Nemzeti Sport, 2015. december (113. évfolyam, 327-355. szám)

2015-12-01 / 327. szám

21 Labdarúgás GALAMBOS DÁNIEL A Doll-hatás Habár a magyar futballban nem feltétlenül kira­katrendezésre lenne érdemes külföldi mesterem­bereket felkérni a végtére is, az üvegfal árnyékában már csak a meglévő raktárkészletből lehet válo­gatni, annál pedig nagyságrendekkel lényegesebb volna, hogy a boltba eleve minőségi áru kerüljön mint a mellékelt ábra, Storck és Doll példája mu­tatja, oda sem árt a szakértelem. Megváltást várni tőlük persze hiú ábránd, az üdvösséghez a modern futball kívánalmainak megfelelő minőség képzés révén vezet az út, de ők legalább a korszellemhez hűen készítik fel a tanítványaikat. Az sem utolsó szem­pont. Megalkot­tak egy rendszert, ragaszkodnak a filozófiájukhoz, tudatos futballt játszanak a fiaik. Mi több, nem érzik kötelességük­nek papagájszerűen szajkózni az NB I-es, NB II-es trénerek megfellebbezhetetlennek hitt tételét, mely szerint felnőtt labdarúgókat fejleszteni kép­telen vállalkozás. Pedig dehogy is az. Még véletlenül sem állítanánk, hogy Thomas Doll csinált Gerából, Hajnalból, Lamah-ból, Bödéből futballistát, persze, hogy nem, és nyilván a Fe­rencváros egyeduralma sem csupán Doll érdeme, de abban, hogy kompakt, önbizalomtól duzzadó együttessé érett idehaza a Fradi, a tapasztalt lab­darúgókon túl a korábbi klasszis szerepe ugyan­csak elvitathatatlan. Mert találni éppenséggel ellenpéldát, hogy mást ne mondjunk, a játékosál­lományát tekintve a Fraditól olyan nagyon aligha elmaradó Videoton hosszas szenvedéstörténetét igyekszik épp feledni, avagy sokadszor is bebizo­nyosodott, korántsem mindegy, ki dirigál a kispa­­dok mellől. Ugyanakkor azzal, hogy ennyire a mezőny fölé nőtt a Doll-féle Fradi - ami a csúcskategóriás ke­ret és a legalább annyira gazdag háttér ellenére is váratlan -, a tréner vizsgamunkája a jövő nyáron lesz esedékes, amikor a Bajnokok Ligája főtábláját iparkodik majd megcélozni a tanítványaival. Az lesz ám a kihívás! Mert a '95-ös osztály sikerének reprodukálásához az idén mutatottnál is több agresszivitás, kreatív megoldás, gyakoribb iram­váltás és egy-egy aranyat érő edzői húzás szüksé­geltetik. Ami a bajnoki aranyat illeti, abba az F, T, C betűket máris el lehet kezdeni gravírozni, felbecsülhetet­len értékűvé azonban csakis akkor válhat, ha az elmúlt két szezonnal ellentétben immár nemzet­közi diadal követi. 99 Az lesz ám a kihívás. Megyeri út, végállomás Vad szél süvített végig a Megyeri úti teme­tőn. A gyászoló tömeg lassan, méltóságtelje­sen haladt. Az egykori válogatott hátvédet, a legendás edzőt búcsúztatták szótlanul, megrendülten. A tavaszra forduló őszben sokan, nagyon is sokan érezték úgy, hogy ez a fájdalmas búcsú valamiféle időutazás is volt a számukra. Ment a gyászoló tömeg, és az ott lépkedők fejében megannyi kitö­rölhetetlen emlék elevenedett meg a legen­dás edzővel kapcsolatban, ahogy Kéked, a Spartak Trnava kapusa tizenegyest rúg, és Szentmihályi kivédi, ahogy Fazekas ötször veszi be a Fradi hálóját. Vajon mit érezhe­tett ezekben a pilllanatokban a legendás edző ott a kispadon? Haladt a gyászmenet, a szél rohama nem csitult, és az ember lelke belesajdult, ahogy körbenézett. Már nagyon sokan hiányoztak az egykori bajnokcsa­patból. Nem lehetett itt Bene Ferenc, Kollár Endre, Fekete László, a nagybeteg Törőcsik András, Schumann Péter. Akik eljöttek, az Újpest legsikeresebb edzőjétől búcsúztak, aki itt a Megyeri úton élte az egész életét-és itt lelt örök nyugalmat. Várhidi Pál végleg hazatért, s. G. 2015. december 1., kedd 1*e****efisport A LENÉZÉS MINDIG VISSZAÜT, ÍGY A KÖZÉPPÁLYÁS NEM IS TART AZ EB-TŐL A magyar válogatott alapemberének számító Elek Ákos huszonnyolc bajnokin szerepelt kínai klubjában, a Csangcsun Jatajban, két gólt szerzett, a Huszti Szabolcsot is foglalkoztató csapat a tizedik helyen zárt a Szuperligában. A bajnok a Kuangcsou Evergrande lett, amelyet a brazilok világbajnok edzője, Luiz Felipe Scolari irányít, és amelyben hat brazil futballista is szerepelt. A dél-amerikai kontingens legismertebbje természetesen a Real Madridot és a Milant is megjáró Robinho, valamint a Tottenhamből Kínába szerződő, harminckétszeres válogatott középpályás Paulinho. » VÁLOGATOTT ~ HONVÁGY Viszlát, Kína! A FIZETÉS VOLT A LEGJOBB, állítja Elek Ákos, akinek elege lett a távoli országból, és reméli, visszatérhet az NB I-be Galambos Dániel. ■ Az egy dolog, hogy a norvégot mostanában aligha csípik, no de Kínában is utálhatják mini­mum négymillióan. Miért is? - kérdezett vissza Csangcsun Jataj légiósa, Ele Ákos. * Az utolsó fordulóban a Kuj­­csou ellen a kilencvenharm­adik percben egyenlített, a második vonalba küldve a négymilliós város - meglehet, arrafelé falu - csapatát. Úgy tudom, a többi eredmén alakulása miatt a gólom nélkül­i kiestek volna, de mindettől füg­getlenül nem bánom, hogy ben láltam. ■ Hogy él amúgy önben Kína él az első ázsiai szezonja? Nem sokat gondolok rá. Fut­­ballszempontból persze hasznos volt, a miénknél erősebb bajnokságban is játszhattam, s ami fon­tos, játszottam is épp elege a klubelöljárók pedig betartotta minden ígéretüket. A család gya­kori hiánya ugyanakkor megne­hezítette a beilleszkedést, amibe pedig együtt lehettünk, az sem arról árulkodott, hogy meg tud­nák szokni Kínát. ■ Ezek szerint végleg elköszönt a klubjától? Nem, a szerződésem még eg évig él, de nem bánnám, ha eg számomra kedvező fordulatit itthon folytathatnám. Nem vá­gyom vissza, épp azon vágyo, hogy valamiképp hazatérhesse! Persze ez sok mindentől függ például attól, tudnak-e a helyen­re megfelelő labdarúgót igazolni. ■ És a tataj elengedné? A világ bármely klubjában felesle­ges erővel ott tartani azt, aki elvá­gyódik, és beszéltünk is a helyzet­ről a Csangcsunnal, meglátjuk, mit hoz a közeljövő. Szeretném, ha még ebben a naptári évben rendeződne a sorsom. * Mi volt amúgy a legjobb Kínában? A fizetésem. * Őszinte, mint mindig. Miért beszéljek mellé? Nézze, amikor átigazoltam, három, szá­momra fontos kritériumot tartot­tam szem előtt. Először is, hogy játsszak, mert a futballban nálam a válogatott mindennél előbbre való, márpedig tudtam, csak ak­kor lehetek kerettag, ha rendre a pályán vagyok. Ezzel nem is volt gond. A második lényegi szem­pont az volt, ki is fizessenek, eb­ben sem volt hiány. A harmadik, hogy a családom is boldog le­gyen. Na, ez nem­ stimmelt, ezért is szeretnék hazatérni. ■ Vagy valamelyik nyugat-eu­rópai klubba? Nem. Nem szeretnék most lé­giósnak állni, az mindig rizikós vállalkozás, és az Eb előtt túl kockázatosnak érezném. Most tényleg az a leglényegesebb, hogy az Eb-keret tagja legyek, ahhoz futballozni kell, amire itthon van a legtöbb esély. Aztán Francia­­országban remélhetőleg olyan teljesítményt nyújtok, amellyel felkeltem a nyugati bajnoksá­gok néhány klubmenedzserének vagy edzőjének a figyelmét. * Felfogta már, mi vár önökre? Már igen. Persze lehet, hogy az eufória még mindig tart. Én min­dig is hittem a kvalifikációban. ■ Mikor érezte konkrétan, hogy meglesz? Először akkor, amikor a török Sel­­cuk Inán Izland ellen betekerte a szabadrúgást. Valahogy az fogal­mazódott meg bennem, ennek így kellett történnie, és a pótse­lejtezőn kell és fogjuk kiharcolni a részvételt. Másodszor, amikor a norvégok örömtáncot lejtettek. Mindig visszaüt, ha valaki ennyi­re elbízza magát. ■ A norvég játékosokon is érezte ugyanezt? Nem csak a helyi média és a közvélemény tar­totta előre lefutottnak a páros meccset? FOTÓ: FÖLDI IMRE Szerintem nem. Elég csak elolvas­ni a középpályás Alexander Tet­­tey kiesésük utáni nyilatkozatát, az is arról árulkodik, még most is lenéznek bennünket. * Olyan nagyon azért az Euró­­pa-bajnokságon sem tartanak majd tőlünk az ellenfelek. Nem baj. Amellett, hogy min­denfajta nyomás nélkül játszva szeretnénk minden egyes percét élvezni a tornának, korántsem feltartott kézzel utazunk el. Sze­rintem nálunk gyengébb csa­patok is lesznek az Eb-n, találni majd négy-öt, hozzánk hasonló erejű együttest, úgyhogy ebből még valami nagyon jó is kisülhet. Amúgy is, mindig van egy-egy meglepetéscsapat, miért ne le­hetnénk ezúttal mi? 76 j­ó . Elek Ákos a pályán a norvégok, a pályán kívül meg kínai klubja ellen küzd: haza akar térni a középpályás Mexikó előzménye: villámtorna, magaslat, hakni Harminc évvel ezelőtt utazhatott legutóbb világeső­ végzett. A világbajnokság évében aztán sűrűsödött a nemcsak a három hosszúra nyúlt edzőtáborozás, nem­ menyre a válogatott. Noha a mexikói világbajnokságra, illetve a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságra való felkészülés - nem csak az eltérő földrajzi és időjárási viszonyok miatt - egészen más ritmust követel, talán mégsem haszontalan feleleveníteni, miként készült fel és jutott el a csapat a 6-0-s vereséggel végződő, Szov­jetunió elleni első csoportmérkőzésig. Több mint egy évvel korábban, 1985. május 14-én a Hollandiától elszenvedett 1-0-s vereséggel zárult a selejtezősorozat. Utána öt hónap pihenő következett, majd októberben egy barátságos (Wales, 3-0) és egy nem hivatalos (Bulgária, 3-1) meccs szerepelt a prog­ramban. Decemberben három mérkőzésre a világbaj­nokság színhelyére utazott a csapat, hogy szokják a játékosok a meleget és a magaslatot, ott egy tornán szerepelt, amelyen Mexikó mögött a második helyen csak a villámtornák, hanem az 1986 tavaszán sebtében „lezavart” bajnokság is terhet jelentett. „Bár nem vagyok orvos, harminc év után is elhibá­­zottnak tartom a felkészülési programot, és remélem, nem ismétlődnek meg azok a hibák - mondta Hajszán Gyula. - Itt nem elsősorban az elhíresült tésztaügyre gondolok, hanem például arra, hogy más Ausztriában kétezer méter fölött a mínuszban edzőtáborozni és más Mexikóban hasonló magasságban a negyven fokban. De voltak más gondok is: egyszer majd eljön az idő, amikor a magasságon, a hőmérsékleten és a tésztán kívül más­ról is beszélhetünk...” Egyelőre nem tudni, hogy a magyar csapat a jövő év elején miként készül: minden hónapban, még decem­berben is lesz összetartás, ám a további programot még most alakítják. Vajda György program: Szilveszter után háromhetes spanyol, beni­­dormi edzőtáborozás következett, majd egy három mér­kőzéses - pénzes! - villámtorna Dohában, hogy aztán 1986. március 16-án világraszóló 3-0-s győzelmet aras­sanak Détári Lajosék a Népstadionban Brazília ellen. A meccs az edzőtáborozás monotonságát volt hivatott megszakítani, no meg a győzelem sem hatott rosszul a hangulatra: a játékosok és a közvélemény hangula­tára. Egy hónap pihenés után magaslatra, Ausztriába költözött a válogatott, ahonnan két hét után Mexikóba utazott, hogy további két hét alatt sikeresen akklima­­tizálódjon. Az eredmény ismert: három meccsből kettőt elveszített. A nagy idők egyik nagy tanúja volt az akkori váloga­tott Hajszán Gyula, aki megkeresésünkre elmondta, rendkívül zsúfolt napokat éltek meg a játékosok, hiszen

Next