Nemzeti Sport, 2016. április (114. évfolyam, 89-118. szám)

2016-04-16 / 104. szám

Vili ! Hosszabbítás » POLYÁK LILLA A magyar operett szentélyének falai megannyi emléket idéző fényképpel, szereposztás­sal önmagában csendre intő, tiszteletet paran­csoló környezet. Ebbe robban bele légies könnyedséggel Pólyák Lilla, sugárzó nőies­sége azonnal betölti a termet. Ülünk a Honthy Hanna 80. szü­letésnapját kö­szöntő színlap alatt, amely Latabár Kálmánt, Kovács Józsefet és az 1973. február 21-i Csárdás­királynőt hirdeti, Kellér Dezső és Kazimir Károly köszöntőjével. Minden szerep újrakezdés­ e Eszébe jut néha a már meg­szokott miliőben, hogy kiknek a nyomdokaiba lépett? A magyar operettszínjátszás nagy alakjai minden pillanatunkban jelen vannak. Ez a történelem, bizonyítéka, hogy milyen fon­tos pályára kerültem. Noha én sosem játszottam operettben, a zenés műfajból musical áll közel hozzám, felelősségnek érzem a hagyományok továbbvitelét. Nagyon szeretném, hogy egykor rám is így emlékezzenek, mint itt, színházunk legendás sztár­jaira. • Tudatosan készült az éneke­si, színészi pályára? Olyannyira, hogy a gimnázium negyedik osztályát már emiatt végeztem Budapesten. Az üze­net először óvodáskoromban érkezett, persze elhatározásról még szó sem volt. De hatéves koromban már természetes­nek éreztem a versmondást, az iskolában egy prózai szakkör jelentette az élénkebb érdeklő­dést a színi pálya iránt. A gim­náziumban pedig jött a zene és az éneklés, felléptem egy Salut nevű amatőr rockzene­karral. Nagyjából ekkor ért össze a vágyaim színházi és zenei ré­sze, ekkor döntöt­tem a jövőt illetően a musical műfaj mellett. Toldy Mária stúdiójá­ban tanultam, lánya, Malek Andrea már befutott énekesnek számított.­­ Ennek el­lenére pró­zai szakon végzett a Színművészeti Főis­kolán... Gyakorlati oka en­nek az volt, hogy zenés osztály csak négyévente indult, hármat várnom kellett volna. De semmi sem történt véletlenül, akkor ugyanis meg voltam győződve róla, hogy nekem a prózai szakon van dolgom, azt a részt kell fejlesztenem, és büszke is voltam, hogy el­sőre felvettek. A „csak” zenei végzettséget ráadásul a pá­lyán sokan hajlamosak lenéz­ni, én viszont a Horvai István és Máté Gábor osztályában tanultaknak sok hasznát vet­tem pályafutásom során. A legfontosabbat például, hogy minden szerepformálást pró­zai oldalról közelítek meg, a zene pedig maga a kifejezési forma.­­ A két és fél év ausztriai ven­dégszereplés is gyakorlati hasznot hozott? Az Abba Tribute-show zenés turnénak köszönhettem a Theater an der Wien meghívá­sát az akkor új Mozart-musical bemutatójára. Waldstätten bá­rónő szerepét néhány év múl­va idehaza is volt szerencsém elénekelni, eljátszani. Profiz­mus és alázat, ezt akkoriban tanultam meg, kemény, sok­szor lélekölő munkában. Elő­fordult olyan év, hogy hetente nyolc, benne a hétvégén négy fellépés jutott ugyanabban a szerepben. A fegyelem, a bel­ső láng életben tartása kellett ahhoz, hogy a mindig új kö­zönség ne érzékelje az előadón a sokadszori szerepjátszást. Ezt a mentalitást hoztam haza Bécsből.­­ Nem mindennapi találko­zás a szerzővel a nemrégiben bemutatott Marie Antoinette című musical, hiszen ez már a negyedik Lévay Szilveszter­től, szinte Pólyák Lilla szá­mára! Régebbről ismertem a nagy formátumú, magyar szárma­zású, szabadkai szerző zenéjét. Kerényi Miklós Gábor már fő­iskolás korom­ban meghall­gatásra hívott az Elisabeth­­re, de másod­évesként még nem volt le­hetőségem rá. Mond­hatni, a szerző és a rendező is kiné­zett ma­gának, mert később az Elisabeth­­ben, a Mozart­ban és a Rebecca címűben is ott lehet­tem, egészen mosta­náig ez utóbbi, Mrs. Danvers megformá­lása volt a szívem csücske. Lévay Szil­veszter is másként fogalmaz a kü­lönböző életsza­kaszokba érve, és most már a Marie Anto­inette áll hozzám a legkö­zelebb, a szerző felismerhető stílusjegyeivel, a kicsit rockos, kicsit barokkos világával. Da­lai szépek, nem könnyen éne­­kelhetők, és nagyon remélem, hogy jelentkezik még új da­rabbal. ■ A kétezres évek elejét köve­tően a Budapesti Operettszín­ház mellett a Madách Színház a legfőbb színtere fellépései­nek. Változatosságot jelent ez a kvázi kettősség? Korán elveszített édesapám meg ki­vitt futballmeccsre, a stadionban a helyi kekszgyárban készült ETO-szele­­tet lehetett venni a csapat sikere után. Minden színháznak más az au­rája, mindegyik másként izgal­mas. Ezt a feladatokon, a szín­padon és a szerepeken keresztül ítélem meg, mert nem vagyok az a büfében ücsörgős fajta. Kétség­telen, hogy a Madách Színház is nagyszerű munkákkal bízott meg, elég, ha a József és a színes, szélesvásznú álomkabátra, az Én, József Attilára, a Spamalotra, a Jézus Krisztus szupersztárra, a Csoportterápiára, az igazi csalá­di darab Mary Poppinsra vagy az évente elővett Anna Kareninára gondolok. Az Operettszínházból említhetem a Musicalmeséket, a Rómeó és Júliát vagy A Szépség és a szörnyeteget, ez utóbbi két­­hét feldolgozásában más-más szerepekkel.­­ Tervez a közeli jövőben újabb popzenei megméretést? A korábbi részvétel az Eurovíziós dalfesztiválon számomra a más formában, nagyobb közönség előtti bemutatkozást jelentet­te. Élveztem a játékot, kitűnően éreztem magam, és elértem a kitűzött célt. A popzene az önki­fejezés, saját egyéniségem meg­mutatásának fontos színtere, és már az is megnyugtat, ha évente tudok jelentkezni olyan dallal, amellyel mondanivalót is el tu­dok juttatni a hallgatókhoz. Mos­tanában érlelődött meg bennem egy újabb dal, ennek munkálatai a napokban kezdődtek el: a Régen elhagyta Győrt, miként él emlékeiben a szülővárosa? Most is előttem van a belváros az akkor még régi Széchenyi és Dunakapu terével, későbbi ott­honunk a révfalui városrészben. Édesanyám a textilipar egyik utolsó hazai fellegvárának, a Gardénia csipkefüggönygyárnak volt a vezérigazgatója, éjjel-nap­pal az üzemnek élt, a legjobbat akarta kihozni belőle. Fel kellett állnia, mert a tulajdonosok mást akartak. Hogy bevásárlóközpont áll ma a helyén, nem rajta múlt. Szerencsére sokat tud segíte­ni nekem a két fiam, Zsombor és Bulcsú nevelésében. Az első szerepemet a győri színházban kaptam huszonegy éve A pad­lásban. Gyerekként csodáltam Markó Iván balettjét, és az sem múlt el nyomtalanul, hogy korán elveszített édesapám még kivitt futballmeccsre, a stadionban a helyi kekszgyárban készült fi­nom ETO-szeletet lehetett venni a csapat bajnoki sikere után.­­ Apropó, futball! Mi szél vitte nemrégiben az Illovszky-stadi­­onba? A párom, Gömöri András Máté barátja hívott meg bennünket, ő ugyanis játékvezető, és egy nemzetközi barátságos találko­zón működött közre. Nem vol­tak sokan, de izgalmas program volt egy ritka szabad délutánon számunkra, ráadásul nagyobbik fiam, Zsombor végezte el a kez­dőrúgást.­­Az utóbbi néhány hónapban nem hiányzott a bulvárlapok­ból. Házassága felbomlását követően egyenesbe került az élete? Nem vágyom kiemelt figyelem­re a bulvár részéről, másfél év­tizedig elvoltam úgy, hogy nem szerepeltem a magazinok és napilapok címlapjain. El tudom fogadni ezt a fajta médiaérdek­lődést, de biztos vagyok benne, ilyen szempontból nem sokáig leszek „hírérték”. Előbb-utóbb minden visszakerül a normális kerékvágásba, ismét a színház lesz a fő téma, a magánéletem pedig a mellékszál. Tény, tizen­öt év után úgy érzem, rendbe kellett tennem dolgokat. Nem másnak megfelelni, hanem ma­gamra figyelni, és másokat nem bántva úgy élni, hogy az elsősor­ban nekem és a gyerekeimnek legyen jó.­­ Nemrégiben sokan köszön­tötték születésnapján, már a kerek szám miatt is. Tudja, kik születtek még március 16-án? Jó néhány közismert emberről hallottam, közöttük Kaszás At­tiláról, ő tizenhat évvel koráb­ban. Mondják, hogy a Halak csillagjegy egyben művészjegy, és érvényes a sportolókra vonat­koztatva is. Színházi ismerőseim több mint fele született február­ban vagy márciusban.­­ És még valaki, évre is egyező­en: Dárdai Pál... Tényleg? Naprakész ugyan nem vagyok futballból, de tudom, hogy ő adott reményt a válo­gatottnak, és sikeres a berlini csapatánál is. Sok boldogságot kívánok neki is, és remélem, lesz még a magyar csapat szövetségi kapitánya! a Pólyák Lilla musicalszínésznő mit remél a jövőtől? Megpróbálok tudatosan élni, a speedfitnesz jelenti a rendszeres sportolást, és ha belefér az időm­be, mediterrán konyhát viszek. Meghatározó életemben a Marie Antoinette főszerepe is, mert egy felszínes fruska alakul át benne mély gondolkodású nővé, aki túl későn érkezik meg oda, ahol len­nie kellene. Az sem rossz, hogy a drámai szerepek mellett azért vígjátékokban is kipróbálhattam magam. Egyébként pedig min­den szerep újrakezdés. A múl­tam, a tapasztalatom segít az új felépítésében, hivatásomban ez adja a változatosságot. Töretle­­nül hiszek az őszinteségben, a tehetségben és az emberi jóság­ban. Ezek viszik előre a viágot. MOHAY GÁBOR : Pólyák Lilla a speedfitnesznek köszön­het­i remek alakját és állóképességét a színpadon FOTÓ: KISSKRISZTIN­.COM 2016. április 16., szombat nemzetisport

Next