Nemzeti Sport, 2013. május (111. évfolyam, 118-146. szám)

2013-05-02 / 118. szám

Pi­a ?is a Nagy hajó, nagy vihar ■ Bukás lenne ez? Tulajdonképpen igen. Amikor José Mourinho három éve, a dicsőséges madridi éjszakában, a frissen megnyert Bajnokok Ligája-cím élményével elbúcsúzott az Internazionale játékosa­itól, így gondolkodott (idézet tőle): „Ha nem fogadom el a Real Madrid edzői állását, örökre lyuk maradna a pályafutásomon.” Kedden eldőlt, elveszítette a spanyol klub a Borussia Dort­­munddal szembeni BL-elődöntőt, és az elszalasztott eséllyel talán az is kiderült, mégis marad egy lyuk Mourinho karrierjén. Most még óvatosan bánt a szavakkal, ám napnál világosabb, fél lábbal már kilépett a Bernabéu-stadionból. Ha pedig a másik láb is mozdul, nincs mese, összegezni kell: 3 év, 1 bajnoki cím, 1 Király-kupa, 1 spanyol Szuperkupa. Ehhez jöhet még jó esetben egy második kupagyőzelem, aztán annyi. A hőn áhított BL-diadalból semmi sem lett (Mourinho, 2010: „Célom, hogy Portugália és Olaszország után Spanyolország­ban is BL-t nyerjek, aztán visszatérhetek Angliába”), ráadásul a Barcelona látványos trónfosztása is csak annyira sikerült, hogy a nagy vetélytárs éppen a hét végén készül megünnepelni három éven belül második bajnoki aranyérmét. Ami azonban a külső kudarcoknál is szokatlanabb, hogy míg korábban játéko­sai szinte hozzáláncolták magukat, Madridban kihátrált mögü­­le az öltöző egy része, élén Iker Casillas csapatkapitánnyal. „Ott akarok dolgozni, ahol szeretnek az emberek. Tudom, Angliában ez a helyzet, több klubnál kedvelnek, egynél külö­nösen” - adta fel jövőjével kapcsolatban a rejtvényt, amelynek megoldása alighanem a Chelsea. Hogy Roman Abramovics tulajdonossal egyszer már szakított Londonban? Na és? Egy orosz milliárdos képzeletének és egy öntudatos karrierépítő szándékának nem vethet gátat holmi személyes sérelem. Jim Holden, a World Soccer szakírója már a Manchester United-Real Madrid (1-2) BL-nyolcaddöntő után rámutatott, az Old Traffordon mennyire megszelídült Mourinho: a híres provokátor gesztusait tervezetten igazította az angliai igények­hez (lásd a győztes meccs utáni nyilatkozatot:, ,A jobbik csapat veszített”). Mintha csak egy állásinterjún szerepelt volna... „Portugáliában úgy tartja a mondás, minél nagyobb a hajó, annál erősebb a körülötte tomboló vihar. Én nem panaszkod­hatok, a Porto, a Chelsea és az Inter is nagy hajó volt, a Reálnál meg a világon nincs hatalmasabb” - jegyezte meg egyszer. És igaza lett: hiába állították az óceánjáró kormányához, megta­pasztalta, van akkora orkán, amely még őt is elsodorja. Szerencsére a mentőegység már úton van érte. m MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► José Mourinho idén már „csak” a Király-kupát nyer­heti meg a Real Madriddal. A portugál edzőzseni korábbi játékosát, Lipcsei Pétert arról kérdeztük, Mourinho bukásként élheti-e meg az idei szezont, a korábbi portói légióstól azt is igyekeztünk megtudni, hol folytathatja a blancók vezetőedzője. I„ Annyira szoros viszonyban azért nem vagyunk, hogy ezt velem ossza meg. Igaz ugyan, hogy két-három hetente e-mailen levelezünk, de nem akarom állandó kérdésekkel zaklatni, nem szeretnék sok lenni. Tényleg fogalmam sincs, megy-e vagy Madridban marad, a Dortmund elleni kiesés­kor mindenesetre sajnáltam, szerintem ha a meccs eleji zic­cerekből csak egyet kihasznál a Real, továbbjuthatott volna. Teljesen máshogy alakul akkor a mérkőzés, simán el tudtam volna képzelni a döntőbe kerülést. Miután idén már csak a Spanyol Kupát nyerheti meg, szerintem csalódásként éli meg a szezont, azt gondolom, az idén nagyon meg akarta szerezni a BL-serleget a Madriddal. Persze ki nem akarja? Biztosan többet is vártak tőle, mint hogy a hazai kupát begyűjti, s bár mindhárom madridi évében nyerhet valamit, kupagyőzelemmel és bajnoki címmel már gazdagodott, a Bajnokok Ligája lett volna a fő cél. ­ AJÁNLJUK MAGUNKAT Michelisz Norbert a hétvégén a túraautó-világbajnok­ság hazai futamán száguld, előtte a Nemzeti Sportnak elárulta a Honda titkait. Pénteki cikkünkből az is kide­rül, milyen tekerentyúk vannak kormányon. JÓTÉKONYSÁG HÁTTÉR­­_____________________ Nehéz sorsú, de nem elfeledett klasszisok A Bánka Kristóf Alapítványtól három korábbi Újpest-kedvenc kapott támogatást ■ SINKOVICS GÁBOR Miközben az Újpest csapata az MTK ellen készült, ugyan­ezen a napon történt egy másik fontos, a lila-fehér klubbal kapcsolatos esemény. Kedd délután három egykori kedvencet köszöntöttek a negyedik kerületben, az egykori Cérna-pálya mellett. Törőcsik András, Fekete László és Schumann Péter kapott támogatást a Bánka Kristóf Alapítványtól. Törőcsik András érkezett utol­sóként. Jókedvűnek tűnt, neve­tett, ahogy belépett az udvarra. Edzőcipő, rövidnadrág és póló volt rajta, éppen úgy festett, mintha most érkezett volna a tatai edzőtáborból. Mintha épp a Ferencváros elleni rangadóra készülne. Talán csak hosszú, ősz szakálla, no meg mélyen barázdált arca jelezte, elvág­tattak az évek, Törő tánca már a múlté. Az egykori újpesti ked­venc érkezését már nagyon vár­ta két korábbi játékostársa, Fe­kete László és Schumann Péter. Ők már ott ültek negyed három körül a kis irodában, és szinte megállás nélkül anekdotáztak. Különösen „Golyó”, vagyis Fe­kete volt elemében, de hát aki ismeri őt, jól tudja, elég egy szó, egy dátum, és ő már belekezd a mesébe, hogy is volt, amikor a Benfica ellen egyszer csak őt, az ifistát, az ismeretlen gyereket csatasorba állították. Schumann Péter is mosoly­gott. Háromszor nyert bajnoksá­got az Újpesttel. Kemény, ha­tározott védőnek számított, a középcsatárok tartottak tőle. Schumann sokáig futballozott, még nyomta a Duna Cipőgyár öregfiúkban, amikor egyszer csak történt valami. Feltörte a csuka a bal lábfejét, és a seb csak nem akart begyógyulni. Borogatta, kenegette, mindhi­ába. Aztán ez az erős férfi or­voshoz ment, vizsgálták, majd közölték vele, érszűkülete van. A seb tovább terjedt­­ és 2005- ben térdből amputálták a bal lábát. Schumann Péter műláb­bal, járókerettel és visszafogott optimizmussal érkezett ide. Segítségért jött. Akárcsak Törőcsik András és Fekete László, a két csatár, aki az 1978-1979-es szezonban együtt 44 góllal járult hozzá az Újpest bajnoki c­véhez. Most pedig szerényen fogadták és köszönték meg a Bánka Kristóf Alapítvány adom­­ányát. Felemelő, megható, szomorú és örömteli. Ezek a jelzők cikáztak az ember fejében, ahogy ott állt a Fóti út 6. szám alatti épület udvarán, az eg­­kori újpesti Cérna-pálya tó szomszédsá­gában. Mert ott volt a három újpesti kiválóság, több ezer szurkoló kedvenc­e, de ott volt velük, rajtuk az é­et zűrzavara és az a rengeteg seb, amelyet a múló idő ejtett rajtuk. Szív­be markoló pilla­natok voltak ezek. Miként az is, ahogy Bán­ka Gyula kezet rázott velük, kezükbe adva egy tisztességes összeget, legyen miből enni, inni, túlélni. Mert Bánka Gyu­la még nagyobb terhet cipelt, mint Törő, Golyó vagy Schu­mann. Ő a szinte r­­ég gyermek fiát, Bánka Kristófot veszítette el megdöbbentő módon. Még sokan emlékeznek a tragédiá­ra. A tehetséges futballista, aki ugyancsak szerepelt Újpesten, már váci színekben futballoz­va n­égy­ edzés után hazajött, lefeküdt aludni­­ és az álmok a mennyországig repítették. Bánka Kristóf hatalmas fotóról nézett ránk az udvaron. Mosolyogva, elevenen, mint­ha hozzánk szólna. Bánka Gyula látszólag nyu­godt ember, de azt mondja: „Itt van velem, bennem a fiam. Mindig és mindenhol. Sokszor megyek ki hozzá a temetőbe, mondom neki a magamét, és tu­dom, hogy hallgat, hogy figyel. Ezt is megbeszéltem vele, hogy Törőt, Fókuszt és Schumann Pe­tit segítenünk kell. Mert ez így van rendjén. ” A Bánka Kristóf Alapítvány eddig tehetséges fiataloknak nyújtott segítséget. Ez volt az első alkalom, hogy újpesti le­gendák jutottak pénzhez az alapítvány által. De annyi a rá­szoruló, a kétségbeesett, sokat nélkülöző korábbi sportoló, hogy a kedd délutánnak bizo­nyára lesz folytatása. S elnézve Törőcsik András, a pszichiátri­áról a közelmúltban kikerülő, anyagi gondokkal küzdő Fekete László meg a járókeretre szoruló Schumann Péter arcát, az em­ber újra csak megállapíthatta: a remény hal meg utoljára. » Gólzápor az Old Boys visszatérésén . Polonkai Zoltán, az egy­kori „dekakirály” m nem hiába dolgozott. Hetek hónapok óta szervezte, hogy újra ösz­­szeálljon a korább­i Old Boys válogatott, s így is történt. Néhány napja megint kifu­tott a zöld gyepre megannyi korábbi kedvenc. A meccset a Sopron közeli Egyházasfa­­luban rendezték, ahol pályá­ra lépett Détári Lajos, Keller József, Rab Tibor, Menyhárt Ernő, Zámbó Sándor, és ter­mészetesen ott volt Törőcsik András is. A meccs 7-7 lett. Eső János egykori polgár­­mester, kocsmáros, klubtu­lajdonos büszkén nézett kör­be a sporttelepen, ahol több százan tapsoltak például Dé­tári Döme góljainak. * ◄ Az Old Boys játékosa, Détári Lajos vezér volt a pályán a gálameccsen

Next