Nemzeti Sport, 2014. február (112. évfolyam, 31-58. szám)
2014-02-01 / 31. szám
21 LabdarúgáS JEGYZET SINKOVICS GÁBOR Kis(pesti) srácok Kispesti történelemóra következik! A legfontosabb lecke, hogy Puskás Ferenc Kovács Miklós álnéven már tizenöt évesen a KAC felnőttcsapatának keretébe került, majd tizenhat esztendősen bemutatkozhatott a felnőttek között. Nem árt, ha a nebulók tudják, hogy aztán jött Tichy Lajos, a szőke herceg, aki tizenhét esztendős volt, amikor egy Salgótarján elleni bajnoki meccsen már NB I-es labdarúgónak vallhatta magát. S aztán újabb és újabb generációk nőttek fel, szerették meg a Honvédot, rajongva Kocsis Lajosért, aki a hetvenes évek egyik legzseniálisabb futballistájának számított, s aki Szeged, Salgótarján érintésével igazolt a tizenkilencedik kerületi csapathoz - a „Csikó” húszesztendősen már a Honvéd meghatározó játékosa volt. S a történelemóra folytatódhatna, megannyi névvel, legendának számító labdarúgóval. Igaz, az Aranycsapat csillogása után hosszúhosszú évek teltek el, mígnem betoppant a kispesti arénába Détári Lajos, az Aszfaltútépítő zsenije, aki - mint a nagy elődök közül oly sokan - tizenhét évesen Pécsen húzhatta magára a legendás piros-fehér mezt. Kispesti történelemóra ez megannyi zseniális, a világhírnév magasságát elérő futballistával. S ha még nem is ő a mindennapok hőse, még igaz, hogy Daru Bence is kitörhet a szürkeségből: a fiatalember 1994-es születésű, a Magyar Futball Akadémia neveltje, és három edzőmeccsen négy gólt szerzett, ám ami még ennél is fontosabb, van érzéke a játékhoz. Illetve az ő személye és felbukkanása azért is fontos, mert a jelek szerint Kispesten újra a kispestieké a jövő. A Honvéd ugyan átigazolta a harmincöt esztendős Emiliano Bonazzolit, aki játszott a Sampdoriában, a Padovában a Serie A-ban és aki most levezetésként Kispesten keres pénzt, de aligha övé a jövő, s aligha azoké a jobb-rosszabb külföldi labdarúgóké, akik itt csapatra, pénzre, zsoldra leltek. De minek is a légiósokkal foglalkozni, ha itt vannak a mi gyerekeink, akik most talán kényszerűségből, talán muszájból, talán spórolásból - de mégis több szerephez juthatnak tavasszal. A kispesti kissrácok, a mi gyerekeink. Puskás Ferenc, Tichy Lajos, Kocsis Lajos, Détári Lajos követői. Jönnek, nekünk játszhatnak a kissrácok, az új kispesti srácok - zsold és zsoldos besorolás nélkül. 99 Minek is a légiósokkal foglalkozni, ha itt vannak a mi gyerekeink?! 4 •* JÖJJÖN A VERSENY » IVANRADOS a DVTK kapusa „Nyáron lejár ugyan a szerződésem, de maradni szeretnék. Már négy éve a DVTK játékosa vagyok, nagyon jól érzem magam Diósgyőrben, ahol eddig is meg kellett küzdenem azért, hogy első számú kapus legyek, biztosan így lesz ez a későbbiekben is, legyen a vetélytárs Nenad Rajics vagy Antal Botond.” diósgyőri tárgyalások A lelátó is jól fizet EGYIK KAPUS SEM akart távozni közös megegyezéssel, így az új kiszemelt, Antal Botond csak nyáron érkezhet Somogyi Zsolt. Többször is megírtuk, Antal Botondot, a Kecskemét korábbi kapusát szeretné átigazolni a Diósgyőr. Aztán azt is megírtuk, hogy Antal Botondot, a Kecskemét korábbi kapusát átigazolta a DVTK, a felek hároméves szerződést írtak alá. Majd azt is, hogy Antal Botond, a Kecskemét kapusa tavasszal Kaposváron véd. Hogy van ez? Lapunk úgy értesült, hogy a borsodiak szívesen lemondtak volna két kapusuk, a szerb Nenad Rajics és a horvát Ivan Rados szolgálatairól. A két légióst nyárig köti szerződés a Diósgyőrhöz, ám a közös megegyezéssel történő szerződésbontásba egyikük sem ment bele, inkább ülnek a padon vagy a lelátón tavasszal (vélhetően a megállapodás miatt nekik járó nem kevés pénz miatt). De mivel mindketten a DVTK-nál maradnak, Antal Botonddal együtt már túl sokan lettek volna. „Sem szakmailag, sem emberileg, sem anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyi kapust tartsunk a keretben - mondta Kovács Zoltán, a pirosfehérek sportigazgatója. - Egyelőre Gelei Vince mellett a két idegenlégiós küzd az első számú kapus címéért. Nyáron Ivan Rados és Nenad Rajics szerződése is lejár, és nincs kizárva, hogy egyikük itt marad a következő szezonra is, de ez még a jövő zenéje. Az azonban tény, hogy szerintem egy klubvezetőnek az átigazolási időszakban nem csak az előtte álló hónapokra kell gondolnia, érdemes hosszabb távra tervezni. Antal Botond pedig tehetséges, még sokat fejlődhet, közel van a válogatott kerethez, nagyon örülünk, hogy három évre aláírt a Diósgyőrhöz." Antal Botond tehát átrajzolta Magyarország autóstérképét: Kecskemétről Miskolcra költözik Kaposvár érintésével. „A Diósgyőrrel úgy egyeztünk meg hogy nyáron csatlakozom a klubhoz - mondta Antal Botond. - Megegyeztem a Kecskeméttel szerződésem felbontásáról, s mondhatom, korrekt módon elköszöntünk egymástól. A Diósgyőr csak nyártól lesz aktuális, így a Rákóczi megkeresése kapóra jött. Hogy sereghajtó a csapat? Örültem, hogy számítanak rám, tudom, hogy nem könnyű a feladat, de van cél, amiért érdemes dolgozni. Sajnos a hátrány nagy, ez nem kérdés, de szinte nincs vesztenivalónk, ha kiesünk, azt már télen mindenki előre megmondta, ha pedig mégis ledolgozzuk a hátrányt, és megkapaszkodunk, az jelentős szakmai siker lenne a keret számára. Várom a diósgyőri kalandot, de most a Kaposvárra koncentrálok. ” Felkészült a küzdelemre Ivan Rados, aki jól érzi magát Diósgyőrben, és nem akar távozni Furcsa helyzet: a dobogóesélyes helyett fél évig a kiesőjelölt lesz Antal Botond csapata 2014. február 1., szombat nemzetisport Metsző, hideg szél kúszott be a kabátok alá. A tél háromgólos hátrányból fordított, s vette át az irányítást. Az emberek fázósan cipzározták össze a kabátjukat és szaporázták a lépteiket. Sokan indultak a gólkirály búcsúztatására. Szürke, hideg délután volt, és a temető felé vezető út egy futballpálya mellett vezetett. Az élet nagy rendező: piros-kék sálas drukkerek mentek fázósan a pestszentlőrinci utcán, de ezúttal nem a futballpályára igyekeztek. Persze nem volt olyan közöttük, aki ne pillantott volna oda a hófoltos zöld gyepre, ne leste volna az üresen tátongó kapukat, és ne gondolt volna arra, hogy a gólkirály hányszor és hányszor bombázott a hálóba ballal, futtából. A piros-kék sálas emberek nem álltak meg a futballpályánál, mentek tovább, mentek a sírkertbe, és belül zokogtak, emlékeztek és a fiatalságukat is siratták. Aztán a tömeg, az egyre nagyobb tömege t Steffilben, méltóságteljesen, megállt a kis kápolna előtt. Senki sem beszélt. A csend uralta a temetőt, egészen addig, amíg a hangszórókból egyszer csak meg nem szólalt egy hang. A mély bariton a gólkirályról beszélt, de nem körkapcsolás volt ez, és nem Vass István Zoltán hangját hallhattuk. Hiába hangzott el többször is a gólkirály neve, és hogy az ő csapata, a Vasas egy hét alatt négy egyre verte meg az Újpestet és a Ferencvárost, ez csak még nagyobb fájdalmat okozott a hallgatóságban. A hangszórókon keresztül a temető addigi csöndjét a pap hangja törte meg, és ekkor azt mondta valaki: most temetem el az ifjúságomat. És többen bólogattak körülötte, mert a gólkirály - Angyalföldön csak Király - búcsúztatása több volt mint egy halotti szertartás. A gólkirály egy korszak jelképe volt, egy soha vissza nem térő vasasos csoda szimbóluma. Sokan sírtak, siratták az ifjúságukat, siratták a gólkirályt - siratták a régmúlt idők legendás Vasasát. Bent a kápolnában eközben ott volt a gólkirály felravatalozott teste, koporsóba zárva, örök mozdulatlanságra ítélve. Akik benéztek megszólalni sem tudtak: piros-kék szalagos koszorúk, Vasas-sálak borítottak mindent, közöttük, mellettük meglett férfiak zokogtak, egykori csapattársak, barátok, családtagok kerestek választ. A pap szépen beszélt. Azt mondta, az Isten majd megvigasztal. De a piroskék sálas tömeget sem ember, sem Isten nem vigasztalhatta meg ezen a napon. Nem csak ők gyászoltak, voltak itt ferencvárosi, újpesti, kispesti legendák is, egykori heves ellenfelek, akik valósággal rettegtek a gólkirály bal lábától, s akik most együtt gyászoltak a Vasascsaláddal. Ott álltak a gólkirály felravatalozott koporsója mellett a nagyszerű piros-kék futballisták, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Puskás Lajos, Tamás Gyula, Mészáros Ferenc, Müller Sándor, Komjáti András, Izsó Ignác, Gass István, Kovács István, Zombori Sándor, Tóth Bálint és a többiek. Közben Nemcsák Károly színművész gyönyörű búcsúszavait hallhattuk. Aztán egyszer csak csend lett, majd kihozták a kápolnából a gólkirály koporsóját. Vitték tovább a sírhelyig, vitték utolsó útjára, néhány méterre egy futballpályától. De már nem volt labda, már nem volt meccs - már nem volt életkedv. A piros-kék sálas tömeg ment a koporsó után és a gólkirályra emlékezett. A hatvanesztendősen elhunyt Várady Bélára. Akinek ez volt a búcsúmeccse. S aki Angyalföldről az angyalok földjére távozott. Sinkovics Gábor Hosszú sorban vonultak a gyászolók az elmúlt csütörtökön váratlanul elhunyt, mindössze hatvanéves angyalföldi legenda, Várady Béla temetésén fotók: korponai tamás