Nemzeti Sport, 2012. május (110. évfolyam, 119-147. szám)

2012-05-02 / 119. szám

A Mester és tanítványai ■ A kamera az arcára fókuszál. Jönnek a tizenegyesek, labda sehol. Mintha a szertáros megunta volna az egé­szet és elindult haza. Labdástul, pumpástul. A kamera az arcát mutatja, ahogy áll összekapaszkodva két segítőjével, Teodoru Vaszilisszal és Pölöskei Gáborral. Jobbról, balról fogják őt, mintha óvnák mindentől. Minden izgalomtól. De az izgalmak jönnek és fokozódnak. Garami József arcán nyoma sincs indulatnak. Nézi a fiait, ahogy sorban lövik a büntetőt, lesi őket, mint apa a homokozóban várat építő gyerekeit. Elképesztő, már 1987 tavaszán kupadön­tőt játszhatott csapatával, a Péccsel. A mostani MTK-s fiúk közül a többség még nem is élt akkor. De most nem számított a múlt, a tapasztalat. A tizenegyeseknél már különösen nem. Lutri az egész. Garami József ott és akkor már a Sorsban, a Jóistenben bízhatott. Talán egy pillanatra felötlött benne, hogy tavaly ilyenkor azt kiabálták több százan a Hidegkúti-stadion lelátóján: „Józsi bácsi, köszönjük!...” Gúnyosan, indulatosan. Az MTK akkor sorozatban veszítette el a meccseit. Többször is úgy, hogy már két góllal vezetett. A kék-fehér szimpatizánsok Garami ellen fordultak, még az is előfor­dult, hogy egy kudarcot követően biztonsági őr kísérte az idősödő mestert a sajtótájékoztatóra - nehogy valaki bántsa, inzultálja. Most meg ott állt a kezdő körben, a kupagyőzelem küszöbén. Garami József az állandóságot jelenti a magyar futballban. A tapasztalatot, a tekintélyt, a szakma iránti hihetetlen alázatot. Persze, felesleges itt bármiféle jelzőt ráaggatni, pályafutása, munkássága és sikerei önmagukért beszélnek. Nem hagyta, hogy leírják, nem hagyta, hogy nyugdíjba küldjék, hogy öregnek titulálják, mint jó néhány kortársát. Verebes József, a Mágus többször is keserűen beszélt arról, hogy rájuk, a korosodó szakemberekre már nincs szükség. S nem volt ebben semmi túlzás, már nem kell Mezey György s jó néhány hatvanon túli szakember. A kamera újra őt keresi - immár a büntetőkkel elbukott döntő után. A Mester higgadt arccal gratulál tanítványainak. Ezen az estén nemcsak a Debrecen, Garami József is győzött. Századszor, ezredszer is bebizonyítva, a tudás és a tehet­ség nem kor kérdése. ■ MEGMONDOM A MAGAMÉT.. . A két listavezető, a Debrecen és az MTK kupa­döntője csak 120 perces öldöklő csata és tizen­egyesrúgások után dőlt el, ami kétségtelenül nem volt rossz hírverése a magyar futballnak. Egervári Sándort, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapi­tányát arra kértük fel a Puskás-stadionban, hogy értékelje a kényes igényeket is kielégítő összecsa­pást. Nemcsak gólgazdag, hanem kimondottan élvezetes, izgalmas finálét produkált a két együttes, csapatként és egyénileg is helytálltak a részvevők, jó teljesítmé­nyeket láttam. Az első félidőre a hőség rányomta a bélyegét, a második már sokkal iramosabbnak bizo­nyult. A válogatott keretéből Varga Józsefet figyelhet­tem, aki elképesztő ambícióval vetette magát a küzde­lembe, és mindvégig lelkesen játszott, de ugyanez jel­lemezte a többi futballistát is. Az MTK megmutatta, nem véletlenül jutott el ideáig, és a hatalmas fölény, amellyel a másodosztályt vezeti, szintén nem a vélet­len műve. A győztes Debrecennek és az MTK-nak is csak gratulálni tudok, tulajdonképpen mindkét társa­ság megérdemelte volna a kupát. AJÁNLJUK MAGUNKAT Aranyérem utólag Csütörtökön, Londontól Londonig című sorozatunk következő rész­ében Littomeritzky Mária, az 1948-as olimpia a 4x100 méteres gyorsváltóval aranyérmes úszója többek között arról is mesél MAGYAR KUPA DÖNTŐ 1-4-2-1 Verpecz 5-Ni­­kolov 5-2-3, Simac 5, Mészá­ros N. 5, Korhut 6 - Ramos 5 - Lucas 5, Varga J. 6, Szakály P.7, Rezes 4-Kulcsár T. 5 CSERE: Rezes helyett Bouadla (7) a szünetben, Ramos helyett Coulibaly (6) a szünetben, Kulcsár T. helyett Nagy Z. (6) a 63. percben 1-4-2-3-1 MTK BUDAPEST Hegedűs L. 5-Wolfe 6, Kálnoki Kis 5, Sze­keres A. 5, Vadnai 5 - Zsidai 7, Vukmir 6 - Könyves 6, Kanta J.7, Ladányi 7 - Balajti 6 CSERE: Balajti helyett Vass P. (6) az 56., Ladányi helyett Pál A. (5) a 91. percben GÓLSZERZŐ: Könyves (0-1) a 45., Bouadla (1-1) az 51., Szakály P. (2-1) az 56., Ladányi (2-2) a 62. Zsidai (2-3) a 87., Szakály P. (3-3) a 89., SÁRGA LAP: Nikolov (Zsidai buktatásáért) a 45., Nikolov (Vass Patrik buktatásáért) a 60., Wolfe (Szakály Péter buktatá­­sáért)a 70., Nagy Z. (Kanta József buktatásáért) a 80., Korhut (Könyves buktatásáért) a 94., Vukmir (Nagy Zoltán feltartásáért) a 120. percben KIÁLLÍTVA: Nikolov,a 60. percben Játékvezető: Szabó Zsolt 8 - tól követte a játékot, de nem volt nehéz dolga. A mezőnyben akadt néhány kisebb hibája. Asszisztensek: Szpisják Zsolt, Kelemen Attila ■ A mérkőzésről tudósított: CSERHÁTI ANDRÁS, GALAMBOS DÁNIEL Az utóbbi évek Magyar Kupa-döntőire nem panasz­kodhattunk, és az idei finálé színvonalbeli, valamint izgalmi hányadosa is a sokéves átlag fölé kúszott. Bár mindkét együttes érdemelt volna egy­­egy serleget, a tizenegyesek után csak egy nyertes marad­hatott. A DVSC-Teva győzött, történetében az ötödik MK- trófeát hódítva el. A kék embertömeg hátborzon­gató látványt nyújtott. Ahogy caplattak fel az emelkedőn a kék sálakba, zászlókba burko­lózó fanatikusok - akiknek a közelmúlt megpróbáltatásai­ért bizony kárpótlást ígért az izgatottan várt kupacsata­­, az egyszeri fociőrült, akinek nem csak a játék nívója, de az azt körülvevő atmoszféra is számít valamicskét, menten elalélt. Hát még, amikor néhány min­­utum elteltével szemei elé tárult az aréna átellenjében zsúfolódó szurkolósereg, amely - mint­ha maga a Vörös-tenger öltött volna emberformát - szüntelen hullámzott. A vörös dresszbe bújt ezernyi drukker, akik közül nem egy járt már a Puskás-sta­dionban, hangja szinte betöltöt­te a fővárost. A magabiztosság jelei már csak azért is ülhettek ki a pirospozsgás arcokra, mert az elmúlt évtized sokkal inkább ró­luk, mintsem a riválisukról szólt. Amikor pedig valahány jegytu­lajdonos elfoglalta helyét a vi­lághíres szentélyben, az Everton és a Liverpool futballistái végre egymásnak feszülhettek az an­gol FA-kupa elődöntőjében. Nyomokban azért a mi finá­lénk is emlékeztetett a szigetor­szági kupameccsre. Ott ugyan egyetlen vörös vérűt sem érde­kelt, hogy a kékek közt ki protes­táns, ki katolikus, hogy az ellen­fél felmenői honnan hajóztak be a liverpooli kikötőkbe, nálunk néhányaknak úgy látszik még téma. Hanem a pályán lévők - és persze a lelátói többség is - úgy indította el a partit, ahogy az a döntőbe jutottaktól mini­málisan elvárható. Elsősorban a Loki, merthogy a kék-fehérek csak a hatodik percben jutottak el először a debreceni tizenha­tosig. Ha azt vesszük, hogy az NB I (leendő) bajnoka találko­zott a másodosztály egyik (le­endő) bajnokával, az erőfölény logikus, az MTK azonban a cím­védőt ejtette ki az elődöntőben, így a kezdeti megilletődöttség­­nek különösebb oka nem volt. Mégis, már a harmadik percben vezethetett volna DVSC-Teva, amikor is Luis Ramos szerzett agresszívan labdát a felezővo­nalnál, hogy aztán Kulcsár Ta­más elé tálaljon, akit viszont ta­nári becsúszással akadályozott Remek MTKBUDAPEST 3 Tizenegyesekkel: 8-7 Puskás Ferenc Stadion, 4000 néző * iI * MESTERMÉRLEG Nem biztos az őszi folytatás Hatalmas meccsen győztek. Tényleg az volt. Jól kezdtük a mérkőzést, több hely­zetünk volt, az MTK védelme mögé jutottunk, nem voltak azonban érkezők. A hátrány után váltani kellett, jól is kezdtük a második játékrészt, sikerült fordítani. Egy butaság miatt megfogyatkoztunk, az MTK létszámfölényben pedig járatta a labdát, benne volt a meccsben, hogy gólt kapunk, de az ellenakcióinkban is volt veszély. Amikor a végén rögtön tudtunk válaszolni, éreztem, hogy megnyer­hetjük a kupát. Ha a mai napra lehetett volna még egy kívánsága, az az lett volna, hogy csak hosz­­szabbítás ne legyen? Tekintve, hogy Győr­ben játszanak legközelebb. Nem így terveztük, valóban, de most már egy csöppet sem bánkódunk a százhúsz perc miatt. Friss embereket akartam a kezdőbe állí­tani, de azt szerettem volna elérni, hogy a KL.­ hétvégére is maradja- ír­­­nak friss játékosaink.­­ Ezt a pár napot igyek­­e­­­szünk jól kihasználni. Érthető módon csalódottnak tűnik. Az első félidőben kicsit megilletődötten játszot­tunk, ennek ellenére lehetett volna gólt szerez­ni, akadt egy-két lehetőségünk. Úgy tűnt, nem tudunk eredményesek lenne, Könyves Norbert góljával viszont sikerült előnnyel pihenőre men­nünk. A félidőben próbáltam megnyugtatni a gyerekeket, de sajnos a Loki gyorsan meg tudta fordítani a meccset. A három hármas eredmény reális és igazságosnak tekinthető. Szándékosan álltak be védekezni, és ját­szottak kontrákra az első félidőben? A legnagyobb probléma az volt, hogy sorra eladtuk a labdákat. Nem tudták kihasználni, hogy hatvan percig emberelőnyben futbal­loztak. Sajnos nem... Ennek ellenére a hozzáállással, az akarattal teljes mértékben elégedett vagyok, a játékkal azonban nem igazán. Az ősszel folytatja a munkát? Nem biztos. Semmi­­ sem biztos... KONDÁS ELEMÉR a Debrecen vezetőedzője GARAMI JÓZSEF az MTK szakmai igazgatója. PERCRŐL PERCRE 45. perc: Kanta József passzolt Ba­­lajtihoz, aki kiválóan ugratta ki a jobb oldalon megiramodó Könyvest,ő pedig jobbal, tizennégy méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. 0-1 51. perc: Harminc méterről szánta el ma­gát lövésre Bouadla, a középpályás ballal, kicsit jobb oldalról a kapu közepére, a léc alá rúgta a labdát, Hegedűs Lajos rosszul helyezkedett, nem tudott védeni. 1-1 56. perc: Lucas bal oldali szögletét Kálnoki Kis csúsztatta meg a rövid oldalon, a hosz­­szún Szakály Péter érkezett egyedül, s öt méterről a kapu bal oldalába fejelt. 2-1 60. perc: Megfogyatkozott a Debrecen - Nikolovot állította ki a játékvezető, második sárga lapja után. 62. perc: Kanta József ugratta ki La­dányit, aki ballal, tizenhat méterről a kimozduló Verpecz fölött a kapu köze­pébe emelt. 2-2 87. perc: Kanta Józseffel kényszerí­tőzött Zsidai, aki jobbal, öt méterről, jobb oldalról a léc alá bombázott. 2- 3 89. perc: Szakály Péter bal oldalról kö­zépre húzott, s tizenhat méterről, kö­zépről, jobbal a bal alsó sarokba lőtt. 3- 3 * p

Next