Nemzeti Sport, 2012. augusztus (110. évfolyam, 209-238. szám)

2012-08-01 / 209. szám

2012. augusztus 1., szerda nemzeti sport REAKCIÓ ► Kettőből semmi­­ mit gondol? !> Az eredményjelző tábla nem hazudik. ► Mi történt? Javultunk az első meccshez képest, de ez­úttal is elkerülhető gólok egész sorát kaptuk. Az nem megy, hogy ajándékgólokat engedé­lyezünk az ellenfeleinknek. Ráadásul negye­denként egyet, így senki ellen sincs esélyünk a győzelemre. ► Tehát megint a védekezés... !. Tíz gólt szerzünk Szerbia, aztán Monteneg­ró ellen is, mégis kikapunk. Sok kiállítás a mi ajándékunk volt, vagy említhetném az ötmé­terest - azért sem kellett megdolgozniuk. Most beszélhetünk kihagyott helyzetről, mert volt bőven, de megint ott vagyunk, hogy nem a lőtt gólok száma kevés. Tízzel igenis meg kell verni Montenegrót! ► A koncentráció hiánya? !> Nem tudom, mert ha tudnám, nem így csi­náltuk volna. ► Bár két vereséggel állunk, ha az ameri­kaiakat megverjük kettővel, másodikak is lehetünk a csoportban, azaz elméletileg semmi gond egyelőre. Lélekben az első meccs mennyit ártott, és ez a második helyrehozott-e valamit? !. Lényegesen jobban játszottunk, mint két nappal ezelőtt, de az ered­ményjelző, mint mondtam, mindig igazságos. Tettünk '10, azért, hogy kikapjunk, szó­­val jól azért nem vagyok. **■ Viszont mostantól a Ron­á­­nia elleni meccsre kell kon­­centrálni. Kemény Dénes szövetségi kapitány NEKIK SZURKOLTAK Az első meccsel szemben ez már az a csapat volt, amely ugyanolyan eséllyel küzd az aranyért, mint a többi. A centerjátékunk sokkal jobb volt, a védekezésünknek kell jobban összeállnia, mert túl sok könnyű gólt kapunk. Hiszem, hogy összeállunk az amerikaiak elleni meccsig és nye­rünk, mert akkor csoportmásodikok is lehetünk, és nem mindegy, hogy a horvát vagy görög válogatott lesz-e az ellenfelünk. Az olimpia a negyed­döntőben kezdődik igazán, akkorra lehiggadunk. Ne flejtsük el, hogy olimpiai­ajnok csak nálunk játszik, ami a döntő pillanatokban­okat fog segíteni. Gyöngyösi András a Debrecen edzője Csehországban vagyok próbajáté­kon, és itt csak a cseh érdekeltségű eseményeket adják, az Eurosportot is csak németül tudom nézni, úgyhogy annak is örültem a minap, hogy egy-két magyar úszó versenyét elcsíptem. A telefonomra letöltöt­tem egy alkalmazást, amely rögtön jelez, ha magyar történés van, így pólósok meccséről is ént. Sajnálom, hogy kikaptak, de tapasztalt és kiváló csapatról van szó, biztosan összeszedi Szurkolok a férfi vízilabda-vá­logatottnak, mert szeretem a sportot, és magyar vagyok. Nincs veszve semmi, még idejében jött a két vereség, ráadásul talán még elszántabbá is teszi a csapatot. A lőtt gólok száma önmagáért beszél, de a védekezésen még lehet javítani. Az ered­mény természetesen u­gyanaz lesz, mint az­­előző három olimpián: aranyérem­ csapat támadójátékát alapja­iban határozza meg a közép­csatár helyezkedése, egyáltalán nem mindegy, milyen pozíciót képes elfoglalni a medencében. Na mármost ezúttal nem öt méteren centereztek, a kegyet­len védők ezúttal nem tudták őket ennyire kitolni (pedig aki ismeri Predrag Jokicsot, tudja, hogy minden hájjal megkent játékos, mellette levegőt sem nagyon lehet venni, nemhogy a labdáért harcolni), így a lövőink is közelebb lehettek a kapuhoz. Említést érdemel még Nagy Vik­tor, aki 5-8-nál állt be, s ezt kö­vetően változást hozott a játék­ba: addig sziporkázó klubtársa, Drasko Brguljan sem volt képes gólokat szerezni ellene. Külön­ben is, a montenegrói inkább a Vasas Bajnokok Ligája-meccse­­in villogott volna ennyire... Több pozitívum? Nincs­­ na­gyítóval sem. A védekezés ha­tékonysága ezúttal is szerény maradt, a tizenegy kapott gól újfent igazolta, nem állt még össze a fal - és akkor finoman fogalmaztunk: az olimpia hete­dik negyedében blokkolták az elsőt a mieink! Elöl még hat az öt ellen is zavarba ejtően rossz passzok jelezték, bizony, van mit csi­szolni. „Nyomasztó, hogy két vere­séggel kezdtünk" - vallotta be Varga Dénes, hozzátéve per­sze, a vereségekkel sem sza­bad sokáig foglalkozni, mert akkor a harmadik rangadón­kat, az amerikaiak ellenit is elveszítjük. Csoportnegyedik­ként azért necces lenne a foly­tatás - bár úgy sem reményte­len. Viszont ez a meccs, ez a kapaszkodás arra feltétlen jó volt, hogy a javuló játék alap­ján legyen esélye a csapatnak a második helyre is. Mi kell hozzá? Feltéve, hogy a szerbek mindenkit megvernek, „csu­pán” kétgólos siker szüksé­geltetik a Montenegrót eggyel felülmúló Egyesült Államok ellen. Ez nem tűnik reményte­len vállalkozásnak. Máskülönben jót tenne már egy siker a lelkeknek. A Romá­nia elleni találkozó arra éppen­séggel kiváló lesz, hogy belőjék végre magukat a játékosok, megérezzék a győzelem ízét. És ha egyszer rákapnak, már ne­­­­héz megállítani őket. Vagy túlontúl előreszalad­tunk volna? - HIRDETÉS----------------------------------------­ vodafone Az MVLSZ főtámogatója London ZOli? Nagy Viktor becserélése jót tett a csapatnak, még ha Vladimir Gojkovicsot nem is volt könnyű megállítani t­t­i .► Nem a centereken múlt... De Csapatjáték, kikaptunk. ► De az oly fontos center­játék most jobb volt, mint a szerbek ellen, nem igaz? % !> Rendben, elfogadom. Hárai Balázzsal együtt jobban megol­dottuk a centerjátékot, mint az első meccsen, amiért kaptunk is kritikát rendesen. Teszem hozzá,­­ jogosan, bár mint mindennek, ennek is két oldala van. A rész­sikernek azonban nem tudok örülni felhőtlenül, hiszen kikap­tunk. Pedig jöttek a centergólok, jól megfogtuk a pozíciókat, és a passzok is használhatóbbak vol­tak, ráadásul három emberüket kipontoztuk. Más kérdés, ez sem volt elég, és még ennél is több kell tőlünk. ► Mindkét londoni mécs­esünkön kapaszkodnunk kellett a rivális után. Viszont amíg Szerbia ellen elveszí­tettük a fonalat, Monteneg­ró ellen volt még visszaút a szoros végjátékhoz. 1„ Amikor a szerbek két nap­pal ezelőtt megléptek tőlünk, elbizonytalanodtunk. Kétséget éreztem magunkban arra nézve, hogy képesek vagyunk-e utolérni őket, lehet-e még szorossá tenni a meccset. Ez az érzés Montenegró ellen nem jött elő. Nem engedtük legyűrni magunknak, megvoltak az utolsó helyzeteink is, csak el­kapkodtuk a befejezéseket. ► Két mérkőzés, két ve­reség. Vajon a folytatást illetően milyen következ­tetést vonhatunk le? !> Le lehet szűrni tanulságokat, mindenekelőtt teljesen világosan bebizonyosodott az, amit azért­ ­ már tudni lehetett, hogy nem va­gyunk abszolút favoritok, hanem egyike annak a hat válogatottnak, amelyik ebben a mezőnyben győzhet vagy érmes lehet. Nem dőlt össze a világ, viszont valóban magunk alatt vágjuk a fát, ha így folytatjuk az olimpiát, hiszen an­nál nehezebb ellenféllel találko­zunk a negyeddöntőben, minél hátrébb végzünk a csoportban. Két vereséggel pedig nem túl jó a pozíciónk, igaz, még mindig ki lehet ebből hozni jobbat. ► A szerbek tizennégy, a montenegróiak tizen­egy gólt lőttek nekünk. Ez mennyire sokkoló? i E­lavultunk három gólt hátul... Amíg a szerbek távolról gyorsan elvégzett szabaddobásokból négy vagy talán öt alkalommal is meg­leptek minket, a montenegróiak­­nak ez nem sikerült. És nem azért, mert ők nem olyan jó játékosok. Ez egyértelműen annak a számlá­jára írható, hogy lényegesen job­ban koncentráltunk ezekben a helyzetekben. De kellett ehhez a kapuscsere is. Szécsi Zoli nem vé­dett rosszul, ám Nagy Viktor beál­lítása és védései lendületet adtak nekünk, mezőnyjátékosoknak is. De kétségtelen, ennél kevesebbet kell kapnunk, ha valóra akarjuk váltani álmainkat. CENTERJÁTÉKOSA Magunk alatt vágjuk a fát OLIMPIA 2012 Ez gól volt, sport! Óvás!­ m­meretes balhé zárta a Horvátország-Spanyolország rangadót, amely végig a horvátoknak állt, ám a spanyolok 5-7-ről is visszakapaszkodtak 7-7- ig, végül jogos ötméteres döntött a horvátok javára (8-7), amit Sandro Suk­­no 1:20-szal a meccs vége előtt értékesített - illetve, dehogyis ez döntött... Hanem a szlovén játékvezető, Boris Margeta, aki két másodperccel a vége előtt nem volt hajlandó figyelembe venni a gólbíró jelzését, holott ő azonnal emelte a két kezét, amikor Ivan Pérez svédcsavarja áthaladt a vonalon. Margeta rá se rántott, csak állt mélán, hogy aztán kisvártatva elsodorják a reklamáló spanyolok. Ráadásul a nagy kivetítőn sokszor visszajátszották az esetet: látszott, hogy becsússzam a labda, mielőtt a kapus kikapta, így aztán a közönség is kellő hangerővel őrjöngött, miközben a FINA-vezérkar egyre zavartabb tekintettel igyekezett menteni a menthetetlent. A spanyolok persze óvtak, ám ennek sorsa aligha kérdéses, hiszen póló­ban sincs videózás, a bíró döntése számít véglegesnek. Hasonlóért Kassai Viktort hazaküldték a labdarúgó Eb-ről, pedig neki nem jelzett a segítője, itt jelzett, mégsem ítéltetett meg a gól. Egyben biztosak lehetünk: errefelé a mundér becsülete fontosabb, azaz a horvátokkal majdnem egy nyelvet be­szélő szlovén játékvezető garantáltan velünk marad a folytatásra is. * győzelem következik Csak a mérkőzés jó oldalát vagyok hajlandó nézni. Kikap­tunk, így várhatóan nem tudunk odaérni az első két helyre, a viszonylag könnyebb negyeddöntős ellenfélről lemondhatunk. Ez a nehezebb utat jelenti, de egy háromszoros olimpiai bajnok brigádnak ez ne legyen probléma. A kezdés előtt nem beszéltünk róla, mert nem illik, hogy mi van, ha két vereséggel kezdünk, és ha kettővel, azok milyen vereségek, a maximumot nyújtjuk, és az sem elég, vagy a mi mércénkkel mérve nem megfelelőt, amiből sokat lehet javulni, és akkor nincs baj. Mivel lehet olyan csapatot a legjobban motiválni, amelyben egysze­res, kétszeres, sőt háromszoros olimpiai bajnokok játszanak? Az önbecsülést, az önérzetet kell előtérbe helyezni. Most öt napig mindenki kellemetlenül fogja érezni magát, és vállalom - ha nem így lesz, húzzanak de­resre, mint Ludas Matyit -, hogy három győzelem következik. Ez nem olyan csapat, hogy valaki a hátára veszi, és három-négy gólt lő, a többi­eknek pedig alá kell játszaniuk, ez olyan csa­pat lesz, amelyben sokkal több embernek kell jól játszania. Szabó Zoltán BEK-győztes EZ TÖRTÉNT MÉG A második fordulóban megle­petésre a görögök pontot loptak az olaszoktól, jelezve, hogy nem tettek le a továbbjutásról, ösz­­szegubancolva ezzel a szálakat, ötesélyessé téve a csoportból a negyeddöntőbe kerülést. A mi hatosunkban a Kovács István vezette román válogatott a szü­netben még vezetett az ameri­kaiak ellen, akik aztán megráz­ták magukat, és nyertek. TOVÁBBI EREDMÉNYEK Csoportkör, 2. forduló A-csoport: Horvátország-Spanyol­ország 8-7 (2-1,3-2,2-4,1-0). Gól­szerzők: Dobud, S. Sukno 2-2, Buric, Hinic, Busije, Boskovic, ill. Espanol 4, F. Perrone 2, Minguell. Ausztrália- Kazahsztán 7-4 (2-1,2-0,2-2,1-1). G: Howden 2, Woods, McGregor, Beadsworth, Cleland, Roach, ill. Ma­­nafov, Gubarev, Gorovoj, Sakenov. Görögország-Olaszország 7-7 (2-1, 1- 2,2-3,2-1). G: Funtulisz, H. Afru­­dakisz 2-2, Kokkinakisz, Teodoropu­­losz, Miralisz, ill. Presciutti, Giorgetti 2- 2, Aicardi, Gitto, Felugo. Az állás: 1. Horvátország 4,2. Olaszország 3, 3. Spanyolország 2 (21-14), 4. Auszt­rália 2 (12-12), 5. Görögország 1,6. Kazahsztán 0. B-csoport: Szerbia- Nagy-Britannia 21-7 (3-3,7-2,6-1, 5-1). G: Prlainovics 5, F. Filipovics 4, V. Udovicsics, Sz. Mitrovics 3-3, Go­­cics, D. Pijetlovics, Nikics, Alekszics, A. Saponjics, Mandics, ill. Figes 3, Ja­mes 2, Parker, Scholefield. Egyesült Államok-Románia 10-8 (3-3,1-2, 3- 0,3-3). G: Varrellas, Bailey 3-3, Wright 2, Azevedo, Mann, ill. C. Radu 4, Josep, R. Georgescu, Ghiban, Kádár. Az állás: 1. Szerbia 4 (35-17), 2. Egyesült Államok 4 (18-15), 3. Románia 2 (21-14), 4. Montenegró 2 (18-18), 5. Magyarország 0 (20-25), 6. Nagy-Britannia 0 (11-34)

Next