Nemzeti Sport, 2017. augusztus (115. évfolyam, 207-236. szám)
2017-08-01 / 207. szám
DEÁK Zsigmond úr van három gyerekem, a szülés utáni depressziót még nem éltem meg, s vélhetően nem is fogom, ellentétben a tejfakasztás utáni macskajajjal. A feleségemnél sem emlékszem hasonlóra, ettől még a gyermek világra hozásának fájdalmasan csodálatos élménye neki és nőtársainak marad a hitbizománya, huszonegyedik századi genderkedés ide vagy oda. Ez igaz a depresszió e válfajára is, amikor a szülés utáni napokban hirtelen hangulatváltozás következhet be az édesanyáknál. Mindez amiatt van, hogy két hormon „helyet cserél": a terhesség alatti kiegyensúlyozottságot biztosító ösztrogén helyét a tejtermeléshez szükséges prolaktin veszi át. Ráadásul az anyuka számára nem a pihenés, hanem a baba ellátása következik, s a nyakába szakadó felelősség szülés utáni, napokig, hetekig tartó depresszióhoz vezethet. Nem vagyok tisztában a saját ösztrogén- és prolaktinszintem aktuális változásaival - csak azt tudom, hogy a férfiakban is megtalálhatók ezek a hormonok -, ettől még depressziós tüneteken kaptam magam: hiányzik a vizes világbajnokság! Megszültük mondhatnám, építőkkel, szervezőkkel, résztvevőkkel, szurkolókkal együtt, nekünk, a Nemzeti Sportnak pedig a Formula-1es Magyar Nagydíjjal, az EYOF-fal, a különböző futball- és egyéb eseményekkel kombinálva ez jelentette 2017 legsűrűbb, legkeményebb, de egyben legszebb hetét. S fogadok, most sokan merednek maguk elé hozzám hasonlóan, s próbálják kitölteni a vb hiánya okozta űrt. Bizonyára közöttük van az a kedélyes úriember is, akivel a Batthyány téren találkoztam az óriástorony-ugrás női döntője alatt, s miközben tűzött a fejünkre a nap, ő vidáman mondogatta a húsz méter magasból lezúduló hölgyeket és a csodás budapesti panorámát figyelve, a tömeg közepén: „Aki itt van, rossz ember nem lehet!" Már csak az a kérdés, hogy aki nem volt ott testben és lélekben sem, az rossz-e. Én mindenesetre őszintén sajnálom őket, hiszen megfosztották magukat egy hatalmas közösségi élménytől, sok, könnyesen örömteli pillanattól, mert attól bizonyára nem termelődött bennük több boldogsághormon (endorfin a neve), hogy a kákán is a csomót keresték. Folyamatos depresszió, szülés nélkül - ezen nincs mit irigyelni. Mi viszont a világra jött gyermeket nevelgetjük becsülettel, a szívünk szavára hallgatva. HIÁNYZIK A VIZES VILÁGBAJNOKSÁG! TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK HOSSZÚ KATINKA MÁSODIK BUDAPESTI VBARANYÁRÓL, A 400 MÉTER VEGYESEN ARATOTT GYŐZELMÉRŐL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. vanhalm „Most komolyan, elképesztő ez a nő. Délelőtt úgy tűnt, mellen megfoghatják, sopánkodtunk is páran előre, hogy hát az a japán lány. Erre nesztek! Olyat úszott mellen, hogy esélyt sem hagyott nekik, hogy csak megközelítsék is." faravar „Megint Hosszú... Nélküle nem lenne aranyunk sem. Azt kellene valahogy megérteni hogy neki van igaza, az eredmények ezt mutatják!” MrRooot „Katinkában valami egészen elképesztő erő van. Többször is belefulladt a medencébe ezen a vb-n, és mégis újra és újra kiráncigálta magát belőle valahogy. Az emberek 99,9%-a már feladta volna, de még az úszók 90%-a is. Nem találok szavakat rá, hogy menynyire erős akaratban és gondolkodásban ez a csaj. További sok sikert, Katinka!” fradiSI „PROFI HOSSZÚ KATINKA" RataUes9999dec33 „Hosszú most már évek óta egyeduralkodó vegyesen, ma is nagyot úszott, szép volt. ’ 2017. augusztus 1., kedd nemzet sport eli Vízszint felett és alatt ulio Maglione, a FINA elnöke a vb vasárnap éjszakai záróünnepségén ország-világ nyilvánossága előtt " kijelentette, hogy a magyarországi volt minden idők legjobb vizes világbajnoksága. Bori lányom kézilabdás létére szombat este, a férfi pólódöntő előtt a Hajós Alfréd uszoda tribünjén csendesen azt mondta, ha fiú lenne, biztosan vízilabdázni menne. Igaz, másfél órával később ezt nem erősítette meg. Mindkét méltatást érdemes részletesen elemezni. Kezdjük az elsővel! Egyrészt az elnök úr joviális stílusát megismerve inkább Julio vagy Gyuszi bácsi - természetesen nem volt ott mind a tizenhat korábbi vb-n, tehát összehasonlítási alapja nem teljes, másrészt az infrastruktúra, a létesítményhelyzet, a sportszakma és még ki tudja, hány faktor folyamatos fejlődése szinte önmagában afelé visz, hogy az adott évi verseny legyen sikeresebb, profibb a két, a négy, húsz esztendővel azelőttinél. Ugyanakkor az is igaz, hogy e „minden idők legjobbja” címmel nem szokás csak úgy dobálózni. Ezt a protokoll sem engedi. A nyári olimpiai játékok kapcsán például legutóbb 2000-ben, Sydneyben hangzott el. Azóta Athén (2004) az álmok játéka, Peking (2008) az igazán kivételes, London (2012) - utalva az angol himnusz szövegére - a happy and glorious, azaz boldog és dicsőséges, Rio de Janeiro (2012) a csodálatos olimpia egy csodálatos városban minősítést érdemelte ki. De minden idők legjobbja máig Sydney - a vizes vb-ket tekintve pedig mostantól Budapest. Így látta és értékelte a mi vébénket az egyik legjelentősebb nemzetközi szövetség első embere, vezérkara, a sportdiplomáciai elit, ez az üzenet jutott el a hivatalos csatornákon keresztül öt kontinens lakóihoz. Rögzítsük, hogy amióta felnőttkorba lépett e versenyforma, az elmúlt három évtized világbajnokságait Ausztrália, Kanada, Japán, Kína, Olaszország és Spanyolország rendezte. Nem gyenge mezőny. E messze nem csupán vizes, hanem elképesztő szárazföldi kavalkáddal egyidejűleg Magyarország otthont adott az EYOF-nak, az európai ifjúsági olimpiai fesztiválnak - kétszer jártam a helyszínen, a résztvevők Győrben is ámuldoztak -, valamint a Formula-1-es mogyoródi futamnak. Ennél hatásosabban nem is érvelhettünk volna a 2024-es budapesti olimpia mellett, ám mint ismert, szeptemberben, Limában nem széltünk versenybe, saját pályázatunkat buktattuk meg a hazai „politikai” előselejtezőn. Sokadszor hangsúlyozzuk, a népszavazás kiírását kezdeményező mozgalom ehhez önmagában roppant kevés lett volna, és Leonidasz spártai király után szabadon mi is nagyon hosszú életet kívánunk mindenkinek, akinek ebben az öncsonkításban szerepe volt, hadd eméssze, gyötörje magát, akár az idők végezetéig. Különösen most, hogy a 2024-es mellett a 2028-as játékok is csomagban elkelnek. Ismerjük el, nyilván azért is, mert nincs irántuk eszelős tülekedés - de éppen ez, a fejlett világ fenyegetettsége és óvatossága lett volna az esélyünk -, és ugyanez érvényes a FINA-vb-re is. A következő három helyszín ugyanis sorrendben Dél-Korea (2019), Japán (2021) és Katar (2023), és egy igazán kapós versenyt csak Európa kiszolgáltatottsága, gyengesége miatt vihet el egymás után háromszor egy másik földrész, Ázsia. Visszatérve induló felütésünkhöz, lányom szavaihoz: e tizenhét nap egyszeri, ezért életre szóló élményt és talán elköteleződést jelentett mindazoknak, akik legalább egy alkalommal egy versenyszínhelyre kijutottak. Mert Magyarország nem elsősorban olimpiai aranyérmeinek száma MERT MAGYARORSZÁG NEM ELSŐSORBAN OLIMPIAI ARANYÉRMEINEK SZÁMA ÉS VÉGKÉPP NEM GAZDAG SZABADIDŐSPORTJA, LAKOSSÁGÁNAK EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDJA MIATT SPORTNEMZET HANEM MERT AZ EMBEREK SZURKOLÓI MIVOLTUKBAN ÉLNEKHALNAK A SPORTÉRT és végképp nem gazdag szabadidősportja, lakosságának egészséges életmódja miatt sportnemzet, hanem mert az emberek szurkolói mivoltukban élnek-halnak a sportért. A tavalyi labdarúgó Európa-bajnokság a szegedi Tisza-parttól a pesti Nagykörúton át a kaposvári Donnerig megőrjítette a népet, és aki akkor azt sóhajtotta, hiába, erre csak a foci képes, most láthatta: nálunk nem. Az elveszített férfi pólódöntő után a drukkerek énekelve, táncolva vonultak végig a lezárt Margit-hídon, a Jászai Mari téren spontán körtánc alakult, a külföldiek pedig egymást taposva, hitetlenkedve fotózták, videózták a kavalkádot. Valóban nem könnyű feldolgozni, ami velünk, körülöttünk történt. Aki mindig mindent forintosítani akar, mert így éli az életét, és fel nem fogja, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz, bizonyára nem érti, hogy érzéseket, kötődéseket, élményeket képtelenség pénzre váltani. Ettől még a világbajnokság fillérre részletes elszámolását természetesen el kell készíteni és a nyilvánosság elé kell tárni, az esetleges hibás kalkulációkkal, túlköltekezésekkel, pazarló részberuházásokkal együtt. ■ A mérleg azonban azzal lenne teljes, ha pontosan meghatározhatnánk a vb-re érkezett turisták által kifizetett vendégéjszakákat és több mint kétheti egyéb fogyasztásaikat, költéseiket - és ez még mindig csak a bevételi oldal kisebb hányada. A nagyobb és számszerűsíthetetlenebb az, hogy Budapest és Magyarország üzleti alapon megrendelhetetlen és megfizethetetlen reklámot, nyilvánosságot kapott a Vár és a Parlament látványával, a versenyszínhelyekkel, a televíziós és internetes közvetítésekkel, az innen a földkerekség minden szeglete felé küldött magánüzenetekkel. Persze az adófizetők pénzéből. Akik közvetett módon majd e hatásnak is haszonélvezői lesznek, az örök sportélmény pedig a lehető legközvetlenebbül érinthette meg őket. Amúgy mi is a családi kasszából megyünk nyaralni - mi másból mennénk? És valóban, gyakorlatiasabb, hasznosabb dolgokra is fordíthatnánk e pénzt, de az elmúlt évek utazásai maradnak felejthetetlen közös emlékeink, miközben fogalmam sincs róla, mikor vettünk legutóbb porszívót. Ettől még elfogadom, hogy léteznek más megközelítések, életvezetések, világlátások, és nem feltétlenül az enyém a helyes. Aki a budapesti világbajnokságban az üres lelátót, a homokban fuldokló munkagépet akarta látni és láttatni, némi erőfeszítés és ügyesség árán ezt megtehette - bár előbbit különösen nagy bravúr volt lencsevégre kapni. Aki fanyalgott a megnyitó huszárjaitól, népviseletétől, remélem, nemcsak tőlünk, magunktól várná el, hogy szakítsunk már végre a múltunkkal, a gyökereinkkel, hanem a pekingi olimpiai megnyitón is majd megpukkadt, hogy mit „kínaiaskodik” itt ez a rengeteg statiszta, és legszívesebben a norvég szurkoló fejéről is leütné az állandó viking sisakot, a bajorról pedig sikítva tépné le a kőrnadrágot. Aki már hétfőn azzal riogatott, hogy egy álló napja nem rendeznek semmilyen versenyt a Duna Arénában, így tessék, mi lesz az utóhasznosítással, annak is biztosan jó így. Többször olvasom, hallom, hogy példátlan ez az „ellendrukkerség” - nos, egyáltalán nem az. Annyiszor találkozom vele, ahányszor Székelyföldön járok, ahol több barátom viszolyog az őt körülvevő tágabb közegtől. A szájára és a szívére sem jönne, hogy Romániát hazájának nevezze, nemhogy a magyar-ro- szpilomán, de az üzbég-román meccsen v, is képtelen a románokért szorítani. E szembenállásnak természetesen megvannak a történelmi okai, valamelyest mégis szánom e derék cimborákat. Hisz ha tíz életük lenne, egyet érdemes volna végigdacolni, , de így, hogy egy van, nem tudom, mi a megoldás. Mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi, ide , át, ahol a szülőföldünk s egyben a hazánk is.* Még annak is, aki esetleg másként gondolja. BALLAI Attila Aki feküdt már benne, az tudja, szalmában megpihenni nem rossz, ám hogy milyen lehet ilyen pályán focizni, arról az oroszországi Krasznoje falu lakóit kellene megkérdezni, a település legújabb nevezetessége ugyanis a szalmából készült Zenit Arena, ami ugyan nagy leleményre utal, de nem bizonyos, hogy megkapja a szövetségtől a hitelesítést. REUTERS