Nemzeti Sport, 2012. május (110. évfolyam, 119-147. szám)

2012-05-02 / 119. szám

A meccs után Loki-fieszta Egyetlen perccel a lefújás előtt még az MTK vezetett, de a Debrecen ünnepelhetett meg a gólszerzésben Szekeres Adrián. A tizenegyedik percben kínál­kozott újabb lehetőség az ötö­dik MK-trófeáért harcba szálló hajdúságiak előtt, Rezes László azonban kevéssel a jobb kapufa mellé pörkölt. Az MTK - alig­hanem tudatosan - megszállta saját térfelét, láthatóan a kont­rajátékra apellált, de a félidő első felében egyetlen ellenakci­ót sem volt képes végigvinni. A tétlenkedésből a huszonötödik percre lett elege Kanta József­nek, a felesleges passzolgatást elvetve a pálya közepéről tűzte kapura a Ramostól elcsent lab­dát, Verpecz Istvánnak azonban nem okozott gondot az egyéb­ként merész próbálkozás. Négy perccel később ugyan­csak az MTK karmestere kísér­letezett, kevéssel trafált a bal sarok mellé. A ritka kék-fehér lehetőségek ellenére a labdát a Loki birtokolta többet, helyzetbe azonban alig került, a remélt sike­rért azzal a kevés­sel viszont jobban kellett volna sáfárkodnia. Nagy sanszot szalasztott el, például akkor, amikor Korhut Mihály vágtatott végig pompásan a bal oldalon, de a középre tett lab­dába Hegedűs Lajosnak sikerült úgy belepaskolnia, hogy ne deb­receni játékost találjon meg. Amikor pedig már elkönyvel­tük volna, hogy nem születik gól az első játékrészben, az MTK máginestáblára illő adogatással megszerezte­ a ve­­etést. Kanta József Balajti Ádámhoz játszott, a debreceni kölcsönfutballista Könyves Norberthez, a szélső pedig magabiztosan fejezte be az akciót. A szünetben a legtöbben azon morfondíroztak, vajon megszülethet-e az MTK törté­netének tizenharmadik Magyar Kupa-győzelme, csakhogy elég volt tíz percnek eltelnie a máso­dik félidőből ahhoz, hogy a Loki megválaszolja a kérdést: aligha. Előbb az ötvenegyedik percben Selim Bouadla bombázott He­gedűs Lajos kapujába (a kék­fehérek egyese a kacsázó labdát nemhogy kézzel, szemmel sem tudta követni), aztán Szakály Pé­ter fejéről pattant hálóba a lab­da, egy szögletrúgást követően (ami pedig abból született, hogy az T®rk kapusának sikerült ki­­piszkálnia­­a jobb kapufa mellől Adamo Coulibaly félfordulattal kapura küldött labdáját). Eseménytelenségre tehát nem panaszkodhattunk, jólle­het a java csak­ ezután jött! Előbb egy felesleges szabálytalanság után a második sárga lapját is begyűjtő Nikolov Balázs me­hetett el idő előtt zuhanyozni, majd hogy legyen egy teljes for­dulat is, Kanta József mesteri in­dítását követően Ladányi Tibor emelt a piros-fehér kapuba, 2-2. Mi jöhet még? Egy Zsidai-gól, például. A budapestiek védekező közép­pályása három perccel a lefú­jás előtt gondolta úgy, ő bizony nem kér a hosszabbításból, betört a tizenhatoson belül­re, majd irtózatosan nagy gólt rúgva megszerezte csapata har­madik találatát. Mi azt hittük, a kupadiadalt érőt, Szakály Péter másképp gondolta. Egy perccel a vége előtt egyenlített, harminc perc ráadásba lőve csapatát. Bár izgalmakat az extra fél­óra is tartogatott, gólt már nem, kénytelenek voltak a tizenegye­sekre hagyatkozni a felek. Szakály Péter kezdett, bevarr­ta, Drágán Vukmir szintén. Nagy Zoltán sem hibázott, Zsidai Lász­ló ugyancsak magabiztos volt. Selim Bouadla simán belőtte, Vass Patrik is. Lucas betalált, Rafa Wolfe tizenegyesét viszont ki­ütötte Verpecz István, azaz Ada­mo Coulibaly tizenegyese győzel­met ért volna - fölé bombázott. Kanta József nem. Belőtte Korhut Mihály is, s a feszültséget tapinta­ni lehetett. Szekeres Adrián bírta idegekkel, berúgta, Dajan Simac is. Pál András idegei is kötélből voltak, Varga József a jobb alsóba gurított. Könyves Norbert beta­lált, aztán druszája, Mészáros is. Kálnoki Kis Dávid is azzal a tu­dattal állhatott oda, ha hibázik, a Debrecen nyert. Nyert, méghoz­zá egy olyan döntőben, amely a Wembleyben is elment volna. ■ Volt, aki ásított, volt, aki napozott, de akadt olyan is, aki a mellette ülővel diskurált- kétségtelen, az első félidő egyes periódusaiban semmi sem történt. A fordulás után felpörögtek az események, s nemcsak gólokat láthattunk, ha­nem jobb, minőségibb Mballt is. Jánossomorjai siker I ■ Magabiztos, 2-0-s győzelmet aratott a Jánossomorjai SE a Bólyi SE I fölött az amatőr csapatok számára kiírt Sport M-kupa (a korábbi Sza­­­­bad Föld-kupa) döntőjében, amelyet úgyszintén a Puskás Ferenc Sta­­­­dionban rendeztek az MTK Budapest-DVSC-Teva finálé előtt. A Győr- Moson-Sopron megyei együttesben Szalka Ferenc a huszonkettedik­­ percben, míg Sebők Jenő a lefújás előtt volt eredményes. A Baranya­­ megyeiek feletti győzelem azt jelenti, hogy a Jánossomorja másodszor­­ nyerte meg a sorozatot, először 1998-ban diadalmaskodott. * Sokan inkább a hűs szobát vár Ajátékra néha lehetett panasz, a Az MTK a kontráiban bízott fasztották ahelyett, hogy kimen- sportszerűségre nem­­ a játékos az első félidőben, a fordulás jenek a Puskás Ferenc Stadionba sok óvták egymást, mint a hímes után, kiváltképp hátrányban,­­ de ne legyünk rosszmájúak, a tojást, bár Zsidai László fejsérü- kijjebb merészkedett... A Löki gyér létszám helyett azt emeljük lesénél felszisszentünk, ám Luis próbálta a széleken megbontani ki, hogy akik ott voltak, azok nem Ramos mozdulatában nem volt a fővárosaik védelmét, az első hagyták otthon a hangjukat, szándékosság. Nikolov Balázs játékrészben több-kevesebb becsülettel szurkoltak.... piros lapja ront az összképen, sikerrel. Garami József szakmai igaz­gatónak több kulcsjátékosát is mellőznie kellett, Tischler Patrik a három MTK-gól ellenére is hiányzott. Kondás Elemér fel­forgatott csapattal, kulcsembe­reket a kispadra ültetve küldte csatába együttesét. Folytatódik a sikersorozat alkalommal nyert Magyar Kupát a Debrecen Szakály Péter nemcsak két gólt szerzett, hanem a mezőnyben is óriási munkát végzett. S nehogy elfelejtsük, a tizenegyesét is magabiztosan, a bal felső sarokba lőtte, ezt a lövést talán még Manuel Neuer sem fogta volna... »*► • FOTÓ: NÉMETH FERENC LABDARÚGÁS 2012. május 2., szerda sport

Next