Nemzeti Sport, 2017. február (115. évfolyam, 31-58. szám)

2017-02-01 / 31. szám

12 | Labdarúgás JEGYZET MALONYAI PÉTER Pápai vizeken is A KÁRMENTÉS F­elrakni a tiarát a fejre, és szórni az igét, na, erre én alkalmatlan vagyok - mondja az újdonsült úszófőnök, Sós Csaba. Árulkodó hasonlat, nem véletlenül pápai. Elvégre ő (is) az úszópápa, nevezett Széchy Tamás nevelt­je, ha hosszabb beszélgetésről és az úszásról van szó, biztosan előkerül a személye. Ahogy azt sem titkolja, hogy ha nincs Hargitay And­rás és Verrasztó Zoltán, róla senki se tudna, ám világ- és Európa-bajnok társai mögött volt harma­dik a sorban a Széchy-istál­­lóban, így róla is beszéltek. Meg persze ő is beszélt - dumában sem volt utolsó klasszis, uszodán innen és túl. Meg persze a tavalyelőtti kazanyi világbaj­nokság közben, amikor szakkomentátorként sok lakásban lett családtag - úszóversenyen sohasem járt, csak a magyar sikerek miatt a távkapcsoló után nyúló bérből és fizetés­ből élők kezdték úgy érezni, hogy mindent értenek. Kortesbeszéd íze van soraimnak, ám sze­rencsére már nincs rám szükség Sós tanár úr támogatottságához. Mondhatni, közfelki­áltással lett kapitány, Bienerth elnök úrnak tulajdonképpen csak hallgatóznia kellett. Most jön a neheze, illene mondanom, de nem hiszem. Pontosabban, a szakmát néz­ve, sejtem, de ez legyen medenceparti téma, nyilván lesz is, ráadásul az érdekek mentén. Nekem elég, hogy a világhódító magyar úszásban olyan honfitársam a szakmai fő­nök, akinél se vége, se hossza a tudományos publikációknak, orvosként az élettant is bár­mikor sorompóba állítja, arról nem beszélve, hogy harmincéves kora óta vágyik arra, hogy kapitány legyen (lásd még: ambíció). Minden amellett szól, hogy sikerre van ítél­ve, kivéve a körülmények. Viharkárokat elta­karítva kénytelen nekilátni a feladatának, s a tenger már csak olyan, hogy nehezen nyug­szik meg, még később is elő-előkerülhet­­nek roncsdarabok. A kármentés különleges szakma, a tűzoltás különösen, így biztató, hogy Sós Csaba azzal kezdi, hogy­­ beszél­get. Azokkal, akik megkerülhetetlenek a sportágban, indulataik (is) történelmet ír­hatnak. Egy világ omlana össze bennem, ha tősgyökeres uszodai emberek ne értenének szót - ha őszinte a beszélgetés. Mérhető - amilyen az úszás. Aztán az itthoni vb után jöhet a tiara is - ne feledjük, ünnepi viselet. KÜLÖNLEGES SZAKMA. JON, JON, JON! HÁTSÓ FÜVES Felhívás olvasóinkhoz Két év után újraindul a Nemzeti Sport nagy si­kerű országjáró sorozata, a Hátsó füves. Már­ciusban ismét útra kelünk, hogy bebarangoljuk a magyar futball rejtett tájait, megtaláljuk a falvak különleges történeteit, felkutassuk a megyei bajnokságok névtelen hőseit, érdekes alakjait. Ehhez kérjük olvasóink szíves segít­ségét. Ha úgy gondolja, hogy szomszédja, te­lepülése, csapata vagy kedvenc bírója figyelmet érdemel, írja meg a hatsofuves@mediaworks. hu e-mail-címre. Köszönjük! VIDEOTON EDZŐTÁBOR T­ökéletes támadást vezetett a Videoton. Húsz perc telt el a mérkőzésből, amikor Nikolics Nemanja Sándor Györgyhöz pasz­­szolt, aki a jobb szélre, Walter Lee­­hez továbbított, a spanyol támadó tökéletesen tekerte középre a lab­dát, éppen az érkező Filipe Oliveira fejére. A portugál, aki megjárta a Chelsea-t és a Parmát is, hibátlanul fejezte be az akciót, s a következő pillanatban a Sóstói Stadion közön­sége egy emberként ugrott talpra - Videoton­ Sporting: 2-0. Mivel Filipe Oliveira a Bragában és a Portóban nevelkedett, felnőtt­ként pedig három portugál csapat­nál, a Marítimónál, a Leixoesnél és a Bragánál szerepelt, alighanem sohasem felejti a pillanatot, ami­kor a lisszaboni Sporting kapujába csúsztatta a labdát, főleg hogy az Európa-liga csoportkörének máso­dik fordulójában a Vidi hazai pályán 3-0-ra legyőzte patinás portugál ellenfelét. A fehérváriak végül har­madik helyen végezve búcsúztak a nemzetközi porondtól, de aki ott volt, azt a 2012. október 9-i estét sohasem felejti el - mérhetetlenül boldog volt mindenki, eluralkodtak az érzelmek a csapaton és termé­szetesen Filipe Oliveirán is. Marbellában, a Vidi spanyolorszá­gi edzőtáborában sem volt másként, csak éppen az öröm helyét a búcsú okozta bánat és a szép emlékek fel­idézése vette át. Filipe Oliveira öt és fél év után távozik az NB I listaveze­t Mintha hullám­vasúton lennék, érzelmi hullámvas­úton - mondta a har­minckét éves támadó. - A mostani volt a hatodik szezonom a Videotonnál, öt és fél évig ugyanazokkal az emberekkel éltem együtt mindennap, a csapat a második családom. Nagyon jó barátok lettünk az évek során, többen vannak, akik átél­ték velem a gyer­­mekem születését, vagy én láttam, ahogy valamelyik csapattársamnak világra jön a gyer­meke, megismertük egymást, a másik családját, közel állunk egymáshoz, éppen ezért nagyon nehéz volt bú­csút inteni a többieknek. Ráadásul nemcsak a játékosokkal, hanem min­­denkivel kitűnő kapcso­latot ápolok a klubnál. Szeretem a csapatot, a társakat, a stáb tagjait, a szurkolókat - szívemhez nőtt a Videoton, elvégre nem két napot töltöttem itt. A búcsú azonban nem végleges, biztosan visszatérek Székesfehérvárra, persze lehet, hogy csak látogatóként. Eljött a pillanat, ami­kor távoznom kell, és újabb kihívást kell találnom. Ha a karri­erem és a családom érdekeit nézem, vál­tanom kell." A szélső 2011 nya­rán kölcsönbe érkezett a Videotonhoz, s mi­után kiválóan teljesí­tett, egy évvel később három idényre szóló szerződést írt alá. Bár 2015-ben két évvel hosszabbított, a Vidi nem gördített akadályt távozása elé, így Fili­pe Oliveira szabadon mehet - pályafutása következő állomása pedig a ciprusi Anor­thoszisz lesz. „Az elmúlt hat hónapban nem töltöttem annyi időt a pályán, mint korábban - márpedig imádok ját­szani, akkor érzem magam igazán jól, ha tudom, hasznára lehetek a csapatnak, harcolhatok a győ­zelemért - indokolta távozását a portugál labdarúgó. - Ha nem ját­szom, elkezdek gondolkodni azon, talán nem vagyok elég hasznos, most viszont jött a lehetőség, és szeretnék élni vele. Akkor sze­retek igazán edzeni, dolgozni, ha érzem, hogy tudok segíteni a csa­patnak a pályán. Új kaland kellett, de a következő együttesemnél is azt szeretném csinálni, amit a Vi­deotonnál évekig, amihez értek. A maximumot akarom nyújtani, ilyen a mentalitásom, és ez egé­szen addig így is marad, amíg vissza nem vonulok. Hiszem, hogy van még bennem jó néhány év, és nagyszerű eredményeket érhetek el, megvalósíthatom a céljaimat, és jó teljesítménnyel segíthetem a csapatomat." Filipe Oliveira 192 tétmérkőzésen huszonkilenc gólt szerzett a Vide­oton játékosaként, egy bajnoki cím mellett háromszor volt ezüstérmes az NB I-ben, megnyerte a Ligakupát és a Szuperkupát, valamint a Liga­kupában kétszer, a Magyar Kupában és a Szuperkupában pedig egyszer­egyszer szerzett ezüstérmet. A kivá­ló eredmények mellett alighanem a Vidi Európa-liga-menetelése az egyik legszebb emléke az elmúlt öt és fél évből. „Manapság nem jellemző any­­nyira, hogy egy játékos ennyi időt töltsön el egyetlen csapatnál - folytatta a kiváló El-szereplés során a selejtezőben a Slovan Bratislava és a Gent ellen is gólt szerző portu­gál. - Boldog vagyok, és megtisz­teltetésnek veszem, hogy ennyi ideig szolgálhattam a Vidit, amely lehetőséget adott, hogy ilyen so­káig itt maradjak. Mások egész pályafutásuk során folyton klubot váltanak, nekem viszont megada­tott, hogy hosszú ideig egyetlen csapatért küzdjek. Szerencsés vagyok, hogy Magyarországra jöt­tem, és a Videotonnál játszottam, a klub mindig is fontos lesz nekem. De olykor tovább kell állni, hogy új lendületet vegyen az ember. Az én helyzetem most ilyen. Hogy melyik volt a legjobb pillanat? Egyet nem tudnék kiemelni, mivel rengeteg szép élménnyel gazdagodtam Fe­hérváron. Arra is örömmel gon­dolok vissza, amikor elköteleztem magam a csapathoz, és aláírtam a szerződést. Azzal a céllal jöttem ide, hogy része legyek a klub törté­netének, hogy öregbítsem a Video­ton hírnevét. Így is lett, hiszen több trófeát is szereztünk az elmúlt években. Mindig örömmel tekintek majd vissza erre az időszakra." Ahogy arra a Sporting elleni fe­jesre is. NAGYKORÚ TEHETSÉG A Videoton hétfő esti vacsorája tovább tartott a megszokottnál, a csapat ugyanis meglepte, tortával és közös éneklés­sel köszöntötte a 18. születésnapját ünneplő Bévárdi Zsombort. Az utánpótlás-vá­logatott szélső a nyáron érkezett a klubhoz a Puskás Akadémiától, a felnőtteknél a Magyar Kupában mutatkozott be, két mérkőzésen játszott, a Makó ellen gólt is szerzett, jelenti Marbellából Filipe Oliveira: kaland kell! 91 MASOK EGÉSZ PÁLYAFU­TÁSUK SORÁN FOLYTON KLU­BOT VÁLTANAK, NEKEM VISZONT MEGADATOTT, HOGY HOSSZÚ IDEIG EGYET­LEN CSAPATÉRT KÜZDJEK. - Filipe Oliveira A ciprusi Anorthosziszhoz szerződő portugál légiós munkatársunkkal beszélgetett A NEHÉZ DÖNTÉS HÁTTERÉRŐL, és kiderült, ő afféle pótapa is volt a fehérvári csapatban. Filipe Oliveira (balra) csaknem kétszáz tétmérkőzést játszott a Videoton mezében­ ­ FOTÓ: VERES VIKTOR ■ Ha valaki, ön biztosan jól ismeri Filipe Oliveirát, hiszen egy időben érkeztek a Video­­­­tonhoz. Mit gondol róla? Oliról csak szépet tudok mondani. Nagyon­­ jó srác,­­ remek barát, Paulo VINÍCIUS a Videoton hátvédje A SZÉP EMLÉKEKET MEGTARTJÁK nekem kicsit olyan, mint egy apafigura. Amikor a klubhoz érkeztem, a legtöbb időt vele töltöttem, amit lehe­­­­tett, megmutatott, nagyon TgyZ, sokat segített a beillesz­­*t I kedésben. Mindegy volt, ■,­­ hogy a nyelvvel volt \ j problémám, vagy abban V] kértem tanácsot, hogy I hol érdemes lakni. I Mi A pályán is segített? W Rengeteget. Óriási tapasztalata van, ráadásul nagy klubokban játszott, többek között a Chelsea-ben. A segítségével könnyen megtaláltam a helyemet a Videotonnál. Új országba, új csapathoz érkeztem, és ő volt az egyike azoknak, akik mindenben támogattak. Mindig is nyitott volt rá, hogy meghallgassa a csapattársakat, és segítsen nekik. Hiányozni fog. Hat évig játszottunk együtt, ott volt az esküvőmön, láttuk, hogyan alakul a másik családi élete, sok szép közös élményünk van. Például a bajnoki cím, a kupagyő­zelem vagy az Európa-liga-sze­­replés a Videotonnal. Pontosan, nagyszerű sikereket értünk el együtt, de nemcsak a jóban, hanem a rosszban is együtt voltunk. Nehéz elképzelni nélküle a folytatást, de a szép emlékeket megtartjuk. Szerencsére jó sok van belőle. Nehéz volt a búcsú? Nagyon, ráadásul nehezen viselem az ilyen pillanatokat. Persze ez része az életnek, a futballnak főleg, mivel a játékosok jönnek, aztán mennek. A legfontosabb, hogy ő jól érezze magát. Szorítok neki, mert nagyszerű srác, és a legjobbakat kívánom. Ha valaki, ő megérdemli. ., szerda mem­mmlsport

Next