Nemzeti Sport, 2012. június (110. évfolyam, 148-177. szám)
2012-06-30 / 177. szám
8 EURO 2012 nemzetisport 2012. június 30., szombat HÁTTÉR AUSCHWITZ ÉS FUTBALL• A legutolsó kapufa Az egykori haláltáborban pusztult el az Interna és a Bologna magyar sikeredzője,Weisz Árpád is . A német, az olasz, a holland és az angol válogatott után kollégánk, Csillag Péter is elment Auschwitzba, az egykori náci koncentrációs táborba, ahol a második világháború idején több mint egymillió ember lelte halálát. Nekünk, magyaroknak különlegesen fájdalmas a színhely, hiszen 430 ezer honfitársához hasonlóan itt pusztult el hazánk egyik legnagyobb edzőegyénisége, a háromszoros olasz bajnok Weisz Árpád is. Hajnalban újabb emberszállítmányt indítottak útnak Hollandiából, a westerborki gyűjtőtáborból Auschwitz felé. Három éve tartott már a világháború, 1942. október 3-át jelzett a naptár. Ezertizennégy zsidót préseltek fel a vonatra, és valahol ott volt közöttük a magyar labdarúgás egyik legsikeresebb edzője, a Soltról származó Weisz Árpád is. Mindössze négy év telt el azóta, hogy a faji törvények miatt el kellett hagynia Olaszországot, ahol 1930- ban az Ambrosiana Interrel, 1936-ban és 1937-ben pedig a Bolognával nyert bajnoki címet, és ahol óriási tiszteletnek örvendett, nem utolsósorban a Vittorio Pozzo szövetségi kapitány előszavával megírt 11 giuoco del calcio (A labdarúgás) című alapművének köszönhetően. Zsidó származása azonban megpecsételte sorsát, családjával előbb Párizsba, majd a hollandiai Dordrechtbe menekült, onnan vitték el Westerborkba, és rakták fel a vonatra. Egy vagonba került feleségével, Ilonával és két gyermekével, a tizenkét éves Róberttel és a nyolcadik évét éppen csak betöltő Klárával. A zsúfolt szerelvény két nap után állt meg Kandrzin-Coselben, majd miután az állomáson kiválogattak háromszáz férfit a sziléziai munkatáborokba, folytatta útját Auschwitz felé. Weisz Árpád nem maradt a vonaton. ,A rabok számbavétele ridegen, menetrendszerűen folyik - beszéli el a csonka család érkezésének estéjét Dallo scudetto ad Auschwitz című könyvében Matteo Marani, a legendás edző életútját kinyomozó és feldolgozó újságíró. - Nincsenek miértek, a szerencse vagy ad, vagy elvesz. Ha az őr jobbra mutat, irány az egyes számú auschwitzi tábor, ha balra, az illető azonnal indul a birkenaui gázkamrába. Links und rechts, balra és jobbra. Weisz Ilonát, Weisz Róbertet és Weisz Klárát balra terelik." Az első élmény: itt még focizni is lehet A tábor ötéves működése alatt, 1940 és 1945 között becslések szerint 1,1 millió ember lelte a halálát ott, köztük mintegy 430 ezer magyar és 232 ezer gyermek. Naponta húszezer áldozatot is levetkőztettek, és betereltek a föld alatti termekbe, ahol a rájuk eresztett Zyklon-B gáz húsz perc alatt végzett velük. Nem tudjuk, pontosan mikor, de hamarosan Weisz Árpád is követte családját Auschwitzba. Egy évvel és három hónappal élte túl feleségét, fiát és lányát, 1944. január 31-én halt meg. Bár az Auschwitz Múzeum munkatársai rendkívül készségesek, és kérésünkre azonnal utánanéznek az archívumban a Weisz Árpádról megmaradt adatoknak, a keresés eredménytelen, nem tudunk meg róla többet annál, mint amit Marani a könyvében leírt. Magyar nyelvű túravezetőnk nem is hallott még az egykori futballedzőről, csak azt tudja, hogy az áldozatok között számon tartanak valami Laci nevű miskolci labdarúgót is. Meg arról, hogy volt a kettes számú Auschwitz-Birkenau táborban egy focipálya is. „Látják azt a nagy füves területet a kerítés mögött? Ott, a cigányok barakkja és a krematórium között alakították ki a játékteret, hadd higgyék azt az újonnan érkezők, hogy valóban csak egyszerű munkatáborba, és nem megsemmisítő táborba érkeztek" - magyarázza a Magyarországon férjhez menő lengyel idegenvezető hölgy. És valóban, a csalóka élményről Kertész Imre is említést tesz Sorstalanság című regényében: „Amit ezen a rövid úton a környékből láttam, egészében az is elnyerte a tetszésemet. Kiváltképp egy futballpálya örvendeztetett igen meg, mindjárt az úttól jobb kéz irányába eső hagy tisztáson. Zöld gyep, a játékhoz szükséges fehér kapuk, fehérrel kirajzolt vonalak - minden ott volt, hívogatóan, frissen, jó karban, a legnagyobb rendben. Emlegettük is mindjárt a fiúkkal: no, munka után itt fogunk majd futballozni. ” Más magyar forrásban is szerepel a furcsa tábori szórakozás. Nyiszli Miklós, akit zsidó származása miatt 1944 májusában deportáltak Auschwitzba, és akit a kegyetlen emberkísérleteiről ismert náci doktor, Josef Mengele vett maga mellé boncolóorvosnak, így írt visszaemlékezésében: „Még korai az idő a vacsorához. A sonderesek szabályos futballlabdát hoznak elő. Feláll a mezőny: »SS kontra SK«. A krematóriumi őrség áll az egyik, a Sonderkommando a másik oldalon. Rúgják a labdát. Hangos nevetés zaja árasztja el az udvart. Az SS-ekből és sonderesekből álló nézőközönség drukkol, biztatja a játékosokat, mintha csak egy békés kisváros sportpályáján lennénk.” A pályán ezer fiú sorsa pecsételődött meg... jól látszik ma is, hogy a barakkok romjai között, a felrobbantott gázkamra mellett ott áll egy beépítetlen tisztás. Szögesdrótkerítéssel elválasztva, ám mindössze tizenöt méterre fekszik tőle az auschwitz-birkenaui tábor női és férfirészlegét elválasztó két sínpár, amelyen az új foglyok tehervagonjai befutottak. „Egyik nap én álltam a kapuban, így a vasúti sínek nekem háttal estek - eleveníti fel egy auschwitzi vasárnap emlékét Tadeusz Borowski lengyel író, aki 1943 és 1945 között volt a tábor rabja, majd 1951-ben harmadszori kísérletre sikeres öngyilkosságot követett el, magára nyitotta otthonában a gázt. - Egyszer mellément a labda, és elgurult egészen a kerítésig. Utánafutottam, és amikor felvettem a földről, egy pillanatra felnéztem a sínek felé. Éppen befutott egy vonat. Szálltak le az emberek a marhavagonokból, messziről nagy, színes forgatagnak látszottak. A nők nyári ruhában - először az évben, a férfiak vállukra vetett kabáttal, fehér nadrágban. Sokan közülük leültek a földre, és néztek minket. Visszaszaladtam, elvégeztem a kirúgást, újraindult a játék. Néhány perccel később szöglet következett, megint megfordultam, hogy visszahozzam a labdát. De ahogy lehajoltam érte, egyszer csak megfagyott az ereimben a vér - a sínek mellett üres volt a placc. Az imént még nyüzsgő kavalkád eltűnt, a vonat is elment. Két bedobás között a hátam mögött háromezer embert küldtek a halálba. ” Talán nem is sejtette Borowski, hogy a kapu, amelyet védett, gyermekek ezreinek sorsáról döntött. Egy Joseph Kleinman nevű túlélő mesélt 1961-ben Mengele kegyetlen próbájáról. „Még vissza sem értünk a barakkokhoz, amikor szólt a parancs, hogy minden fiú siessen a futballpályára - hangzik a vallomás rögzített felvételén. -A srácok közül egyet vállon ragadott Mengele, odaállította a kapufához, majd rászólt az őrre, hogy szögezzen oda a feje fölé egy keresztdeszkát. Aztán elrendelte, hogy mindenki sétáljon át alatta. Aki nem fért át, mehetett a helyére, aki viszont nem volt elég magas, indult a gázkamrába. Többen köveket raktak a cipőjükbe, így próbáltak megmenekülni. Körülbelül ezer kisfiú nyújtózkodott hiába. ” Weisz Róbertnek ez az esély sem adatott meg. Édesapja talán még látta A félbeszakadt bokszmeccs címe, az úszómedence, amelyben időnként versenyeket rendeztek a raboknak, hogy fenntartsák a látszatot, elviselhető a tábori lét - mutat a vízzel teli gödörre a múzeumi, túravezető. - Néhány bokszoló is volt a fogva tartottak között, őket időnként odavitték a konyha előtti szabad térre, ahol egy-egy őrrel vagy egymással kellett meccselniük. A legismertebb közülük talán a lengyel Tadeusz Pietrzykowski, aki az egyik első szállítmánnyal érkezett, a hetvenhetes számot tetoválták a bal karjára." Az 1917-ben született varsói fiatalember körülbelül hatvan meccset vívott meg itt 1940 és 1943 között (akkor egy másik táborba szállították), ezek közül többnek nyoma maradt a visszaemlékezésekben. A harmatsúlyú sportoló először Walter Düninger korábbi német bajnokkal bokszolt 1941 márciusában, ám az öszszecsapást nem sikerült befejezni, mert amikor Pietrzykowski nyerésre állt, a kápa hirtelen véget vetett a küzdelemnek. A Teddy becenéven ismert ökölvívó a táborban a holland középsúlyú bajnokot, Leen Sanderst is legyőzte. Csodálatos módon mindketten túlélték Auschwitzot - ám Sanders felesége, két gyermeke, szülei és hét testvére odavesztek. ■ ma Az edző fia, Róbert (középen) és lánya, Klára itt még mosolygott ▲ Weisz Árpád (jobbra) mindent megtett a játékosaiért Bolognában a sikerek idén-Weisz Árpád (jobbra) .-o. ..sír a kapufát. A kapufát, amelyről sohasem pattant befelé a labda. FOTÓ: REUTERS