Nemzeti Sport, 2012. június (110. évfolyam, 148-177. szám)

2012-06-30 / 177. szám

8­­ EURO 2012 n­emzetisport 2012. június 30., szombat HÁTTÉR AUSCHWITZ ÉS FUTBALL• A legutolsó kapufa Az egykori haláltáborban pusztult el az Interna és a Bologna magyar sikeredzője,Weisz Árpád is . A német, az olasz, a hol­land és az angol válogatott után kollégánk, Csillag Péter is elment Ausch­witzba, az egykori náci koncentrációs táborba, ahol a második világhábo­rú idején több mint egy­millió ember lelte halálát. Nekünk, magyaroknak különlegesen fájdalmas a színhely, hiszen 430 ezer honfitársához hasonlóan itt pusztult el hazánk egyik legnagyobb edzőegyénisé­ge, a háromszoros olasz bajnok Weisz Árpád is. Hajnalban újabb ember­­szállítmányt indítottak útnak Hollandiából, a wes­­terborki gyűjtőtáborból Auschwitz felé. Három éve tartott már a világháború, 1942. október 3-át jelzett a naptár. Ezertizennégy zsi­dót préseltek fel a vonatra, és valahol ott volt közöttük a magyar labdarúgás egyik legsikeresebb edzője, a Soltról származó Weisz Ár­pád is. Mindössze négy év telt el azóta, hogy a faji törvények miatt el kellett hagynia Olaszországot, ahol 1930- ban az Ambrosiana Inter­­rel, 1936-ban és 1937-ben pedig a Bolognával nyert bajnoki címet, és ahol óriási tiszteletnek örvendett, nem utolsósorban a Vittorio Pozzo szövetségi kapitány előszavával megírt 11 giuo­­co del calcio (A labdarúgás) című alapművének köszön­hetően. Zsidó származása azonban megpecsételte sorsát, családjával előbb Párizsba, majd a hollandiai Dordrechtbe menekült, on­nan vitték el Westerborkba, és rakták fel a vonatra. Egy vagonba került fe­leségével, Ilonával és két gyermekével, a tizenkét éves Róberttel és a nyolca­dik évét éppen csak betöltő Klárával. A zsúfolt szerel­vény két nap után állt meg Kandrzin-Coselben, majd miután az állomáson kivá­logattak háromszáz férfit a sziléziai munkatáborokba, folytatta útját Auschwitz felé. Weisz Árpád nem ma­radt a vonaton. ,A rabok számbavétele ri­degen, menetrendszerűen fo­lyik - beszéli el a csonka csa­lád érkezésének estéjét Dallo scudetto ad Auschwitz című könyvében Matteo Marani, a legendás edző életútját kinyomozó és feldolgozó újságíró. - Nincsenek mi­értek, a szerencse vagy ad, vagy elvesz. Ha az őr jobbra mutat, irány az egyes számú auschwitzi tábor, ha balra, az illető azonnal indul a bir­­kenaui gázkamrába. Links und rechts, balra és jobbra. Weisz Ilonát, Weisz Róbertet és Weisz Klárát balra terelik." Az első élmény: itt még focizni is lehet A tábor ötéves működése alatt, 1940 és 1945 között becslések szerint 1,1 millió ember lelte a halálát ott, köztük mintegy 430 ezer magyar és 232 ezer gyer­mek. Naponta húszezer ál­dozatot is levetkőztettek, és betereltek a föld alatti ter­mekbe, ahol a rájuk eresz­tett Zyklon-B gáz húsz perc alatt végzett velük. Nem tudjuk, pontosan mikor, de hamarosan Weisz Árpád is követte családját Ausch­witzba. Egy évvel és három hónappal élte túl feleségét, fiát és lányát, 1944. január 31-én halt meg. Bár az Auschwitz Múze­um munkatársai rendkívül készségesek, és kérésünkre azonnal utánanéznek az archívumban a Weisz Ár­pádról megmaradt adatok­nak, a keresés eredményte­len, nem tudunk meg róla többet annál, mint amit Marani a könyvében leírt. Magyar nyelvű túraveze­tőnk nem is hallott még az egykori futballedzőről, csak azt tudja, hogy az áldoza­tok között számon tartanak valami Laci nevű miskolci labdarúgót is. Meg arról, hogy volt a kettes számú Auschwitz-Birkenau tábor­ban egy focipálya is. „Látják azt a nagy füves területet a kerítés mögött? Ott, a cigányok barakkja és a krematórium között ala­kították ki a játékteret, hadd higgyék azt az újonnan ér­kezők, hogy valóban csak egyszerű munkatáborba, és nem megsemmisítő tábor­ba érkeztek" - magyarázza a Magyarországon férjhez menő lengyel idegenvezető hölgy. És valóban, a csalóka élményről Kertész Imre is említést tesz Sorstalanság című regényében: „Amit ezen a rövid úton a kör­nyékből láttam, egészében az is elnyerte a tetszésemet. Kiváltképp egy futballpálya örvendeztetett igen meg, mindjárt az úttól jobb kéz irányába eső hagy tisztáson. Zöld gyep, a játékhoz szük­séges fehér kapuk, fehérrel kirajzolt vonalak - min­den ott volt, hívogatóan, frissen, jó karban, a legna­gyobb rendben. Emleget­tük is mindjárt a fiúkkal: no, munka után itt fogunk majd futballozni. ” Más magyar forrásban is szerepel a furcsa tábori szórakozás. Nyiszli Mik­lós, akit zsidó származá­sa miatt 1944 májusában deportáltak Auschwitzba, és akit a kegyetlen ember­kísérleteiről ismert náci doktor, Josef Mengele vett maga mellé boncolóor­vosnak, így írt visszaemlé­kezésében: „Még korai az idő a vacsorához. A son­­deresek szabályos futball­­labdát hoznak elő. Feláll a mezőny: »SS kontra SK«. A krematóriumi őrség áll az egyik, a Sonderkommando a másik oldalon. Rúgják a labdát. Hangos nevetés zaja árasztja el az udvart. Az SS-ekből és sondere­­sekből álló nézőközönség drukkol, biztatja a játéko­sokat, mintha csak egy bé­kés kisváros sportpályáján lennénk.” A pályán ezer fiú sorsa pecsételődött meg... jól látszik ma is, hogy a barakkok romjai között, a felrobbantott gázkamra mellett ott áll egy beépí­tetlen tisztás. Szögesdrót­kerítéssel elválasztva, ám mindössze tizenöt méter­re fekszik tőle az ausch­­witz-birkenaui tábor női és férfirészlegét elválasztó két sínpár, amelyen az új foglyok tehervagonjai be­futottak. „Egyik nap én álltam a kapuban, így a vasúti sínek nekem háttal estek - eleveníti fel egy ausch­witzi vasárnap emlékét Tadeusz Borowski len­gyel író, aki 1943 és 1945 között volt a tábor rabja, majd 1951-ben harmad­szori kísérletre sikeres öngyilkosságot követett el, magára nyitotta ott­honában a gázt. - Egyszer mellément a labda, és el­gurult egészen a kerítésig. Utánafutottam, és amikor felvettem a földről, egy pil­lanatra felnéztem a sínek felé. Éppen befutott egy vonat. Szálltak le az em­berek a marhavagonok­ból, messziről nagy, színes forgatagnak látszottak. A nők nyári ruhában - először az évben­­, a férfiak válluk­­ra vetett kabáttal, fehér nadrágban. Sokan közülük leültek a földre, és néztek minket. Visszaszaladtam, elvégeztem a kirúgást, új­raindult a játék. Néhány perccel később szöglet kö­vetkezett, megint megfor­dultam, hogy visszahoz­zam a labdát. De ahogy lehajoltam érte, egyszer csak megfagyott az ereim­ben a vér - a sínek mellett üres volt a placc. Az imént még nyüzsgő kavalkád el­tűnt, a vonat is elment. Két bedobás között a hátam mögött háromezer embert küldtek a halálba. ” Talán nem is sejtette Bo­rowski, hogy a kapu, ame­lyet védett, gyermekek ezreinek sorsáról döntött. Egy Joseph Kleinman nevű túlélő mesélt 1961-ben Mengele kegyetlen próbá­járól. „Még vissza sem értünk a barakkokhoz, ami­kor szólt a parancs, hogy minden fiú siessen a fut­­ballpályára - hangzik a vallomás rögzített felvéte­lén. -A srácok közül egyet vállon ragadott Mengele, odaállította a kapufához, majd rászólt az őrre, hogy szögezzen oda a feje fölé egy keresztdeszkát. Aztán elrendelte, hogy mindenki sétáljon át alatta. Aki nem fért át, mehetett a helyé­re, aki viszont nem volt elég magas, indult a gáz­kamrába. Többen köveket raktak a cipőjükbe, így próbáltak megmenekül­ni. Körülbelül ezer kisfiú nyújtózkodott hiába. ” Weisz Róbertnek ez az esély sem adatott meg. Édesapja talán még látta A félbeszakadt bokszmeccs címe, az úszómedence, amelyben időnként ver­senyeket rendeztek a ra­boknak, hogy fenntartsák a látszatot, elviselhető a tábori lét - mutat a vízzel teli gödörre a múzeumi, túravezető. - Néhány bok­szoló is volt a fogva tartot­tak között, őket időnként odavitték a konyha előtti szabad térre, ahol egy-egy őrrel vagy egymással kel­lett meccselniü­k. A legis­mertebb közülük talán a lengyel Tadeusz Pietrzy­­kowski, aki az egyik első szállítmánnyal érkezett, a hetvenhetes számot teto­válták a bal karjára." Az 1917-ben született varsói fiatalember körül­belül hatvan meccset ví­vott meg itt 1940 és 1943 között (akkor egy másik táborba szállították), ezek közül többnek nyoma maradt a visszaemléke­zésekben. A harmatsúlyú sportoló először Walter Düninger korábbi német bajnokkal bokszolt 1941 márciusában, ám az ösz­­szecsapást nem sikerült befejezni, mert amikor Pietrzykowski nyerésre állt, a kápa hirtelen véget vetett a küzdelemnek. A Teddy becenéven ismert ökölvívó a táborban a holland középsúlyú baj­nokot, Leen Sanderst is legyőzte. Csodálatos mó­don mindketten túlélték Auschwitzot - ám Sanders felesége, két gyermeke, szülei és hét testvére oda­vesztek. ■ ma Az edző fia, Róbert (középen) és lánya, Klára itt még mosolygott ▲ Weisz Árpád (jobbra) mindent megtett a játékosaiért Bolognában a sikerek id­én-Weisz Árpád (jobbra) .-o. ..sír a kapufát. A kapufát, amelyről sohasem pat­tant befelé a labda. FOTÓ: REUTERS

Next