Nemzeti Sport, 2016. január (114. évfolyam, 1-30. szám)

2016-01-02 / 1. szám

2! Labdarúgás THURY GÁBOR Ismét látótérben Mintha a sors rendezte volna így, hogy szinte egy­szerre tér vissza futhattunk vérkeringésébe a szövet­ségi kapitánysága óta most Diósgyőrben újra mun­kát vállaló Egervári Sándor és a szurkolók látóterébe pénzszerző körútjáról, a kínai Csangcsuntól az Eint­racht Frankfurthoz igazoló Huszti Szabolcs. Csupán emlékeztetőül: 2010 szeptemberében az akkor a Ze­nitnél játszó középpályás megírta kritikus hangvéte­lű levelét, amelyben kijelentette, nem igazol azért a Videotonhoz, hogy válogatott lehessen, továbbá túl­­dimenzionáltnak tartotta a Vidi akkori edzője, Mezey György szerepét, mondván, beleszól az összeállítás­ba. Azt is sugallta, a keret nem igazi közösség, mint azt kifelé a kapitány Egervári Sándor kommunikálta kijelentésével, amely szerint Huszti egy közösség szabályait rúgta fel. " Ne kerülgessük a forró kását! Az akkori együttes­ből Juhász Roland egyetértett a játé­kossal, Király Gábor pedig úgy fogalma­zott, tudja, miről beszélt Szabi. Husz­ti játékosok közötti presztízséről pedig annyit, hogy annak ellenére tagja volt a tapasztaltabb futballistákból (Juhász, Király, Hajnal Tamás, Gera Zoltán) álló „vének tanácsának”, hogy nem volt szeplőtelen. Ugyanis 2007-ben Várhi­­di Péter válogatottjára rácsapta az ajtót, mondván, a kapitány öt, az akkor a legjobb formában lévő magyar futballistát nem akarta a kezdőcsapatba ál­lítani, mire a ballábas játékos - lehet, hogy azzal kelt fel? - otthagyta az edzőtábort. A többség az mond­ta, Huszti cserbenhagyta a válogatottat, 2010-ben pedig levele nyilvánosságra hozatalát követően tíz alkalommal sem reagált Egervári telefonhívására, ergo levegőnek tekintette a kapitányt. Akár igazat adtak neki, akár nem, el kellett ismerni, a középpá­lyás „pacekba” vállalta a véleményét. S nem is sim­lis: önkéntes száműzetésében sem változtatta meg döntését, pedig az új csapatot építő Dárdai Pál is megkereste. Mindeközben az 51-szeres válogatott - még a luxusbörtönnek számító,zenitbeli szereplést is beleértve - az egyik legjobb magyar futballista lett, első hannoveri tartózkodása idején csapata legjobb­jává nőtte ki magát, 2012-es visszatérését követően pedig ott folytatta, ahol Szentpétervárra távozását megelőzően abbahagyta. És akkor ne kerülgessük a forró kását: noha Bernd Storck szövetségi kapitány kijelentette, az Eb-n elsősorban a norvégok elleni pótselejtezőn szerep­lőkre számít, azt is hangsúlyozta, csak olyan fut­ballisták jöhetnek szóba, akik játékban vannak. A Bundesligában egyelőre Husztinak erre több esélye lesz Frankfurtban, mint például Szalai Ádámnak Hannoverben vagy Stieber Zoltánnak akár Ham­burgban, akár Hannoverben. Leszögezhető, képes­ségei alapján Husztira szükség lenne a válogatott­ban, a keretben mindenképpen. Kérdés, a kapitány elképzeléseibe belefér-e a váratlanul újra látóme­zőbe kerülő futballista, továbbá hogy a játékos megváltoztatja-e elhatározását, mi több, az is, hogy a - mostanra már - közösségé kovácsolódó csapat befogadja-e, vagy sem. Eb-szereplése nem kulcskérdés, de talán egy próbát megér. VÉLEMÉNYEK• HAJNAL TAMÁS a Ferencváros labdarúgója Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Schalkéban két éven át együtt futballozhattam a kivételes ké­pességű Andy Müllerrel. Pozitív beállítottságú, vidám természetű emberként igazi vezére volt a csapatnak, s tudom, jelenléte a válogatottnál is sokat számít. Csak reménykedem, a sors megadja nekem, hogy még egy­szer dolgozhatok vele. LÁSZLÓ CSABA az MTK vezetőedzője Bámulatos játéka a Bundesliga legjobbjai közé emelte. Intelligens, gyors, gólerős futballista volt. Hogy milyen edző, az nem tudható, ám nem is fontos, inkább az számít, hogy benne bízik a szövetségi kapitány, s Andy Möller is tagja a stábnak, amely lehetővé tette, hogy a válogatottunk ott lehessen Európa legjobb csapatai között. NAGY MIHÁLY Németországban élő menedzser Csodálatos labdarúgó volt, igazi példakép. Nagy öröm, hogy ilyen ember lehet a szövetségi kapitány segítsé­gére. A magyar futball ismertségét és talán az erejét is jelzi, hogy Andy Möller szerepet vállalt a válogatott felkészítésében. ANDREAS MÖLLER a nyelvtanulás buktatóiról „Nagyon nehéz megtanulni a magyart. Most azonban lesz időm, szeretnék jobban meg­ismerkedni a nyelvvel. Sajnos erre korábban nem nagyon volt lehetőségem, néhány szót és kifejezést viszont szívesen elsajátítanék. Ha az ember egy idegen országban dolgozik, időt és energiát kell szánnia arra, hogy a lehető­ségeihez mérten megtanulja a nyelvet is.” Voleszák Gábor­r­ a figyeltem a norvégok elleni győztes hazai mérkőzés után. Sosem keveredett az ünnep­lő tömeg közepébe, egyszer sem „szivárgott” előtérbe. Szolidan megölelt minden­kit, aki arra járt, kedélyesen elcsevegett Holger Gehrke kapusedzővel, úgy sétált körbe a Groupama Aréna gyepén, hogy egy pillanatig sem volt kérdés, nem szeret­ne reflektorfénybe kerülni. Tudatosan? Nem is emlékszem pontosan - gondolkodik el Andreas Möller, a magyar labdarúgó-válogatott másodedzője. - Természete­sen a csapaté volt a főszerep, mert kiharcolta az Eb-szerep­lés jogát. Ez volt a legfonto­sabb. Asszisztens vagyok, aki a háttérben dolgozik, ezért sem tartanám helyesnek, hogy elő­térbe kerüljek. ■ Nem ilyen karakternek ismertük meg játékosként. Pályafutásom során sok-sok szép pillanat részese lehettem, tudom, mi játszódik le a lab­darúgók fejében egy győzelem után. Most, edzőként inkább a háttérbe húzódom és on­nan figyelek. Ez is ugyanúgy jóleső érzéssel tölt el. Játékos­ként csakugyan mindig ref­lektorfényben voltam, most már jobban illik rám a csen­des megfigyelő szerepe. Ám ez nem azt jelenti, hogy nem örültem együtt a többiekkel a pályán. Majd’ szétvetett a bol­dogság a sikerrel megvívott pótselejtező után. ■ Jól veszem ki a szavaiból, hogy még mindig tart az érzés? Hihetetlen, fantasztikus han­gulat volt a stadionban, ma­gam előtt látom az önfeled­ten ünneplő szurkolók képét. Felejthetetlen volt az az este. De tudja, mi volt a legszebb pillanat? Három-négy órá­val a lefújás után a telki lel­kész ott várt ránk a busznál, köszönete jeléül megfogta a mit. Képtelen volt beszélni a meghatottságról, ugyanakkor­­az arcáról s*igá«utt.*Jboldog­­ság. Annyira felkavarták a tör­téntek, hogy nem nyílászóra a szája. Csodálatos pillanat volt, egyszersmind rendkívül megindító is. ■ A szövetségi kapitány, Bernd Storck mindig többes szám első személyben beszél a válogatottról. Mintha ő is hozzánk, közénk tartozna. Az együvé tartozás érzése a leg­fontosabb egy csapat életében. Együtt nyerünk, és együtt ve­szítünk. Mi játszunk. Közösen dolgozunk, tervezünk, szerve­zünk és étkezünk. Együtt lé­­legzünk. Ha sikeresek akarunk lenni, egységben kell lennünk. A közösség a fontos, nem pedig az egyén. ■ A „mi” érzést erősítheti önben, hogy - mint már korábban említette - magyar felmenői is vannak. Anyai ágon valóban vannak magyar felmenőim is. Pécsiek voltak eredetileg. Kevesen tud­ják, hogy az anyai nagy­mamám magyar volt. De ez már egy régi törté­net, kicsi voltam még. ■ Milyen a közös munka Bernd Storckkal? kerültünk. Ebben közrejátszott az is, hogy annak idején a Bo­-­­russia Dortmundnál csapattár­sak voltunk, és Német Kupát is nyertünk együtt. ■ Barátság is szövődött önök között? Nem feltétlenül szoros, de remek kapcsolat fűzött és fűz össze minket. Sokat beszél­gettünk, jól megértettük egy­mást. ■ Milyen játékos volt a kapi­tány?­­Tipikus német labdarúgó volt, karakteres ember, valódi egyé­niség, hozzáállá­sa, nem ismert félelmet, sem fájdalmat,­ mindig­­győzelemre tört. Tette a dolgát. Jelent előre, semmi és senki sem állíthatta meg. Olyan volt, mint egy gép. És mindig optimistán gondol­kodott. ■ Vagyis megtalálták a közös hangot. Bernd Storck jól ismert. Tudta, milyen ember vagyok, így úgy érezte, remekül dolgozhatnánk együtt. Ezért is keresett fel. A futball alapvetéseiről ugyanúgy gondolkodunk, sok bennünk a közös vonás, ez a hatékony együttműködés alapja. De Bernd a főnök, ő mutatja az irányt, én pedig a segítőjeként követem az úton. Játékosként rendkívül törekvő voltam, és mindig győzni akartam, a si­kerért hajtottam, edzettem. Az életem a labdarúgás körül forgott. Most a háttérben van rám szükség, a kapitány keze alá dolgozom. Megfigyelek, elemzek, és igyekszem hasznos véleményt megfogalmazni a munkáról, a játé­kosokról. Idő­vel persze még hatékonyab­bá válhat az NYELVI KIHÍVÁS , kezem - ám nem szólt sem- Egy pillanatig sem volt kérdés Andy Möller számára, hogy a pótselejtező után maradni fog az Eb-re is FOTÓ: VERES VIKTOR 2016. január 2. szombat nemzetisport A MAGYAR FELMENŐKKEL IS BÜSZKÉLKEDŐ VILÁG- ÉS EURÓPA-BAJNOKOT­T: VÁLOGATOTT-INTERJÚ Fantasztikus A HÁTTÉRBE HÚZÓDVA FIGYEL Andy Möller, és mindig szem­t Storck már a főnöke, akinek mutatnia kell az irányt. Izgalom, öröm, vigasz, támasz: Andreas Möller jó párja lett Bernd Storcknak, és a német segítséggel a magyar válogatott kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra

Next