Nemzeti Sport, 2016. november (114. évfolyam, 299-327. szám)
2016-11-02 / 299. szám
1 2i Labdarúgás JEGYZET THURY GÁBOR Itt a vége Üzenetértékű volt, hogy Miroslav Klose éppen Brazíliában, éppen az eddigi utolsó brazil futballkirály, Ronaldo rekordját adta át múltnak (Neymart akkor vegyük számításba a futballkirályok között, ha a válogatottal világbajnokságot nyer) - nem mellékesen azon a mérkőzésen, amely Waterloo a dél-amerikai ország futballjában. Németország a Maracanában győzte le 7-1-re Brazíliát, a lengyel származású támadó gólja nemcsak szög volt a hazaiak koporsójába, hanem a futballkirályt is letaszította trónjáról. Minden szövetségi kapitánynak megvan, megvolt a maga kedvence, csatárposzton meg különösen, a kapusé meg a középhátvédé mellett, ha szabad azt mondani, ez bizalmi poszt. A német válogatottban Klose Rudi Völlernél, Jürgen ____________________ Klinsmann-nál is kihagyhatatlan volt, az if A REKORDER BÚCSÚZIK - A REKORD NEM, meg szinte természetes, hogy utóbbi segítője, Joachim Löw megörökölte. Völler és Klinsmann döntése volt a jelzésértékű, a két egykori nagyszerű csatár kapitányként voksolt Klose mellett - s még mondják, hogy a jó futballistákból nem mindig lesz jó edző... A rekordert a német futballban mégsem Klinsmannhoz vagy Möllerhez hasonlítjuk, hanem Gerd Müllerhez. Müllert lehetett szeretni vagy sem, de a gólokat ő lőtte az Európa- és világbajnok (1972, 1974) NSZK válogatottjában. Klose nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Nemzet bombázója rekordjait is múlt időbe tette. A két gólvágó annyiban hasonlított egymásra, hogy mindketten szinte a semmiből tudtak gól(oka)t szerezni, ráadásul mérkőzéseket eldöntőket. Kitűnt sportszerűségével, a játék és a csapat iránti alázatával, minden fakszni nélkül, konzervatív értelemben volt korszerű. Mert a góllövő a futballban mindig az. Klosénál ezt senki sem tudja jobban. A rekorder búcsúzik - a rekord nem. Régi szokásom november elsején hosszú, kimerítő futással emlékezni elhunyt szeretteimre, barátaimra... Hol könnyek szöknek a szemembe, hol meg mosolygok ilyenkor, attól függően, hogy mikor milyen történetfoszlányokat, képeket hív elő agyam velük kapcsolatban... A mai szeretetmaratonim leginkább budafoki barátomról, az örök forradalmárról, az igazság bajnokáról, a szókimondó, a keresztjét rövidre szabott életében végig büszkén, emelt fővel, mosolyogva hurcoló, a minden tekintetben többre, jobbra hivatott vízilabdásról, a mindenki elé tükröt tartó Varga Gusztiról szólt... Tihanyban nyaraltam. Komor, szeles, esős, őszi hangulatú hajnalra ébredtem nyár közepén, július 17-én, vasárnap... Bekapcsoltam a létezése óta utált, gyűlölt, erőszakos mobiltelefont. A legfelső üzenetet a női vízipóló-válogatott szövetségi kapitányától, Biró „Birge" Attilától kaptam. „Elment a Guszti..." Megállt az idő... Néhány héttel korábban a szokott helyen, az Üllői úti Bécsiszelet vendéglőben találkoztunk Gusztival, és körberöhögtük a világot, mint a régi szép időkben, amikor... Guszti, ahogyan azt megszoktam (megszoktuk) tőle, sziporkázott. Minden hangszeren játszott. Sport, politika, emberismeret - egyre ment. Mindenki -én is - megkapta tőle a magáét. Jólesett hallgatni őt. Éppen csak úgy, szőrmentén, mintha véletlenül jutott volna eszébe, beszélt a súlyos betegségéről, elhitette velem, hogy... De csupán most - amikor felidézem utolsó személyes találkozásunkat - ugrott be, amit már kint az utcán mondott. „Jó volt, de azért lehetett volna sokkal jobb is..." Legközelebb majd jobb lesz, Gusztid! - válaszoltam a legurított Pilsner Urquellek jótékony hatásának (is) köszönhetően, miközben erősen szorítottuk, tapogattuk egymást... Én a következő közös sörözésünkre gondoltam, ő az egész életére... Pótolhatatlan vagy, Guszti. Hiányzol. Nagyon hiányzol a világból. Remélem, hogy végre a téged megillető helyen vagy... VIDEOTON JÁTÉKOSSORS Sérülése után hosszú utat tett meg Fiola Attila, hogy újra a pályán bizonyítson FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS CSONGRÁDI Ferenc a Videoton UEFA-kupa-döntős játékosa „Ott voltam személyesen a Vasas elleni meccsen, és mondhatom, élveztem a találkozót. A Vidi rászolgált a döntetlenre, a csapat küzd, hajt, és időnként jól is játszik. Úgy vélem, reális elvárás a bajnoki cím, és ehhez Fiola Attila is sokat tehet hozzá.” SINKOVICS GÁBOR Remek hétvége volt: Diósgyőrben telt ház fogadta a Fradit, Angyalföldön is hatezren zsúfolódtak össze, a Vidi- és a Vasas-tábor futballhangulatot teremtett, így kellene minden héten, minden meccsen, és akkor talán jobb lenne a magyar futball. Ebben egyetértünk - mondta Fiola Attila a Videoton labdarúgója. - A Fáy utcai pálya gyepszőnyege katasztrofális volt, a labda öszszevissza pattogott, mégis azt mondom, élveztem a Vasas elleni meccs szinte minden pillanatát, mert kiváló volt a hangulat, mindkét szurkolótábor űzte-hajtotta az övéit. És most nem húsz- vagy harmincezer nézőről beszélünk, mint mondjuk Németországban, hatezer drukker is elég ahhoz, hogy valódi futballhangulat kerekedjen. Láttam olyan Bajnokok Ligája-találkozót, amelyet zárt kapuk mögött rendeztek, mondhatom, lehangoló élmény volt. És hisz abban, hogy néhány éven belül rendszeresen hat-, hét-, nyolc- vagy akár tízezer szurkoló előtt rendeznek magyar bajnoki meccseket? Jó lenne hinni ebben, ha a számok most nem is ezt mutatják. Pedig hálásak lehetünk, hogy szinte mindenhol az országban épülnek a stadionok, fedett, kulturált, modern létesítményekben várják a drukkereket, és remek lenne megtölteni újra a magyar pályák lelátóit. Jó játékkal, látványos meccsekkel, izgalmas találkozókkal, mint például a szombati Vasas-Videoton volt, könnyebben menne... Milyen érzésekkel vonultak be a lefújást követően az öltözőbe? Akkor még nagy volt az öröm, hiszen a meccs hajrájában egyenlítettünk, és úgy éreztük, a sírból hoztuk vissza az egy pontot. Aztán ahogy teltek a napok, úgy tudatosult bennünk, Angyalföldön valójában nem nyertünk pontot, hanem veszítettünk kettőt. Visszanéztük a meccs összefoglalóját, és nem győztük számolni a helyzeteinket. Ezzel szemben a Vasasnak a gólján kívül talán két lehetősége akadt. Hogy érzi, bajnok lesz a Videoton? Kicsit korai a kérdés, van még hátra bőven meccs a bajnokságból. Azt nyugodtan leírhatja, a játékoskeretünkkel, hátterünkkel, a körülményeinkkel illik, illene bajnoki címet nyerni, azaz ez jogos elvárás velünk szemben. Az más kérdés, hogy például a Vasas nagyon feljavult erre a szezonra, számolni kell vele. Azt tudtuk, hogy a Ferencváros nagy riválisunk lesz, és a jelek szerint három csapat fut majd izgalmas versenyt az aranyéremért. Szombaton a Gyirmótot fogadják, és ennek kapcsán írhatnánk az ilyenkor szokásos mondatokat, hogy a kötelező győzelem a legnehezebb, a labda gömbölyű és hasonlók. Csakhogy a Videoton egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy pontot veszítsen. Miután ötpontos hátrányban vagyunk a Vasassal szemben, és a Fradi is előttünk áll, nem veszíthetünk pontot az újonccal szemben. Mondom ezt annak ellenére, hogy senki ellen nem lehet biztosra menni. Gyirmóton ugyan magabiztosan nyert a csapat, de a soron következő másfajta meccs lesz. Az ellenfél keményen, szervezetten, masszívan védekezik, nem könnyű feltörni. Kikerülhetetlen téma önnel kapcsolatban az Európa-bajnokság: ha nem sérül meg a kontinenstornán, lehet, hogy valamelyik külföldi csapatban futballozna. Jó esélyem volt erre. Két Bundesliga-csapat is hívott, aztán jött a sérülés, és úgy éreztem, minden összeomlik körülötte. Túl gyorsan történt az egész, utazni az Európabajnokságra, várni az első meccset, hatalmas közönség előtt pályára lépni az osztrákok ellen, aztán bumm... Hirtelen véget ért az álom. Ahogy mondani szokták, előrenézek, sőt már Franciaországban is így álltam hozzá, s megszereztem David Alaba, az osztrákok legjobbjának mezét, ott van a szüleimnél, kitették a falra mementóként, amely pályafutásom csúcspontját és mélypontját jelenti egyben. Hamarosan az Andorra elleni újabb világbajnoki selejtező következik. Három meccs után mit gondol a válogatott továbbjutási esélyeiről? Nehéz, de nem reménytelen a helyzetünk. Fájdalmas volt a feröeri pontvesztés, és még fájdalmasabb a Svájc elleni hazai vereség, abban a meccsben több volt. Az első hely irreális, a második hely bravúr kategória. Svájc végezhet a csoport első helyén, és mi a portugálokkal játszhatunk ki-ki meccseket a pótselejtezőt érő másodikért. Tulajdonképpen ezzel illett volna kezdeni ezt a beszélgetés: hogy érzi magát Fehérváron? A lehető legjobban! Profi klubhoz kerültem. Most nem is jár más a fejemben, mint hogy megháláljam a bizalmat, és minél jobb teljesítménnyel segítsem bajnoki címhez a Videotont. Az élet talán ezzel az arannyal kárpótol jövő nyáron a sérülésért, a mögöttem hagyott kritikus időszakért. Az Eb utóhatása: Fiola Attilától a sors a nyáron Bundesliga-lehetőséget vett el, de a REMEK HÁTVÉD Székesfehérváron bajnoki címmel kárpótolná magát. j MEZŐKÖVESD SIKERÉLMÉNY Akinek kijött a lépés Minden jó, ha jó a vége - mondhatja Gohér Gergő, aki szemre tetszetős lövéssel szerezte meg a győztes gólt az MTK elleni bajnoki 74. percében. Ezzel jóvá tette a huszadik másodpercbeli hibáját, amikor is kis híján gólpasszt adott Kanta Józsefnek. Nem a rutinos hátvéden múlt, hogy csapata, az újonc Mezőkövesd nem került szélsebesen hátrányba. „Necces volt - emlékezett a történtekre. - Nem akartam vaktában előrerúgni a labdát, ezért igyekeztem Szeles Tamáshoz balról középre passzolni. Csapattársam viszont nem emre számított, elindult, az átadásom pedig épp mögé érkezett. Kanta József rögtön le is csapott rá, kész szerencse, hogy Tomás Tujvel óriási bravúrra hárítani tudott. Úgy tűnt, mintha az öltözőben maradtunk volna. Muszáj volt tehát a folytatásra összekapnunk magunkat, s jobban összpontosítanunk." Az eredmény tekintetében sokáig döntetlenre álltak a csapatok. A helyzetek száma alapján azonban az MTK felé billent a mérleg nyelve a mezőkövesdi összecsapáson. „Volt időszak, amikor csakugyan a vendégek akarata érvényesült - mondta a 29 esztendős játékos. - Több nagy helyzetet is kihagytak, de ne feledjük el, hogy nekünk is megvoltak a lehetőségeink. A második félidőre rendeztük a sorokat, sokkal szervezettebben, s fegyelmezettebben játszottunk. Az volt a célunk, hogy ne engedjük kibontakozni a rendkívül veszélyes kék-fehéreket, akik még így is többször veszélyeztettek, de nekünk kecsegtető kontratámadásaink voltak. Nem a legjobb formánkat hoztuk, ugyanakkor nyertünk, és már három bajnoki óta tart a győzelmi sorozatunk. Ez erőt és lendületet kölcsönöz az előttünk álló mérkőzésekre." A nagy lövő Gohér Gergő bal lába éppen jókor sült el: a Haladás elleni júliusi távoli lövése (szabadrúgásból) még „csak" egy pontot ért (1-1) - a mostani viszont már hármat. Sőt az előremerészkedő védő mozdulata oktatófilmbe illik. „Az első félidőben nem mentem fel a szögletekhez, még a kipattanóra sem - magyarázta. - Azt MTK ugyanis két játékosát hagyta ilyenkor elöl, nekem kellett biztosítanom. A második félidőben, a cserék után, már más volt a helyzet, mert nyugodtan mehettem előre, hátha megkaparintok egy lecsorgót. A szögletünk után a labda Stipe Bacelic-Grgichez került, én pedig odaszóltam neki, hogy valahogy bökje, pöckölje már elém. Elindultam a passzára, s még jó, hogy kissé megtorpantam és lelassítottam, mert nem szaladtam rá a labdára, hanem kellően rá tudtam dőlni, és ellőttem a lábak között. Mondhatnám, minden tekintetben kijött a lépés. ” V. G. Gohér Gergőt (6) kedvelik a csapattársak, különösképpen, ha gólt lő fotó: xxxxx 2016. november 2., szerda nemzetisport