Nemzeti Sport, 2017. július (115. évfolyam, 176-206. szám)

2017-07-01 / 176. szám

nemzeti sport 2017. július 1., szombat INTERJÚ SALVATORE SCHILLACIVAL BABJÁK BENCE A nevelés a hobbija vagy a munkája? Egyértelműen a hobbim - felelte a lapunknak adott interjúban az olasz Sal­vatore Schillaci, az 1990-es világbajnok­ság gólkirálya, aki a CIB Italia Focitábor keretében látogatott Budapestre. - Odahaza, Palermóban van a sportcentru­mom, amelyet tizenöt éve vezetek. Több mint háromszáz gyerekkel dolgozunk, öt és tizenhét év közötti fiatalokkal. Imádom látni, ahogy nőnek és fejlődnek, nagy öröm, ha az álmuk eléréséhez mi is hozzájárulhatunk. Emiatt nem tudok munkaként tekinteni a feladatra. Ezen a héten a budapesti focitábor­ban tartott edzést magyar gyere­keknek. Máshol is örömét leli a tehetségek csiszolásában? Hogyne! Sokat járom a világot, és a ma­gyar futballra is van rálátásom. Tudom, hogy néhány évtizede meghatározó volt a világ labdarúgásában. Ha ezekben a napokban olyan tudást adhatunk az olasz focisuliban készülő srácoknak, amelyből később a magyar futball is profitál, már megérte eljönni. Egyébként is, Marco Rossi tett róla, hogy az olasz edzőknek jó hírnevük legyen Magyar­ Salvatore SCHILLACI Született: 1964. december 1., Palermo Nemzetisége: olasz Posztja: támadó Válogatottság/gólok száma (1990-1991): 16/7 Klubcsapatai profiként: Messina (olasz, 1982-1989), Juventus (olasz, 1989-1992), Internazionale (olasz, 1992-1994), Júbilo Ivata (japán, 1994-1997) Kiemelkedő sikerei: 2x UEFA-kupa-győz­tes (1990,1994), Olasz Kupa-győztes (1990), japán bajnok (1997), világbajnoki bronzér­mes (1990), világbajnoki gólkirály (1990) országon, tudom, hogy honfitársam bajnoki aranyéremig vezette a Honvédot az előző idényben. Úgy tűnik, megéri bízni bennünk. Olaszországban milyen a fiatalok mentalitása? Teljesen más, mint a mi időnkben volt. Megváltozott a világ, a számítógépek és okostelefonok korát éljük, emiatt elké­­nyelmesednek az emberek, és sajnos a gyerekek is. Egyre több olyan fiatalt látni, aki nem akar áldozatot hozni a sikerért. Ráadásul Olaszországban sajnos a grundok szerepe is leértékelődött. Az én generációm még az utcán nőtt fel, a flaszteren tanultuk meg a futball alapjait, ezzel szemben manapság rengeteg akadémia működik, modern épületekkel és felszerelésekkel, ami sajnos a szülő­ket is megváltoztatta. Sok anyuka nem engedi, hogy a pici fia a grundon rúgja a bőrt, derogál neki, ha a csemetéjét nem valamelyik menő akadémián képzik. Mivel lehet motiválni a fiatal labdarúgókat, ha tizennyolc-tizen­­kilenc éves korukra már rengeteg pénzt kereshetnek? Nem egyszerű, de el kell érni, hogy ne csak az anyagiakon járjon az eszük. Alázat, tisztelet, családi értékek, szeretet, szerelem, szenvedély - ez mind hozzátartozik a futballhoz. A fizetés csak egy szelete a sportnak, sajnos ezt egyre többen elfelejtik. Hosszú távon viszont csak azok lehetnek sikeresek, akik fizikailag és mentálisan is kellően felkészültek. Többen állítják, hogy az olasz fut­ballban egyre kevesebb a klasszis. Ez is a megváltozott mentalitással lehet összefüggésben? Talán ez is belejátszik, de nagyobb probléma, hogy Olaszországban egyre kevesebb az olasz labdarúgó. Rengeteg külföldi futballozik az első osztályban, sok klubcsapat eleve légiósokat vásárol, nem támaszkodik a hazai fiatalokra. A nagy egyesületek arra összpontosítanak, hogy külföldi tehetségeket fedezzenek fel, ami nem segíti olasz klasszisok fel­nevelését. A fiatal olaszok többnyire csak azokban a klubokban tudják bontogatni szárnyaikat, amelyek a pénzszűke miatt nem tudnak versenyezni a gazdagabb egyesületekkel. Mi lesz az olasz válogatottal, ha Gianluigi Buffon, Giorgio Chiellini és Daniele De Rossi úgy dönt, befejezi a futballt? A futball örökösen megújul. Egyszer minden bajnok elér pályafutása végéhez, és bár a mostani helyzet távolról sem optimális, ne feledjük, hogy az olasz futballban mindig is nagy volt a merítési lehetőség. Most sincs másként, az U21-es válogatott­ban van potenciál, ráadásul jövőre világbajnokságot rendeznek, vagyis hamarosan mindenki elkezdi élesíteni a formát. Meglehet, a vb-rajtig fel­bukkan valaki a válogatottnál, akiről most még nem is tudunk. Azért vélhetően a mostani olasz válogatott is nagy hasznát venné az 1990-es világbajnokságon látott Salvatore Schillacinak. Nem érzem korrektnek, hogy ösz­­szehasonlítsam magam másokkal. Szerintem a mai olasz válogatottban is vannak jó csatárok, ezen a téren továbbra is versenyképesnek érzem a futballunkat. Azon a tornán kirobbanó formá­ban szerepelt, hat góljával a vb gólkirálya lett, Olaszország pedig bronzérmet szerzett. Ha szóba kerül, sok örömmel és kis keserűséggel gondolok vissza arra a világbaj­nokságra. Rendkívül erős csapatunk volt, hazai pályán játszottunk, klasszisok szerepeltek körülöttem. Azt hiszem, az volt minden idők egyik legerősebb olasz válo­gatottja. Hálás vagyok a sorsnak, hogy abban a csapatban futballoz­hattam, azt viszont a mai napig sajnálom, hogy nem nyertük meg az aranyat, miköz­ben minden esélyünk megvolt rá. Sajnos a futball már csak ilyen - megesik, hogy nagyon erős együttesben játszol, mégsem te viszed haza a serleget. Sajnos nem állt mellénk a szerencse, Argentína ellen tizenegyespárbajban alulmaradtunk az elődöntőben. A vb gólkirályaként mégsem vállalt tizenegyest abban a párbajban, amiért kritizálták is. Megbánta, hogy nem állt a labda mögé? Ez a kérdés végigkíséri az életem. Az a helyzet, hogy a hosszabbítás végére borzasztóan elfáradtam, alig bírtam lépni. Ha jobban éreztem volna magam, nyilván nem vonulok a hát­térbe. Annak ellenére, hogy sohasem számítottam tizenegyes-specialistá­nak, biztosan az öt rúgó között lettem volna. De abban az állapotban jobbnak láttam, ha átadom a lehetőséget másnak. A bronzmeccsen, Anglia ellen remekül éreztem magam, a kettő egy­re megnyert találkozón én szereztem a győztes gólt - tizenegyesből. Akkor nem remegett a lábam a tehertől, és néhány nappal korábban sem gyáva voltam, hanem végtelenül elcsigázott. Az viszont furcsa, hogy vb-gólki­­rályként csak tizen­­hatszor szerepelt a válogatottban. Nem volt több a karrierjében? Számomra minden válogatott mérkőzés­­t hatalmas büszkeséget jelentett, nincs bennem hiányérzet. Ne felejtsük el, a vb előtt egy évvel, huszonnégy esztendősen még a Serie B-ben, a Messinában játszottam. Egy évvel a torna előtt vásárolt meg a Juven­tus, utána következett a világbajnokság, amelyen gólkirály lettem, a torna legjobbjának választot­tak, az év végén pedig második lettem az Aranylabda-sza­­vazáson. Mi mást kérhettem volna még az élettől? Ami a folytatást illeti, szerintem jobb a csúcson kiszállni, mint megvárni, amíg csalódás ér. Máshonnan közelítem meg a kérdést: az olasz válogatott­nak és a Juventusnak köszönhetően fiatalokkal foglalkozhatok, járhatom a világot. Nem gondolom, hogy elé­gedetlennek kellene lennem emiatt. bővebben nso.hu [Szerelem,­­szeretet, szenvedély ! A képzés öröméről, az elkényelmesedett fiatalokról, KAM AZ ELSZALASZTOTT VB-ARANYRÓL, valamint JÉÉÉ a Bp. Honvédról is beszélt lapunknak a világbajnoki gólkirály, aki hálás a sorsnak, hogy pályafutása iJIF során klasszisok között futballozhatott. I­S MEGVÁLTO­ZOTT A VILÁG, A SZÁMÍTÓGÉ­PEK ÉS OKOS­TELEFONOK KORÁT ÉLJÜK, EMIATT ELKÉ­­NYELMESEDNEK AZ EMBEREK, ÉS SAJNOS A GYE­­REKEK IS. EGYRE TÖBB OLYAN FIATALT LÁTNI, AKI NEM AKAR ÁLDOZATOT HOZ­NI A SIKERÉRT. A vb-bronzérmes Salvatore Schillaci derűsen tekinthet vissza a pályájára FOTÓ: FÖLDI D. ATTILA­ ­ X TORINÓI ZÁSZLÓSHAJÓ Bár Salvatore Schillaci optimista az olasz válogatott jövőjét illetően, a klubcsapatok szereplését ború­­sabban látja. „Szép eredmény, hogy a Juventus bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, de valljuk be, a nem­zetközi porondon nincs másik szá­mottevő klubunk. A nagy csapatok vezetőinek többet kellene áldozniuk együttesükre, amíg nem teszik, esélyük sem lesz, hogy a BL-ben vagy az Európa-ligában labdába rúgjanak, vagy megközelítsék a Real Madridot, a Barcelonát és a Bayern Münchent." Labdarúgás I­I I VFRC­6’.^ '­EVOCY 6 SPORTÁG, 17 NAP, 76 ARANY VILÁGSZTÁROK A MEDENCÉBEN: HOSSZÚ, CSEH, GYURTA, KAPÁS, VERRASZTÓ, KENDERESI, LEDECKY, PERTY, MURPHY, SJÖSTRÖM, LE CLOS, PELLEGRINI

Next