Nemzeti Sport, 2016. március (114. évfolyam, 60-88. szám)
2016-03-19 / 77. szám
nem» sport 2016. március 19., szombat Tudta-e?» A vívás mestere Kereken 200 ével ezelőtt, 1816. március 19-én született Budán a „magyar szablyavívás családfájának” kiindulópontja, Friedrich Ferenc illetve nem is ő, ifjabb Friedrich Ferenc a magyar kardvívás origója, hanem édesapja, a Franciaországból hazánkba érkező, Pesten vívótermet nyitó idősb Friedrich Ferenc, akinek életéről keveset tudunk. Fiának viszont módja nyílt rá, hogy párizsi, bécsi, londoni vívóiskolákban tanuljon. Hazatérése után előbb segéd volt apja vívótermében, majd önállóan nyitott vívótermet, később pedig a Nemzeti Vívóintézet vívómestere lett. Ebbéli minőségében dolgozta ki a vívóintézet szabályzatát, amelyet a német, francia, olasz és angol nyelv mellett magyarul is kifüggesztett, s a magyar nyelv használatára kérvényt írt Eötvös József közoktatásügyi miniszternek: „A Nemzeti Vívóintézetben oktatási nyelvül a magyar nyelvet 1830. évben behoztam és azóta folytonosan használom." A Nemzeti Vívóintézet első vívómestere egyébként idősb Friedrich Ferenc, a második vívómestere ifjabb Friedrich Ferenc volt, az első segéd Balog András, a második segéd pedig Keresztessy József, aki itt kezdte meg dicsőséges vívómesteri pályáját. (Keresztessyt tekintik a magyar kardvívóiskola alapítójának, aki csillogó tudása mellett azzal is nagy tiszteletet vívott ki, hogy az 1848-49-es szabadságharcban Aulich Lajos honvéd vezérőrnagy hadtestében szolgált, több csatában, köztük Budavár ostromában is részt vett, végül Klapka György honvédtábornok hadtestének hadnagyaként tette le a fegyvert Komáromban.) Ifjabb Friedrich Ferenc is részt vett a szabadságharcban a saját pengéjével. 1848-ban Eötvös József közoktatásügyi miniszter a pesti egyetem vívómesterévé nevezte ki, ő lett a hadi tanfolyam egyik vívómestere Chappon Lajos mellett, majd 1848. december 15- től a Magyar Hadi Főtanoda vívómestere. A szabadságharc bukása után magánintézetben tanított. A kiegyezés után ismét kinevezték az egyetem vívómesterévé. Sokat tett a vívósport elterjesztéséért, a sportág magyarországi úttörője volt. 1882-től a királyi család vívómestere lett. Tanítványai között találjuk Wesselényi Miklóst, Kossuth Lajost és Erzsébet királynét is. Állítólag élete egyetlen vereségét tiszteletből tanítványától, Erzsébet királynétól szenvedte el Ifjabb Friedrich Ferenc 78 évesen, 1895. február 7-én hunyt el Budapesten. A műsorváltozás joga fenntartva A „Hagyjál már a női vízilabdával!” csesztetést szinte naponta vágták a fejemhez a múltban, arra utalva, hogy vannak sportágak, amelyek bármilyen eredményt is produkálnak, nem érik el az ingerküszöböt. Most, hogy a riói magyar küldöttségben a klasszikus csapatsportágak közül csupán Keszthelyi Ritáéknak van indulási joguk, és melléjük maximum férfi társaik csatlakozhatnak (nyilván megteszik, ez nem kérdés), érezhetően felértékelődött a női póló szerepe. Néhányan azt is elismerik, korábban méltatlanul szorították háttérbe. Hogy ez mennyire szól csupán a reflektorfénynek, mennyire őszinte, arra csak a jövő adja meg a választ, mindenesetre kristálytisztán világít rá a különbségekre. Rögzült érzések keverednek népszerűségi indexszel, amelyek nagymértékben képesek befolyásolni egy-egy sportág megítélését, különösen akkor, ha a médiáról van szó - amely tetszik, nem tetszik, tájékoztató funkciójánál fogva nemcsak az ismertséget, az eladhatóságot is erőteljesen befolyásolja. Avagy az eladhatóság - ezt a megközelítést használva - nem pusztán az eredményességen múlik, sokkal inkább magán az ismertségen, mert ha „rólad szólnak a hírek, s veled van tele a sajtó”, akkor tulajdonképpen nyitva állnak előtted az ajtók. Szép kis gordiuszi csomó... A periférián lévők, a körön kívül esők azért küzdenek, hogy résnyire nyissák ezeket az ajtókat, ennek érdekében nekik állandóan virítaniuk kell. Ideje észrevenni például a rövid pályás gyorskorcsolyázók elmúlt tíz esztendejének elképesztő sorozatát. A torinói olimpián megszerzett 5 pontot (Huszár Erika negyedik, Knoch Viktor ötödik lett, ha valaki nem emlékezne) persze sokan betudták az egymást kilökögető versenyzők kavalkádjának, és a sportággal elfogultak megkapták a maguk „Hagyjál már a rövid pályás gyorskorcsolyával!” mondatukat, bizonyítva a tézist: vannak a kiváltságos és vannak a megtűrt sportágak. Hol milliókkal, hol anélkül. Utóbbiak közül azok képesek a felszínen maradni, amelyek megfeszülve - úgymond pofát befogva - harcolnak tovább, hogy néha-néha, egy-egy pillanatra reflektorfény vetüljön rájuk. Liu Shaolin Sándor világbajnoki győzelme, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya történelmi diadala olyan emberfeletti munkáról árulkodik mind a sportoló, mind a sportág esetében, amely mellett hajlamosak vagyunk szó nélkül elmenni, miközben ha egy labdarúgó bármelyik bajnokságban gólt szerez, talán a kelleténél is több információt tudunk meg róla. A sportágak összevetése természetesen önmagában tévút, mindig is voltak és lesznek hatványozottan nagyobb érdeklődésre számot tartó események, mégis többször, sokkal többször lenne szükség elgondolkodnunk a mások sikereit befolyásoló tényezőkön. Mert lehet legyinteni a női pólóra, a gyorskorcsolyára, a vitorlázásra, a kick-boxra, a tekére satöbbi, csak nem ildomos, hiszen ugyanúgy meg kell feszülni a kiemelkedő eredményekért, mint az ismertebb sportágak képviselőinek, arról nem is beszélve, hogy bármiben a világ legjobbjai közé tartozni önmagában elismerésre méltó. Különösen annak fényében nem lehetünk igazságtalanok az ilyen sikerekkel, hogy az úgynevezett top sportágakban messze állunk a világ élvonalától: nincs Formula-1-es pilótánk, NBA- vagy NHL-játékosunk, top 10-es teniszezőnk, motorversenyzőnk, hogy Bajnokok Ligájában szereplő labdarúgócsapatról ne is beszéljünk. Persze ha azt vesszük, hogy anno mennyien legyintettek Dávid Kornél chicagói fellépéseire vagy Talmácsi Gábor sikereire, mennyien kérdője lezték meg szereplésük értékét, azt is mondhatnánk, a jelen női vízilabdája és rövid pályás gyorskorcsolyája még istenes helyzetben van. E két sportág potenciális olimpiai éremesélyesként „műsoron van”. Az más kérdés, hogy emberfeletti munka vár rájuk a továbbiakban is... (Liu Shaolin Sándor történelmi aranyérme átmenetileg fókuszba állítja a sportágát, amely az elmúlt tíz esztendőben is bizonyított már, persze az eredménykényszer igencsak kemény dió. Feltörni már-már képtelenség, mert a periféria bizony periféria...) Forv MTI Liu Shaolin Sándor(balra) a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázás első világbajnoki aranyát nyerte Szöulban az 500 méteres távon, míg öccse, Liu Shaoang (jobbra) bronzérmes lett A kis herceg Megvan ez a kép, ugye? Bár a közismert, az elefántot emésztő óriáskígyót ábrázoló rajzra hasonlít A kis hercegből, ez valójában Rudolf Gergely oldaláról származik a Transfermarkt internetes futballistaértékelőről. A felirat szerint a játékos piaci értékének alakulását mutatja - valójában viszont maga a Rudolf Gergelyt emésztő óriáskígyó ez. Vagyis maga Rudolf Gergely. Mert hát a most éppen a Videotonból kiebru-dalt csatár nyitván így is gennyesre kereste magát a sportolással (azaz mint életstratégia tulajdonképpen vállalható minden döntése), de ha reggel belenéz a borotválkozótükörbe, vajon azt gondolja, hogy mindent jól csinált, és ebben a pályafutásban tényleg ennyi van? Nagy felfutás, aztán csak egy-két szórványos gól, összeveszés, kirúgás, csapatkeresés, sérülés, összeveszés, kirúgás, csapatkeresés? Szomorú ez. Ugyanaz a futballista, amelyik öt és fél éve két Fiorentina-védő mellett néhány nézőt, szotyiárust, meg a Puskásnál éppen megálló metró vezetőjét is kicselezte, mielőtt mesterien a hosszú felsőbe tekert, azóta leginkább csak ellenségeket szerzett, kis túlzással lassan nincs olyan, magára valamit is adó futballcsapat, amelyiknek az öltözőjéből ne utálták volna ki. És nagyjából olyan lekezelő hangsúllyal, legyintve mondják ki a nevét, mint holmi valaha félelmetes és izgalmas, de rég legyőzött betegségét: „Ja, persze, a spanyolnátha...” Ja, persze, a Rudolf... Mert nem focizik. Sérült. Sértett. Morcos. Nem búja. Nem szereti. Nem szeretik. Van itt minden. „Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van” - mondja a váltóőr a kis hercegnek az emlegetett giccses mesében, és valóban súlyos kereszt, amikor az ember sehová sem tud igazán beilleszkedni, vagy legalábbis sehol sem érzi komfortosan magát, és változtatni sem tud ezen, csak a tarkóját piszkálja a kellemetlen érzés, hogy mehetne ez másként is, ha képes volna a változásra - amitől nyivon csak még frusztráltabb lesz. És végül vagy sikerül legyőznie önmagát, és érintőirányban kiröppennie az ördögi körből, vagy feladja, és megpróbálja az adott körülmények között kitaposni a maximumot a helyzetből - ez forintosítva nem kevés amúgy, csak vajon ez a legfontosabb? Rudolf, a kis herceg esete egyébként nem egyedi - csak mások találtak megoldást. Az amerikaifutballista Ricky Wiliams például besokallván fogta magát, és egy évre elvonult Ausztrália partvidékére sátorozni az NFL-ből, dollármáliókat odahagyva, az amerikai futballista, Landon Donovan meg úgy megsértődött, hogy kihagyták a válogatottból, hogy Kambodzsában bukkant fel utcagyerekekkel futballozva valami mezőn. Aztán mindketten visszatértek, és még volt néhány jó évük. « Szabadfogás Négy szerző. Négy világkép. Négy látásmód. Négy stílus. Bálint Mátyás Egy porond. Hosszabbítás! VII VAGYELZONA