Nemzeti Sport, 2017. február (115. évfolyam, 31-58. szám)
2017-02-01 / 31. szám
12 | Labdarúgás JEGYZET MALONYAI PÉTER Pápai vizeken is A KÁRMENTÉS Felrakni a tiarát a fejre, és szórni az igét, na, erre én alkalmatlan vagyok - mondja az újdonsült úszófőnök, Sós Csaba. Árulkodó hasonlat, nem véletlenül pápai. Elvégre ő (is) az úszópápa, nevezett Széchy Tamás neveltje, ha hosszabb beszélgetésről és az úszásról van szó, biztosan előkerül a személye. Ahogy azt sem titkolja, hogy ha nincs Hargitay András és Verrasztó Zoltán, róla senki se tudna, ám világ- és Európa-bajnok társai mögött volt harmadik a sorban a Széchy-istállóban, így róla is beszéltek. Meg persze ő is beszélt - dumában sem volt utolsó klasszis, uszodán innen és túl. Meg persze a tavalyelőtti kazanyi világbajnokság közben, amikor szakkomentátorként sok lakásban lett családtag - úszóversenyen sohasem járt, csak a magyar sikerek miatt a távkapcsoló után nyúló bérből és fizetésből élők kezdték úgy érezni, hogy mindent értenek. Kortesbeszéd íze van soraimnak, ám szerencsére már nincs rám szükség Sós tanár úr támogatottságához. Mondhatni, közfelkiáltással lett kapitány, Bienerth elnök úrnak tulajdonképpen csak hallgatóznia kellett. Most jön a neheze, illene mondanom, de nem hiszem. Pontosabban, a szakmát nézve, sejtem, de ez legyen medenceparti téma, nyilván lesz is, ráadásul az érdekek mentén. Nekem elég, hogy a világhódító magyar úszásban olyan honfitársam a szakmai főnök, akinél se vége, se hossza a tudományos publikációknak, orvosként az élettant is bármikor sorompóba állítja, arról nem beszélve, hogy harmincéves kora óta vágyik arra, hogy kapitány legyen (lásd még: ambíció). Minden amellett szól, hogy sikerre van ítélve, kivéve a körülmények. Viharkárokat eltakarítva kénytelen nekilátni a feladatának, s a tenger már csak olyan, hogy nehezen nyugszik meg, még később is elő-előkerülhetnek roncsdarabok. A kármentés különleges szakma, a tűzoltás különösen, így biztató, hogy Sós Csaba azzal kezdi, hogy beszélget. Azokkal, akik megkerülhetetlenek a sportágban, indulataik (is) történelmet írhatnak. Egy világ omlana össze bennem, ha tősgyökeres uszodai emberek ne értenének szót - ha őszinte a beszélgetés. Mérhető - amilyen az úszás. Aztán az itthoni vb után jöhet a tiara is - ne feledjük, ünnepi viselet. KÜLÖNLEGES SZAKMA. JON, JON, JON! HÁTSÓ FÜVES Felhívás olvasóinkhoz Két év után újraindul a Nemzeti Sport nagy sikerű országjáró sorozata, a Hátsó füves. Márciusban ismét útra kelünk, hogy bebarangoljuk a magyar futball rejtett tájait, megtaláljuk a falvak különleges történeteit, felkutassuk a megyei bajnokságok névtelen hőseit, érdekes alakjait. Ehhez kérjük olvasóink szíves segítségét. Ha úgy gondolja, hogy szomszédja, települése, csapata vagy kedvenc bírója figyelmet érdemel, írja meg a hatsofuves@mediaworks. hu e-mail-címre. Köszönjük! VIDEOTON EDZŐTÁBOR Tökéletes támadást vezetett a Videoton. Húsz perc telt el a mérkőzésből, amikor Nikolics Nemanja Sándor Györgyhöz paszszolt, aki a jobb szélre, Walter Leehez továbbított, a spanyol támadó tökéletesen tekerte középre a labdát, éppen az érkező Filipe Oliveira fejére. A portugál, aki megjárta a Chelsea-t és a Parmát is, hibátlanul fejezte be az akciót, s a következő pillanatban a Sóstói Stadion közönsége egy emberként ugrott talpra - Videoton Sporting: 2-0. Mivel Filipe Oliveira a Bragában és a Portóban nevelkedett, felnőttként pedig három portugál csapatnál, a Marítimónál, a Leixoesnél és a Bragánál szerepelt, alighanem sohasem felejti a pillanatot, amikor a lisszaboni Sporting kapujába csúsztatta a labdát, főleg hogy az Európa-liga csoportkörének második fordulójában a Vidi hazai pályán 3-0-ra legyőzte patinás portugál ellenfelét. A fehérváriak végül harmadik helyen végezve búcsúztak a nemzetközi porondtól, de aki ott volt, azt a 2012. október 9-i estét sohasem felejti el - mérhetetlenül boldog volt mindenki, eluralkodtak az érzelmek a csapaton és természetesen Filipe Oliveirán is. Marbellában, a Vidi spanyolországi edzőtáborában sem volt másként, csak éppen az öröm helyét a búcsú okozta bánat és a szép emlékek felidézése vette át. Filipe Oliveira öt és fél év után távozik az NB I listavezet Mintha hullámvasúton lennék, érzelmi hullámvasúton - mondta a harminckét éves támadó. - A mostani volt a hatodik szezonom a Videotonnál, öt és fél évig ugyanazokkal az emberekkel éltem együtt mindennap, a csapat a második családom. Nagyon jó barátok lettünk az évek során, többen vannak, akik átélték velem a gyermekem születését, vagy én láttam, ahogy valamelyik csapattársamnak világra jön a gyermeke, megismertük egymást, a másik családját, közel állunk egymáshoz, éppen ezért nagyon nehéz volt búcsút inteni a többieknek. Ráadásul nemcsak a játékosokkal, hanem mindenkivel kitűnő kapcsolatot ápolok a klubnál. Szeretem a csapatot, a társakat, a stáb tagjait, a szurkolókat - szívemhez nőtt a Videoton, elvégre nem két napot töltöttem itt. A búcsú azonban nem végleges, biztosan visszatérek Székesfehérvárra, persze lehet, hogy csak látogatóként. Eljött a pillanat, amikor távoznom kell, és újabb kihívást kell találnom. Ha a karrierem és a családom érdekeit nézem, váltanom kell." A szélső 2011 nyarán kölcsönbe érkezett a Videotonhoz, s miután kiválóan teljesített, egy évvel később három idényre szóló szerződést írt alá. Bár 2015-ben két évvel hosszabbított, a Vidi nem gördített akadályt távozása elé, így Filipe Oliveira szabadon mehet - pályafutása következő állomása pedig a ciprusi Anorthoszisz lesz. „Az elmúlt hat hónapban nem töltöttem annyi időt a pályán, mint korábban - márpedig imádok játszani, akkor érzem magam igazán jól, ha tudom, hasznára lehetek a csapatnak, harcolhatok a győzelemért - indokolta távozását a portugál labdarúgó. - Ha nem játszom, elkezdek gondolkodni azon, talán nem vagyok elég hasznos, most viszont jött a lehetőség, és szeretnék élni vele. Akkor szeretek igazán edzeni, dolgozni, ha érzem, hogy tudok segíteni a csapatnak a pályán. Új kaland kellett, de a következő együttesemnél is azt szeretném csinálni, amit a Videotonnál évekig, amihez értek. A maximumot akarom nyújtani, ilyen a mentalitásom, és ez egészen addig így is marad, amíg vissza nem vonulok. Hiszem, hogy van még bennem jó néhány év, és nagyszerű eredményeket érhetek el, megvalósíthatom a céljaimat, és jó teljesítménnyel segíthetem a csapatomat." Filipe Oliveira 192 tétmérkőzésen huszonkilenc gólt szerzett a Videoton játékosaként, egy bajnoki cím mellett háromszor volt ezüstérmes az NB I-ben, megnyerte a Ligakupát és a Szuperkupát, valamint a Ligakupában kétszer, a Magyar Kupában és a Szuperkupában pedig egyszeregyszer szerzett ezüstérmet. A kiváló eredmények mellett alighanem a Vidi Európa-liga-menetelése az egyik legszebb emléke az elmúlt öt és fél évből. „Manapság nem jellemző anynyira, hogy egy játékos ennyi időt töltsön el egyetlen csapatnál - folytatta a kiváló El-szereplés során a selejtezőben a Slovan Bratislava és a Gent ellen is gólt szerző portugál. - Boldog vagyok, és megtiszteltetésnek veszem, hogy ennyi ideig szolgálhattam a Vidit, amely lehetőséget adott, hogy ilyen sokáig itt maradjak. Mások egész pályafutásuk során folyton klubot váltanak, nekem viszont megadatott, hogy hosszú ideig egyetlen csapatért küzdjek. Szerencsés vagyok, hogy Magyarországra jöttem, és a Videotonnál játszottam, a klub mindig is fontos lesz nekem. De olykor tovább kell állni, hogy új lendületet vegyen az ember. Az én helyzetem most ilyen. Hogy melyik volt a legjobb pillanat? Egyet nem tudnék kiemelni, mivel rengeteg szép élménnyel gazdagodtam Fehérváron. Arra is örömmel gondolok vissza, amikor elköteleztem magam a csapathoz, és aláírtam a szerződést. Azzal a céllal jöttem ide, hogy része legyek a klub történetének, hogy öregbítsem a Videoton hírnevét. Így is lett, hiszen több trófeát is szereztünk az elmúlt években. Mindig örömmel tekintek majd vissza erre az időszakra." Ahogy arra a Sporting elleni fejesre is. NAGYKORÚ TEHETSÉG A Videoton hétfő esti vacsorája tovább tartott a megszokottnál, a csapat ugyanis meglepte, tortával és közös énekléssel köszöntötte a 18. születésnapját ünneplő Bévárdi Zsombort. Az utánpótlás-válogatott szélső a nyáron érkezett a klubhoz a Puskás Akadémiától, a felnőtteknél a Magyar Kupában mutatkozott be, két mérkőzésen játszott, a Makó ellen gólt is szerzett, jelenti Marbellából Filipe Oliveira: kaland kell! 91 MASOK EGÉSZ PÁLYAFUTÁSUK SORÁN FOLYTON KLUBOT VÁLTANAK, NEKEM VISZONT MEGADATOTT, HOGY HOSSZÚ IDEIG EGYETLEN CSAPATÉRT KÜZDJEK. - Filipe Oliveira A ciprusi Anorthosziszhoz szerződő portugál légiós munkatársunkkal beszélgetett A NEHÉZ DÖNTÉS HÁTTERÉRŐL, és kiderült, ő afféle pótapa is volt a fehérvári csapatban. Filipe Oliveira (balra) csaknem kétszáz tétmérkőzést játszott a Videoton mezében FOTÓ: VERES VIKTOR ■ Ha valaki, ön biztosan jól ismeri Filipe Oliveirát, hiszen egy időben érkeztek a Videotonhoz. Mit gondol róla? Oliról csak szépet tudok mondani. Nagyon jó srác, remek barát, Paulo VINÍCIUS a Videoton hátvédje A SZÉP EMLÉKEKET MEGTARTJÁK nekem kicsit olyan, mint egy apafigura. Amikor a klubhoz érkeztem, a legtöbb időt vele töltöttem, amit lehetett, megmutatott, nagyon TgyZ, sokat segített a beillesz*t I kedésben. Mindegy volt, ■, hogy a nyelvvel volt \ j problémám, vagy abban V] kértem tanácsot, hogy I hol érdemes lakni. I Mi A pályán is segített? W Rengeteget. Óriási tapasztalata van, ráadásul nagy klubokban játszott, többek között a Chelsea-ben. A segítségével könnyen megtaláltam a helyemet a Videotonnál. Új országba, új csapathoz érkeztem, és ő volt az egyike azoknak, akik mindenben támogattak. Mindig is nyitott volt rá, hogy meghallgassa a csapattársakat, és segítsen nekik. Hiányozni fog. Hat évig játszottunk együtt, ott volt az esküvőmön, láttuk, hogyan alakul a másik családi élete, sok szép közös élményünk van. Például a bajnoki cím, a kupagyőzelem vagy az Európa-liga-szereplés a Videotonnal. Pontosan, nagyszerű sikereket értünk el együtt, de nemcsak a jóban, hanem a rosszban is együtt voltunk. Nehéz elképzelni nélküle a folytatást, de a szép emlékeket megtartjuk. Szerencsére jó sok van belőle. Nehéz volt a búcsú? Nagyon, ráadásul nehezen viselem az ilyen pillanatokat. Persze ez része az életnek, a futballnak főleg, mivel a játékosok jönnek, aztán mennek. A legfontosabb, hogy ő jól érezze magát. Szorítok neki, mert nagyszerű srác, és a legjobbakat kívánom. Ha valaki, ő megérdemli. ., szerda memmmlsport