Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)

2016-10-10 / 278. szám

mmammMmmmmmmmmmmmmmmMmmmammmmammmmmammtMsmMmmmmmmmmmmmamau BV • 2016. október 10., hétfő 9 A Nemzeti Sport retrómelléklete Népspara 1912 - Polgármesteri kezdőrúgás és Fradiverés az f­­TK 1912-es pályaavatóján Európa ékszerdoboza „A Hungária sporttelep megteremtése túlcsap a sport határain, az már a magyar tetterő egy mindent magával ragadó alkotása." Ünnepélyes keretek közt átadták az MTK új stadionját, a Sporthírlap lelkes hangú cikkben üdvözölte a pálya megépítését. 1912-t írtunk... „Miközben bámulattal adózunk a hatal­mas építménynek, a­melyet az építőművészet és a sporttudás együttesen megalkotott, meg­­illetődéssel gondolunk arra, hogy ezt a nagy­szerű sporttelepet tulajdonképpeni tizenegy derék magyar fiú rugdalta össze - szólt a sportújság pátosztos vezércikke az MTK- stadion 1912. március 31-i avatásának másnapján. - Mert hiába tevékeny és agilis egyesület az MTK, hiába van lelkes, céltuda­­­­tos és áldozatkész vezetősége, ha csapata nem emelkedik felül a nagy átlagon, ha nincsenek nagy kvalitásai, ha nem tudja fanatizálni a közönségét, akkor ma is pusztaság van a Szá­­zados-út mentén, s bizony nyoma sincsen még a Hungária sporttelepnek." Más idők jártak. Bő évszázaddal ezelőtt még azért emeltek 25 ezer fé­rőhelyes stadiont az MTK-nak, mert a tábor kihízta a mérkőzések addigi hely­színéül szolgáló Millenárist, ráadásul igény mutatkozott a Tattersalnál alkal­masabb edzőpályára is. Az építési kedv közvetlen ösztönzőjéül a Ferencváros 1911. február 12-én felavatott Üllői úti stadionja szolgált, és még inkább a pá­lyaüzletben rejlő haszon ígérete. A zöld­fehérek új otthonát 160 ezer koronából alakították ki, a befektetés elképesztően rövid idő alatt megtérült, a ferencvárosi létesítményt irányító részvénytársaság az 1912. évi elszámolás szerint az első teljes évben 216 ezer korona bevételre tett szert (a pályahasználati részesedés alapján ebből 32.5 ezer korona illette az FTC-t, 26.6 ezer korona az MTK-t). Steiner Hugó titkár már az MTK fennállásának ötödik évében, az 1893- as közgyűlési jelentésében említést tett arról, hogy a klub saját atlétikai pályát építene, így a tizenkilenc évvel későb­bi megvalósítás finoman szólva sem számított korainak. A korabeli viszo­nyoknak megfelelő többfunkciós sport­­központ épült fel a Hungária körúton, a gyep körül nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas atlétikai pályát alakítottak ki. Fedett lelátó magasodott a pálya két hosszanti oldalán, az alapvo­nalak mögött pedig az építészeti ízlést évszázados távlatból is fertőző beton, akkor még állóhelyeket biztosító karéj alakban. A nagyobbik tribün alatt voltak az öltözők, fürdők és a gondnoki lakás. „Tizenegy magyar fiú testi ügyessége, rá­termettsége és ötletes játékmódja mozdította meg először a fővárost és annak nyomán azt a sok száz munkáskezet, a­mely Európának feltétlenül legszebb és legnagyobb sporttele­pét néhány hónap alatt felépítette. Hogyne örvendeznénk tehát együtt az örvendezők­­kel, bármelyik táborban legyenek is, mikor a magyar erő egy külsőségében is hatalmas megnyilatkozását látjuk" - folytatódik a Sporthírlap idézett cikke. Nem vé­letlenül emlegeti a főváros szerepét: a stadionépítés első lépéseként az MTK kérvényt nyújtott be a fővároshoz, hogy bocsásson rendelkezésére egy héthol­das telket a Hungária körúton. S hogy miért éppen ott? Szegedi Péter szocio­lógus Az első aranykor című sporttör­téneti könyvében tért ki a választásra: „A Fradival ellentétben az MTK-nak nem volt lokális beágyazottsága, míg a ferencvá­rosiak ragaszkodtak kerületükhöz, az MTK- nál nem volt ilyen szempont. A kék-fehérek klubhelyisége a Ferenciek terén volt, nem kötődtek a Hungária körúthoz, de elképzel­hető, hogy tudatosan kerestek az Üllői úti stadionhoz közel fekvő üres telket." A ferencvárosi mintát követték abban is, hogy részvénytársaságot alapítottak, és a tervpályázaton klubtagokat hirdet­tek nyertesnek. Fedezet gyanánt a 200 ezer korona értékű kibocsátott részvény szolgált (vagyis az MTK stadionja drá­gább volt a Ferencvárosénál), a klubház késve készült el, és a későbbi 40 ezres kapacitáshoz is több bővítés szükségel­tetett. Gyors munkát irányoztak elő, az építkezést 1911 őszén kezdték el Werner Frigyes és Goll Elemér tervei alapján - Erdélyben azonban még így is lekö­rözték őket, az Üllői úti pálya mintájára elkészült kolozsvári stadiont szeptem­berben már fel is avatták. „A közönségnek biztosan szívéhez fog nőni ez a gyönyörű sporttelep. Nemcsak sportszerű berendezése miatt, de mert ked­vessé teszi az a gondolat, hogy egy csapat értékes sporttulajdonságainak köszöni léte­zését. Nem az üzleti vállalkozás teremtette meg, nem a nagy tőke, nem is egyes pénz­csoportok, hanem az a szeretet, a­mely a közönség nagy tömegét a csapathoz fűzi. Méltán hisszük és valljuk tehát együtt a kö­zönséggel, hogy ebből a tiszta forrásból csak­is üdítő kristályos víz fakadhat. S ha így lesz, már pedig így kell lenni, csak áldást hozhat a magyar sportra a Hungária sporttelep." A Sporthírlap beszámolója a megnyitó napján született. Miként egy évvel koráb­ban a vadonatúj ferencvárosi pályán, itt is elsőként a kor két kiemelkedő csapata, az MTK és az FTC vívott meg egymással. Bárczy István polgármester kezdőrúgása, valamint Brüll Alfréd klubelnök és az el­lenfelek nevében szónokló Borbás Gáspár beszéde után elkezdődött a játék, amelyet a kék-fehérek nyertek meg 1:0-ra. Bármily különös, a két nagyszerű budapesti pálya háborút szült a két há­zigazda között, ádáz harc kezdődött a zsírosabb mérkőzésekért és a nagyobb bevételért. A szembenállás csak akkor csitult valamelyest, amikor 1913-ban titkos kartellt kötött egymással a két sta­diont üzemeltető részvénytársaság, tíz évre felosztva egymás között a váloga­tott mérkőzéseket, valamint a Magyar Kupa döntőit és elődöntőit - 1948-ig nem is játszott a magyar nemzeti csapat másutt. „Mióta elkezdődött a versengés az FTC és az MTK pálya között, mintha másodrangú szerepe volna, egészen háttérbe szorult volna a sport - világított rá a problémára a Sport­hírlap 1912. május 6-i számában. -Az egyes sporteseményeket nem sport­értékük alapján bírálják el, hanem az attrakció szempontjából. Akármibe kezd az egyik pálya, félszemmel mindig azt figyeli­, mit csinál a másik. (...) A pályaharc természetesen nem marad elszige­telve. Átcsap a közönségre is, s most majdnem úgy állnak a dolgok, hogy farkasszemet néz egymással a két táborra osztott közönség. (...) A szegény magyar sport sírva nézheti az áldat­lan port. Árván és hajléktalanul bolyong, pe­dig két pazetája is van, de mit ér, mikor mind a kettőnek a fedele ég. Az utolsó napok eseményei késztettek bennünket arra, hogy rámutassunk a tátongó szakadás, az ezernyi baj igazi okára: a két pálya versengésére. Annyira kritikus már a helyzet, hogy az operatőr késére volna szük­ség. Csak kemény és rideg szavak segíthetnek már a nyers való feltárására." Száznégy esztendő hosszú idő, ám van, ami nem változik. A 21. században is új FTC-pálya építésére kontrázik rá az MTK, s ma is hajlamos a közönség min­den stadionavatásnál belekapaszkodni a csalfa reménybe, hogy „...ebből a tiszta for­rásból csakis üdítő kristályos víz fakadhat". Csillag Péter : A pályaavató három képben: Bárczy István polgármester kezdőrúgása; jelenet az ünnepi örökrangadóról; elegáns hölgyek urak a lelátón Az ír­ógép kereskedő gólja Az 1912-es stadionavató mérkőzésen az FTC-t 1:0-ra legyőző MTK gólját Joseph Lane, a csapat 21 éves angol légiósa szerezte. A nős, egygyermekes édesapáról a Sport­világ azt írta, hazájában korábban a Victoria College, a Watford és az Aylesbury FC játékosa, valamint az Edward Shyres írógép-ke­reskedő üzlet alkalmazottja volt. Amint arra a Dénes Tamás, Sándor Mihály, B. Bába Éva­ által szerkesztett, a Magyar labdarúgás története című könyv rá­világít, a korabeli magyar futball egyik legnevesebb külföldi futballistájá­nak számított, 1912-ben visszatért Angliába, és előbb a Sunderlandet segítet­te, majd 400 fontért megvásárolta későbbi sikerklubja, a Blackpool. Az első világháború során a brit hadsereg tagjaként Egyiptomban szolgált. Esetök­ténti Ezrek nézték a gépek harcát 1936. október. Borús, hűvös, ugyanakkor szélcsendes, a ver­senynek kedvező időben rendezték meg a Királyi Magyar Automobil Club lelkes tagjai a Hármashatár­­hegyi autóversenyt. Nem volt hi­ány érdeklődőből, a száguldó jár­művek megméretését ugyanis több ezer fős közönség nézte végig az útvonal mellett biztonságosan el­helyezkedve. A magyar indulókon kívül svájci és német versenyzők is szép szám­ban beneveztek a versengésre. Az útvonal 3828 méter hosszú, illetve 7,3 százalékos átlagemelkedésű volt, ezt a leggyorsabban a sváj­ci Rüsch tette meg Alfa Romeón. 2 perc 38.15 másodperc alatt ért célba, ezzel megdöntötte a kijelölt hármashatárhegyi pályán korábban felállított rekordot. Szintúgy dicséretes időket és re­kordot futottak a szóló motorke­rékpárosok a 125 köbcentiméteres kategóriában, az élen Martinek Ist­ván végzett. A 250-esek közül a né­met Winkler DKW-n nyert, majd az 500-asoknál a német Müller ugyan­csak DKW-n ülve győzedelmeske­dett. Oldalkocsis motorral a német Schumann a 600 köbcentis NSU-val futott aztán rekordot érő időt. A túraautók versenyében Wil­helm az 1500 köbcentis Fiattal, Detmar Walter pedig a 3000-es Alfa Rómeóval nyert. A sportautók 2000-es kategóriájában Berg Alfa Rómeón, a versenyautók 2500-as osztályában a német Bäurper Aus­tinon, és Hartmann László az 1500 köbcentis Maseratin győzött. Az igen dicséretes eredményekhez az is hozzájárult, hogy a felhős októ­beri vasárnapon kitűnő állapotban lévő útszakaszon versenyzett a né­pes hazai és nemzetközi mezőny. V. G.

Next