Nemzeti Sport, 2015. november (113. évfolyam, 298-326. szám)

2015-11-05 / 301. szám

IV * 2015. november 5., csütörtök * A Nemzeti Sport retrómellékleteNépsport ESI 1965 - Az év játékosa: Mátrai Sándor Becsúszó szerelések Az 1964-es spanyolországi Eb négyes döntője - amelyen együttesünk bronzérmes lett - után közölték vele,­ eljárt felette az idő, nem számítanak rá a válogatottnál. „Volt egy álmatlan éjszakám, de aztán úgy gondoltam, hogy van valami igazság ebben a döntésben, gyengébben játszom a szokottnál. Elhatároztam, hogy ezért nem kell a világnak összedőlnie, megpróbálhatom még egyszer - nyilatkozta a Képes Sportban 1965 októberében, miután a válogatott sikerrel vette az NDK elleni utolsó vb­­selejtezőt, és kijutott az angliai vb-re. Az 1965-ös esztendő aztán Mátrai Sándor legjobb éve lett. A bajnokság vé­gén őt választották az Év játékosának. „Az ember lassan megnyugszik. Ahogy mú­lik az idő, mind többet és többet lát a pályán. A gyorsaság megkopik, de a szem élesebb lesz (...) Megkopik. Nincs ezen mit szépí­teni. Azok az atléták, akikkel régen együtt futkostam, már rég visszavonultak. Sze­rencse, hogy a pályán legfeljebb negyven­ötven métereket kell vágtázni, ilyen távon nemigen jön ki a differencia. És ha mégis... ott a becsúszó szerelés." Az elmélkedés szintén a Képes Sportban olvasható, a Fradi középhátvéd­je, a válogatott jobb oldali védője azt is elmondta, hogy amikor a többiek el­mentek kiskapuzni, ő felhúzta a szöges cipőt és 60-80 mé­tereket futott inten­zíven. A vasasos Sárosi László intő példája volt a sze­me előtt: a hátvéd megsérült, és nem tudott visszakerül­ni a csapatba. De honnan az elhivatottság, hogy intenzív vágtákkal hozza fel magát? A nagyszénási szü­letésű Magna Sándor - akit aztán már a Bp. Kinizsiben a kapus Gulyás Géza nevezett el Mátrainak, s végül ezt a nevet használta - ifi korában atletizált, nem is akárhogyan, száz méteren 10.9 másodperc volt a legjobbja, távolba 699 centit ugrott. Tartalékja volt a hel­sinki olimpián Zarándi László, Varasdi Géza, Csányi György, Goldoványi Béla összeállításban 4x100 méteren bronz­érmes váltónak. Kinizsiből Kinizsibe igazolt, az Orosháziból a Budapestibe. Szó se volt róla, hogy hátvéd lesz, első élvonalbeli bajno­kiján 1953. március 15-én a Szombat­hely ellen négy gólt szerzett. Másfél év elteltével azon­ban a hátvédsor­ba vezényelte Sós Károly edző (bár egyes források sze­rint az akkori szö­vetségi kapitány, Sebes Gusztáv volt az ötletadó). Mát­rai klubjában jobb oldali védőként szerepelt, a pályán és azon kívül is ................ nagy tekintélyű Kispéter Mihály volt a centerball. Ám Sebes Gusztáv 1956. február 29-én Bej­rútban Libanon ellen (4:1 ide) Mátrait a középhátvédposzton vette számításba, sőt a Sebest követő Bukovi Márton is. Ruganyos, gyors volt, remekül fejelt, kitűnő ütemérzékkel volt megáldva, na és ott volt a védjegye, a becsúszó szere­lés. Többméteres hátrányt dolgozott le, majd elpöckölte a labdát a csatár lába elől. Aztán amikor a Baróti Lajos, Lakat Károly, Sós Károly alkotta válogatóbi­zottság került a nemzeti tizenegy élére, jobbhátvédként számítottak rá, ahogyan később Baróti is. Ez idővel némi feszült­séget okozott a Fradiban már középen futballozó védő és a kapitány között, de Baróti hajthatatlan maradt. Mátraira a jobb oldalon számított, főleg miután Mészöly Kálmán lett a középső védő. De hogy Baróti sem volt rugalmatlan, arra bizonyíték, hogy az 1966-os vb-n a Káposzta, Mészöly, Sípos, Szepesi védő négyes mögött Mátrai söpröge­­tett. De 1965-ben még „csak" ott tartot­tunk, hogy a válogatott sikerrel vette a vb-selejtezőt, Mátrai pedig remek évet tudhatott maga mögött. Két bajnoki arannyal (1962-1963, 1964) vágott neki az esztendőnek, igaz, az elsőséget végül a Vasas elorozta, de a Fradi a Juventus ellen júniusban megnyerte a VK-t. Mátrai kapitánya volt az együttesnek, mégis 1969-ben 37 évesen az Egyetér­tésben fejezte be a pályafutását. Nem volt jóban Albert Flóriánnal, 1962-ben egy dél-amerikai túra során biliárdozás közben „elküldte az any­jába" a fiatal centert. S noha a pályán korábban is előfordult, hogy ide-oda küldözgették egymást, s az eset után Mátrai elnézést kért, az édesanyját fiata­lon elveszítő Flórit érzékenyen érintette a beszólás. Innentől kezdve fáséban voltak, később olyan is előfordult, hogy a csapatban a vezérürü szerepét éppen Mátraitól átvevő center arra hivatkozva nem akart játszani, hogy a hátvéd is a pályán lesz... Az „öreg" jobbnak látta, hogy elmenjen az Egyetértéshez. Persze abban is volt egyetértés, hogy a vendég­látóipari bázissal bíró egyesület pártolja Mátrai azon elképzelését, hogy az Üllői út és Sobieski utca sarkán lévő Ali Baba névre hallgató érzelmi kombinátot mű­ködtesse. .. A középhátvéd életében 1965 azért is nevezetes, mert a csapat hierarchi­ájában elfoglalt státusza éppen ebben az évben ingott meg. Történt, hogy a VK-győzelmet követő amerikai tú­ráról hazatérő játékosokra rászálltak a vámon (meztelenre vetkőztették őket), többek szerint Mátrai dobta fel a tár­saságot. Az öltözőben a­­szerelése fölé kiírták: „Itt a tégla." Több mint gyanú, hogy a civil életben saját játékostársai­nak is becsúszott, ám korántsem olyan tisztán, mint a pályán. Elsősorban Albert megfigyelése volt a feladata, s ugyan nem jelenthető ki egyértelműen, hogy Jászsági jelentései mögött Mát­rai állt, de tény, hogy a középhátvéd Egyetértéshez távozása, illetve a válo­gatottból kikerülése (1967) után kellett Nemere ügynököt beszervezni, hogy a hálózat továbbra is figyelje Albertet (és a többieket). Mindig véresen komolyan vette a futballt, az 1966-os vb szovjet-magyar negyeddöntőjén Sunderlandben igye­kezetében hatalmasat esett, bele a pá­lyát övező vizesárokba. Fájdalmas arc­cal kimászott, és folytatta a játékot. Volt olyan 90 perc, hogy drámai színész és komédiás is volt egy személyben. Az FTC az Újpest ellen játszott 1966 őszén a Népstadionban, az első félidőben a játékvezető egy Dunai II-vel szembeni megmozdulásáért 11-est ítélt a Dózsá­nak. Mátrai annyira a szívére vette a bíró döntését, hogy le akart vonulni, perce­kig kellett győzködni, hogy maradjon a pályán. Ám a szünet után nem jött ki a többiekkel, Tátrai Sándor edző sem bír­ta rávenni a folytatásra. Aztán már javá­ban ment a játék, amikor kisomfordált, beállt a bal szélre, ráadásul ő egyenlített 3:3-ra a végül 5:3-ra megnyert meccsen. Ekkor már túl volt harmadik vb-jén - rajta kívül ezt mindmáig csak Grosics Gyula és Sipos Ferenc mondhatja el magáról -, s még nem tudta, hogy egy év múlva Albert azt ajánlja neki, keres­sen más klubot magának. Thury Gábor Nem volt jóban Albert Flóriánnal, 1962-ben egy dél-amerikai túra során biliárdozás közben „elküldte az anyjába” a fiatal centert. S noha a pályán korábban is előfonta itt, hogy ide-oda küldözgették egymást, s az eset után Mátrai elnézést kért, az édesanyját fiatalon elvesztő Flórit érzékenyen érintette a beszólás. Harminchárom esztendősen is ereje teljében futballozott, a pályán küzdött meg a kritikusaival A Vasas elleni vesztes bajnoki döntőt (1965) így kommentálta Megérte sokat túlórázni 1965. november. „Nem lehet ezen a mérkőzésen védekezni, hiszen valame­lyik csapatnak győznie kell. Ezért nyílt sisakkal játszunk mi is, és biztosan a Diósgyőr is" - ezekkel a szavakkal vezette fel a Győr edzője, Hidegkúti Nándor a Magyar Népköztársasági Kupa 1965. évi döntőjét Nem hagyott tehát kétséget afelől, hogy a Népsta­dionba különvonattal és buszokkal érkező szurkolók élvezetes, esemény­dús mérkőzést láthatnak majd. Végül mindössze háromezer néző lehetett részese a győri gólzápornak, Hidegkúti Nándor csapata 4:0-ra verte meg diósgyőri ellenfelét (gólok: Keg­lovich 2, Soproni 11-esből, Varsányi). A Győr felettébb magabiztosan, nyugod­tan lépett pályára - önbizalmát csak fokozta, hogy új összetételű csatársora (Szaló, Győrfi, Soproni, Varsányi, Keg­­lovich) több alkalommal is túlórázott az edzéseken. A Rába-partiak már az első percektől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést, ügyes, átgondolt, szervezett játékukkal hamar megszerezték a vezetést Jól használták ki a kedvét vesztő diósgyőri védelem megingásait, és hamar eldöntötték a mérkőzés, egyben a kupa sorsát is. Meglátszott a Győrön az a sok-sok nemzetközi tapasztalat, amelyet az 1964-1965-ös szezonban a Bajnokcsa­patok Európa-kupájában (BEK) szer­zett A Chemie Leipzig, a Lokomotív Szófia és a DWS Amsterdam csapatán keresztül vezetett az útja az elődöntő­be, ahol a Benfica jelentette a végál­lomást (0:1,0:4). Hidegkúti Nándor együttese az MNK-győzelmével jogot nyert arra, hogy 1966-ban a KEK-ben képviselje hazánkat A Népsport ezzel zárta a tudósítását „Reméljük, éppúgy becsülettel helytáll majd, mint az idén a BEK-ben." A remény valóra vált, negyeddöntős lett a csapat V. G. Névjegy Mátrai Sándor Született: 1932. november 20., Nagy­szénás Klubjai: Bp. Kinizsi, Ferencváros (1953-1967; 356 meccs/32 gól), Egyet­értés (1968-1969; 29/0) Válogatottság: 81/0, három vb-n vett részt (1958,1962,1966)­­ Eredményei: Eb-bronzérmes (1964), VK-győztes (1965), magyar bajnok (1962-1963, 1964,1967), kupagyőztes (1958) Elismerései: az Év labdarúgója (1965), az FTC örökös bajnoka (1974), az MLSZ centenáriumi emlékérme (2001)

Next