Nemzeti Sport, 2016. április (114. évfolyam, 89-118. szám)
2016-04-16 / 104. szám
Vili ! Hosszabbítás » POLYÁK LILLA A magyar operett szentélyének falai megannyi emléket idéző fényképpel, szereposztással önmagában csendre intő, tiszteletet parancsoló környezet. Ebbe robban bele légies könnyedséggel Pólyák Lilla, sugárzó nőiessége azonnal betölti a termet. Ülünk a Honthy Hanna 80. születésnapját köszöntő színlap alatt, amely Latabár Kálmánt, Kovács Józsefet és az 1973. február 21-i Csárdáskirálynőt hirdeti, Kellér Dezső és Kazimir Károly köszöntőjével. Minden szerep újrakezdés e Eszébe jut néha a már megszokott miliőben, hogy kiknek a nyomdokaiba lépett? A magyar operettszínjátszás nagy alakjai minden pillanatunkban jelen vannak. Ez a történelem, bizonyítéka, hogy milyen fontos pályára kerültem. Noha én sosem játszottam operettben, a zenés műfajból musical áll közel hozzám, felelősségnek érzem a hagyományok továbbvitelét. Nagyon szeretném, hogy egykor rám is így emlékezzenek, mint itt, színházunk legendás sztárjaira. • Tudatosan készült az énekesi, színészi pályára? Olyannyira, hogy a gimnázium negyedik osztályát már emiatt végeztem Budapesten. Az üzenet először óvodáskoromban érkezett, persze elhatározásról még szó sem volt. De hatéves koromban már természetesnek éreztem a versmondást, az iskolában egy prózai szakkör jelentette az élénkebb érdeklődést a színi pálya iránt. A gimnáziumban pedig jött a zene és az éneklés, felléptem egy Salut nevű amatőr rockzenekarral. Nagyjából ekkor ért össze a vágyaim színházi és zenei része, ekkor döntöttem a jövőt illetően a musical műfaj mellett. Toldy Mária stúdiójában tanultam, lánya, Malek Andrea már befutott énekesnek számított. Ennek ellenére prózai szakon végzett a Színművészeti Főiskolán... Gyakorlati oka ennek az volt, hogy zenés osztály csak négyévente indult, hármat várnom kellett volna. De semmi sem történt véletlenül, akkor ugyanis meg voltam győződve róla, hogy nekem a prózai szakon van dolgom, azt a részt kell fejlesztenem, és büszke is voltam, hogy elsőre felvettek. A „csak” zenei végzettséget ráadásul a pályán sokan hajlamosak lenézni, én viszont a Horvai István és Máté Gábor osztályában tanultaknak sok hasznát vettem pályafutásom során. A legfontosabbat például, hogy minden szerepformálást prózai oldalról közelítek meg, a zene pedig maga a kifejezési forma. A két és fél év ausztriai vendégszereplés is gyakorlati hasznot hozott? Az Abba Tribute-show zenés turnénak köszönhettem a Theater an der Wien meghívását az akkor új Mozart-musical bemutatójára. Waldstätten bárónő szerepét néhány év múlva idehaza is volt szerencsém elénekelni, eljátszani. Profizmus és alázat, ezt akkoriban tanultam meg, kemény, sokszor lélekölő munkában. Előfordult olyan év, hogy hetente nyolc, benne a hétvégén négy fellépés jutott ugyanabban a szerepben. A fegyelem, a belső láng életben tartása kellett ahhoz, hogy a mindig új közönség ne érzékelje az előadón a sokadszori szerepjátszást. Ezt a mentalitást hoztam haza Bécsből. Nem mindennapi találkozás a szerzővel a nemrégiben bemutatott Marie Antoinette című musical, hiszen ez már a negyedik Lévay Szilvesztertől, szinte Pólyák Lilla számára! Régebbről ismertem a nagy formátumú, magyar származású, szabadkai szerző zenéjét. Kerényi Miklós Gábor már főiskolás koromban meghallgatásra hívott az Elisabethre, de másodévesként még nem volt lehetőségem rá. Mondhatni, a szerző és a rendező is kinézett magának, mert később az Elisabethben, a Mozartban és a Rebecca címűben is ott lehettem, egészen mostanáig ez utóbbi, Mrs. Danvers megformálása volt a szívem csücske. Lévay Szilveszter is másként fogalmaz a különböző életszakaszokba érve, és most már a Marie Antoinette áll hozzám a legközelebb, a szerző felismerhető stílusjegyeivel, a kicsit rockos, kicsit barokkos világával. Dalai szépek, nem könnyen énekelhetők, és nagyon remélem, hogy jelentkezik még új darabbal. ■ A kétezres évek elejét követően a Budapesti Operettszínház mellett a Madách Színház a legfőbb színtere fellépéseinek. Változatosságot jelent ez a kvázi kettősség? Korán elveszített édesapám meg kivitt futballmeccsre, a stadionban a helyi kekszgyárban készült ETO-szeletet lehetett venni a csapat sikere után. Minden színháznak más az aurája, mindegyik másként izgalmas. Ezt a feladatokon, a színpadon és a szerepeken keresztül ítélem meg, mert nem vagyok az a büfében ücsörgős fajta. Kétségtelen, hogy a Madách Színház is nagyszerű munkákkal bízott meg, elég, ha a József és a színes, szélesvásznú álomkabátra, az Én, József Attilára, a Spamalotra, a Jézus Krisztus szupersztárra, a Csoportterápiára, az igazi családi darab Mary Poppinsra vagy az évente elővett Anna Kareninára gondolok. Az Operettszínházból említhetem a Musicalmeséket, a Rómeó és Júliát vagy A Szépség és a szörnyeteget, ez utóbbi kéthét feldolgozásában más-más szerepekkel. Tervez a közeli jövőben újabb popzenei megméretést? A korábbi részvétel az Eurovíziós dalfesztiválon számomra a más formában, nagyobb közönség előtti bemutatkozást jelentette. Élveztem a játékot, kitűnően éreztem magam, és elértem a kitűzött célt. A popzene az önkifejezés, saját egyéniségem megmutatásának fontos színtere, és már az is megnyugtat, ha évente tudok jelentkezni olyan dallal, amellyel mondanivalót is el tudok juttatni a hallgatókhoz. Mostanában érlelődött meg bennem egy újabb dal, ennek munkálatai a napokban kezdődtek el: a Régen elhagyta Győrt, miként él emlékeiben a szülővárosa? Most is előttem van a belváros az akkor még régi Széchenyi és Dunakapu terével, későbbi otthonunk a révfalui városrészben. Édesanyám a textilipar egyik utolsó hazai fellegvárának, a Gardénia csipkefüggönygyárnak volt a vezérigazgatója, éjjel-nappal az üzemnek élt, a legjobbat akarta kihozni belőle. Fel kellett állnia, mert a tulajdonosok mást akartak. Hogy bevásárlóközpont áll ma a helyén, nem rajta múlt. Szerencsére sokat tud segíteni nekem a két fiam, Zsombor és Bulcsú nevelésében. Az első szerepemet a győri színházban kaptam huszonegy éve A padlásban. Gyerekként csodáltam Markó Iván balettjét, és az sem múlt el nyomtalanul, hogy korán elveszített édesapám még kivitt futballmeccsre, a stadionban a helyi kekszgyárban készült finom ETO-szeletet lehetett venni a csapat bajnoki sikere után. Apropó, futball! Mi szél vitte nemrégiben az Illovszky-stadionba? A párom, Gömöri András Máté barátja hívott meg bennünket, ő ugyanis játékvezető, és egy nemzetközi barátságos találkozón működött közre. Nem voltak sokan, de izgalmas program volt egy ritka szabad délutánon számunkra, ráadásul nagyobbik fiam, Zsombor végezte el a kezdőrúgást.Az utóbbi néhány hónapban nem hiányzott a bulvárlapokból. Házassága felbomlását követően egyenesbe került az élete? Nem vágyom kiemelt figyelemre a bulvár részéről, másfél évtizedig elvoltam úgy, hogy nem szerepeltem a magazinok és napilapok címlapjain. El tudom fogadni ezt a fajta médiaérdeklődést, de biztos vagyok benne, ilyen szempontból nem sokáig leszek „hírérték”. Előbb-utóbb minden visszakerül a normális kerékvágásba, ismét a színház lesz a fő téma, a magánéletem pedig a mellékszál. Tény, tizenöt év után úgy érzem, rendbe kellett tennem dolgokat. Nem másnak megfelelni, hanem magamra figyelni, és másokat nem bántva úgy élni, hogy az elsősorban nekem és a gyerekeimnek legyen jó. Nemrégiben sokan köszöntötték születésnapján, már a kerek szám miatt is. Tudja, kik születtek még március 16-án? Jó néhány közismert emberről hallottam, közöttük Kaszás Attiláról, ő tizenhat évvel korábban. Mondják, hogy a Halak csillagjegy egyben művészjegy, és érvényes a sportolókra vonatkoztatva is. Színházi ismerőseim több mint fele született februárban vagy márciusban. És még valaki, évre is egyezően: Dárdai Pál... Tényleg? Naprakész ugyan nem vagyok futballból, de tudom, hogy ő adott reményt a válogatottnak, és sikeres a berlini csapatánál is. Sok boldogságot kívánok neki is, és remélem, lesz még a magyar csapat szövetségi kapitánya! a Pólyák Lilla musicalszínésznő mit remél a jövőtől? Megpróbálok tudatosan élni, a speedfitnesz jelenti a rendszeres sportolást, és ha belefér az időmbe, mediterrán konyhát viszek. Meghatározó életemben a Marie Antoinette főszerepe is, mert egy felszínes fruska alakul át benne mély gondolkodású nővé, aki túl későn érkezik meg oda, ahol lennie kellene. Az sem rossz, hogy a drámai szerepek mellett azért vígjátékokban is kipróbálhattam magam. Egyébként pedig minden szerep újrakezdés. A múltam, a tapasztalatom segít az új felépítésében, hivatásomban ez adja a változatosságot. Töretlenül hiszek az őszinteségben, a tehetségben és az emberi jóságban. Ezek viszik előre a viágot. MOHAY GÁBOR : Pólyák Lilla a speedfitnesznek köszönheti remek alakját és állóképességét a színpadon FOTÓ: KISSKRISZTIN.COM 2016. április 16., szombat nemzetisport