Nemzeti Sport, 2016. január (114. évfolyam, 1-30. szám)

2016-01-02 / 1. szám

nemzet sport 2016. jannuár 2., szombat Labdarúgás 13 RENDKÍVÜL meghatotta, ahogy az ország a várva várt franciaországi kijutást ünnepelte előtt tartja, hogy korábbi dortmundi játékostársa, ő pedig lelkes segítőként követi az úton együttműködésünk. A norvé­gok elleni pótselejtező előtt csupán két és fél hetünk volt a felkészülésre. Alig maradt időnk összerázódni. ■ Kérdés volt egyáltalán, hogy folytatják-e a megkezdett munkát? Amikor először beszéltünk, csak a pótselejtezőre koncent­ráltunk, a jövő akkor nem volt téma. Bernd Storck azonban közvetlenül a visszavágó után hozzám fordult, és azt kérdez­te: Andy, ugye folytatjuk? Vagy nem is kérdezte, inkább kije­lentette. Rávágtam, hogy per­sze, Bernd! Örömömet leltem a munkában, természetes, hogy folytatom - és irány Franciaor­szág! Meg sem fordult a fejem­ben, hogy nemet mondok. ■ Nem állhatom meg, hogy ne kérdezzek rá játékos-pályafutá­sa egy emlékezetes jelenetére, a kilencvenötben a Karlsruhe elleni mérkőzésen bemutatott műesésre, amely az internetes kereső találatai alapján még mindig szorosan tapad a nevé­hez. Mint afféle bélyeg. Ezzel tisztában vagyok. Egyet­lenegyszer fordult elő velem a karrierem során, mégis 99 ANDY MÖLLER megható élménye Három-négy órával a lefújás után a telki lelkész ott várt ránk a busznál, köszöne­te jeléül megfogta a kezem - ám nem szólt semmit. Kép- s­télen volt beszélni a meghatottságról, mindenki felemlegeti. Óriá­si hibát követtem el, ez tény, de már nem tudom meg nem történtté tenni, a képsorok ott keringenek a világhálón. Nem kellett volna eljátsza­nom a szabálytalanságot, de eljátszottam, mert a futball végül is játék. Félre ne értsen, cseppet sem vagyok büszke a cselekedetemre. Ugyanakkor napjainkban is láthatjuk, hogy a támadók el-eljátszanak néha egy tizenegyest. Akkor azon­ban példát statuáltak velem, és keményen megbüntettek, mondván, elég volt a műesé­sekből! ■ Amikor Bernd Storck felkérte segítőjének, kíváncsi voltam, mit írnak a német sportújságírók. Ám csak kevés cikket találtam, és azok sem mentek tovább a száraz tényközlésnél. Mintha csak kivártak volna, hogyan végző­dik a magyarországi kalandja. Ön is így érezte? A pályafutásom és az eredmé­nyeim miatt mindig szívesen írtak rólam. Nyilván most meg­várták, mi sül ki a pótselejtező­ből. Fantasztikus, amit a magyar válogatottal elértünk, olyan, mint egy mese. Szenzációs eredményt értünk el, és a lapok megtanulták, az olvasók inkább a szenzációra vevők. Őszintén, senki sem gondolta, hogy kivív­juk a nyári tornaszereplést. ■ Mit kíván a magyar futball­­nak az új esztendője? Azt kívánom, hogy a válogatott­nál számba vehető labdarúgók és a kiszemeltek is rendszere­sen játsszanak, kerüljék el őket a sérülések. Rendeljenek alá mindent a nyári Európa-baj­­nokságnak, mert nagy felada­tok várnak rájuk. Most nincs fontosabb a labdarúgásnál. A játékosok tegyenek meg min­dent a játékért, a hazájukért, mert nincs is annál szebb, mint tömött stadionban címeres mezben győzelmet ünnepelni. „Milánóban vagy Madridban. A lényeg, hogy­­ Olaszországban.” Klasszikussá nemesedett a frankfurti születésű, 48 esz­tendős Andreas Möller bájos „nyelvbotlása". A 85-szörös válogatott középpályás ment­ségére szóljon, hogy fiatal volt még, amikor arról kérdezték, hol folytathatja játékos-pálya­futását. Tegyük hozzá rögtön, később úgy nyilatkozott, nem emlékszik rá, hogy valaha is el­hagyta ilyen a száját. Ezért nem vehetjük biztosra, hogy a német futball egyik sokszor ismételt örökzöldje csakugyan elhang­zott-e. A szakember mással is beírta magát a históriás könyvekbe, játékosként minden címet el­hódított, amiért adott esetben szobrot emelhetnek az ember­nek. Legnagyobb sikereit a Bo­russia Dortmund színeiben érte el, 1997-ben Bajnokok Ligája-, illetve Világkupa-győzelmet ünnepelt. Kétszeres német baj­nok (1995,1996), háromszoros Német Kupa-győztes (1989- ben a Dortmund, 2001-ben és 2002-ben a Schalke soraiban ért fel a csúcsra), az olasz Ju­ventus légiósaként pedig 1993- ban megnyerte az UEFA-kupát. Válogatott labdarúgóként sincs szégyenkeznivalója: 1990-ben világbajnok, 1992-ben Eb­ezüstérmes,­­ majd 1996-ban Angliában Eb-győztes lett. Profi pályafutását Frankfurt­ban kezdte el, 1985-ben került az Eintracht felnőttcsapatához, ahol később együtt játszott Détári Lajossal is - sőt emlé­kei szerint szobatársak voltak az edzőtáborban. A frankfurti kupagyőzelemkor (1988) azon­ban már a Dortmund alkalma­zásában állt, ahol a védőként szereplő kapitány, Bernd Storck csapattársa volt. 1995-ös mű­esése nagy hullámokat kavart. Tavasszal játszották a BVB­­Karlsruhe (2-1) bajnokit a Bundesliga 26. fordulójában. A nemzetközi szereplésért küzdő vendégek a hajráig vezettek, amikor Andy Möller hasra vág­ta magát Dirk Schuster mellett a tizenhatoson belül. A hazaiak a tizenegyesből egyenlítettek, majd fordítottak, és meg sem álltak a bajnoki címig, a KSC pedig lecsúszott az UEFA-kupá­­ról. A szövetség Möllert utólag két mérkőzésre eltiltotta, és 10 ezer márkás pénzbüntetéssel sújtotta. Edzőként először az ötödosz­­tályú Viktoria Aschaffenburgnál vállalt munkát a 2007-2008-as szezonban, majd 2008 nyarán a harmadik ligás Kickers Offen­bach menedzsere, sportigazga­tója lett. Miután nem sikerült kiharcolniuk az áhított feljutást, 2011 tavaszán távozott. Pro licences edző, a német szövet­ség (DFB) megbízásából a te­hetségfejlesztésből is kivette a részét az akkori sportigazgató, Matthias Sammer irányításával. Magyarországi szerepvállalásá­ról annak idején úgy fogalma­zott, hogy hasonló cipőben járt, mint kortársa, Stefan Effenberg, aki októberben a német másod­­osztályú Paderbornnak mondott igent. Abban a helyzetben volt, hogy nem utasíthatott vissza egy kecsegtető lehetőséget. Nyilatkozat és műesés: nehezen feledett botlások Priskin Tamás és társai remekül futballoztak a norvégok ellen, az Európa-bajnokságra jutással nemcsak saját, hanem edzőik értékét is jócskán megnövelték fotó: földi I­m­re Andy Möller Frankfurtban kupát nyert - igaz, már szinte dortmundiként fotó: afp Sárga-fekete mezben nagyszerű futball és egy csúf műesés a mérlege fotó: afp

Next