Nemzeti Sport, 2014. január (112. évfolyam, 1-30. szám)
2014-01-06 / 5. szám
141 Röplabda ) 2014. január 6., hétfői nemzetisport EDZŐI MUNKA HÍJÁN A BEUGRÓ SZEREPET ALAKÍTJA, EGYÁLTALÁN NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON Áll az időkerek ! levelet mérgében Akimova Natalja, aki 46 évesen tanárian ad fel az élvonalban Szabó Gábor. (Egy Angliában elvégzett, mintegy kétezer, 40 év feletti nő válaszát rögzítő kutatás szerint az imázst váltó hölgyek többsége 46 évesen dönt úgy, hogy levágatja a haját. Az elhatározás célja fityiszt mutatni a rohanó időnek, rafinált csellel visszacsempészni a fiatalságot. Nem rossz módszer, de Akimova Natalja figyelmét biztosan elkerülte. Az ukrán származású, kilencszeres magyar bajnok, kilencszeres MK- győztes feladó éppen 46 éves, de nem átall copfot hordani. Másként akasztja meg az idő kerekét. Szemtelen módon az élvonalban röplabdázik, miután október végén a Békéscsaba szerződtette sérült játékmesterét pótlandó.) ■ Már elnézést, de nem furcsa fiatal nagymamakorban szaladgálni, ugrabugrálni? Azért ez túlzás, hiszen még csak nyolcéves a kisfiam... Tartanom is kell a formát, ha focizni, tollasozni akarok vele. ■ Tény, vékonyabb, mint amikor a csúcsformáját futotta. Tatár Misi bácsi, aki Egerben edzőm volt, is azzal jött nemrégiben, na ugye, megmondtam, hogy fogynod kell. Ezt még a kilencvenes évek végén dörgölte az orrom alá. ■ őszintén, természetes állapot ennyi idősen kitűnni az élvonalban? Én már öt-hat éve sem akartam röplabdázni, edzőként szerettem volna dolgozni - de sehogy sem jött össze. Képzelje, nem kellek senkinek Nyíregyházán, ott, ahol megszakításokkal nyolc évet röplabdáztam, ahol négy bajnoki aranyat nyertem. A Nyírsulinál is azt mondták legutóbb, hogy sok az edző, nincs hely. A nyáron tárgyaltam a lehetőségekről, de nem tudtak segíteni, mindössze annyit ajánlottak föl, ha röplabdázni akarok, ötvenezer forintot tudnak fizetni... Talán ha öt percig tartott a beszélgetés. ■ Nem kell bólogatnia, de az elmúlt húsz év legjobb magyarországi feladójával beszélgetek. Ehhez képest a nyáron a miniszterelnöknek írt levelet elkeseredésében. Vagy inkább dühös volt? Nagyon mérges voltam, nem tudtam beletörődni, hogy saját városomban nem csinálhatom azt, amit szeretek. ■ Válaszoltak? Ha nem is Orbán Viktor, de igen. Azt írták, ez apró gond, ennél sokkal nagyobbakkal néznek szembe, de azt kívánták, hogy találjam meg a számításomat. ■ Szeret még röplabdázni? Szeretek, de nem sírok, ha kikapunk, és nem gyújtok örömtüzeket, ha nyerünk. Persze ettől még fel tudom húzni magam. Például amikor Nyíregyházán az egyik játékos látványosan rosszul játszott, odamentem hozzá, és azt mondtam: nem tudom, te miért állsz így hozzá, de én pénzért játszom. Majdnem nekirontottam... Aztán nyertünk, és volt prémium is. ■ Békéscsabára is pénzért ment. Természetesen, hiszen nincs munkám. A férjem gyúróként dolgozik a kótaji labdarúgócsapatnál, Kótajon is élünk, mintegy tíz kilométerre Nyíregyházától. A polgármestert is ő gyúrja, arany keze van. ■ Azért egy megyei osztályú gárdánál nem lehet megtömni a pénztárcát. Nem, de mellette is vállal munkát, én meg az ősszel is elmentem napszámba almát szedni. Nem szégyellem. ■ Elköltözött Csabára? Igen, lakást bérelnek nekem, mindennap járok edzésre, amire sok-sok évvel korábban akadt legutóbb példa. Sőt néha napi kettőt is vállalok, ha Kormos Misi, a szakmai igazgató szól, hogy szükség lenne rám délelőtt is. Miért ne, úgyis csak unatkoznék, nem csinálok semmit. Érdekes, több is az erőm, amihez hozzájárul, hogy nem kell sütnömfőznöm, meg egyébbel törődnöm. ■A rossz oldala, hogy nincs együtt Dani fiával. Ne is mondja, mert mindjárt sírok... Még csak nyolcéves, de százötven centi, harminckilences a lába, és ovis korában ő magyarázta el, hogy lassú a focihoz, inkább kosarazna. Nagyon okos fiú, elsőben ő nyerte meg a szavalóversenyt, jobban beszél majd gyárul, mint a magyar gyerekek. Én máig nem tanultam meg elég jól, a férjem pláne. ■ Az előbb felvette a telefont, és oroszul beszéltek. Otthon is az oroszt használják? Igen. Danival is az anyanyelvünkön beszélünk. Ha magyarul szól, úgy csinálunk, mintha nem is értenénk. (Mosolyog.) ■ Elég nehezen kapta meg az állampolgárságot. Emlékszem, évek óta itt játszott, sokat tett le az asztalra, de még mindig ott állt a neve után zárójelben, hogy ukrán. Három év kellett a letelepedési engedélyhez, talán nyolc, hogy egyáltalán felvetődjön az állampolgárság lehetősége. Danival együtt kaptam meg kétezer-hatban. Korábban, kétezer-egy körül megkerestek a szövetségtől, hogy ha vállalnám a válogatottságot, előbb letehetném az állampolgársági esküt. Én meg azt mondtam, ne kössék feltételekhez, ha megkapom, elgondolkodom rajta. Na de már akkor is harmincnégy éves voltam! ■ Sőt megtörténhet, hogy ötvenévesen is egy magyar röplabdapálya mellett beszélget meccsszerelésben... (Felnevetve.) Miért, úgy gondolja, enynyire alacsony lesz a nívó? Szomorú lenne. SZALAD A SZEKÉR November elseje óta 11 bajnokiból kilencet, két kupameccsből kettőt nyert meg Akimova Nataljával a Békéscsaba, amely negyedik a tabellán, és készülhet az MK- elődöntőre. Nem túlzás, az elmúlt húsz év legjobb magyarországi feladójával van dolgunk, mozdulatai ma is megérnek egy kis stílustanulmányt Muzsikál a kéz Az első vidéki női bajnok az Eger, amely 1991-ben szakította meg a fővárosi uralmat, kispadján Kasziba Istvánnal. Az eddigi utolsó szövetségi kapitány, aki Eb-n irányíthatta a női válogatottat (1987), érdekes történettel szolgált: „Feladógondokkal küszködtünk, az orosz származású, jó ukrán kapcsolatokat ápoló Jovanov Sanyinak szóltunk, hogy segítsen légióst szerezni. Kijevbe repülve az ukrán szövetség elnöke várt minket, hármasban vonatoztunk tizenhat órát Dnipropetrovszkig. Kilencvenkettő májusa volt, véget ért a bajnokság, a klub játékosai egymás ellen játszottak, nekem meg hoztak egy trónszerű, óriási bársony fotelt, és lerakták a második játékvezető helyére. Onnan figyeltem, hogy a feladónak gyönyörűen zenél a keze, ugyanakkor túlsúllyal küszködik. Ő volt Natasa Akimova.” A feladó kezének muzsikája aztán rendre elvette a riválisok kedvét. Ahogy a tréner jellemzi, Akimova fél szettet használt ki arra, hogy a túloldalra sandítva kifigyelje az ellenfél gyengéit, és utána ahhoz alkalmazkodva szervezze a játékot. Igyekezett kedvenc labdáikkal kiszolgálni a társakat, alkalmazkodott az ő edzői stílusához is. Egyébként otthon ülve, zárkózottan élt férjével, Igorral. « FOTÓK: FUSZEK GÁBOR / ‘ VDpestbank !’UBAMAR RANGIDŐSEK Összehasonlításként számba vettük a többi csapatsportág első osztályú bajnokságaiban szereplő „veteránokat” is. Ha légiós a legidősebb, a magyart is feltüntettük. JÉGKORONG Stanislav Kozuch (szlovák, Csíkszereda) 1971. november 13. (42 éves) Tőkési Lajos (Ferencváros) 1975. október 23. (38 éves) ESEL Peter Pucher (szlovák, Znojmo) 1974. augusztus 12. (39 éves) Tokaji Viktor (Fehérvár) 1977. január 11. (36 éves) KÉZILABDA Rosta Miklós (ETO-SZESE) 1969. július 31. (44 éves) Szvetlana Gridnyeva (orosz, Érd) 1973. augusztus 26. (40 éves) Veress Zsuzsanna (Békéscsaba) 1976. március 6. (37 éves) KOSÁRLABDA Trepák Zoltán (Sopron) 1977. február 20. (36 éves) Datiborka Vilipic (bosnyák, Cegléd) 1975. március 30. (38 éves) Iványi Dalma (PINKK Pécsi 424) 1976. március 18. (37 éves) LABDARÚGÁS Szűcs Lajos (Pápa) 1973. augusztus 8. (40 éves) RÖPLABDA Akimova Natalja (Békéscsaba) 1967. augusztus 31. (46 éves) ♦Oszuska I Zoltán (Dág) 1953. március 18. (60 éves) Soós István (MAFC) 1965. február 7. (48 éves) VÍZILABDA Kardos István (KSI) 1969. augusztus 13. (44 éves) Peggy Elsebet (angol, Szentes) 1976. március 19. (37 éves) Tóthi Andrea (UVSE) 1980. október 4. (33 éves) * *Még nem lépett pályára a futóbajnokságban Vajon meddig még? - révedezhet el a labda menetek között az augusztusban már 47 éves Akimova Matatja A név mint aranygarancia Két Natalja érkezett a kilencvenes évek elején hazánkba, és hosszú időre rátették kezüket a magyar női röplabdára. Az első időkben más klubot szolgáltak, hiszen Papizsanszkaja a Tungsram színeiben bombázta az ellenséges térfelet, míg Akimova az Egerben szolgálta ki a muníciót a társaknak. Később egyesítették erőiket: 1996 és 1998 között három bajnoki aranyat ütöttek össze a BEK-ben 7. helyig jutó hevesiekkel, hogy aztán útjaik jó időre szétváljanak. A Vasas háza táján tűntek fel 2003 novemberében, de márciusban továbbálltak, mert fizetéscsökkentéssel büntették őket. Akimova 40 évesen az NRK Nyíregyházával nyert legutóbb (vélhetően utoljára) bajnoki aranyat, és Papizsanszkaja is 40 volt, amikor a BSE-vel 2006-ban felért a csúcsra. Gondoljunk bele, 1992 és 2003 között csak azok a csapatok léphettek fel a dobogó tetejére, amelyek a két Natasát - együtt vagy külön-külön alkalmazták, Papizsanszkaja például 11 bajnoki címével (a legendás Szalayné Sebők Éva után) második az örökranglistán.