Nemzeti Sport, 2013. november (111. évfolyam, 298-326. szám)

2013-11-02 / 298. szám

21 Labdarúgó THURY GÁBOR Mikor, ha nem most? Az amszterdami 1-8 óta felgyorsultak az esemé­nyek, verbálisan mindenképpen. Azonban addig is, amíg nem áll be lényegi változás a magyar fut­ballban, itt van nekünk az NB I. Ahogyan egyszer már írtam: az átalakítás alatt a bajnokság zavar­talanul üzemel. Más kérdés, hogy a válogatott sú­lyos veresége után átértékelődött a honi futball, a Nemzeti Sport az osztályzatokon szigorított, emellett cikksorozatot indított a hogyan tovább­­ra. Mindeközben Szalai Ádám után Huszti Sza­bolcs is megmondta a magáét, igaz, a szurkolók meg nekik mondták meg a magukét... De egyva­lami mintha elsikkadna: mit tehetne az itthon játszó futballista azért, hogy megváltozzék a labdarúgás megítélése? Mindezek a DVTK-Fe­­rencváros mérkőzés kap­csán jutottak eszembe. Mert azt tudjuk, hogy a pályára lépők egyike se olyan gyors, mint Cristiano Ronaldo, és az abszo­lút tudást tekintve Messi magyar alteregóját se keressük. Mindkettő csúcsminőség, a múlt heti Barcelona-Real Madrid mérkőzésen is láthattuk, még ha José Mourinho nem is volt kíváncsi az el Clásicóra. Más okból, de én sem különösebben. Mert ugyan más a színvonal ott fent, de itt mégis­csak a mi kutyánk kölykei rúgják a labdát - még akkor is, ha ez a rengeteg légiós nem feltétlenül a mi kutyánk kölyke. De Magyarországon mind a DVTK, mind a Fradi roppant népszerű, ráadásul a diósgyőriek másodikak a tabellán. A két együttes kispadján Tomiszlav Szivics, illetve Ricardo Moniz személyében a játékosait kiválóan motiváló, am­biciózus edző ül. Már-már fanatizálót írtam, ám a magyar futballból a profizmus mellett leginkább a fanatizmus hiányzik. Szerintem legalábbis, igaz, rám lehet cáfolni, elvégre ebben a tekintetben ma délután a játékosok felnőhetnek szurkolótáboruk mellé. Igazi futballra hasonlító körülmények kö­zött, tár ház előtt. Mikor, ha nem most? Itt mégiscsak a mi kutyánk kölykei rúgják a labdát. BUZGÓ JÓZSEF rovata terv éve ismerem Dömét, szinte még gyerek volt, amikor először találkoztunk. Mondhatni, a sze­mem előtt nőtt fel, lett a tehetséges kissrácból világklasszis futballista. Neki aztán tényleg élete a futball, nyugodtan mondhatom, semmi máshoz nem ért. Illetve, bocsánat! Az autókhoz is, emellett kiváló amatőr asztaliteniszező. Ha a profi futballban a szerencséje fele akkora lett volna, mint a tudása, akkor legalább olyan pályát futhatott volna be, olyan csúcscsapatok mezét húzhatta volna magára, mint Hriszto Sztojcskov, vagy éppen Gheorghe Hagi. De neki nem volt szerencséje. Sem játékosként, sem edzőként. Ha valaki veszi a fáradságot, és vé­gignézi mikor, milyen helyzetben lévő klubok­nál alkalmazták, milyen képességű játékosok­kal kellett volna maradandót alkotnia, rájön, hogy ezekből az úgynevezett lehetőségekből többet kihozni - nemigen lehetett. Például a Fradinál, ahol a jelenlegi kerethez képest dön­tő többségében „ruppótlan” focistákkal volt kénytelen dolgozni... Az utóbbi időben láttam, hogy szenvedett, mint a partra vetett sneci, nem találta a helyét, mélabu­san élte minden­napjait. Papírszalvétára rajzolgatta, mit, ho­gyan, s milyen hadrendben játszatna­k, vagy a csapattal. Edzésterveket írogatott, csak úgy, önmagának... Aztán szerda délben felhívott a Kemecse-Bp. Honvéd Magyar Kupa-mérkőzés (ő végezte el a kezdőrúgást) szünetében: „Lehet, hogy estére újra lesz melóm, csapatom! Felső­­tárkányból hívtak, NB III..." Este az M3-as autópálya valamelyik benzinkútjánál meg is egyezett a csapat vezetőivel, igaz, egyelőre csak öt meccsre kötelezte el magát. Tegnap megtar­totta első tréningét, ma pedig már meccsen dirigálja a felsőtárkányi gárdát. Nem tudom, mire mennek majd kora délután, hazai pályán a hatvaniak ellen, de azt igen, hogy Détári La­jos nagyon készül. Este még összefutottunk az Alacskai úti benzinkúton, öröm volt ránézni! Csakúgy... AKI NEM TUD EGYRE TÖBBET DEKÁZNI, KÖNNYEN ELBÚCSÚZHAT A KARRIERTÖ­­­K­ÉK­I JEGYZET NS-SOROZAT-VITAFÓRUM ví .. iv'.áá'/ 'v **?**'■*,Máoíc­­* v Tessék, van,ahol a gyerekek imádnak futballozni: a német példa követendő, de aligha követhető FOTÓ: IMAGO TÍZEZER JELÖLT • DÁRDAI PÁL a Hertha BSC után­pótlásedzője „A német rendszer jó, de otthon aligha másolható. Berlinben évente csaknem harmincezer gyerek kezdi el a tanulást, ennek harmada olyan fiú, aki futballozni akar, és egész nap játszik is. A megfigyelőknek csak az a dolguk, hogy a sok ezer gyerekből kiválogassák a legjobbakat. Aki tizenöt évesen, az akadémián kerül szakemberek kezébe, szinte behozhatatlan hátrányban van a nemzetközi mezőnnyel szemben." ­ HOZZÁSZÓLÁS - KRITIKÁK Hazaárulás és őszinteség A SZURKOLÓKAT MEGOSZTOTTA Huszti Szabolcsnak a futball jelenével, illetve a válogatottsággal kapcsolatos véleménye Huszti Szabolcs bejelentése, illetve la­punknak adott, a csütörtöki számban megjelent interjúja, amelyben kijelenti, a továbbiakban sem kíván a válogatott­ban szerepelni, no meg a kemény kriti­kája a jelenlegi magyar futballközeg felé alaposan megosztotta a szurkolókat. A nemzetisport.hu oldalon számos hoz­zászólás érkezett, ezekből válogattunk, szemű. Azért nem tudom, mit gondolt anno Szabi, amikor megírta a levelét, mi az isten fog itt változni? A másik: a csapattársak „kiállása” miatt sem jön a válogatottba. A Málta elleni szégyen után hol volt Szabikának a híres levele? Ezen neki is el kéne gondolkoznia, mert még mindig a dac dolgozik benne, bluesmanus: Én úgy érzem, igaza van, és ebből is kiderül, hogy ez nem egy szerethető közeg volt, csak bemagya­rázták maguknak ahelyett, hogy tették volna a dolgukat. objektív: Nagyon szépen és okosan beszél Huszti, és sok mindenben igaza van, de akkor is az a lényeg, hogy azért hagyta ott a válogatottat, mert megsér­tődött, hogy nem volt kezdő. Nem volt igaza. És a híres levele egy pitiáner ri­­nyálás volt, nem egy bölcs beszéd, mint ez a mostani interjú. Tudott volna segí­teni abban, hogy ez a válogatott kicsit előrelépjen, de cserbenhagyta. Windhoek: Huszti, te még most is haza­áruló vagy, aki elhagytad a válogatottat önös érdekből. Fekete Pákó nagyobb magyar nálad. DarthSidious2012: Előre bocsátom, Husztinak sok mindenben igazat adok, azonban az közel sem tetszik, hogy nem akar visszajönni a válo­gatottba. Ha komolyan tenni akar a magyar futballért, akkor jöjjön haza a válogatott meccseire, húzza fel a mezt, és dögöljön meg a pályán! (És ugyanez igaz Szalaira: nyilatkozott egyet, aztán teszek az egészre mentalitással ellö­työgött Andorra ellen). Ha meg nem teszi ezt Huszti, akkor egész egyszerű­en azok közé tartozik, akik megmond­ják a frankót, de amikor valamit tenni kell, sunnyogva elhúznak a fenébe. yagat24: Huszti jó gyerek. Miért mond­ta le a válogatottságot? Azért, mert egy hozzá nem értő dilettáns kapta meg a válogatott irányítását. Huszti elmondta három éve, hogy ebből nem kér. Mi a jobb? Lapulni a fűben, mint Szalai, és a 2013. november 2., szombat nenazetiapost HATÉVES kortól kezdődik el a kiválasztás, és egy évtizeddel később a legjobbak alkotják majd az U15-ös válogatottat Somogyi Zsolt. Lapunk csütörtöki számában a labdarúgó-rovat vezetője, Vin­­cze András azzal indította a ma­gyar futball felemelkedésének reményében nyitott vitát, hogy azt kereste: kinek, hogyan kellene változtatást elérnie mifelénk? Mert változtatásra nyilvánva­lóan szükség van. És az első dolgozatban olvas­ni (több futballépítő szakember mellett) például Horst Hrubesch nevét, aki tizenharmadik éve dolgozik a német utánpótlás-vá­logatottaknál. Nos, néhány éve, amikor a Sisa Tibor vezette, akkor U19-es korosztályos válogatott Kecskeméten döntetlent játszott a német fiatalokkal, zengett a vendégöltöző az egykori csatár dörgedelmeitől. Aki nem hallott róla: Hrubesch 1978-tól öt éven át 96 góllal segítette a Hambur­got, két év alatt tizenhetet lőtt a belga Standard mezében, utolsó évében a Dortmund csatára­ként kétszer volt eredményes, huszonegyszeres nyugatnémet válogatott, Eb-győztes (1980), vb­­ezüstérmes (1982). Akkor lapunknak egypercnyi lehetősége volt beszélni vele, és még látszott az arcán az indu­lat, amikor a folyosóra lépett, és megkapta a kérdést: mégis, mi a nagyobb felelősség, a vb-döntőt érő tizenegyeshez odaállni (mint tette 1982-ben Sevillában, a fran­ciák ellen, és az ő góljával végül az NSZK lett finalista), vagy a húsz legtehetségesebb német futbal­listát felügyelni? „Kedves öntől, hogy azt a tizen­egyest szóba hozta, látja, el is illant belőlem a feszültség- mosolyodon el az edző. - Ám a komoly vála­szom az, hogy mindkettőn renge­teg múlik. Azzal a góllal bejutot­tunk a döntőbe, noha a franciák kétgólos vezetésénél úgy tűnt, erre már nincs esélyünk. A srácokkal való törődés másfajta felelősség: jó eséllyel ők lesznek a német felnőtt­válogatott játékosai, és én senkitől sem szeretném hallani, hogy ez vagy az miként kerülhetett pályára nálam. Itt már szinte kész játéko­sok jönnek szóba, csak a taktikai fejlődésüket kell segíteni. ” Nos, most azt nézzük meg, hogy miként „születnek" arrafelé a futballisták. Hatéves kortól kez­dődik a képzés a kisebb-nagyobb klubokban. A tartományokon belül több részre, kerületekre, körzetekre osztják az országot, és egy-egy kis körzet tehetségeit tíz­éves kor alatt kéthetente, később hetente egyszer úgynevezett tá­mogató tréningre hívják meg, ennek célja az, hogy a legjobbak minél többet találkozzanak, és egymást húzzák felfelé, a moz­dulat­gyorsaságuk gyorsabban válik automatizmussá - és persze rendszeresen szem előtt legye­nek. A támogató pontok között területi alapon gyakoriak (hat­nyolc hetenként) az egész napos tornák. Ezeken már a futballszö­­vetség edzői is ott vannak, és fi­gyelik a tehetségeket. Folyamato­san mérik, hogy a gyerek hányat dekázik jobbal-ballal, és ha csök­ken ez a szám, vagy hónapokon át nem nő, könnyen búcsú lehet a dolog vége. A rúgófalnál „job­bal lövés, ballal átvétel" a feladat (majd ugyanez fordítva), itt a lab­dakezelés sebességét, finomságát mérik. Tizenkét éves korban már a nagyobb városok válogatottjai gyűjtik össze a klubok legjobbjait, ezek a formációk már nemzetközi tornákon is részt vesznek. Hattól tizenhárom-tizennégy éves korig tehát a klubedzésen és bajnoki meccsen felül rengeteg plusz fog­lalkozás és torna van, amelyen a leggyorsabb, legügyesebb gyere­keket választják ki. Az ország összes tartomá­nyából kiválogatott 120 legjobb tizennégy éves játékos a nyári szünetben Bad Blankenburgban találkozott, ahol napokon keresz­tül csak egymás közötti mérkőzé­sek (kisebb és nagyobb pályákon) szerepeltek a programban, a láb­tenisz jelentette a kikapcsolódást - ám a nézőteret ellepő edzők azt is árgus szemmel figyelték. A mezőnyt később elfelezik, tovább versenyeztetik, majd újabb fele­zés után a legjobb, leggyorsabb harminc fő alkotja az U15-ös vá­logatottat. A gyerekeket folyamatosan tesztelik. Tíz-tizenegy éves korig tíz, aztán harminc métert kell sprintelni (a fotocella méri az öt, tíz, húsz méteren elért időt). Orvo­sok vizsgálják a jelöltek teherbíró­képességét, és elmaradhatatlan a tapping-teszt: itt a számítógép azt méri, hogy az egyhelyben futó játékos mer­ílyszét­­pöfög, ahilyen gyorsan teszi le a talajra a lábát mozgás közben. És akkor a tinédzserkorú fut­ballista, akit már tízéves kora előtt kiemeltek, és egyre nagyobb és nagyobb vonzáskörzetből ér­kező riválisokkal együtt teszteltek és versenyeztettek, állandó fejlő­désre késztetve, odakerülhet az utánpótlás-válogatottba, többek között Horst Hunbesch csapatá­ba... A rendszer nem bonyolult, és a működése úgy épül fel, hogy a lassú, körülményes, nehézkesen forduló, a labdaátvétellel kínlódó könyörtelenül kihullik a rostán, vagy inkább fordítva: csak a gyor­san futó, gyorsan gondolkodó, a labdát sprint közben is hibátlanul kontrolláló futballista juthat el a legjobbak közé. NSO-SZAVAZÁS Jönnie kellene Ön szerint szükség lenne-e a jövőben Huszti Szabolcs játékára a nemzeti csapatban azok után, hogy a játékos ismét kijelentette, nem kíván visszatérni a válogatottba? 9857 szavazat végén magyarázni a bizonyítványt, vagy kiállni, vállalva azt, hogy az illető edző alatt már nem lesz többet válogatott? Három év ment a kukába, rosszabbak vagyunk, mint akkor. Pupák30: Én elismerésemet és kö­­szönetemet fejezem ki Szabolcsnak. Ebben a velejéig rothadt társadalom­ban, ahol mindent átsző a korrupció, a sógor-koma-jóbarát stílus, mert őszin­tén beszélni, és felvállalta a következ­ményeket. Megfizette az árat. Őszinte, tiszta hang. 61% Igen, mert vele nagyobb esélye lenne a Nem, igaza van, ő már tényleg öreg válogatottnak. 20% Tökmindegy... lenne az új csapatba. 11% 7% Ha megtesz az új szövetségi kapitány, úgyis meggondolja magát

Next