Nemzeti Sport, 2014. augusztus (112. évfolyam, 208-237. szám)

2014-08-09 / 216. szám

61 Hosszabbítás STOLLÁR FANNY Királynő k­észülőben BÁLINT MÁTYÁS : Stollár Fannyt látni kell. Hogy lesz-e belőle klasszis játékos, pláne hogy eljut-e a világelsőségig, ami­ről ő maga álmodik, azt meg sem merjük tippelni, ezt az egyet ellenben biztosra tudjuk mondani. Hallani egy ideje, hogy ő a magyar tenisz egyik legígéretesebb tehetsége, ráadásul csütörtöki számunkat mi ma­gunk is teleírtuk azzal, hogy az egyéni és a Gálfi Dalmával megszerzett páros Európa-bajnoki cím után ők ketten - a tartalék Udvardy Pannával kiegészülve - csapatban is Európa-bajnokok lettek a 16 éven aluli lányok mezőnyében. Hogy beárazzuk a bravúrt: 1977 óta szervezik ezeket a juniorversenyeket, és a triplázás eddig egyetlen játékosnak, a csehszlovák Andrea Holíkovának sikerült az U16-oS lányok között még 1984-ben. (Érdekes adat: ő két évre rá az Egyesült Államokba disszidált, de a 67. helynél feljebb nem jutott a világranglistán, végül 22 évesen visszavonult, hogy a hokilegenda Franti­­sek Musil felesége legyen.) Stollár Fannyt egyelőre nem üldözik szerelmükkel jégkorongozók, ellenben 13 évesen már felnőtt magyar bajnok volt - ami rekord -, jelenleg pedig egy hollandiai akadémián pallérozódik, és készül a még nagyobb sikerekre, de még csak nem is ez benne az igazán érdekes. Sőt nem is az, hogy hároméves korában már teniszezett a családi ház pincéjé­nek játszós szobájában: bájos kis sztori ugyan, de azért nem Serena Williams (akinek az edzései idejére a veszedelmes hírű Compton városnegyedben mindig szünetelt a bandaháború, hogy a kerü­let szeme fénye nehogy megsérüljön a lövöldözésben) vagy Ana Ivanovics (aki Belgrád NATO-bombázása idején egy leengedett vizű úszómedencében gya­korolt) mélységű mese. Stollár Fannyt nem a könnyfakasztó­­meghökkentő háttértörténet adja el - ha­nem az, amit és ahogy csinál a pályán. Illetve már az, ahogy megjelenik ott. Feltűnően magas, majdnem any­­nyira szőke, tökéletes élsportoló alkat, ahogyan pedig egy-egy kitámasztásnál megfeszül a vádlija, attól a legsporto­­sabb magasugrólánynak is grimaszba torzulna az arca a sárga irigységtől. S még csak ezután üt bele a labdába. „Elképesztő ütésekre képes. Elsőre azt hiszed, csak véletlen, de amikor feltűnik, hogy nem először, nem másodszor csinál­ja meg, hanem sorozatban, elgondolkozol - mondja Kuhárszky Zoltán teniszedző, aki azért látott már egy-két tehetséget, többek között Ana Ivanovicsot is edzette, meg néhány hónapig Fannyt is - aztán pedig már nem, mert úgy érezte, egyelő­Szubjektív portré három mérkőzés alapján a legígé­retesebb magyar teniszezőről, aki 13 évesen már magyar bajnok volt, 16 évesen olyasmit ért el, ami előtte csupán egyvalakinek si­került, és aki már most lenyűgöző jelenség a pályán - minden erőssé­gével és gyengéjé­vel, akaraterejével és fiatal szertelen­ségével együtt. De még nem egymásnak valók a kamasz lánnyal, nincs kellő eredménye a munká­jának. - Fanny nem könnyű eset, de a leg­nagyobb tehetségek ritkán azok. Márpe­dig ő hatalmas tehetség, fantasztikus keze van, és nagyon kemény, agresszív teniszt tud játszani. ” Az biztos. Amikor elkapja a fonalat, csak úgy tolja lefelé a pályáról az ellenfelet, erő­sen, pontosan suhintja a tenyereseket a vonal mellé - rohan, kitámaszt, lendít és üt, korlátlan ura a mozdulatainak és a labdameneteknek. Lenyűgöző akarat munkál benne, sugárzik róla, hogy csak ő győzhet, és aztán legtöbbször győz is. Néha nem győz - olyankor kibú­jik belőle a durcás kislány. Dühös lesz mindenkire, elsősorban magára, má­sodsorban a világra, és sértett ábrázat­­tal csapkodja el a pontokat. „Nem igaz, hogy nem tudok egy labdát átütni..." - bosszankodik félhangosan (a valóság­ban egy bájos tinédzserlányhoz kevés­sé illő jelzővel kibővítve a mondatot), a kényelmetlen helyzet iránti undorral jártatva ide-oda a tekintetét. Időbe te­lik, mire rájövünk, hol láttuk már ezt az arcot: Zácsik Szandrára, a válogatott kézilabdázóra emlékeztet, aki rosszabb meccsein ugyanezzel a látszólag fleg­mán lekezelő arccal követte az esemé­nyeket, amikor megharagudott magára és a mérkőzésre, amelyen nem ment neki a játék. Aztán fogta magát, és öt gólt dobott a második félidőben, ahogy Stollár Fannytól is nemegyszer láttuk néhány nap alatt, hogyan építi fel magát újra összeszorított f­­oggal, hogyan hagyja maga mögött a korábbi világfájdalmat, hogyan csatornázza be a haragot az iz­maiba, és a szőke fürtök alatt hogyan veszi vissza az irányítást a durcás kis­lánytól a pálya királynője. Aki látott már háromszettes női teniszmeccset, meg­erősítheti, mennyit számít, ha valakiben megvan ez a képesség - és Fannyban megvan. Persze ezt egyelőre inkább csak a korosztályában képes megmutatni. A 18 éven aluliak között 13 győzelem és nyolc vereség az idei mérlege, jelenleg pedig 26. a junior-világranglistán. Ám az előtte lévők közül csak hárman fiata­labbak nála, miközben megelőzik több mint két évvel idősebbek is. „Tudom, hogy most jön a neheze - erősíti meg ő maga, pedig a 16 éven aluliak világranglistájának második helyéig felkapaszkodni sem lehetett egyszerű. - Egyre többet járjuk a vilá­got, egy-két évvel idősebbekkel játszunk a juniorok között, és ebben a korban egy-két év még nagyon sokat számít. Fi­zikailag is, de mentálisan különöskép­pen, és ezt magamon is érzem. Régeb­ben nehezebben engedtem el egy-egy rossz labdamenetet, játékot, de meg kell tanulnom, hogy muszáj a követ­kezőre figyelni. Volt, hogy összetörtem néhány ütőt - de kezdek fejlődni ezen a téren is. Megvannak a céljaim, az ál­maim, és tisztában vagyok vele, hogy rengeteg mindennek össze kell jönnie, hogy sikerüljön megvalósítani őket, és hogy nagyon keményen kell dolgoznom értük. ” Amiben aligha lesz hiba. Fanny nem­csak tehetséges, de akaratos (a szó jó és rossz értelmében egyaránt), céltudatos és nagyon elszánt - a győztesek tipikus tulajdonságai ezek. Lehengerlő jelenség - mondtuk, látni kell. ombat nemzetisport FOTÓ: GANÁK LÁSZLÓ Sok türelem kell Kevesen ismerik annyira Stollár Fannyt (meg Gálfi Dalmát és Udvardy Pannát, az Európa­­bajnok csapat másik két tagját), mint Pelra Gábor vezetőedző. „A lányok most kezdik megszokni, hogy milyen a profi teniszező élete, hogy miként lehet elviselni a rengeteg utazást, hogyan kell edzeni, táplálkozni - mondja a 11 évig az Egyesült Államokban, az Auburn egyetemen teniszező, majd edzősködő, újvidéki születésű szakem­ber. - Ennek a tanulási folyamatnak persze messze még a vége, de egyre céltudatosabbak - mostanság kezdik megérteni, mi mindenre van szükség, hogy elérjék a céljaikat, és azt is, hogy mit jelent egy csapatban, a Magyarország feliratú pólóval a hátukon szerepelni.” Pelva Gábor számára is szép szakmai feladat kihozni a maximumot a lányokból. „Olyanok, mint a tizenöt-tizenhat éves tinik, mint ahogy azok is - mondja mosolyogva az edző. - Igénylik, hogy odafigyeljünk rájuk, bevonjuk őket a döntésekbe, ne csak paran­csokat kapjanak. Ha együtt vagyunk egy versenyen, mint most az Európa-bajnokságokon, akkor mindennap csoportosan és külön-külön is leülök velük, megbeszéljük a történteket, a tanulságokat, a hibákat, és persze együtt építkezünk a pozitívumokból." Az edző Amerikából hozott pozitív szemlélete mellett azonban tisztában van a realitásokkal is. Petra szerint korai volna a magyar tenisz megmentőinek felkenni Stollárt és a többieket. „Idő kell még - jegyzi meg. - Nem lehet feltétlenül azt várni ezektől a teniszezőktől, hogy két év múlva berobbannak a nagyok közé. A felnőtt-világranglistán nagyjából huszonnégy év az átlagéletkor, szóval türelmesnek kell lenniük nekik is, nekünk is.” ­ FOTÓ: GF-J1­SÁK LÁSZLÓ

Next