Nemzeti Sport, 2014. december (112. évfolyam, 327-355. szám)

2014-12-06 / 332. szám

81 Hosszabbítás u e­nt . FARKAS ÁGNES korszakos játékos volt, kétszer lett Eb-gólkirály. Kon­tinensbajnokságon szerzett bronzot, de az egyetlen Eb­aranyból is dereka­san kivette a részét. Már csak azért is, mert szó szerint és átvitt értelemben sem hagyta, hogy ránk oltsák a vil­lanyt. A balátlövő Farkas Ágnes Eb-él­­ményeiről mesélt. THURY GÁBOR: ■A különböző statisztikákban többféle adat szerepel a válogatottbeli mérkőzé­seit és góljait illetően. Egy több mint egy évtizeddel ezelőtti interjúban ön említi, hogy 232 meccsen 941 gólt dobott. Ez a hiteles? Inkább azt mondanám, talán ez a legpon­tosabb. Utólag gyűjtöttem össze. Pályafu­tásom elején még nem érdekeltek a sta­tisztikák, és számítógépes nyilvántartás sem volt. ■ Ebből a majd’ ezer gólból bőven jutott Eb-mérkőzésekre is, mivel karrierje során hat kontinensbajnokságon szere­pelt vagy szerepelhetett volna. Összes­ségében hogyan ítéli meg a szereplését? Sikeresnek, és ez nem függetleníthető a válogatott teljesítményétől. ■Vegyük rögtön a sportág első Eb-jét! A nemzetközi szövetség meg akarta adni a módját, és 1994-ben Németország jó ren­dezőnek bizonyult. Laurencz László szö­vetségi kapitány irányításával negyedikek lettünk, s nem voltunk elégedetlenek. ■Az elvesztett bronzmeccs után a gólki­rályi cím elégtételt jelentett? Persze. Viszont nem a norvégok elleni vereség volt fájó, hanem ahogyan az elő­döntőben a dánoktól egy góllal kikaptunk. A román játékvezetők - nincs rá jobb szó - elcsalták a mérkőzést. Utólag nem jelen­tett vigaszt, hogy eltiltották őket. ■ Két évvel később nemhogy gólkirály nem lett, nem is játszott Dániában... Nem volt jó évem a kilencvenhatos, annyi szent! Februárban a Fradival Bajnokok Li­­gája-mérkőzést játszottunk a Viborg ellen, és súlyos bokasérülést szenvedtem, elsza­kadt a szalagom, műteni is kellett. Fliába próbáltam meg, fizikailag nem tudtam utolérni magam, nem kerültem be az at­lantai csapatba. A kontinensbajnokságon pedig az olimpiai együttesre épített Lau­rencz László. ■Atlantában végül harmadik lett a válo­gatott, de az év végi Eb-n a bronzérme­sek közül nem volt a keret tagja Pádár Ildikó, az olimpián jól játszó Szilágyi Katalin, Németh Helga és Kökény Bea. Utóbbi kettő Laurencz miatt mondta le a válogatottságot. És ön sem lépett pályára. Igen. Elvileg az olimpiai keretre számított a szövetségi kapitány, mondván, össze­állt a csapat, nem változtat. Ezért nem számolt velem, ugyanakkor Kökényék lemondták a szereplést. A tizedik helyet elsősorban kapitányi kudarcnak tartom. ■A következő Eb-n, Hollandiában Mo­­csai Lajos végül harmadik helyre vezette csapatot. A kapitány teljesen friss szemléletet ho­zott. A felkészülés nem volt monoton, taktikailag rengeteg mindent tanultunk, változatossá vált a repertoárunk, összjá­­tékban meg tudtuk lepni az ellenfeleket. Egyáltalán nem volt váratlan, hogy meg­szereztük a szakág első Eb-érmét. ■ Pályafutása befejezése után is példa­ként hozta fel Mocsait, amikor a 2010-es Eb tizedik helye után kritikát fogalma­zott meg... ...igen, azt mondtam, hogy a felkészülési kupák limonádék, maximum a szponzo­roknak jók. Mocsai Lajos azt vallotta, a legjobbakkal kell játszani, akár többször is, hogy a játékosok a bőrükön érezzék, min kell változtatni. ■A bronzot kétezerben sikerült még fényesebbre csiszolni. De ne feledjük, alig három hónappal korábban a közvé­lemény traumaként élte meg a sydneyi ezüstérmet, azt, ahogy elvesztettük az olimpiai döntőt Dániával szemben. A nagy lehetőség elszalasztása után kötelező programként fogták fel az Eb-t, vagy csak azért is hangulatban vágtak neki? Egyáltalán mi volt a cél? Elöljáróban annyit, akkor és ma is azt mondom, Sydneyben nagy lehetőséget szalasztottunk el, de mára az eredmény kicsit megszépül, mert hol az az olimpiai ezüst? Én minden világversenynek úgy vágtam neki, hogy kihozzam magamból a maximumot, tehát túlléptem az elvesztett döntőn is. Az olimpián valamennyien úgy Engem játékosként mindig feldobott az eufórikus hangulat, hol mutassuk meg, ha nem itthon, hogy mit tudunk?! gondoltuk, mi vagyunk a világ legjobb­jai, a finálé úgy sikerült, ahogy, de ettől a helyzet nem változott. Tehát a kontinens­­bajnokság megnyerésére is van esélyünk. Akkor gyerünk, menjünk az aranyért! Más kérdés, hogy voltak, akik nem tudták fel­dolgozni a Sydneyben történteket. ■ Fel tudja idézni, mi történtt, amikor Bukarestben a románok elleni Eb-elő­­döntőben kialudt a világítás és elsöté­tült a csarnok? Mi támadtunk, Pádár Ildi zárása után tisz­ta helyzetből lőttem, amiből gól lett, per­sze nem adták meg. ■Az eseményt helyszínen követő kollé­gám, a Magyar Nemzet újságírója, Ballai Attila felidézi, a szünetben azzal nyug­tatta a magyar szurkolókat, ha nem oltják ránk végleg a villanyt, nyerünk. Emlékszik mire? Hogyne! A többiek nevében is mondha­tom, a bukaresti helyszín inkább feldo­bott bennünket, nem taglózott le, hogy idegenben játszunk. Úgy fogtuk fel, tök mindegy, ki kiabál, kinek szurkol, izzó volt a hangulat. Erdélyből maroknyi magyar szurkoló érkezett, és amikor a szünetben mentünk az öltözőbe, odakiabáltam ne­kik. Az ő jelenlétük pluszerőt adott, mert mégiscsak Romániában voltunk. Nem mondom, a hazaiak nem velünk szim­patizáltak, de gyűlölködés nem volt. A pályán egyáltalán nem éreztünk félelmet, eufórikus hangulatban kézilabdáztunk. ■ Ahogyan a döntő után a maroknyi székely is eufórikusan ünnepelte önöket, ami viszont már nem tetszett a helyi rendfenntartóknak. Hogyan sikerült feloldania a pattanásig feszült helyzetet? Az erdélyi drukkerek nagy részét ismer­tük, mert a Fradival rendszeresen edző­ PÁLYÁJA FARKAS ÁGNES Született: 1973. április 21., Budapest Klubjai: Bp. Építők (­1992), Bp. Spartacus (1992-1993), FTC (1993-1996), Borussia Dortmund (1996-1997), Podravka Koprivnica (1997-1999), Dunaferr (1999-2000), FTC (2000-2003), Aalborg (2003-2005) Válogatottság: 232 mérkőzés/941 gól (1993-2004) Eredményei: olimpiai 2. (2000, Sydney), vb-2. (1995, Ausztria- Magyarország; 2003, Horvátország), Európa-bajnok (2000, Románia), Eb-3. (1998, Hollandia), Eb-gólkirály (1994, Németország; 2002, Dánia), világválogatott (1995), magyar bajnok (1991, Építők; 1994,1995, 1996,2002, FTC), Magyar Kupa­győztes (1992, Bp. Spartacus; 1994, 1995, FTC; 2000, Dunaferr), KEK- döntős (1994), EHF-kupa-döntős (1997), Szuperkupa-győztes (1999), magyar gólkirály (2001), Német Kupa-győztes (1997), horvát bajnok (1998,1999) Díjai: az FTC örökös tagja (1994), az Év játékosa (2001,2002), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2000) táboroztunk Székelyudvarhelyen és Sep­­siszentgyörgyön. A tolmáccsal leszálltunk a minket szállító csapatbuszról, és mond­tam a rendőröknek, hogy engedjék oda a srácokat, mert velünk vannak. ■ Ha a döntő alakulására gondolok, nem sok hiányzott, hogy mérsékeltebb legyen az ünneplés... Min múlott, hogy az ukránok elleni döntő nem a sydneyi fináléhoz hasonlóan végződött? Bizony hasonlóan alakult a mérkőzés. Kézben tartottuk a találkozót, aztán a vé­gén feljött az ellenfél. Olyannyira, hogy hatgólos vezetésből egygólos hátrány lett. Hajtogattuk, hogy még egyszer nem is­métlődhet meg az olimpián látott malőr, de nagyon közel álltunk hozzá. ■ Ön lőtte az egyenlítő gólt a rendes játékidőben... ...ha nem megy be a lövés, rám lehetett volna verni a balhét, de bement. Mi ke­rültünk lelki előnybe a hosszabbításra, az ukránok már nem tudtak megújulni. ■Ahogyan mi sem a következő, a 2002-es kontinensbajnokságra? Pedig Dániában ismét Eb-gólkirály lett. Nagyjából újra összeállt az olimpiai ezüst­érmes csapat Mocsai Lajos vezetésével, Radulovics Boján­a is visszatért a váloga­tottba. Csakhogy megsérült, ezzel egyik legjobb góllövőnk esett ki, s e téren rám hárult a fő felelősség. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, jól ment, de Bojana hiányával féloldalasak lettünk. ■Aztán megismétlődött a történelem: a gólkirályságot hozó Eb utáni kontinens­­bajnokságon nem szerepelt, nem sokkal az esemény előtt lemondta a részvételt, így lemaradt egy bronzéremről, igaz, kimaradt a norvégoktól kapott kiadós verésből is. Miért alakult így? _ Az ötödik helyet hozó athéni olimpiát követően Mocsai Lajost Kiss Szilárd vál­totta a kispadon. A keret a dunaújvárosi csapatra épült, itthoni Eb előtt álltunk, amolyan mentsük meg a hazai rende­zésű világversenyt hangulat uralkodott. Korábban én voltam a csapatkapitány, de le kellett mondanom a karszalagról, mert azt mondták, új választás lesz. Nem én lettem a cséka, de nem emiatt mond­tam le az edzőtáborban a válogatottságot. Nem kaptam vezető szerepet az együttes­ben, úgy éreztem, a sor elejéről a végére kerültem. Én pedig többre tartottam ma­gam, mint hogy részfeladatokat oldjak meg. Leültünk a szövetségi kapitánnyal, ő maradt az eredeti elképzelése mellett, sőt közölte, ha nem értek vele egyet, nem is kell a kerettel maradnom, így maradtam le a bronzról és a norvég pofonról. ■ Tíz év után részben ismét hazai rendezésű kontinensbajnokság előtt állunk. Benne van az érem a magyar csapatban? Igen! Kell hozzá egy kis szerencse, és sok függ attól, hogy magabiztosak leszünk-e a csoportmeccseken. Az nem lehet prob­léma, hogy hazai szurkolók előtt kell ját­szania a csapatnak. Engem játékosként mindig feldobott az eufórikus hangulat, hol mutassuk meg, ha nem itthon, hogy mit tudunk?! » Farkas Ágnes olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is nyert érmet a magyar válogatottal FOTÓ: VERES VIKTOR

Next