Nemzeti Sport, 2013. május (111. évfolyam, 118-146. szám)
2013-05-02 / 118. szám
Pia ?is a Nagy hajó, nagy vihar ■ Bukás lenne ez? Tulajdonképpen igen. Amikor José Mourinho három éve, a dicsőséges madridi éjszakában, a frissen megnyert Bajnokok Ligája-cím élményével elbúcsúzott az Internazionale játékosaitól, így gondolkodott (idézet tőle): „Ha nem fogadom el a Real Madrid edzői állását, örökre lyuk maradna a pályafutásomon.” Kedden eldőlt, elveszítette a spanyol klub a Borussia Dortmunddal szembeni BL-elődöntőt, és az elszalasztott eséllyel talán az is kiderült, mégis marad egy lyuk Mourinho karrierjén. Most még óvatosan bánt a szavakkal, ám napnál világosabb, fél lábbal már kilépett a Bernabéu-stadionból. Ha pedig a másik láb is mozdul, nincs mese, összegezni kell: 3 év, 1 bajnoki cím, 1 Király-kupa, 1 spanyol Szuperkupa. Ehhez jöhet még jó esetben egy második kupagyőzelem, aztán annyi. A hőn áhított BL-diadalból semmi sem lett (Mourinho, 2010: „Célom, hogy Portugália és Olaszország után Spanyolországban is BL-t nyerjek, aztán visszatérhetek Angliába”), ráadásul a Barcelona látványos trónfosztása is csak annyira sikerült, hogy a nagy vetélytárs éppen a hét végén készül megünnepelni három éven belül második bajnoki aranyérmét. Ami azonban a külső kudarcoknál is szokatlanabb, hogy míg korábban játékosai szinte hozzáláncolták magukat, Madridban kihátrált mögüle az öltöző egy része, élén Iker Casillas csapatkapitánnyal. „Ott akarok dolgozni, ahol szeretnek az emberek. Tudom, Angliában ez a helyzet, több klubnál kedvelnek, egynél különösen” - adta fel jövőjével kapcsolatban a rejtvényt, amelynek megoldása alighanem a Chelsea. Hogy Roman Abramovics tulajdonossal egyszer már szakított Londonban? Na és? Egy orosz milliárdos képzeletének és egy öntudatos karrierépítő szándékának nem vethet gátat holmi személyes sérelem. Jim Holden, a World Soccer szakírója már a Manchester United-Real Madrid (1-2) BL-nyolcaddöntő után rámutatott, az Old Traffordon mennyire megszelídült Mourinho: a híres provokátor gesztusait tervezetten igazította az angliai igényekhez (lásd a győztes meccs utáni nyilatkozatot:, ,A jobbik csapat veszített”). Mintha csak egy állásinterjún szerepelt volna... „Portugáliában úgy tartja a mondás, minél nagyobb a hajó, annál erősebb a körülötte tomboló vihar. Én nem panaszkodhatok, a Porto, a Chelsea és az Inter is nagy hajó volt, a Reálnál meg a világon nincs hatalmasabb” - jegyezte meg egyszer. És igaza lett: hiába állították az óceánjáró kormányához, megtapasztalta, van akkora orkán, amely még őt is elsodorja. Szerencsére a mentőegység már úton van érte. m MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► José Mourinho idén már „csak” a Király-kupát nyerheti meg a Real Madriddal. A portugál edzőzseni korábbi játékosát, Lipcsei Pétert arról kérdeztük, Mourinho bukásként élheti-e meg az idei szezont, a korábbi portói légióstól azt is igyekeztünk megtudni, hol folytathatja a blancók vezetőedzője. I„ Annyira szoros viszonyban azért nem vagyunk, hogy ezt velem ossza meg. Igaz ugyan, hogy két-három hetente e-mailen levelezünk, de nem akarom állandó kérdésekkel zaklatni, nem szeretnék sok lenni. Tényleg fogalmam sincs, megy-e vagy Madridban marad, a Dortmund elleni kieséskor mindenesetre sajnáltam, szerintem ha a meccs eleji ziccerekből csak egyet kihasznál a Real, továbbjuthatott volna. Teljesen máshogy alakul akkor a mérkőzés, simán el tudtam volna képzelni a döntőbe kerülést. Miután idén már csak a Spanyol Kupát nyerheti meg, szerintem csalódásként éli meg a szezont, azt gondolom, az idén nagyon meg akarta szerezni a BL-serleget a Madriddal. Persze ki nem akarja? Biztosan többet is vártak tőle, mint hogy a hazai kupát begyűjti, s bár mindhárom madridi évében nyerhet valamit, kupagyőzelemmel és bajnoki címmel már gazdagodott, a Bajnokok Ligája lett volna a fő cél. AJÁNLJUK MAGUNKAT Michelisz Norbert a hétvégén a túraautó-világbajnokság hazai futamán száguld, előtte a Nemzeti Sportnak elárulta a Honda titkait. Pénteki cikkünkből az is kiderül, milyen tekerentyúk vannak kormányon. JÓTÉKONYSÁG HÁTTÉR_____________________ Nehéz sorsú, de nem elfeledett klasszisok A Bánka Kristóf Alapítványtól három korábbi Újpest-kedvenc kapott támogatást ■ SINKOVICS GÁBOR Miközben az Újpest csapata az MTK ellen készült, ugyanezen a napon történt egy másik fontos, a lila-fehér klubbal kapcsolatos esemény. Kedd délután három egykori kedvencet köszöntöttek a negyedik kerületben, az egykori Cérna-pálya mellett. Törőcsik András, Fekete László és Schumann Péter kapott támogatást a Bánka Kristóf Alapítványtól. Törőcsik András érkezett utolsóként. Jókedvűnek tűnt, nevetett, ahogy belépett az udvarra. Edzőcipő, rövidnadrág és póló volt rajta, éppen úgy festett, mintha most érkezett volna a tatai edzőtáborból. Mintha épp a Ferencváros elleni rangadóra készülne. Talán csak hosszú, ősz szakálla, no meg mélyen barázdált arca jelezte, elvágtattak az évek, Törő tánca már a múlté. Az egykori újpesti kedvenc érkezését már nagyon várta két korábbi játékostársa, Fekete László és Schumann Péter. Ők már ott ültek negyed három körül a kis irodában, és szinte megállás nélkül anekdotáztak. Különösen „Golyó”, vagyis Fekete volt elemében, de hát aki ismeri őt, jól tudja, elég egy szó, egy dátum, és ő már belekezd a mesébe, hogy is volt, amikor a Benfica ellen egyszer csak őt, az ifistát, az ismeretlen gyereket csatasorba állították. Schumann Péter is mosolygott. Háromszor nyert bajnokságot az Újpesttel. Kemény, határozott védőnek számított, a középcsatárok tartottak tőle. Schumann sokáig futballozott, még nyomta a Duna Cipőgyár öregfiúkban, amikor egyszer csak történt valami. Feltörte a csuka a bal lábfejét, és a seb csak nem akart begyógyulni. Borogatta, kenegette, mindhiába. Aztán ez az erős férfi orvoshoz ment, vizsgálták, majd közölték vele, érszűkülete van. A seb tovább terjedt és 2005- ben térdből amputálták a bal lábát. Schumann Péter műlábbal, járókerettel és visszafogott optimizmussal érkezett ide. Segítségért jött. Akárcsak Törőcsik András és Fekete László, a két csatár, aki az 1978-1979-es szezonban együtt 44 góllal járult hozzá az Újpest bajnoki cvéhez. Most pedig szerényen fogadták és köszönték meg a Bánka Kristóf Alapítvány adományát. Felemelő, megható, szomorú és örömteli. Ezek a jelzők cikáztak az ember fejében, ahogy ott állt a Fóti út 6. szám alatti épület udvarán, az egkori újpesti Cérna-pálya tó szomszédságában. Mert ott volt a három újpesti kiválóság, több ezer szurkoló kedvence, de ott volt velük, rajtuk az éet zűrzavara és az a rengeteg seb, amelyet a múló idő ejtett rajtuk. Szívbe markoló pillanatok voltak ezek. Miként az is, ahogy Bánka Gyula kezet rázott velük, kezükbe adva egy tisztességes összeget, legyen miből enni, inni, túlélni. Mert Bánka Gyula még nagyobb terhet cipelt, mint Törő, Golyó vagy Schumann. Ő a szinte rég gyermek fiát, Bánka Kristófot veszítette el megdöbbentő módon. Még sokan emlékeznek a tragédiára. A tehetséges futballista, aki ugyancsak szerepelt Újpesten, már váci színekben futballozva négy edzés után hazajött, lefeküdt aludni és az álmok a mennyországig repítették. Bánka Kristóf hatalmas fotóról nézett ránk az udvaron. Mosolyogva, elevenen, mintha hozzánk szólna. Bánka Gyula látszólag nyugodt ember, de azt mondja: „Itt van velem, bennem a fiam. Mindig és mindenhol. Sokszor megyek ki hozzá a temetőbe, mondom neki a magamét, és tudom, hogy hallgat, hogy figyel. Ezt is megbeszéltem vele, hogy Törőt, Fókuszt és Schumann Petit segítenünk kell. Mert ez így van rendjén. ” A Bánka Kristóf Alapítvány eddig tehetséges fiataloknak nyújtott segítséget. Ez volt az első alkalom, hogy újpesti legendák jutottak pénzhez az alapítvány által. De annyi a rászoruló, a kétségbeesett, sokat nélkülöző korábbi sportoló, hogy a kedd délutánnak bizonyára lesz folytatása. S elnézve Törőcsik András, a pszichiátriáról a közelmúltban kikerülő, anyagi gondokkal küzdő Fekete László meg a járókeretre szoruló Schumann Péter arcát, az ember újra csak megállapíthatta: a remény hal meg utoljára. » Gólzápor az Old Boys visszatérésén . Polonkai Zoltán, az egykori „dekakirály” m nem hiába dolgozott. Hetek hónapok óta szervezte, hogy újra öszszeálljon a korábbi Old Boys válogatott, s így is történt. Néhány napja megint kifutott a zöld gyepre megannyi korábbi kedvenc. A meccset a Sopron közeli Egyházasfaluban rendezték, ahol pályára lépett Détári Lajos, Keller József, Rab Tibor, Menyhárt Ernő, Zámbó Sándor, és természetesen ott volt Törőcsik András is. A meccs 7-7 lett. Eső János egykori polgármester, kocsmáros, klubtulajdonos büszkén nézett körbe a sporttelepen, ahol több százan tapsoltak például Détári Döme góljainak. * ◄ Az Old Boys játékosa, Détári Lajos vezér volt a pályán a gálameccsen