Nemzeti Sport, 2014. február (112. évfolyam, 31-58. szám)

2014-02-01 / 31. szám

21 LabdarúgáS JEGYZET SINKOVICS GÁBOR Kis(pesti) srácok Kispesti történelemóra következik! A legfontosabb lecke, hogy Puskás Ferenc Kovács Miklós álnéven már tizenöt évesen a KAC felnőttcsapatának keretébe került, majd tizenhat esztendősen bemutatkozha­tott a felnőttek között. Nem árt, ha a nebulók tudják, hogy aztán jött Tichy Lajos, a szőke herceg, aki tizenhét esztendős volt, amikor egy Salgótarján elleni bajnoki meccsen már NB I-es labdarúgónak vallhatta magát. S aztán újabb és újabb generációk nőttek fel, szeret­ték meg a Honvé­dot, rajongva Ko­csis Lajosért, aki a hetvenes évek egyik legzseniáli­sabb futballistá­jának számított, s aki Szeged, Salgó­tarján érintésével igazolt a tizenkilencedik kerületi csapathoz - a „Csikó” húszesztendősen már a Honvéd meghatározó játékosa volt. S a történelemóra folytatódhatna, megannyi névvel, legendának számító labdarúgóval. Igaz, az Aranycsapat csillogása után hosszú­hosszú évek teltek el, mígnem betoppant a kispesti arénába Détári Lajos, az Aszfaltút­építő zsenije, aki - mint a nagy elődök közül oly sokan - tizenhét évesen Pécsen húzhat­ta magára a legendás piros-fehér mezt. Kispesti történelemóra ez­­ megannyi zseniális, a világhírnév magasságát elérő futballistával. S ha még nem is ő a mindennapok hőse, még igaz, hogy Daru Bence is kitörhet a szürkeség­ből: a fiatalember 1994-es születésű, a Magyar Futball Akadémia neveltje, és három edző­meccsen négy gólt szerzett, ám ami még ennél is fontosabb, van érzéke a játékhoz. Illetve az ő személye és felbukkanása azért is fontos, mert a jelek szerint Kispesten újra a kispestieké a jövő. A Honvéd ugyan átigazolta a harmincöt esztendős Emiliano Bonazzolit, aki játszott a Sampdoriában, a Padovában a Serie A-ban és aki most levezetésként Kispesten keres pénzt, de aligha övé a jövő, s aligha azoké a jobb-rosszabb külföldi labdarúgóké, akik itt csapatra, pénzre, zsoldra leltek. De minek is a légiósokkal foglalkozni, ha itt vannak a mi gyerekeink, akik most talán kényszerűségből, talán muszájból, talán spórolásból - de mégis több szerephez juthatnak tavasszal. A kispesti kissrácok, a mi gyerekeink. Puskás Ferenc, Tichy Lajos, Kocsis Lajos, Dé­tári Lajos követői. Jönnek, nekünk játszhatnak a kissrácok, az új kispesti srácok - zsold és zsoldos besoro­lás nélkül. 99 Minek is a légiósokkal foglalkozni, ha itt vannak a mi gyerekeink?! 4 •*­ JÖJJÖN A VERSENY » IVANRADOS a DVTK kapusa „Nyáron lejár ugyan a szerződésem, de maradni szeretnék. Már négy éve a DVTK játékosa vagyok, nagyon jól érzem magam Diósgyőrben, ahol eddig is meg kellett küzdenem azért, hogy első számú kapus legyek, biztosan így lesz ez a későbbiekben is, legyen a vetélytárs Nenad Rajics vagy Antal Botond.” diósgyőri tárgyalások A lelátó is jól fizet EGYIK KAPUS SEM akart távozni közös megegyezéssel, így az új kiszemelt, Antal Botond csak nyáron érkezhet Somogyi Zsolt. Többször is megírtuk, Antal Boton­­dot, a Kecskemét korábbi kapusát szeretné átigazolni a Diósgyőr. Aztán azt is megírtuk, hogy An­tal Botondot, a Kecskemét korábbi kapusát átigazolta a DVTK, a felek hároméves szerződést írtak alá. Majd azt is, hogy Antal Botond, a Kecskemét kapusa tavasszal Ka­posváron véd. Hogy van ez? Lapunk úgy értesült, hogy a borsodiak szívesen lemondtak volna két kapusuk, a szerb Nen­ad Rajics és a horvát Ivan Rados szolgálatairól. A két légióst nyárig köti szerződés a Diósgyőrhöz, ám a közös megegyezéssel történő szerződésbontásba egyikük sem ment bele, inkább ülnek a padon vagy a lelátón tavasszal (vélhetően a megállapodás miatt nekik járó nem kevés pénz miatt). De mivel mindketten a DVTK-nál marad­nak, Antal Botonddal együtt már túl sokan lettek volna. „Sem szakmailag, sem embe­rileg, sem anyagilag nem enged­hetjük meg magunknak, hogy ennyi kapust tartsunk a keretben - mondta Kovács Zoltán, a piros­fehérek sportigazgatója. - Egyelőre Gelei Vince mellett a két idegenlégi­ós küzd az első számú kapus címé­ért. Nyáron Ivan Rados és Nenad Rajics szerződése is lejár, és nincs kizárva, hogy egyikük itt marad a következő szezonra is, de ez még a jövő zenéje. Az azonban tény, hogy szerintem egy klubvezetőnek az átigazolási időszakban nem csak az előtte álló hónapokra kell gon­dolnia, érdemes hosszabb távra tervezni. Antal Botond pedig te­hetséges, még sokat fejlődhet, közel van a válogatott kerethez, nagyon örülünk, hogy három évre aláírt a Diósgyőrhöz." Antal Botond tehát átrajzol­ta Magyarország autóstérképét: Kecskemétről Miskolcra költözik­­ Kaposvár érintésével. „A Diósgyőrrel úgy egyeztünk meg hogy nyáron csatlakozom a klubhoz - mondta Antal Botond. - Megegyeztem a Kecskeméttel szer­ződésem felbontásáról, s mondha­tom, korrekt módon elköszöntünk egymástól. A Diósgyőr csak nyártól lesz aktuális, így a Rákóczi megke­­resése kapóra jött. Hogy sereghajtó a csapat? Örültem, hogy számítanak rám, tudom, hogy nem könnyű a feladat, de van cél, amiért érdemes dolgozni. Sajnos a hátrány nagy, ez nem kérdés, de szinte nincs veszte­nivalónk, ha kiesünk, azt már télen mindenki előre megmondta, ha pe­dig mégis ledolgozzuk a hátrányt, és megkapaszkodunk, az jelentős szakmai siker lenne a keret számá­ra. Várom a diósgyőri kalandot, de most a Kaposvárra koncentrálok. ” Felkészült a küzdelemre Ivan Rados, aki jól érzi magát Diósgyőrben, és nem akar távozni Furcsa helyzet: a dobogóesélyes helyett fél évig a kiesőjelölt lesz Antal Botond csapata 2014. február 1., szombat nemzetisport Metsző, hideg szél kúszott be a kabá­tok alá. A tél háromgólos hátrányból fordított, s vette át az irányítást. Az emberek fázósan cipzározták össze a kabátjukat és szaporázták a lépteiket. Sokan indultak a gólkirály búcsúzta­tására. Szürke, hideg délután volt, és a temető felé vezető út egy futballpálya mellett vezetett. Az élet nagy rendező: piros-kék sálas drukkerek mentek fá­zósan a pestszentlőrinci utcán, de ez­úttal nem a futballpályára igyekeztek. Persze nem volt olyan közöttük, aki ne pillantott volna oda a hófoltos zöld gyepre, ne leste volna az üresen táton­gó kapukat, és ne gondolt volna arra, hogy a gólkirály hányszor és hányszor bombázott a hálóba ballal, futtából. A piros-kék sálas emberek nem álltak meg a futballpályánál, mentek tovább, mentek a sírkertbe, és belül zokogtak, emlékeztek és a fiatalságukat is sirat­ták. Aztán a tömeg, az egyre nagyobb tömeg­e t Steffilben, méltóságteljesen, megállt a kis kápolna előtt. Senki sem beszélt. A csend uralta a temetőt, egészen addig, amíg a hang­szórókból egyszer csak meg nem szólalt egy hang. A mély bariton a gólkirályról beszélt, de nem körkapcsolás volt ez, és nem Vass István Zoltán hangját hall­hattuk. Hiába hangzott el többször is a gólkirály neve, és hogy az ő csapata, a Vasas egy hét alatt négy egyre verte meg az Újpestet és a Ferencvárost, ez csak még nagyobb fájdalmat okozott a hallgatóságban. A hangszórókon ke­resztül a temető addigi csöndjét a pap hangja törte meg, és ekkor azt mondta valaki: most temetem el az ifjúságo­mat. És többen bólogattak körülötte, mert a gólkirály - Angyalföldön csak Király - búcsúztatása több volt mint egy halotti szertartás. A gólkirály egy korszak jelképe volt, egy soha vissza nem térő vasasos csoda szimbóluma. Sokan sírtak, siratták az ifjúságukat, siratták a gólkirályt - siratták a régmúlt idők legendás Vasasát. Bent a kápolná­ban eközben ott volt a gólkirály felra­vatalozott teste, koporsóba zárva, örök mozdulatlanságra ítélve. Akik benéztek megszólalni sem tudtak: piros-kék sza­lagos koszorúk, Vasas-sálak borítottak mindent, közöttük, mellettük meglett férfiak zokogtak, egykori csapattársak, barátok, családtagok kerestek választ. A pap szépen beszélt. Azt mondta, az Isten majd megvigasztal. De a piros­kék sálas tömeget sem ember, sem Is­ten nem vigasztalhatta meg ezen a na­pon. Nem csak ők gyászoltak, voltak itt ferencvárosi, újpesti, kispesti legendák is, egykori heves ellenfelek, akik való­sággal rettegtek a gólkirály bal lábától, s akik most együtt gyászoltak a Vasas­családdal. Ott álltak a gólkirály felra­vatalozott koporsója mellett a nagy­szerű piros-kék futballisták, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Puskás Lajos, Tamás Gyula, Mészáros Ferenc, Mül­ler Sándor, Komjáti András, Izsó Ignác, Gass István, Kovács István, Zombori Sándor, Tóth Bálint és a többiek. Közben Nemcsák Károly színmű­vész gyönyörű búcsúszavait hall­hattuk. Aztán egyszer csak csend lett, majd kihozták a kápolnából a gólkirály ko­porsóját. Vitték tovább a sírhelyig, vitték utolsó útjára, néhány méterre egy futballpályától. De már nem volt labda, már nem volt meccs - már nem volt életkedv. A piros-kék sálas tömeg ment a koporsó után és a gólkirályra emlékezett. A hatvanesztendősen elhunyt Várady Bélára. Akinek ez volt a búcsúmeccse. S aki Angyalföldről az angyalok föld­jére távozott. Sinkovics Gábor Hosszú sorban vonultak a gyászolók az elmúlt csütörtökön váratlanul elhunyt, mindössze hatvan­éves angyalföldi legenda, Várady Béla temetésén fotók: korponai tamás

Next