási sokk érte szerda este a szombathelyieket: Aczél Zoltánt, a Haladás vezetőedzőjét a Videoton elleni kupamérkőzés (0-1) után nyomozók megbilincselték, a Sóstói Stadionban kihallgatták, majd rendőrautóba ültették, és szirénázva Budapestre vitték. A játékosok közben felültek a csapatot szállító buszra, jobb hán hazaindultak Szombathelyre. Tóth Miklós ügyvezető igazgató azonban még sokáig Székesfehérváron maradt. Hihetetlen, ami történt, nem találom a szavakat. Fent voltam a VIP-páholyban, onnan néztem a mérkőzést, fogalmam sem volt arról, hogy Aczél Zoltánt a lefújás után nyomozók fogták közre. Aztán egyszer csak szóltak, menjek le, baj van. Meg sem fordult a fejemben, hogy erről lehet szó. Bevitték egy szobába, hogy ott mi történt, nem tudom. Ott volt egy ügyész, aki csak annyit mondott, Aczél Zoltánt most elviszik, és az eset kapcsolatba hozható a bundaüggyel. Többet nem árult el, csak annyit, hogy hivatalos közleményt adnak ki, abban minden benne lesz. A játékosok mindent láttak, tisztában vannak vele, mi történt. Bementem hozzájuk az öltözőbe, a lelkükre kötöttem, nem nyilatkozhatnak senkinek, ne ezzel foglalkozzanak. Csak azzal, hogy Székely Tibor edző vezetésével a lehető legjobban felkészüljenek a szombati kupavisszavágóra. Lőj, de ne nevelj! Igaly Diánának fáj a szíve, hogy nem lehet ott hatodik olimpiáján, de legalább újra kijárhat lőni Budaörsre. Igaz, csak egyedül, pénteki számunkban beszél arról, hogy „Visszatértem, mert újra lőhetek, de csak nekem engedélyezték hosszas tárgyalások után, a tanítványaimat el kellett küldenem...” Néhány pofon azért elcsattant ■ Hiába érkezett rengeteg ferencvárosi szerda este Békéscsabára, különösebb balhé nélkül ért véget a találkozó. A szervezők eredetileg egy szektort nyitottak meg a zöld-fehér drukkereknek, ám időközben olyannyira felduzzadt a fővárosiak létszáma, hogy a huszadik perc tájékán újabb lelátórészt kellett biztosítani nekik. A nyolcszáz ferencvárosi természetesen nem mind a fővárosból érkezett, rengetegen jöttek a környező városokból, Gyuláról, Orosházáról, sőt még Szegedről is, de a biztonsági intézkedéseknek köszönhetően csupán jobbára verbális párbajt vívhatott egymással a két B-közép. Egy-két pofon azért így is elcsattant néhány hazai drukker és a rendfenntartók között, de ennyi volt a balhé. Ami még bosszúságot okozott a drukkeereknek, hogy a beléptetésnél meglehetősen lassan haladt a motozás, s így volt olyan békéscsabai szurkoló, aki csupán a huszadik perc után?, foglalhatta el helyét a lelátón. itL MAGYAR KUPA NYOLCADDÖNTŐ, BÉKÉSCZABI -FTG A régi idők focija most visszatért A hangulat már a hajdani nagy rangadókat idézte jjj »BORBOS BENCE |Jmm$ A régi idők hangulatát idéző mérkőzésen lépett pályára Békéscsabán a Ferencváros: a Magyar Kupa szerda esti mérkőzésére hétezren gyűltek össze a lelátón. A Ferencváros hajtott a megnyugtató idegenbeli győzelemért, de Pásztor József legénysége keményen állta a sarat. Olyan volt, mint régen. Mint amikor a futball még ünnep volt, és amikor abból lehetett tudni, nagy meccs lesz, hogy a szotyolaárusok már órákkal a kezdés előtt elkezdték kipakolni az árut. Márpedig Békéscsabán szerdán a szotyisok délután háromkor már a helyükön posztoltak, miközben a Fradi elleni kupacsata este hatkor kezdődött. Az élel mesebbje a stadion melletti liget sarkánál vert tábort, hogy a város felől övé legyen az első stand, a másik a kis utcákból érkező törmeget próbálta kiszolgálni - és az a szép ebben, hogy mindegyik szotyis sikerrel járt. Mert csak úgy dőlt a nép a futballpálya felé. Elnézve a kis asztalok előtt kígyózó sorokat, nagy különbség aligha lehetett a bevételben, maradjunk annyiban: biztosan megérte ezen a napon pirított magot árulni a Kórház utca környékén. Hogy a televíziós közvetítés elmaradása miatt özönlöttek-e ilyen sokan a létesítménybe, vagy a szerda esti kupameccs amúgy is ennyi drukkert vonzott volna a városból és a környékbeli falvakból (a Fradi errefelé még mindig Fradi!), nem tudni, ami biztos, a lila-fehér klub vezetői dörzsölhették a tenyerüket a jegybevétel láttán. Persze nem véletlenül számolgathatták a bankókat az elöljárók, erre a mérkőzésre kis túlzással a labdarúgókon, a szakmai stábon és a biztonságiakon kívül mindenkinek jegyet kellett váltania. A máskor tiszteletjeggyel bejutó hozzátartozóknak, a „csókosoknak” is a zsebükbe kellett nyúlniuk, sőt erre a napra egy korábbi szokást is felfüggesztettek a klub vezetői, azaz, amíg normál esetben a félidőben érkezők ingyen jöhetnek be a stadionba, ezúttal nekik is csupán ötvenszázalékos kedvezmény járt, azaz ötszáz forintot ki kellett fizetniük a kasszáknál. Ahogy az elöljárók a székház emeletén található irodában, úgy a környékbeli kocsmákban sem panaszkodhattak: a vacogós időjárás ellenére hordószám fogyott a hideg sör, de a jófajta melegítő pálinka is csúszott rendesen, odabent a cigarettafüstön túl is a régi szép időket emlegették, amikor is tíz-tizenkétezren készülődtek az Előre meccseire, s noha ezúttal azért annyian nem gyűltek össze a Kórház utcában, a hangulatra így sem lehetett panasz. Sőt! Amikor a zöld-fehérek megjelentek a játékoskijáróban, a hétezresre duzzadt szurkolósereg őrült ricsajba kezdett - Pölöskey Péter, Lisztes Krisztián, Mark Otten, de talán még a kispad irányába ballagó masszőr, Eisemann László is kapotthideget-meleget. A tomboló lelátóról már csak a régi kolompos szurkoló hiányzott, aki annak idején a B-középben minden sikeres csabai támadásnál rázta a csengő-bongó szerszámot. Az más kérdés, hogy most az első húsz percben vajmi keveset rázhatta volna a kolompját. Jobban kezdett ugyanis a Ferencváros. A futballisták türelmeseit paszszolgattak a pálya középső részén, és leginkább a beadásokból és felívelésekből veszélyeztetett a vendégcsapat. A Békéscsaba taktikája egyértelmű volt: biztonságos védekezésből gyors kontratámadásokkal operálni - naná, mondhatnánk, ilyesfajta módszerrel könnyű a Kórház utcában... Vészhelyzet ezúttal mégis kevés akadt az első félidőben, noha gólt az Előre is szerezhetett volna, több lehetősége a Ferencvárosnak volt. A legendás csabai futballista és edző, Pásztor József egy-egy helyezkedési hiba láttán idegesen pattant fel a helyéről - rekedtes hangját talán még a szemközti lelátón is lehetett hallani -, de nem volt ez meglepetés, ahogy a szakember a korábbi években, úgy ezúttal is ezer fokon égett a kispadnál. Nem mintha Détári Lajos a nyugalom szobra lett volna, a két (hajdan oly pengésen futballozó) szakember a találkozó előtt még mosolyogva, egymást átkarolva beszélgetett, ám amint a játékvezető a sípjába fújt, mindketten idegesen meccseltek. A különbség csupán annyi volt, hogy amíg Pásztor József jobbára ülve figyelte a pályánzajlóeseményeket, addig Détári Lajos a kilencven percet végigállta. Hiába, a Ferencvárosnak a szezonban egyetlen esélye van kiharcolni a nemzetközi kupában való indulás jogát - ha megnyeri a Magyar Kupát. A zöld-fehéreknek így értelemszerűen különösen fontos volt ez a mérkőzés, és ha gólokban nem is, akaratban mindenképpen meglátszott ez a teljesítményükön. Gól nem született, de senki sem unatkozott, ráadásul a békéscsabaiak úgy indulhattak haza, és a remény, a visszavágót szombaton rendezik az Üllői úton, s ha a meccset beharangozó írásunkban Pásztor József egyszázaléknyi esélyt adott csapatának a továbbjutásra, akkor ismerve a mestert, ezt a hazai döntetlen után talán megtoldja még eggyel... A tájkép csata után pedig a régi, nagy Békéscsaba-Fradi meccsek emlékéből élő pályamunkás számára maga lehetett a gyönyörűség, hisz újra szotyolahéjtenger borította be a lelátót - oly’ hosszú, ínségesnek, üresnek tűnő évek után végre volt mit eltakarítani! Jó: Máthé G., Kállai, Juhász Gy., Tchana ill. Balog Z., Hakola, Abdi, Mark Otten nem tudott mit kezdeni a labdával a csabai játékosok sűrűjében FOTÓ: IMRE GYÖRGY M BÉKÉSCSABA , a FERENCVÁROS U.0 Békéscsaba, 7000 néző. Vezette: Fábián M. (Demeter, Horváth R.). BÉKÉSCSABA: Máthé G. - Kerekes (Mészáros L. 11.), Kállai, Makra, Juhász Gy. - Balázs J. (Fülöp, 76.), Balogh M., Pozsár, Szélpál - Lencuta, Tchana (Sztrunga, 86.) Vezetőedző: Pásztor József FERENCVÁROS: Jova - Jovanovics, Balog Z., Klein, Junior - Otten - Hakola, Józsi, Abdi (Rósa D., 81.) - Somalia (Lisztes, 68.), Pölöskey Szakmai igazgató: Détári Lajos MESTERMÉRLEG Pásztor József: - Méltó partnerei voltunk a Ferencvárosnak. Mezőnyben jobbak voltak a vendégek, de mindkét oldalon adódtak helyzetek, így reális a döntetlen. Détári Lajos: - Az első félidőben még bennünk volt a diósgyőri mérkőzés, nem voltunk elég frissek. Szombaton viszont szeretnénk továbbjutni.