Nemzeti Sport, 2014. január (112. évfolyam, 1-30. szám)

2014-01-02 / 1. szám

I «*­ t egy ember, egy kiváló sportember, egy­­y nagyszerű sportvezető, Császári Atti- Vo­­la, Csaszi, akinek 60. születésnapját enyhe túlzással az egész ország ünnepel­te - tűzijátékkal, petárdázással, vidám hangulatban. Csaszi mindig is híres volt jó időzítéséről, pontosságáról. Már hatvan évvel ezelőtt is kínosan ügyelt arra, hogy jó időben, azaz ne december 31 -én, a sportban évvesztesként, hanem január elsején jöjjön a világra. Fantasztikus tehetség volt úszás­ban, bajnok és csúcstartó, olimpikon, de valamiért nem érte el az általa kitűzött célt, időeredményeket. Nem sokat teketóriázott, sportágat váltott, követve korának megha­tározó úszóját, Lázár Pétert, öttusázónak állt. Elszántságának, elhivatottságának, céltudatosságának köszönhetően viharos gyorsasággal sajátította el a sportág alapjait, de természetesen nem elégedett meg ennyi­vel, nem alkudott meg önmagával, hanem a legmagasabbra, világszínvonalra tört. Az edzők álma volt, mesterei nem tudtak olyat kérni tőle, amit azonnal, zokszó nélkül ne teljesített volna. Válogatott lett, kétszeres vb-ezüstérmes, világklasszisok sorát meg­előzve, egyéniben is nyert magyar bajnok­ságot. Szervezőkészségével már versenyző­korában kitűnt, vezéregyéniség volt, nem lepett meg senkit, amikor ,visszavonulása után azonnal a szövetség főtitkára, később elnöke lett. A Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként is sokat tett a magyar sportért. A civil életben is rangot vívott ki magának, sokan azonosítják őt az Adidas magyaror­szági sikereivel. Körbeutaztuk együtt a vi­lágot, versenyzőként többet aludtunk közös szobában, mint a feleségünkkel... Amikor tegnap reggel fél hétkor elindultam futni, azt mondtam magamban, a 2014. január elsejei edzésemet Csaszinak ajánlom. Ötven éve ismerjük egymást, majdnem ennyi ide­je vagyunk barátok - ennyivel minimum tartozom neki. Isten éltessen, boldog szü­letésnapot, Csaszi! S ne feledd: nem csak a húszéveseké a világ! Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata • H­U 21 Labdarúgás MALONYAI PÉTER Csiga Volt az a vicc, amelyben a szocialista Magyar­­ország polgára kivándorló-útlevelet kér, majd amikor megérkezik választott hazájába, azon­nal intézni kezdi a hazatelepülését. Amikor már vagy ötödször ismétlődik meg az oda-vissza, a belügyminisztériumi tótumfaktum megkérdezi: „Mondja, elvtársam, miért nem tudja eldönteni, hogy hol akar élni?" „Mert útközben a legjobb...!” - hangzik a válasz, nekem pedig Horváth Ferenc edzői karrierje jut róla az eszembe. A tréner 2010-ben mutatkozott be a profik között, s ha minden igaz, hétfőn már az ötödik klubban tarthat szűzbeszédet. Sikere lesz, ebben biztos­­ vagyok, hiszen szókimon­dó, talpraesett, a lényeget pillanatok alatt képes , átlátni. Határozottan ál-AlKOZDG ál­lítom, szimpatikus ember áll majd a győri futball szakmai csúcsán. Hogy milyen edző, nem tudom, sehol sem dolgozott annyi ideig, hogy a koncepciójáról, az általa kép­viselt stratégiáról fehéren-feketén kiderüljön, mennyit ér, az ilyesmihez esztendők kellenek. Megjegyzem, Horváth Ferencet játékosként is a nagy utazások jellemezték, húszesztendős pá­lyafutása alatt nyolc országban fordult meg, egy­­egy csapatánál átlagosan huszonnyolc meccset játszott (ha hinni lehet a világhálós statisztiká­nak), hogy ennyi fellépéssel hagyhatott-e maga után mély nyomokat Belgiumtól Portugáliáig, nem tudom - leszámítva persze, hogy ifjan is ro­konszenves volt, barátságos, közvetlen. Ami elegendő mifelénk ahhoz, hogy kapkodjanak érte, egyre jobb és jobb feltételek közé kerüljön. Amikor az elmúlt nyáron Paksra szerződött, ar­ról beszélt, hogy olyan lehetőséget kínáltak neki, amely kifejezetten felcsigázta. Úgy tetszik, Győrben húztak egyet a srófon, az edző pedig fölteszem, csigázottabb, mint valaha. És ha már csiga, Horváth Ferenc Franciaország­ban spéciel nem futballozott, a legjobb 2014. január 2., csütörtök nemzeti sport A jövőt építik Ingolstadtban. Készen van már a stadion, a szomszédos edzőközpont jó része, de a főépület még alakul, a csapat meg főként. Hajnal Tamás hatodik német klubja másodosztályú, de a tervek szerint csak rövid távon. Mindennek ellentmond - illetve a másik irányba húz -, hogy kudarcsorozattal kezdte az évadot, edzőcsere lett a vége, egyszer még utolsó is volt a táblázaton a társaság. Ám a Bundes­liga 2.-ben bárki nyerhet bárki ellen, ahogy Fürthben légióskodó honfitársaink mond­ták, Hajnal Tamás együttese - az irányító a kispadon ücsörgött - képes volt győzni a listavezető Kölnnél, amelynek az volt az első veresége a szezonban, és azóta is csak kettő van összesen. Mindazonáltal az Ingolstadt nincs kint a vízből, annak ellenére, hogy a transfermarkt.de értékelése alapján a hete­dik legdrágább a kerete, mégis csak a 14. he­lyen telel a 18-ból. ,t Nehéz volt a helyzet, amikor idekerültem - kezdte a magyar légiós, amikor a tél elején a Porsche Hungária támogatásával meglá­togattuk. -A csapat eléggé bizonytalan volt, edzőt is cseréltünk, de lassan kezdtük ma­gunkat megtalálni, és a következő mérkőzé­sek azt mutatták, igenis van bennünk annyi, hogy a másodosztályban bárki ellen nyerni tudjunk. Bízom benne, hogy a közeljövőben m­ég feljebb tudunk kapaszkodni, és a közép­mezőnyben találjuk magunkat. ” Adódik persze a kérdés, hogy a Schalké­­ban, a Dortmundban meg a Stuttgartban is megforduló középpályásunknak miért jó a másodosztály alja, de van rá ésszerű ma­gyarázat, amit Hajnal Tamás kifejt alább, de előbb elmeséljük, mit láttunk ottjártunkkor. Például a Sportparkot, amely az FC Ingol­stadt 04 vadonatúj, 20 millió eurós stadion­ja. A befogadóképessége nem túlzó, 15 729, de annál csillogóbb maga az aréna. A gyepen vízszintezni és biliárdozni is lehetne, a lelátó Mikuláshoz igazodva pirosban úszik, a né­met utánpótlás-válogatottak szeretnek is idejárni. E kis tünemény mögött terítették ki az edzőpályákat a szokásos német rendben, a jólétet bizonyítja, hogy például az említett Köln elleni bajnokira repülővel ment a tár­saság, az 500 kilométeres utat csak a sajtó­főnök tette meg autóval, de távolabbra már ő is repül. „Minden maximálisan megfelel az igé­nyeinknek. Nem vagyunk elkényeztetve, de nagyon jó edzőpályáink vannak, fűthetőek, a stadion vadonatúj, ha bármikor szükség len­ne rá, rá lehetne húzni egy második emeletet, amivel harmincezer fölé kerülne a kapacitás. HAJNAL TAMÁS a klubváltásról Elsőre visszalépésnek tűnik a másodosztály, de a csa­pat két-három éven belül szeretne felkerülni az első osztályba. M­ost készül az új funkcionális épületünk, áprilisra kész lesz. Az infrastruktúrába ren­geteget fektetnek, minden adva van ahhoz, hogy tökéletes körülmények között készül­jünk -mondta Hajnal Tamás, mielőtt rátért arra, hogyan került Ingolstadtba. - Az első megkeresés július közepén volt, amikor el­fogadható jövőképet vázoltak elém, fontos szerepet szánva nekem. Elsőre visszalépésnek tűnik a másodosztály, de a csapat két-három éven belül szeretne felkerülni az első osztály­ba, ha én ehhez aktívan hozzá tudnék járul­ni, az nagyon jó lenne. ” Ezzel azért adódnak gondok, mert az edző­váltások általában is megrázzák a csapatokat,, de az Ingolstadtra ez különösen, a magyar játékosra meg végképp igaz. Az új mester, Ralph Hasenhüttl érkezte után a 4-2-3-1-et próbálgatta, amire azt mondanánk, tökéle­tes, Hajnal Tamás lehet a háromból a közép­ső, csakhogy a mester nem így gondolta, ki­be tette emberünket a csapatból. És ha ehhez hozzávesszük, miként alakult a magyar válo­gatott élete, könnyedén megállapíthatjuk: nem volt egyszerű féléve Hajnalnak. „Nehéz, főleg, ha az utolsó időszakot néz­zük a válogatottnál, hiszen az őszünk nem úgy alakult, ahogy elterveztük, több okból is. A két vereség nagyon fájó, még mindig nem sikerült teljesen feldolgozni. Ugyanakkor nagy motivációt érzek magamban, hogy a pályán vagy akár más szerepkörben segítsek a magyar labdarúgásnak, hogy el tudjunk mozdulni. Föladni nem szabad, ezt mutat­ták a mostani selejtezőink is, hiszen tudtunk kellemes meglepetéseket is szerezni. Tudjuk, hogy nem elvárható, nem reális, hogy kijus­sunk egy világbajnokságra, de Lisztes Kriszti­ántól olvastam, hogy »Ha mi, játékosok nem hiszünk benne, akkor odamenni is felesle­ges«. Én így állok hozzá, bízom benne, hogy hosszú munka után a jövőben sikerül olyan eredményeket elérnünk, amelyekre a drukke­rek és mi is büszkék lehetünk!" VEGYES FELEVET ZÁRT, de jó helyen van a tizenöt éve légióskodó Hajnal Tamás GYENGE ŐSZ A kupában jobban ment , a 32.éves,..,, középpályásnak, három meccsen két gólt és két gólpasszt termelt, a Bundesliga 2.-ben az alábbi számokat produkálta: Szereplés: 9 Kezdett: 7 Lecserélték: 3 Becserélték: 2 Játékperc: 650 Gól: 1 Gólpassz: 1 Sárga lap: 1 Veres Viktor, Szűcs András, Kibédi Péter»Ingolstadt Nem volt az igazi Hajnal Tamás ősze, de a középpályás reméli, jó tavasszal bent marad csapata FOTÓ: IMAGO VAL­AHOL EURÓPÁBAN­.’ RÉSZ « s 3­0 .» TEREMTORNA - KASSZASIKER Futballünnep trükkmesterekkel ZSÚFOLT HÁZ fogadta a csapatokat, de Dzsudzsák Balázs, Tisza Tibor, Tőzsér Dániel és a bajnoki listavezető Debrecen játékosai is a vert mezőnyben végeztek Nem sok ünnepnapja volt a magyar labdarúgásnak 2013-ban, ám az biz­tos, hogy ezen ritka alkalmak egyike volt december 30. A kudarcokkal teli esztendő végén, a 13. M3 Outlet-Real Team-kupa finisében kiderült, hogy az emberek igenis szeretik a focit. A négynapos torna záró napján reg­gel kilenckor kezdődött a késő estig tar­tó program, s a debreceni Hódos Imre Sportcsarnok már az első meccsre zsúfolásig megtelt. Nem sokkal később minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a nézők, ezért tizenegykor le kellett zárni a kapukat. A csarnokban szorongó két és fél ezer ember fantasztikus meccse­ket láthatott, unalomról szó sem volt, hiszen alaposan felborult a papírfor­ma. Az NB I-es listavezető DVSC-Teva labdarúgóira épülő Füredi Söröző csa­pata csak a negyedik helyet szerezte meg, a bronzmeccsen a Tisza Tiborral és Tőzsér Dániellel felálló Joma Shop­­tól kapott ki. A négy közé sem jutott a Dzsudzsák Balázst is soraiban tudó Victor Security, a toronyma­gas esélyest a karcagi Labonczia-Kon­­mediator búcsúztatta. Ám ez a bravúr sem volt elég a végső sikerhez, hiszen a minden meccsén látványos futballt produkáló Mates Team 5-1-re nyerte meg a finálét a Labonczia ellen. A tornagyőztes legismertebb játé­kosa a jelenleg Gyirmóton futballozó Beliczky Gergő, a többiek alsóbb osz­tályú csapatokban szerepelnek, a te­rem azonban az ő terepük. Abban az országban, ahol az esztendő két legem­lékezetesebb eseménye két megalázó vereség, ahol többtucatnyi első osztá­lyú bajnokin nem jött össze az ezres nézőszám, nos, abban az országban örömteli volt látni, hogy mennyien szeretik a focit. Idén pedig még többen lehetnek, hiszen a főszervező, Debreczeni Péter a torna záró napjára már lefoglalta a Főnix Csarnokot... B. A.

Next